Figyelmeztetés: szövegfal! Csökkent türelműek csak részletekben fogyasszák.
Figyelmeztetés: ha már most tudod, hogy belekötsz, mert hülyeség, akkor ne olvass tovább, fölösleges.
Vannak olyan tények és igazságok, amikről nem beszélünk. A legtöbben azért, mert ezek a témák kívül esnek a szellemi horizontjukon; mások azért, mert érdekük fűződik az eltagadásukhoz; egy kevesen pedig azért, mert ezekről beszélni veszélyes. (Jön a toleránsok lincsosztaga, és nyílt színen tolerálják le a sárga földig a szerencsétlent, aki merészelt élni gondolati- és szólásszabadságával.) Olyan dolgok ezek, amik mindannyiunk életére hatással vannak, mégsem forognak közszájon. Bármelyiket elővezethetné bármilyen közéleti személyiség akár holnap, de úgy sejtem még legalább 30 évig a szőnyeg alatt fognak pihenni.
1. Az emberi társadalmak általában, a nyugati kultúrák pedig kifejezetten a nők érdekeit tartják szem előtt a férfiak kárára. Olyannyira, hogy kollektív "férfi érdek" nem is létezik.
Tegyük félre most a csapból is folyó feminista szlogeneket, és vizsgáljuk meg a nyugati világot tárgyilagosan, olyan szemmel, mint ha ma látnánk először. Egy rakás hivatalos statisztika szerint a férfiak többet dolgoznak, többet túlóráznak, többet maszekolnak, felvállalják a veszélyesebb, kellemetlenebb és alantasabb munkákat - miközben a pénzt a nők költik el. A férfiak betegebbek és korábban halnak, de a nyugdíjkorhatáruk mégis magasabb, és az egészségügy is a női problémákat helyezi előtérbe. A munkahelyi balesetet szenvedők, hajléktalanok, öngyilkosok túlnyomó többsége férfi. A férfiak több adót fizetnek, míg a segélyprogramok többsége a nőkre irányul. A férfiaktól elveszünk, a nőknek adakozunk - olykor kifejezetten szemérmetlen módon.
Közbeszúrnék egy egyetlen kérdésből álló kvízt (a helyes megfejtők között egy jobb élet reményét fogjuk kisorsolni): melyik politikusunk, és mikor beszélt utoljára arról, hogy a férfiak érdekében tenni kellene valamit? Orbán? Gyurcsány? Kádár? Mátyás, az igazságos? Ki mondott utoljára ahhoz hasonlító bármit, hogy a nők helyzete már elég jó (esetleg érdektelen), ideje a férfiak boldogulásával törődni?
Ha egy marslakó e bolygóra leszállva azt a megállapítást teszi, hogy az emberi társadalom (más funkciói mellett) egy hatalmas szivattyú, ami a férfiak mindennemű értékeit (nem csak pénzt, de munka- és életerőt, időt és energiát) a nőkhöz pumpálja, nehezen fogunk tudni vitába szállni vele.
A feminizmus ennek az egésznek nem cáfolata, hanem része. A feminizmus egy csatorna az ezerből, ami a férfiak értékeit szipkázza el a nők részére - a dolog pikantériája, hogy olyan ideológiai maszlaggal, ami abszurd módon a saját önfeláldozó munkájukért szapulja a férfiakat.
Ha dolgozó férfi vagy, a pénzed egyik fele a családi kasszába kerül, a másik az államiba. Az előbbi női kézen van, az utóbbival a nőket támogatják. A dolog lényege nem változik: gürcölsz és fizetsz, mert egy férfinak az a dolga. A munka-magánélet egyensúly női probléma, a férfiaknál szóba sem kerül. Dolgozol. Teljes munkaidőben. Iskolától nyugdíjig. Ennyi. Hogy a feleséged tartod el, vagy a szomszédét az adóddal, tulajdonképpen lényegtelen.
Az örök mantra is változatlan: csak akkor lesz jó nőd, és megvalósult amerikai álmod (4 kerék, 6 szoba, krizantém), ha kitartóbban dolgozol férfitársaidnál és nagyobb vagyont halmozol fel. Tudod ki fog téged önmagadért szeretni?! Legföljebb te magad, de még az sem garantált. Ha az élet társasjáték, akkor egy férfi úgy nyerhet, ha nagy vagyont tesz egy nő lába elé. A nő akkor nyer, ha ő a kiválasztott célpont.
A haldoklókat gyámolító ápoló könyvéből kiderül: a férfiak leggyakoribb panasza halálos ágyukon, hogy túl sokat dolgoztak, ami miatt nagyon kevés időt tölthettek szeretteikkel. Ha ez a férfiak csodás előjoga, amit a feministák elirigyelnek, ám vigyék. Ők ezt úgy adják elő, hogy szegény nőnek a családdal kell szenvednie míg a férfi lubickolva önmegvalósít a melóban - a lovon nem szimplán fordítva ülnek, menetiránynak háttal, de fejjel lefelé is, a hasa alá kötve. Persze, a férfiak többen vannak a társadalom tetején, mint a nők - de ennek az az ára, hogy öldöklő versenyt folytatnak, amire rámegy az életük, és amiből sokkal többen zuhannak ki vesztesként, mint amennyien nyernek. Minden miniszterre jut 1000 hajléktalan, akik a feministák számára láthatatlanok, hiszen nem passzolnak a "privilegizált fehér férfi" aberrált ideológiájához.
Egymást tiporjátok, hogy eltarthassátok a nőket úgy adókon, mint háztartásaitokon keresztül? Micsoda nőelnyomás! Hagynotok kellene, hogy a nők gürcöljenek, és ők adják haza a fizetést nektek...
...hátizé, az utolsó pár szó törölve.
Ha hihetetlen amit állítok, csak el kell képzelni, hogy mit mondanának a feministák fordított helyzetben. Képzeljük el a világot, ahol a nők dolgoznak többet, fizetnek több adót, adják haza a pénzt a férfiaknak, halnak korábban, kapnak nagyobb büntetéseket a bíróságon, veszítik el családjukat és munkájuk gyümölcsét váláskor, áldozzák fel az életüket ismeretlen férfiak kedvéért, halnak és nyomorodnak meg lövészárkokban, ésatöbbi, ésatöbbi. Képzeljük el, hogy mi lenne, ha mindaz a "patriarchális hatalom", amit a feministák a férfiak szemére vetnek, a nők vállát húzná. Az Antoni Riták és Jessica Valentik szóhoz nem jutnának a sokktól. Ha egy nőnek kell megélnie egy férfisorsot, az elnyomás és igazságtalanság. Ezzel szemben ugyanaz a sors férfiaknál nemhogy méltatlan lenne, de még szégyelljék is magukat amiért nekik "olyan jó".
A fiúkat gyakorlatilag már a bölcsőben elkezdjük arra nevelni, hogy nem számíthatnak senkire magukon kívül, és csak akkora értékük van a társadalom szemében, amennyit a nők lába elé tudnak helyezni. Kimutatások szerint a síró fiúcsecsemőket ritkábban veszik fel, mint a lányokat, ezzel mintegy előrevetítve, hogy miféle "férfiprivilégiumokra" számíthatnak az életben. A rajzfilmekből megtanulják, hogy az igazi férfi (a hős, a szimpatikus karakter akire mindenki felnéz) önfeláldozó, lovagias és önzetlen a nőkkel szemben. A szülők, a média, a közbeszéd jó alaposan belevési tudatalattijuk kőtáblájába, hogy ők feláldozható öszvérek az igában, akik még arra az egyetlen örömöre sem igazán méltóak az életben, hogy egy angyali lény hozzáférést engedjen nekik a szent vaginához.
Kedves 8 éves fiúcska, ma arról fogunk tanulni, hogy ha süllyed a hajó, te megdöglesz, mert fütyikéd lévén egy senkinek születtél, akinek az élete egy marék zabszalmát sem ér egy puncikával megáldott emberi lényéhez képest. És még csak nem is panaszkodhatsz, sőt, egyáltalán szóba sem hozhatod a témát, mert azt csak gyáva szarkupacok teszik. Ugye nem vagy gyáva szarkupac? Akkor bátran fogadd el, hogy értéktelen csavar vagy a gépezetben, ami a nőket szolgálja, és bátran kussolj róla egész életedben.
2. A tömegeknek alapvetően kétféle üzenetet lehet közvetíteni, és ez alapjaiban határozza meg, hogy merre halad a társadalom.
Ahogy Tyler Durden a harcosok klubjában megmondta,"Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk." Ez nagyjából igaz, csak ott van a buktató, hogy máskor se volt másként. A társadalmi piramis tetején mindig csak keveseknek van hely - a túlnyomó többség régen földet túrt, ma benzint csapol, és nincs kilátása arra, hogy király legyen, vagy filmsztár. Van tehát egy hatalmas tömeg, kvázi a társadalom egésze, amit néhány pásztornak kell valahogy irányítani.
Szóval mit mond az elit a tömegnek? Ami a saját céljainak épp megfelel. Ha tartós nyugira és fejlődésre akar berendezkedni, akkor jön az A.) üzenet:
Találd meg és fogadd el a helyed a világban. Ha nem is tűnik minden igazságosnak, ne lázadozz, törődj a saját lelki békéddel, majd valahogyan (mondjuk spirituális módon, lásd mennyország) kompenzálva leszel az elszenvedett igazságtalanságokért.
Ha kapóra jönne egy kis elégedetlenkedés, lázongás, netán vérengzés (vagyis praktikusabbnak látszik az oszd meg és uralkodj) akkor jön a B.) üzenet:
Téged kiforgattak a jogos jussodból! Neked több járna, mint amid van! Az életed legtöbb nehézsége egy bizonyos embercsoportnak köszönhető, akik elnyomnak, kizsákmányolnak, gyűlölnek téged! Mi segíteni akarunk neked, de a kezünk meg van kötve, mert a gonosz brigantik befolyása mindenhová elér...
Ugyanaz a kilátástalan tömeg, két különböző életfelfogás. Hogy van-e az üzenetek mögött tartalom, vagyis igazság, az az eredmény szempontjából lényegtelen. Nem az a fontos, hogy a nép tisztában legyen a spirituális vagy politikai helyzettel, hanem hogy azt csinálja, amit az elit elvár tőle.
Nem kell sok ész belátni, hogy a B.) üzenet vérlázító hatású, és a mégoly jámbor embereket is kihozza a sodrukból elegendő sulykolás után. Ilyen üzenettel lehetetlen békét teremteni, mert a látszat-elnyomott mindigis vissza akarja majd kapni a látszat-jussát, és természetesen gyűlölni fogja azt a csoportot, ami attól látszat-megfosztotta.
Az A.) üzenet a kereszténységből lehet ismerős, ami társadalomirányító rendszerként fantasztikusan működött. Emberek milliói tűrték az igát majd' kétezer éven keresztül, mert az volt az ukáz, hogy ez van, ezt kell szeretni - de lesz majd még jobb is (valahol, valahogyan).
A B.) üzenet az emberiség ideológiai rákfenéje. Időről időre visszatér: az uszítás miértje és mikéntje nem változik, csak a célpontja. Ez persze jelenlegi megmondóembereink titkolt szándékaira is fényt vet. A liberálisok ezzel a gyűlöletet szülő maszlaggal etetik a cigányokat és a melegeket, a feministák a nőket, ésatöbbi. Csodálkozunk, hogy a közbeszéd köpködős, az ellentétek feszülnek, senki nem akar sehová integrálódni, de még csak békülni sem - közben a csapból is az folyik, hogy emberek, gyűlöljétek egymást, mert nektek több járna, csak ők kilopták a zsebetekből!
Az a bizonyos "több" elsősorban pénz, de lehet bármi: megbecsülés, státusz, pozíció.
Az a bizonyos "ők" jelenleg a fehér, keresztény, hetero férfiak. Faramuci módon így ők az egyetlenek, akiknek tényleg joga lenne lázongani, mert a politika őket veti egyszerre koncként és bűnbakként a felhergelt kisebbségek elé, az ő munkájuk ellopott gyümölcseivel kenyerezve le a potenciális szavazókat. Ők azok, akiknek tényleg mindent kilopnak a zsebéből - olyan adót fizetnek, amibe egy ökör is belegebedne, és közben látják, hogy mindenki más segélyeket meg támogatásokat kap. Lassan oda jutunk, hogy a politikai elit manővereinek hála mindenki mást koloncként kell a nyakukban cipelniük, de kussban kell szégyenkezniük még emiatt is, mert ezt is hibaként róják fel nekik. Bármiféle érdekképviseletük nem csak tiltott, de egyenesen bűncselekményszámba megy; fehér, férfi, vagy hetero érdekekről lassan már csak eldugott blogocskákon lehet társalogni, és ott is csak addig, amíg ki nem hozzák a legújabb gyűlöletbeszéd-törvényt. A fehér érdekképviselet rasszizmus és antiszemitizmus, a férfi érdekképviselet szexizmus és nőelnyomás, a hetero érdekképviselet homofóbia. (A keresztényekkel a kutya sem törődik, politikai és társadalmi erejük zéró, de ha mégis szólni mernek, a sajtó valamelyik képviselője garantáltan odacsördít egyet. Ebben szerencsére lemaradtunk a nyugathoz képest - ott már intolerancia és büntetendő az is, ha valaki egyáltalán merészel keresztény lenni.)
Ezt az egyszerű szempontot figyelve az is jól látszik, hogy melyik politikai/vallási/filozófiai rendszernek mi a célja. A kereszténység élhető emberi társadalmat akart építeni - Marx és utódai (manapság demokrata, liberális vagy progresszív cimke alatt) lázadást szítanak, hogy a zavarosban halászhassanak. Végy elő bármilyen eszmét, és nézd meg hogy a híveit nyugtatja vagy lázítja; azonnal kiderül, hogy jobbítani akar, vagy rontani.
De az átverés nem mehet örökké. Ha a tömeget folyton csak hergelik, akkor előbb-utóbb valami komoly zűr keletkezik: polgárháború, faji vagy vallási lázongások. Ezzel persze "odafent" tökéletesen tisztában vannak, amiből egyenesen adódik a következtetés, hogy ez a céljuk. Az egyik legnagyobb felismerés, ami az emberek ébredését kíséri, hogy a trágya amiben nyakig állunk nem hiba és nem tévedés, hanem szigorú akarat, pontos terv és gondos kivitelezés szándékos eredménye. (A legegyszerűbb példa az oktatás: nem a politikusok kétségbeesett próbálkozásainak ellenére romlik a színvonala, hanem pont azért. Ha jó oktatást akarnának, nem kellene semmi más, mint úgy csinálni, ahogy tegnap volt. De nem! Ma már máshogy van és rossz, holnap tovább rontjuk és még rosszabb lesz - közben folyamatosan tettetjük az értetlenkedést, hogy miért is nem akar megjavulni, pedig mi mindent elkövetünk.)
3. Az emberiség még nem gyógyult ki gyermekbetegségeiből, és ezzel számolni kellene a társadalomépítésnél.
Az emberek többsége szereti a saját rokonait, vallását, népét. Emellett - illetve ennek mintegy folyományaként - sokan kevésbé szeretik a másféle rasszokat, vallásokat, stb. A pszichológia ezt csoport-preferenciaként ismeri, és általános érvényű, ösztönszintű jelenség - ugyanúgy működik fehéreknél és feketéknél, zsidóknál és araboknál, a felvilágosult európában és afrika eldugott zugaiban. Hogy erkölcsi értelemben jó vagy rossz, azt mindenki döntse el magának - a lényeg, hogy létezik, és nem fog varázsütésre eltűnni.
A feladat tehát nem az, hogy úgy tegyünk, mintha a barbár múlt meghaladott csökevényeként múzeumokba száműzhetnénk gyerekeket riogatni, hanem hogy olyan társadalmat építsünk, ami ezzel együtt a lehető legtöbb embernek nyújt lehetőséget a békés, tartalmas életre. Vagyis hiába megy a szent papolás az inkluzivitásról, a diverzitásról és toleranciáról, ezek olyan üres varázsszavak, amik eltagadják az átlagember pszichés felépítésének alapvető részeit. A néger nem fogja csak azért szeretni a fehért, a protestáns a katolikust, a hetero a meleget, mert a vérzőszívű liberális azt szeretné, vagy mert rájuk parancsol, hogy márpedig muszáj lesz. A multikulti ideája arra épül, hogy az emberek 2-3 spirituális lépéssel saját maguk előtt járnak - megannyi Szent Teréz, Buddha, és ENSZ békenagykövet, akikre rá lehet bízni, hogy szeressék egymást különbözőségeik ellenére is.
Nem fog menni.
Pontosabban szólva ennek még nem jött el az ideje - majd térjünk vissza rá 500, vagy 1000 év múlva.
A legtöbb ember kicsinyes, önző és buta. Hiába dobjuk őket egy mesterségesen létrehozott "haladó" társadalomba, nem fognak gyökeresen megváltozni. Nem mert nem akarnak, hanem mert nem lehet. Kutyából nem lesz szalonna - szűkkeblű, gyenge jellemű emberből nem lesz kulturális fáklyahordozó. Fizikai képtelenség.
A dolgok jelenlegi állása szerint nem létezik emberi együttélés konfliktus nélkül. A legtöbb, amit egy bölcs vezető tehet, az a konfliktushelyzetek minimalizálása: az iskolai rendbontókat szétültetik, a bűnözőket bebörtönzik, a különböző vallású csoportokat nem járatják egy templomba erőszakkal.
A nyugati politikai elit viszont vagy nagyon-nagyon, önveszélyesen hülye, vagy pedig rejtett céljai vannak - hiszen ennek pontosan az ellenkezőjét csinálja. A különbözőeket összekeveri, a saját földjén a bevándorlókat támogatja az őslakosokkal szemben, de idegen földön erőszakkal terjeszti a saját ideológiáját, ésatöbbi. Ez a konfliktushelyzetek keresése, teremtése és fokozása, vagyis recept a katasztrófára. Szinte már mókás, ahogy közben fennen papolnak: ez az igazán haladó jó szándék, az út egy békésebb jövőbe.
4. Már meglévő faji ellentétekre két elméleti megoldás létezik: integráció és szegregáció. Az integráció sajnos nem mindig működik.
A progresszívek feje olyan mélyen van a homokba dugva, hogy lassan kikukkanthatnak Ausztráliában, de akkor is az az igazság, hogy nem lehet bármilyen népcsoportot bármilyen másikba integrálni. Szép álom, de az ideje lejárt. A probléma oka egy másik szent tehénben rejlik: a polkorrekt hitben, hogy minden népcsoport egyforma, kivéve a bőrszínét. A vak is látja, hogy ez nem igaz, de szóba hozni tilos. Dunát lehet rekeszteni a szédült utópisták irományaival, amikben hirdetik: a magyaroknak az a baja a cigányokkal, hogy más a pigmentációjuk. Mintha a barna szín lenne a gond oka, nem pedig a kulturális vagy temperamentumbeli különbségek, esetleg a tesztoszteronszinté vagy az átlagos intelligenciahányadosé. (Mert azt mondani, hogy sok a zsidó Nobel-díjas, hiszen a zsidók okosak, az rendben van. De azt mondani, hogy cigány Nobel-díjasból azért van kevés, mert nem okosak, tilos és maholnap börtönt ér.)
Alapvetően 3 lehetőség áll előttünk:
1.) Minden marad ahogy van. Ez nem igazán szerencsés, azt hiszem nem kell fejtegetni, hogy miért.
2.) Integrálunk. Volt rá többszáz évünk, nem ment. Másfelől kérdéses, hogy egyáltalán jó-e az nekünk, ha belénk integrálódik ez a népcsoport. (Erről már gondolkodni is nagyon tilos.)
3.) Szegregálunk. Éljenek a saját kolóniájukban, és azt csinálnak magukkal (illetve egymással) amit akarnak. Hogy ez miért lenne elítélendő? Én nem tudom - a liberálisok nagyon harcolnak ellene, de hogy miért, arra még nem adtak magyarázatot. Nem arról beszélek ugyanis, hogy lökjük a cigányokat a társadalom peremén túli semmibe, hanem hogy adjunk nekik autonómiát. (Ha a skótok szavazhatnak erről, és komolyan veszik őket, akkor urambocsá' nálunk is működhet.)
Ha a cigányok nem akarnak fehérek közt élni, vagy a fehérek a cigányok közt, akkor miért kényszerítjük mégis erre őket? Mert az egymás kényszer-közelsége okozta kultúrsokktól fölöslegesen szenvedni "nemes dolog"?
A negyedik lehetőség a polgárháború, amit papíron senki nem akar, de mégis arrafelé haladunk, hiszen a jelenlegi politikai vezetés impotens: nem tudja felvállalni a harmadik opciót, ezért fennen hirdeti a másodikat, miközben titkon reméli az elsőt. (Illetve szándékosan irányítják a dolgokat a háttérből a 4. lehetőség irányába, ami persze összeesküvés-elmélet.)
De nem csak mi szenvedünk ezzel, sőt, a mi problémánk eltörpül az USA-éhoz vagy Franciaországéhoz képest. Náluk küszöbön a polgárháború - mi kitartó ügyeskedéssel még legalább egy fél évszázadig kihúzhatnánk komoly vérontás nélkül.
Az emberi történelem 90%-a folyton ismétlődő tanmese arról, hogy közelség+különbözőség=háború, de az istennek sem akarjuk ezt megérteni. Ez a gondolat jelenleg ideológiailag nem támogatott. A műsorra tűzött utópia az igazságnak ezzel a szeletével nem foglalkozik, tehát kötelező úgy tenni, mint ha nem is létezne. A feladat erősen hinni a kiosztott jelszavakban, és becsukott szemmel, fogcsikorgatva várni a csodát. A cigányok márpedig integrálódni fognak, punktum! ...és ebben az fogja őket segíteni, hogy folyamatosan suttogjuk a fülükbe: boldogságuk egyetlen hátráltatója a magyarság, ami gyűlöli, elnyomja és üldözi őket, mert barnás színük van.
Hmmm.
Hogyan lehetne egy többszázezres kisebbséget szegregálni? Nincs olyan megoldás, ami mindenkinek tetszik, de gyorsan ki kellene találni egy elfogadható kompromisszumot, mert pokolgépen ülünk, és forog a számláló. A halogató taktika ez esetben az ostobák öngyilkossága.
5. Az egyenlőség ideája öntudatlanul keveri a spritualitást a földi létezés szabályaival, és ennek az eredménye borzalmasan destruktív.
A vallást kinevettük és kigúnyoltuk. Micsoda baromság egy láthatatlan trónon ülő mindeható vénemberben hinni, aki a szeretet és megbocsátás egyetlen igaz forrása, de ha rossz fiú voltál akkor örök tűzre vet, amiből nincs menekvés! Felvilágosodás, reneszánsz, tudomány, ésatöbbi. Nietzsche és József Attila, Kant és Marcuse. A (poszt)modern ember ateista, tudományhívő, és már nem fekete reverendás, hanem fehér laborköpenyes manipulátorok baromságait magolja be szóról szóra. A pap, aki a te tizededből a szomszédodban élt, nyilván hazudott, de az ismeretlen muksó a tévében, akit a multicsilliárdos ipar pénzel, biztosan igazat mond (hiszen olyan meggyőző ahogy körüllengi az autoritás szelleme).
A probléma, hogy a kisatírozott spiritualitás továbbra is létezik, csak tudat alatt. És nyom, ahogy azt a tudatalattitól már megszoktuk. A modern ember azt hiszi, hogy materialista, és mégis olyan eszményképeket üldöz, mint az egyenlőség, aminél megfoghatatlanabb, definiálhatatlanabb és értelmetlenebb lózung nem nagyon létezik. Mi egyenlő a természetben vagy az állatvilágban?
Semmi.
Az egyenlőség egy spirituális eszme, a keresztényi gondolat egyenes folytatása, ami szerint Isten színe előtt minden ember egyformán értékes. A teremtő nem ítél bőrszín, testi fogyaték vagy életkor alapján - neki minden gyermeke fontos, ő egyenlően szeret mindenkit.
Ez szép gondolat - amíg a spiritualitás síkján marad. Mi ugyanis nem vagyunk istenek, csak egyszerű halandók a magunk gyermekbetegségeivel. A mi világunk fizikai, természeti világ, annak sajátos törvényeivel. Isten tenyerén Hitler és Gandhi két ugyanolyan értékes színész, akik ugyanolyan hitelességgel alakították (mégoly ellentétes töltetű) szerepeiket. Isten nem vonja felelősségre Ian McDiarmid-et, amiért eljátszotta Palpatine szenátort - de a Csillagok háborúja univerzumában ez nem hatja meg a lakosokat, ők el akarják tenni láb alól a csúnya gonosz zsarnokot.
És itt van a kutya elásva: a progresszívek istent akarnak játszani, mikor elvitatják az emberektől a világi ítéletalkotás jogát. Pedig valójában nem minden ember egyenlő. Lehet elővenni a kövezés kellékeit, én egy maradi, begyepesedett ember vagyok, akinek az édesanyja fontosabb, mint egy vadidegen, aki szerint Gandhi értékesebb mint Hitler, és aki szerint minden joga megvan ezek alapján különbséget tenni, különbözőképpen cselekedni különböző emberekkel. Isten szeressen mindenkit egyformán, az az ő baja. Tőlem ne várják el ugyanezt, főleg ne törvénybe iktatva, börtönbüntetés terhe mellett.
Különösen ne képmutató, aljas politikai szándékokat a háttérben dugdosva. A melegeket szeretni muszáj, különben jön az elfogadás nyilasbrigádja és verbálisan meglincsel, kiközösít, lejárat, kirúgat, ellehetetlenít. A zsidókat, négereket, cigányokat szeretni muszáj, különben... dettó. Mi van, ha semmi bajom ezekkel, egyszerűen csak érdektelenek számomra, mint a szeretteimhez képest minden idegen? Akkor szemétláda gondolatbűnöző vagyok, akit ki kell túrni a közösségből. Mi van, ha nehezményezem, hogy mindet az én adómból etetik, miközben ellenem uszítják? Akkor rosszabb vagyok, mint Hitler!
A fehéreket viszont nem kell szeretni, rájuk nem vonatkozik a kényszer. A férfiakat sem. Valamiért a keresztények is kiesnek ebből a szórásból. Mindenki egyenlő, kivéve aki nem. És azt, hogy ki melyik serpenyőben ül, egyedül a progresszívek dönthetik el, hiszen ők toleránsak, nem ítélnek el senkit. Csak akit mégis. De azokat jogosan!
Az igazságosság mást jelent földi, mint spirituális értelemben. Hiába tettetik egyesek, hogy az erkölcs bajnokai, megvilágosodott csúcsfejek, akkor sem ítélhetnek spirituális, abszolút alapon mások felett. Emberként csak emberi ítéletek hozhatók, amik pedig olyanok, amilyenek. Aki lop azt börtönbe küldjük, aki öl azt kivégezzük, ésatöbbi. Ahogy az aranyköpés mondja, Isten majd kiválogatja. A társadalmi igazság harcosai elvakult idióták csupán, akik még azt sem tudják, hogy a saját tudatalatti mozgatórugóikat milyen vallási ideológiákból örökölték. Egyenlőséget akarnak teremteni ember és ember között, ami nem csak teljességgel lehetetlen, de kifejezetten káros is, mivel fizikai síkra vetítve az egyetlen megoldási lehetőség a kiemelkedő emberek leráncigálása, amíg le nem jutunk egy egészen kicsi közös nevezőig, ahol már mindenki képes egyenlő lenni. Ha Gipsz Jakab megélhetési semmirekellőt egyenlővé akarjuk tenni Da Vincivel, arra az egyetlen módszer, ha eltörjük az öreg mindkét karját, esetleg kiszúrjuk egy szemét is. Más út nincs, mert Gipsz Jakab sosem fog annyi értéket letenni az asztalra, még ha 100 évig nyomják az iskolapadba és 100 évig tömik a zsebébe mások adóforintjait, akkor sem.
Ugyanerről a tőről fakad az a téveszme is, hogy ha valaki elért valamit, azt csak csalással tehette. Mivel mindenki egyforma, ha valakinek többje van, az nyilván lopott, elnyomott, kihasznált. A cigány putriban lakik, míg te lakótelepi 50 négyzetméteresben, tehát valamit csináltál, amivel a cigány hátán felemelkedtél. Te rohadt szemét! Hát itt már mindenki rasszista??? Azonnal elveszünk tőled, és odaadjuk neki, hogy helyreálljon az igazság egyenlőség.
A "minden egyenlő" és az "ami mégsem az tisztességtelen" tévelvek közös unokái a kultúránkat tönkretevő áskálódások. Szeress mindent ami idegen, és ítélj el mindent ami saját. A bevándorló multikulti, a honfitársad kirekesztő. A saját kultúrád elnyomó csökevény, mások kultúrája az értékek szökőkútja. Akinek van, attól el kell venni, akinek nincs, annak oda kell adni - és nem csak munkát vagy pénzt, hanem kultúrát, életteret, emberi jogokat. Az elv univerzális, illetve majdnem: a különbözőség üldözendő, de csak amennyiben az előre meghatározott áldozat-csoportokot sújtja. Azt, hogy kinek van és kinek nincs (tehát honnan hová kell átrabolni az értékeket), nem az határozza meg, hogy kinek van és kinek nincs, hanem hogy a progresszívek szerint melyik csoport "elnyomó" és melyik "áldozat". Az egyéni megítélés divatjamúlt és gonosz, ma a csoportpolitizálás a menő. Minden nő elnyomott, akkor is ha Angela Merkel vagy Alice Walton. Mit nem lehet ezen megérteni?!
A halottnak nyilvánított jóisten vélt igazságosságát akarják ránk szuszakolni kényszer-egyenlőség képében, amiből a legtöbben nem kérnek - hiszen a téveszmék szent harcosai csak lerombolják ami értékes, hogy magasabbnak lássék az értéktelen.
6. A világunkban szinte minden fordítva működik, mint kellene, és csak azért nem vesszük észre, mert agymosott hülyék vagyunk.
Nem akarom igazságtalanul mások egóját piszkálni, úgyhogy az előző mondat jobbára rám is vonatkozik. Az emberek végtelen jóindulatában bízva egyre-másra építjük a társadalmi rendszereket, amik érdekeltté teszik őket egymás megkárosításában, átverésében, testi-lelki tönkretételében. Az csak egy dolog, hogy a kapitalizmus központi jelszava a minél olcsóbb termék minél drágábban történő eladása (ami magyarra fordítva a vevő lehető legdurvább átverését jelenti), de az orvos addig kap fizetést, amíg van elég beteg, a gyermekvédelmisnek addig van állása, amíg sok gyerek szenved, a rendőrnek létszükséglet a bűnözés, és a politikusok legelemibb, jól felfogott önérdeke a társadalmi feszültségek növelése.
Mit gondolunk miért nőnek a feszültségek? Magyarázza meg nekem valaki, hogy amíg Orbán a mi egymás közötti konfliktusainkból él, addig miért várjuk tőle, hogy megszüntesse azokat... Ha nem lenne ennyi társadalmi probléma, három egyetemista suhanc elirányítgatná az országot - a parlamentet haza lehetne zavarni házelnököstől meg interpellációstól.
A különböző orvosi, társadalmi és tudományos kutatásokat elsősorban az (ellen)érdekelt cégek szponzorálják. A cigi nem is káros, jelenti ki a M*rlboro által készített tanulmány. A gabona egészséges, mondja a N*stlé kutatója. A kőolaj fenntartható és környezetbarát, állítja a Sh*ll. A férfiak gonosz nőverők, állapítja meg az X egyetem feminista tanszéke.
Aha.
Mi meg úgy teszünk, mintha ennek az egész hülyeségnek lenne értelme azon felül, hogy valakik el akarnak adni nekünk egy terméket - cigit, müzlit, vagy ideológiát, egyremegy. Anyagi érdekük fűződik a hülyítésünkhöz - a szó legszorosabb értelmében az teszi a családjuk asztalára a kenyeret -, mi meg úgy hallgatunk rájuk, mintha a messiás szállt volna közénk esti mesét mondani.
De hát hivatalos, peer reviewed tanulmányok! Elismert magazinokban! Nagyhírű tanszékekről! Állami kutatásokból!
Ez mind lópikula, az illetékesség illúziójától hasra eső korlátoltak fecsegése. Kövesd a pénz útját, mert az az egyetlen megmaradt mozgatórugó. Hogy az erkölcs, az igazságérzet manapság legföljebb ezerből egy holdkórost vezérel, arra mérget vehetsz. És ők nem fognak magazinokban publikálni, tévében nyilatkozni.
De nem csak ezekkel van gond. Művészetünk, építészetünk, kultúránk teljesen elkorcsosult. Ezer évvel ezelőtt a kőműves a falba véste a nevét, mert büszke volt az alkotására, és hírnevét az utókorra akarta örökíteni. Manapság egy átlagos vakolás már a felkerülése évében elkezd leperegni - pedig a technológia közben fejlődött annyit, hogy egy idomított majom két kockacukor elmajszolása között örökéletű falburkolatokat lenne képes felvinni bárhová. Az erőforrásokban szűk és/vagy technológiailag fejletlenebb korokban olyan pályaudvaraink, templomaink, satöbbijeink épültek, hogy még ma is öröm rájuk nézni. Mostanában mi épül? Gyorsszerkezetű bevásárlóközpont, modern lakópark, egyik undorító kocka a másikra.
A művészetről nem is igazán szeretnék beszélni, mert elrontja a szám ízét. Az 1400~1700-as évek olyanokat adtak a világnak, mint Shakespeare, Rembrandt, Michelangelo, és nem akarom holnap estig sorolni. Amit a 18. században művészetnek neveztek, azt például itt lehet megtekinteni.
Korunk ünnepelt művészei olyan elfuserált hülyék, akik paintben rajzolgatnak, befőttes üvegnyi hugyba dobnak feszületet (ezzel díjat is lehet nyerni!) vagy vonalkódokat aggatnak múzeumfalakra. A művészet - mármint az igazi - teljesen a peremre szorult, mondhatni üldözött lett. Országonként 2-3 ember ha foglalkozik vele, többnyire utcán, kapucniban. Hasonlítsuk össze talán ezt meg ezt, úgy üzenetében, mint kivitelezésében. Dehát ez van: a szépség, a minőségi munka, az építő jellegű lelki-szellemi tartalom idejétmúlt és elitista. Ma már csak egyetlen szempont létezik egy mű megítélésében: az alkotó és a mű is legyen polkorrekt. Ezen belül hogy a férfiakat sározza gyermekkori abúzus okán vagy a magyarokat cigánygyűlölet miatt, mindegy. A művész legyen védett csoport tagja, támadjon egy nem védett csoportot, vagy simán csak terjessze a progresszív igét, és garantált a szakmai elismerés. Bármilyen más esetben fölösleges erőlködni, a mű silány.
Itt van ez példának, ha a fenti linkek elégtelenek. Meg ez.
Annyira meg akarjuk tagadni a múltat, hogy mindennek hátat fordítottunk, amit létrehoztak, amit értéknek tartottak. Ez a haladás modern eszméje; a gondolat, hogy aki megáll, az lemarad, és aki lemaradt, az maradi, vesztes, eltávolítandó tumor a társadalom testén. Közben pedig olyan világot építünk, amiben minden lovat egy-egy szekér húz.
S természetesen csodálkozunk, hogy nem jutunk ötről a hatra. Lángelmék vagyunk mindannyian.
7. A problémáink nem fognak megoldódni. Olyan küszöb előtt toporgunk, amin paradigmaváltás nélkül lehetetlen átlépni.
A társadalom jelenleg még működget, de szinte nem létezik olyan probléma, ami a közelmúltban csökkent volna, vagy a közeljövőben a javulás reményével fenyeget kecsegtet. Munkanélküliség, szegénység, társadalmi szakadékok, faji/vallási/nemi/nemi-irányultságbeli ellentétek, romló közerkölcs, közegészség és közhangulat, háborúskodás - ki nem ismeri ezeket unalomig? Melyik téren lépett fel javulás akár lokális, akár globális értelemben?
Mindennek a gyökere egyetlen pontra vezet: olyasmiktől várjuk a megoldást, amik azt nem tudják megadni.
Ezen impotens varázsszerek egy része olyan jóhiszemű idea, mint például az oktatás fejlesztése. Javítsuk az iskolarendszert, küldjünk több embert egyetemekre, stb. Ez elméletileg több problémára is univerzális ragtapasz. Valójában semmit nem ér.
Úgy az országban, mint nagyjából az egész világon, minden 3 munkahelyre 4 jelentkező van. Ezen az oktatás nem segít. Programokkal, kvótákkal, variálással legföljebb annyit érünk el, hogy megkavarjuk a munkások és munkanélküliek színét, nemi szervét, pártállását. Megold ez bármit? Senki nem fog munkát adni +20% mérnöknek csak azért mert vannak, tehát a túlképzés teljesen felesleges. Munkahelyeket egy már üzemelő gazdaságban elsősorban kreativitással lehet teremteni, amit az iskola elsőként fojt meg minden gyerekben.
A "megoldások" másik része nem több, mint illúzió. Ezekről már esett szó: inkluzivitás, multikulti, diverzitás, ésatöbbi. Mintha megszűnnének a társadalmi szakadékok ha minden településre és lakótelepre szétosztunk pár más vallású, más bőrszínű embert. Úgy oldjuk meg a gondjainkat, hogy szaporítjuk őket!
Aztán ott van a fentebb említett gond, hogy azoktól várjuk a megváltást, akik a bajból élnek. A pénzváltók közül választunk krisztust (szigorúan demokratikus alapokon, tehát népszerűség szerint), a farizeusokat tesszük meg papoknak, a rablóból csinálunk pandúrt. Illetve még rosszabb: jóhiszemű embereket teszünk olyan pozíciókba, amik deformálják, elfonnyasztják, a saját képükre alakítják őket. Kikerül a friss diplomás doki a nagybetűs életbe, és nem kell 5 év, hogy megtanulja: a gyógyszergyárak jóindulata a lényeg, a nyugdíjas néni fájós veséje huszadrangú kérdés. A honatya a saját fizetéséről szavaz, és a pártvezetéstől kapja meg hogy mit nyomkodjon, még mielőtt egyáltalán eszébe jutna, hogy a választók akik oda emelték valószínűleg az életük jobbulását várják tőle.
Ezek a gondolati sémák, ezek a rendszerek nem fognak kihúzni minket a slamasztikából. Aki a rendszeren belül akar újítani, az sajnos vak a szörnyű valóságra. 20-30 éven keresztül nevelnek mindannyiunkat arra, hogy naívan higgyünk pásztoraink jóindulatában, a tudomány fényében, a demokrácia hatalmában, a haladás megállíthatatlanságában, és bármiben, amit ezek nevében elénk terjesztenek. Eszünkbe sem jut a világunk alapjait kérdőjelezni meg. Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyunk elégedve - csak még egy kis finomhangolás kell, és eljön a kánaán. Egy százaléknyi emelés itt, egy fél foknyi csökkentés ott, és máris hawaii, dizsi, napfény.
Kedves olvasóm, a demokrácia valójában nem azt jelenti, hogy 4 évente egyszer választasz 2-3 multicégek által szponzorált paprikajancsi között. Ezzel maximum annyit döntesz el, hogy ki legyen a király a következő szavazásig. A demokrácia a te uralmadat jelenti. Mikor beszéltél utoljára Orbánnal, Vonával, Bajnaival, Gyurcsánnyal? Mikor hallgatták meg a szavad, mikor adtak utoljára a véleményedre, mikor volt a "népuralom" utoljára a nép kezében? Ami most van, az nem demokrácia, hanem szépségverseny, csak emelt díjas SMS helyett papíron szavazgatunk. De mivel a birkáknak ez is elég jó, elvannak nyugalomban, senki nem lázong.
És közben senkinek nem tűnik fel, hogy Kádár óta minden egyes vezetőnk ugyanazt csinálta (épp csak annyi változatossággal, hogy ne legyen egy gümőkóros tapírnak is azonnal feltűnő): kölcsönöket vettek fel nemzetközi bankoktól, amikből légvárakat építettek, amiknek a fedezetére aztán újabb kölcsönök kellettek. Antall, Horn, Medgyessy és a többiek egy előre lefektetett, jól kitaposott ösvényen mentek előre - és ha 2018-ban új ember kerül a székbe, változni akkor sem fog semmi. Hogy miért nem? Mert az egész világon ugyanez megy. Obama béke Nobel-díjat kapott még a megválasztása előtt, feltételezve, hogy demokrataként majd az ellenkezőjét teszi a nagy ellenség, a republikánus Bush tevékenységének - vagyis befejezi az arabföldi inváziót. Hehehe. Hát nem tette az ellenkezőjét, még csak nem is vett vissza a lendületből, sőt, fokozta. Mindenki azt képzeli, hogy a politikai ellenétetek valósak, holott ennek a folyamatos köpködésen kívül nincs semmilyen bizonyítéka. A legnyilvánvalóbb az amcsi helyzet, ahol a kampánytámogatások nyilvánosak, és a top 10 adakozóról tudni lehet, hogy egyformán pénzeli a demokrata és a republikánus elnökjelöltet. Mi ez, ha nem alig burkolt beismerése a teljesen nyilvánvaló mutyizásnak?
Közben az USA államadóssága 17764 milliárd dollár, Németországé 2300 milliárd euró, Szingapúré 309 milliárd dollár. A miénk 110 milliárd dollár. Nem kísérteties? Kinek tartozik mindenki és hogyan fogjuk megfizetni? És miért csinálja ugyanazt az öngyilkos baromságot szinte az egész világ, függetlenül attól, hogy az aktuális vezetés diktatórikus vagy demokrata, balos vagy jobbos, szélsős vagy közepes? Létezik erre a kérdésre olyan válasz, ami nem tartalmaz nyomokban összeesküvés-elméleteket, ugyanakkor van bármi köze a valósághoz?
Beleragadtunk a ránk szabott mentalitásba, mint szúnyog a borostyánba. Olyan módszerektől várjuk a javulást, amik eddig folyamatos romlást hoztak mindenre - olyanok vagyunk, mint a piócás ember, aki a "rossz vér" leszívásával gyógyítaná a meghűlést meg a rövidlátást egyaránt, és fényévekre van a betegségek okainak és gyógyításának modern elméletétől. A társadalom beteg, de rátesszük a liberalizmus piócáját, az leszívja a neonáci meg a rasszista rossz vért, és felhőtlen mosoly tapad mindenki vakbelére!
8. Minden problémánk megoldható lenne, ha az emberiségnek lenne elég esze.
Sajnos nincs. Akiknek a mi szenvedésünk üzlet, arra tették fel az összes zsetonukat, hogy az emberiség hülye mint a segg.
Nyertek.
Ők okosak voltak, mi meg kevésbé. Egymás szemét kaparjuk ki és blőd marhaságokban hiszünk, mint a diverzitás, miközben ők röhögnek rajtunk a Párizs környéki birtokaikon meg a Bilderberg találkozókon. A világ háttérben matató urai azok, akiknek az egész világ tartozik a GDP-je kétharmadával, háromnegyedével. Még az unokáink gatyája is rámegy erre a piramisjátékra, mert nincs elég intelligens ember aki kiállna az utcasarokra és szétkürtölné, hogy a "résztartalékos bankolás" átverés, amiben a bank nem létező pénzt ad kölcsön. Nincs elég ember, aki feltenné a kérdést, hogy ha valakinek joga van pénzt nyomtatni, akkor minek kér kölcsön.
(A magyar államról beszélek, ami évtizedek óta nem nyomtatott egyetlen új bankót sem, de évente vesz fel új hitelt külföldről. A hülyéknek szánt válasz az, hogy a pénznyomtatás inflációt okoz. A banki illúzió-pénz kihitelezése is azt okoz, csak így az egész hercehurca hasznát nem az állam teszi zsebre, hanem a bankok. Melyik hülye állam az, ami lemond a saját pénznyomtatási jogáról tőle független bankok javára? Kapaszkodj meg: mindegyik. Az MNB főnöke nem a magyar kormány, hanem az Európai Bankszövetség. Ha van haszon, az a banké, a deficitet az állam kifizeti az adónkból. Ez nekünk annyira, de annyira frankó...)
Viszont ebben a pontban nem is erről akartam igazából beszélni. Inkább arról, hogy minden problémánkra létezik megoldás - csak senki nem törődik ezekkel. Amíg az értelmesebb emberek is abban hisznek, hogy mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van, épp csak hangyányit kell reszelni itt-ott, addig a paradigmaváltás gondolata értelmezhetetlen számukra.
Pedig radikális megújulásra van szükség. Annak hiányában percről percre közeleg a pillanat, amikor az izomból fűrészelt faág le fog szakadni alattunk, és mi nem maradunk fent a levegőben a progresszivitásba vetett erős hitünkbe kapaszkodva.
Mit jelent a paradigmaváltás?
Amit biztosan nem, az pl. a szirupos new age baromság, hogy töröljük el a pénzt, végezzenek minden munkát robotok, és mi emberek egymás szeretetébe és speciális lelkigyakorlatokba feledkezhetünk.
Amit igen, az egy racionálisabb, de első pillantásra mégis absztrakt csomag, amiből itt legföljebb mikroszkopikus részletekre tehetek futó utalást. El kell törölni a nemzetközi hiteleket. A jelenlegi bankrendszert gyökerestől kell kicsavarni, és egy teljesen újat állítani a helyébe. A lejárt politikusokat el kell zavarni. A pártokat, pártosodást be kell tiltani. Az oktatás állami támogatását és irányítását meg kell szüntetni, fizetőssé és opcionálissá kell tenni az egészet. Be kell zárni minden tőzsdét. Atomerőműveket kell építeni, az elektromosság irányába terelni mindent, hogy megszűnjön a fosszilis függésünk. Újra kell szervezni a médiát. Megszüntetni a katonaságot. Ésszerűsíteni (minél inkább lokálissá tenni) a mezőgazdaságot. Állami kézbe helyezni minden gyógyszergyártást. Visszaállítani a teljes gondolati, szólás- és sajtószabadságot. Vér és harc nélkül, ésszel forgatni fel mindent - mert ami most van, az több, mint katasztrófa.
Néhány mániákus habzsoló kedvéért nekifutásból pusztítjuk az erőforrásainkat, a természetet, a jövőt. Sivatagosodás, környezetszennyezés, ivóvízkészletek fogyása, olajkrízis, élelmiszerválság - ez mind hidegen hagyja az elitet, mert a már említett Párizs környéki birtokaikon ellesznek akkor is, ha az európai átlagember már a tiszta ivóvízért fog gürcölni. Nekik mindegy, hogy mit hoz a jövő, úgyis bevásárolják magukat a tutiba.
Nekünk viszont marhára nem mindegy. Ideje lenne felébredni, mert vezényszóra énekeljük vissza az ellenünk bevetett propagandát, mintha még mindig az iskolapadban ülnénk. Jól belénk nevelték ezt a fajta hiszékenységet és engedelmességet, meg kell hagyni. Ha nem én lennék a terv szenvedő alanya (meg ez a csodálatos bolygó), azt mondanám zseniális.
Ha nem akarunk az illúziók áldozataként egy zuhanó jelenbe ragadni, át kell menteni magunkat egy teljesen új jövőbe.
Elegendő erőforrásunk van ahhoz, hogy 7 milliárd pályatársunkkal együtt mindenkinek jusson elég élelem, fedél, és még szórakozás is. Megmenthetnénk a kipusztulás szélén álló fajokat, megvédhetnénk az óceánokat és esőerdőket, kivirágoztathatnánk a sivatagokat. Édenkertet csinálhatnánk a bolygóból, amit nem szennyez kipufogó és gyárkémény, nem mar csontig a monokultúrás mezőgazdaság, nem gyötör halálra egy zombiként tántorgó emberiség.
Na persze ebből nem lesz semmi. Száz olvasóból talán egy megérti, hogy nem viccelek, a többi meg béget tovább, hogy hülyeséget beszélek, mert a bankokra szükség van, az oktatás fontos, és a megoldás a folyamatos liberalizáció (hogyhogy mié, mindené), meg a kétpárti demokrácia libikókája, a toleriverzitás meg az inkluzikultiváció. Menni kell tovább vakon a jövőbe, annak ellenére, hogy minden lépésnél emelkedik egy centit a szenny - ha átbukott a fejünkön, majd akkor hirtelen meglátjuk, hogy a mocsok felszíne alatt egy varázslatos csodavilág van, amiben nincsen probléma és mindenki boldog!
Csak kihúzzuk addig valahogy vérontás nélkül.
Utolsó kommentek