Deansdale

"A képregénybiznisz két nagy óriása, a Marvel és a DC Comics közül most éppen az utóbbinak megy gyengébben a szekér. A nehezebb időszakot a cég rajongói is érzékelik, és ahogyan az várható, nem haboznak a vezetők tudomására hozni, hogy mi a probléma, hol kellene változtatni. Az első számú feladat jelenleg, hogy minél több női alkotót vonjanak be a képregénykészítésbe - írja a Jezebel." (HVG.hu)

Aki esetleg nem tudná, a Jezebel az egyik legnagyobb feminista portál. De mi közük van a képregényekhez? Értenek ők bármit is a képregény-bizniszhez? Lópikulát. És egyáltalán: mi köze van a képregényíró vagy -rajzoló nemének a késztermékhez, és annak eladási mutatóihoz? Semmi. A képregény mindigis elsősorban fiúknak szóló műfaj volt, és a feministák nem bírják az ilyesmit. Amit a férfiak szeretnek, azt feminizálni kell; kicsavarni a kezükből, nehogy már megmaradjon valami "férfias" ebben a világban, amit a disznók élvezhetnének.

A retardált feministák válasza minden problémára a "nő jó, férfi rossz", illetve a "több nő, kevesebb férfi". Ez a hülye képregényválság is erre példa. A DC-nek nem annyira megy a biznisz, mint a Marvelnek? Biztos a férfiak miatt van! Elvégre minden gond a férfiak miatt van, nem? Azzal ne törődjünk, hogy a nagy haszonnal működő Marvelnél is csak elvétve vannak női képregénykészítők - a DC-nél biztos beválnának!

Majd' minden hírportálon lehozták az ÁNTSZ közétkeztetési ajánlásait, persze mindenhol a cikkíró szája íze szerinti tálalásban. A magam részéről az eredeti ÁNTSZ-es .pdf-et elemezgetem, de nem térek ki minden egyes pontra (17 oldal!), csak az érdekesebbekre. "Természetesen" a letölthető doksi minden lehetséges felhasználási módra immunis (mivel a pdf fájlban az oldalak nem szöveges, hanem kép formátumban vannak), így nem lehet belőle copy+paste-el másolni - hogy rohadjon meg az a bunkó aki kitalálta, hogy ilyen egyáltalán létezhessen.

- Állati eredetű fehérjeforrást minden főétkezésnek tartalmaznia kell.
Nocsak. Kíváncsi vagyok a sulikonyhák hogyan próbálják meg ezt kijátszani :) Mindenesetre nem vegabarát, az tény.

- Az étkezések felében/kétharmadában kötelező gabonaalapú élelmiszert adni, aminek fele/harmada teljes kiőrlésű kell legyen. Az iskolai étkeztetés ez alól szerencsére kivétel, mivel az a legtöbb helyen napi egyszeri étkezést jelent, és arra ez a szabály nem érvényes. Hát ez nem nagyon felel meg a paleo vagy az atkins elveinek. Tipikus példa arra, hogy közös lónak túrós a háta: a közétkeztetés senkinek sem igazán jó, de pont ezzel remélik elérni azt, hogy senkinek sem igazán rossz.

- Napi 4-5 dl tejet, illetve ennek megfelelő mennyiségű tejterméket is ki kell adni az étkezőknek. Tej vagy kakaó cukrozása nem megengedett. "Tejföl kizárólag ételkészítéshez használható fel", mondja a doksi, én meg nem igazán tudom hogy mit értenek ezalatt. Van ahol tejfölből csinálnák a kakaót, vagy netán kiadnák a poharas tejfölt a kölköknek megenni?

- Átlagban az energiabevitel legfeljebb 30-35%-a származhat zsírból. Na ez már viszont kőkemény mumus. Mert ha nem zsír, akkor gyakorlatilag tuti a szénhidrát, hiszen a fehérjében eleve kevesebb az energia, és ráadásul drágább is mint a szénhidrát. Magyarra fordítva ez az előírás annyit tesz, a napi energiabevitel minimum 60%-a szénhidrát kell hogy legyen. Bukás. Folytatva a következő alponttal, miszerint a hozzáadott cukor a napi energiabevitelnek legfeljebb 8%-át teheti ki. Totál csőd.

- Kerülendő a 30% fölötti zsírtartalmú hús, illetve a 20% fölötti zsírtartalmú húskészítmény. Hát, nehezen tudok elképzelni ilyesmit, legfeljebb a szalonna ilyen, vagy a zsírban eltett húsok, amik közétkeztetésben gyakorlatilag soha nem szerepeltek. Mindenesetre teljesen fölösleges az ÁNTSZ aggodalma a zsírtól, dehát ez már csak a régi nóta.

- Kerülendő a sertés és baromfi zsír. Kíváncsi vagyok akkor milyen zsír engedélyezett egyáltalán (marhafaggyú?), hiszen ezzel az étkezési zsírok 99,9%-át kilőtték. Ha ezek kerülendőek akkor marad az étolaj...

- Kerülendő a 12%-nál magasabb zsírtartalmú tejföl. Ha létezik olyan szabályozás ami abszolút értelmetlen akkor ez az. Illetve takarékossági szempontból hasznos lehet, dehát azt hiszem erre úgysem kell külön biztatni az üzemi étkezdéket :\ Egy adag kajába mennyi tejföl jut? Pár gramm. Azon belül mennyi a zsírkülönbség a 12%-os és 20%-os tejfölök között? Pár tized gramm. Kutya legyek ha erre érdemes külön szabályokat hozni...

...

Szóval ne legyen nagyon cukros - de azért mégis inkább cukros legyen mint zsíros. Már csak azért, mert a zsír fontos és hasznos, miközben a cukor öl, butít és nyomorba dönt. Köszönjük, ÁNTSZ!

Ha létezik az ember (jelen esetben: nő) életének olyan időszaka, amikor kiemelten fontos a helyes táplálkozás, akkor az az áldott állapot. Én ugyan nem erőltetem senkire a nézeteimet, gyereket viszont nem vállalnék olyan nővel, aki nem atkins/paleo étrendet folytat legalább az alatt a bizonyos 9 hónap alatt. Ennek rengeteg oka van, de az egyik legfontosabb az Omega-3 kérdése, ugyanis a gyermek épülő agyának ~fele ebből áll, és ha az anya nem fogyaszt eleget, akkor az anya agyából vonódik el az O3 - és ettől a nő depressziós lesz, a gyermek pedig kevésbé intelligens, mint amilyen elegendő O3 mellett lehetett volna. O3 kell még továbbá a szemek és az idegrendszer fejlődéséhez, erősíti az immunrendszert és csökkenti a cukorbetegség esélyét. Mivel az O6 fogyasztása megnehezíti az O3 feldolgozását, ezért áldott állapotban "fokozottan" ki vannak lőve a növényi olajok (kivéve len) és természetesen a margarinok.

A szénhidrátok a gyermek fejlődésére is negatív hatással vannak, tehát azok fogyasztását is korlátozni kell, és már meg is érkeztünk oda, hogy áldott állapotban paleózni/atkinsezni kell, emellett extra fontos az O3 fogyasztása. És hát ha az ember magáért nem is lenne hajlandó étrendet változtatni, a születendő gyermekéért vállalnia kell némi korlátozást táplálkozás terén.

Aki esetleg attól fél, hogy a "normál" modern étrendtől való eltérés árthat az áldott állapot alatt, ne tegye. Modern étrendünk minden, csak nem egészséges. Bizonyíték kell? Íme: Egyre gyakoribb a szélütés az amerikai kismamáknál - írja a HVG. "Emelkedett a szélütések aránya az Egyesült Államokban a várandós és a frissen szült anyák körében, vélhetően azért, mert egyre több közöttük az elhízott, és egyre többen szenvednek magas vérnyomásban vagy szívbetegségben - állapították meg jelentésükben az amerikai betegségmegelőzési központ, a CDC munkatársai."

És ha már megszületett a gyerek, akkor sem érdemes visszaállni az egészségtelen táplálkozásra - egyrészt nyilván bolondság lenne az anya egészségét tönkretenni, másrészt a szoptatás alatt sem érdemes a gyereket az anyatejen keresztül "mérgezni".

Sőt, ami az igazán érdekes, hogy a babát is érdemes a paleo elvek szerint táplálni (amint átáll az anyatejről szilárd táplálékra, az előtt nyilván nem). A vegetáriánusok egyik rögeszméje a gyermekeiket is vega módon etetni, amitől azok betegek lesznek és elmaradnak a saját optimális fejlődési ütemüktől, lehetőségeiktől. Bocs vegák, ez így van. Ezzel szemben a paleó táplálkozás nem csak felnőtt korban egészséges, hanem rögtön a kezdetektől. És a gyermeknek nem csak az anyaméhben, hanem a születés után is rengeteg O3-ra van szüksége a fejlődéshez. Ezt nem tudja máshonnan beszerezni, csak az anyatejből, majd a zsírból, halakból, tojásból. Az anyatej-pótló tápszerekben és a bébiételekben legtöbbször nincs benne. (A szóját kifejezetten kerüljük!) A gyermeket érdemes addig szoptatni amíg az anyának van teje, eközben pedig a megfelelő időben elkezdeni a táplálását "rendes" élelmiszerekkel, azaz - lehetőleg bio - hal, hús, zöldségek, kisebb mértékben gyümölcsök. A gabonákat felejtsük el, és amíg van anyatej addig a tehéntejet is - de az egyéb tejtermékektől nem kell tartani. A zsírtól sem kell megijedni.

Aki tud angolul és érdekli a téma, annak mindenképpen ajánlom a "Paleo baby" cikket.

A HVG karrier rovatának mai cikke az apák nehéz helyzetével foglalkozik, mivel nekik is össze kell egyeztetni a munkát a családdal. Tudjuk, ez az amiről nők esetén folyton azt hallani, hogy segíteni kell nekik, mert szegény nők ennek a jelenségnek az áldozatai, és ebbe a szörnyű helyzetbe a gonosz patriarchátus kényszeríti őket. (Ez persze színtiszta mellébeszélés, hiszen egy nap mindenkinek egyformán 24 órából áll, és még egy feminista sem képes arra, hogy egyszerre két helyen legyen, vagyis a családra is jusson ideje meg a karrierépítésre is.)

Nézzük meg viszont, hogy ugyanezt a témát hogyan tálalják, ha férfiakról van szó:

"Mikor legyen a közös bográcsozás? - kérdezi a főnök a beosztottakat, mire az egyik házas, kisgyerekes férfi kollega rávágja a szombatot. A többség rázza a fejét az ötlet hallatán, így a péntek délutánban kiegyezik a csapat. A történetet hallva elgondolkodtató, hogy egy gyerekes apuka vajon miért menne inkább a kollegákkal sörözni szombaton ahelyett, hogy a feleségével és a gyerekekkel felkerekedjen és kirándulni induljon?  Ez egyfajta menekülési útvonal, ha távol akar kerülni az otthoni nehézségektől, amennyiben éppen konfliktushelyzet van, vagy rossz a hangulat otthon - véli Czégényi Margit családterapeuta."

Tehát a férfi nem "áldozat", a férfi nem egy szörnyű dilemmában él, hogy hova ossza be az idejét. A férfi egy szemét, akinek egyetlen vágya hogy távol maradhasson a saját családjától. Köszönjük szépen a felvilágosítást a terapeuta néninek.

...persze azt is mondhatnánk, hogy az egyedülállókkal szemben a családos embernek a munkanapok estéin otthon kell lenni a családdal - ágybatenni a gyereket és jóéjtpuszit adni az asszonynak -, és ezért tenné inkább szombat napközbenre a bulit, dehát ezzel valami pozitívat feltételeznénk egy férfiről, és az manapság nonszensz.

"Előfordulhat az is, hogy az erős szeretet, összetartozás ellenére a férj fullasztónak érzi az otthoni jelenlétet, amiből kilépne egy időre, hogy egyedül lehessen."

Hát igen, ezek a rohadt pasik ki nem állhatják a szeretetet. Így megy ez.

"Ha egy kicsit tovább bent maradnak az irodában, vagy beülnek a kollegákkal sörözni, az azt jelentheti, hogy olyan terepen szeretnének lenni, ahol nem kell teljesíteni - teszi hozzá a szakember."

Ha valaki túlórázik akkor nem kell "teljesíteni"? Melyik bolygóról jött ez a "szakértő", és mikor megy vissza oda?
Egyébként érdekes a megfogalmazás, mert benne foglaltatik a gondolat, hogy otthon is "teljesíteni" kell, és szakértőnk nyilván nem a "házastársi kötelességre" gondol. Hanem arra, hogy egy átlag férfi átlag otthonába mikor hazatér, akkor nem a tömény szeretet fogadja, hanem esetleg a veszekedés meg a nyavajgás. Erről nyíltan beszélni viszont nem szokás.

A cikk a HR Portálon folytatódik:

"Az új elvárások azonban meghaladhatják a férfinál azt az energiaszintet, ami még örömöt jelent, és ez szerepkonfliktushoz vezethet - fejti ki Czégényi Margit."

Ha egy nőn sok a teher, akkor  ő egy szegény áldozat, akinek segíteni kell: részmunkaidővel, bővített gyermekelhelyezési lehetőségekkel, kormányprogramokkal. Ha egy férfin sok a teher, akkor az olyan "szerepkonfliktus", ami az ő egyéni problémája, sőt, gyengesége. Egy férfi tanulja meg a napi 24 órát 25 órára szétosztani. Ha egy nő házasságában nincs öröm, akkor a férfi(!) elrontott valamit és a nőnek erkölcsi joga a válás, de ha egy férfi házasságában nincs öröm, akkor szedje össze magát mert valamit sz*rul csinál.

"Úgy látja, a hagyományos családmodell ma nem működőképes (...) - A mai rohanó világban, amikor a munkakörnyezet is stresszes mindkét dolgozó szülő számára, ahol lehetséges, a férfinak mindenben segítenie kell. Minden tekintetben egyenlően kell a teendőket megosztani, hogy ne legyenek feszültségek a családon belül - vélekedik."

A hagyományos családmodell lényege, hogy a nő háztartásbeli - legalább meggondolhatnák, hogy miről is beszélnek egyáltalán. Érdekes ezzel kapcsolatban egy szövegdoboz:

"A munkavállaló nők 24, a háztartásbeli nők 28 százalékával fordul elő, hogy, bár házasságban él, egyedülálló szülőnek érzi magát. Jelentős részük neheztel párjára az otthoni feladatok kiegyensúlyozatlansága miatt."

Ezt értsem úgy, hogy a háztartásbeliek jelentős részére is vonatkozik? Mert akkor gubanc van. Aki egész nap otthon van, az ne kérje a dolgozó partnerétől, hogy még otthon is tovább dolgozzon. A házimunka nehézsége csak egy mítosz, amire bárki rájöhet aki pár hónapig egyedül él. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy háztartásbeli nőnek égető szüksége lenne a férj segítségére a mosogatásban vagy porszívózásban.
Egyébként ezeknek az "egyedüllálló szülőknek" azért jól jön az a pénz amit a férfi hazahoz, gondolom. Ha maguknak kéne megkeresni, életük legnagyobb trágyájában lennének. Ilyenkor van az, hogy amíg kicsi a gyerek addig jó az a házasság, aztán jöhet a válás (ház marad a nőnél, plusz gyerektartás), a csúnya gonosz pasi aki látástól mikulásig gürcölt, és akinek a verejtékén a család felépült, az meg mehet a pecsába.

"Sajnos mi férfiak hajlamosak vagyunk az új kihívások elől elmenekülni, és inkább egymás között a kocsmában kibeszélni, mit miért nem lehet."

Hja, az egész történelem erről szól, a kihívásoktól való meneküléstől. Ha ez a taplóság igaz lenne, a mai napig is barlangokban laknánk és állatbőrökbe öltözve vadásznánk az őzeket.

"Az idők során a nők talán jobban megtanultak alkalmazkodni a változó környezet kihívásaihoz - gondolkodik el az informatikus szakember."

...és ha ez a taplóság igaz lenne akkor nem hallanánk folyamatosan a nyávogást, hogy milyen nehéz a nőknek, és hogy azonnal segíteni kell rajtuk. A nők nem "alkalmazkodnak jobban" semmihez, csak jobban tudják a férfiakat piszkálni, hogy ugyan tegyék már az ő életüket kényelmesebbé - ahogy ez az egész kérdéskör is fényesen bizonyítja. Hiszen ez a nyűglődés végeredményben csak arról szól, hogy szegény nőknek milyen nehéz a sorsa, és a férfiak felelőssége csinálni valamit amitől a nőknek jobb lesz.

"Az amerikai apák nem igazán találják az egyensúlyt munkahelyi és családi feladataik között."

Talán azért, mert a férfiaknak sokkal kevésbé van választása, mint a nőknek - ha van egyáltalán bármiféle választása. Egy nő otthon maradhat a gyerekkel, dolgozhat részmunkaidőben vagy ha olyan a kedve akkor elmehet dolgozni teljes munkaidőben is. A férfi ezzel szemben muszáj hogy főállásban dolgozzon, és punktum. Emellett persze hogy nehezebb összeegyeztetni a családot a munkával.

Egyébként nem akarok különösebben hímsovinisztának látszani - akik ismernek, nem is tartanak annak - de lassan a szemem kifolyik ahogy folyamatosan azt kell olvasnom, a dolgozó férjnek mindenképp be kell segítenie a gyesen otthon lévő anyának - még a külön takarítónő mellett is! Számomra valahogy egyértelmű, hogy aki egész nap otthon van, az elvégezheti azt a napi 10-20 perc házimunkát, amit egy háztartás vezetése igényel (különösen ha még takarítónő is van).

Érdekes, hogy a cikk, ami elviekben a férfiak nehézségeiről szólna, végül arra csengett le, hogy a szemét férfiak nem segítenek eleget a nőknek. Valahogy sikerült visszakanyarodni a megszokott kis polkorrekt felfogáshoz. Még egy cikk, amiből megtudhattuk, hogy jaaaj a szegény nők, de bezzeg a férfiak!

Volt ugye ez a jó kis ribiséta most már Pesten is, meg is mondtam róla a véleményem. Most csak a feministák mentalitását szeretném bemutatni egy komment-részlettel, amit a saját blogjukon írt az egyik lotyó:

"(...) és senki ne merészeljen füttyögni. a füttyögés tiszteletlenség."

Milyen aranyos kis zsebhitler. A tiszteletlenség úgy tudom nem ütközik törvénybe, tehát bárki lehet tiszteletlen, ha úgy ítéli meg, az "alany" nem érdemel tiszteletet. Azt meg ne mondja nekem senki, hogy akár a rossz kurvának öltözött libák, akár a "ribanc vagyok" táblával vonuló idióták bármiféle tiszteletet is érdemelnének. Még a minden embernek "alanyi jogon járó" tisztelet-csírát is eldobják maguktól azzal, hogy a társadalom alapvető érintkezési szabályainak a képébe okádnak.

Arról nem is beszélve, virágszálam, hogy más pofájába tolni a csöcsödet ugyanúgy tiszteletlenség - csak erről nem esik szó, mert ez egy olyan világ, ahol a nőknek mindent lehet, a "tisztelet" csak a férfiak kötelessége a nőkkel szemben. Hogy egy nő tiszteljen egy férfit??? LOL

Tipikus feminista elképzelés az "egyenlőségről", hogy a nőknek joga van bárhogyan öltözni, de a férfiaknak semmi joga a szólásszabadsághoz, vagyis ahhoz, hogy szólni merjenek a nőkhöz. A férfiakat korlátozni kell, sőt, tilcsákbe!

Persze kérdés formában is írhattam volna: az evés öröm-e? Sokaknak nem az. Egyeseknek azért nem, mert valami már elromlott (cukorbetegség, gyomorfekély), másoknak azért, mert megbonyolítják maguknak a dolgokat - sokszor fölöslegesen.

Amikor elkezdtem foglalkozni a táplálkozással, egy fontos dolgot elhatároztam már a legelején: nem leszek fanatikus idióta semmilyen értelemben. Se a saját étrendemet nem fogom élvezhetetlenné szűkíteni, se mások képébe nem fogok kéretlenül belemászni a tanácsaimmal vagy a nyavalygásommal. Érdekes módon ezt az elhatározást Jeremy Clarkson ihlette (akit a legtöbben talán a Top Gear műsorvezetőjeként ismernek): 2010-es DVD-jén - sok más dolog mellett - azt mondta, hogy vannak emberek, akik folyton csak salátát esznek és ásványvizet isznak... De ettől vajon érdekesebb vagy unalmasabb emberek lesznek?

...

Óriási lehetőség adatott nekünk azzal, hogy ebben a kultúrában élünk, ebben a korszakban. Az élelmiszereknek soha ezelőtt nem látott bősége öntött el minket, és csúnyán kitolnánk magunkkal, ha nem élnénk velük. Száz éve az emberek 95%-a legfeljebb csak álmodhatott arról, hogy lemegy a boltba és ott a polcon a bambuszrügy és kókusztej, a garnéla és lazac, a camembert sajt és bio gyümölcsjoghurt. Ették a bablevest, a zsíros kenyeret meg a tócsnit ősztől nyárig, és örültek hogy egyáltalán van mit. Ehhez képest mi a mennyországban élünk, amit csak mi ronthatunk el saját magunknak vagy úgy, hogy rosszul élünk a lehetőséggel és belebetegszünk, vagy úgy, hogy nem élünk a lehetőséggel valamilyen mumus vagy téveszme miatt.

Ha valaki belebetegett az étrendjébe (nagy valószínűséggel a szénhidrát túlfogyasztása miatt), annak nincs mit tenni, korlátokat kell állítania ha egyáltalán élni akar. De miért görcsöl be sok ember, akinek semmilyen baja nincs?

Lehet, hogy eretnekségnek fog tűnni amit mondok - ráadásul a "hivatalos" és az "ellentábor" (atkins, paleo) számára egyaránt -, de szerintem az az egészséges, ha az ember csak annyit törődik az étrenddel (és az egészségével), amennyit mindenképpen muszáj. Letettem a gabonát és a cukrot, mert kövér voltam és lomha, és mert rájöttem hogy a szénhidrát egyenes út a cukorbetegséghez. De ugyanakkor azt is láttam, hogy azért a "kenyérevők" is elélhetnek akár száz évig is, tehát nem arról van szó, hogy ezentúl muszáj lesz szárított ajókás spenóton élnem a hátralévő életemben. Az emberi szervezet rugalmas, meg tud birkózni sokmindennel, tehát rá lehet hagyni a dolog nagy részét - amennyiben a fő "mérgező anyagokat" kiküszöböljük.

Magyarul akinek semmi konkrét orvosi baja nincs, és még csak nem is kövér, az ne foglalkozzon éjjel-nappal azzal, hogy mit tilos és mit muszáj ennie. Jó ha nem eszik gabonát és cukrot, de ezzel a fontos szabályok kifújtak! Ezzel a szigorú korlátozásoknak vége! Ne keressünk mumust minden étel mögött, és ne keressünk hiánybetegségeket testünk minden porcikájában. Lehet, hogy valami nagyon friss kutatás szerint a karfiolban vagy a tonhalban vagy a tejfölben van valami anyag, amiből ha kilókat ennénk akkor káros lenne - de ezt komolyan venni már értelmetlen, ez már a túlzásba vitele az egészség istenítésének. Ha a legszorosabb szigor szerint csak azt ennénk, ami biztosan egészséges, akkor a nap 24 órájában a saját biokertünkben kéne gondoznunk azt a 2-3 féle növényt és/vagy állatot, amit fogyaszthatnánk, és ez borzalmasan szegényes étrend lenne. Akkor inkább élek egy évtizeddel kevesebbet, de élvezetesebben.

A legfontosabb az egész témakörben az, hogy rájöjjünk, meg kell találnunk az egyensúlyt az evés öröme és a káros élelmiszerek kihajítása között. Harmóniába kell hoznunk testünk táplálását, mert akármerre billenünk is, az gondok örök forrása lehet. Ha nem törődünk semmivel akkor jön az emésztőrendszeri betegség, ha túl sokat aggódunk akkor neurózisunk lesz vagy depressziónk, ha meg túlságosan korlátozóak vagyunk azzal elszürkítjük az életünk egy - egyébként élvezhető - részét.

Ez mit jelent a gyakorlatban? Csak azt dobjuk ki amit muszáj, aztán a "maradékból" pedig együnk nyugodtan, örömmel, és minél változatosabban. Ne méricskéljünk, ne mérlegeljünk, ne számolgassunk. Ne mérjünk vércukorszintet és vérnyomást, ne csináltassunk vérképet. Ne ellenőrizzük kényszeresen magunkat, hogy nincs-e valami gond. Ha nincs látható vagy érezhető tünet, inkább örüljünk neki és élvezzük az életünket.

Ne szedjünk étrendkiegészítőket sem. Igaz, hogy az ősember táplálkozásának volt sok előnye a mai étrendekkel szemben (sokkal frissebben és nyersebben ette a kajáit), de sok hátránya is volt (higiénia, ellátottság/rendszeresség, változatosság), tehát nem kell afelől aggódnunk, hogy a modern élelmiszerekből nem kapjuk meg azt, amit az ősember megkapott a sajátjaiból. Együnk sok természetes kaját, ha mód van rá akkor bio forrásból, de egyúttal nyugodjunk is bele abba, hogy ennyivel letudtuk a testünk felé az "adósságunkat", és nem kell semmi mást beletömnünk amit valami újságcikk vagy gyógyszergyár vagy megmondóember kitalált.

Találjuk meg újra az evésben az örömet. A fő károsító élelmiszerekkel együtt tegyük félre az aggodalmakat és félelmeket is. Ne korlátozzuk a saját életünk élvezetét divatok és téveszmék miatt. Sőt, nyugodt lelkiismerettel fogyasszunk bármit amit szeretünk, még akkor is ha az történetesen porcukorral szórt búzaliszt - az ilyen esetekre a megoldás nem az, hogy örök életünkre szenvedjünk a kedvenc ételünk hiányától, és nem is az, hogy olykor fogcsikorgatva engedjünk a vágynak és begyűrjünk egy tányérral a hűtőszekrény mögé elbújva, hanem az, hogy tanuljuk meg örömmel fogyasztani ezeket úgy, hogy aztán a következő étkezésekkel helyrebillentjük a mérleg nyelvét.

Az evés fontos része az életnek, de nem az értelme. Lazítsunk egy kicsit, és a következő vérképelemzés helyett menjünk el inkább egy jó étterembe és együnk egy garnélás salátát vagy füstölt lazacos sushit, úgy, hogy benne élünk a pillanatban és élvezzük az ízeket.

Az utóbbi 50 év nagy filozófiai "vívmánya" a dolgok relativizálása. Azelőtt a vallás uralkodott, majd az abból kinőtt reneszánsz/viktoriánus értékrend, ami szerint van a jó meg a gonosz, és minden embernek joga, sőt, kötelessége felismerni ezeket és választani közöttük - lehetőleg a jót, természetesen.

Aztán jött a rengeteg liberális filozófiai vonulat, ami mind azt hirdette, hogy a régi elképzelések tévesek, valójában nem létezik erkölcs, csak törvény. Mármint szigorúan az emberi törvények, semmi afelett álló. És ez lassan beszivárgott az emberek fejébe és lelkébe is. A tévében prostik és pornószínésznők a sztárok, a tanár és az orvos éhbért kap miközben a tévébemondó milliomos lesz, satöbbi. De nem csak az erkölcsök tűntek el a süllyesztőben, hanem egy érdekes mentális átalakulás is végbement.

Az emberek többsége azt hiszi, érzi, vagy gondolja, hogy nem létezik "objektív" valóság, nem létezik a szó hagyományos értelmében vett igazság. Minden egyedi, egyéni, minden megítélés kérdése. Ami nekem valóság az neked nem az.

Ez persze porhintés és szemfényvesztés. Létezik rajtunk, sőt, mindenkin kívül álló valóság, ami akkor is itt maradna, ha minden ember eltűnne a föld színéről. Létezik a ház, az erdő és a madár - ezek nem csak afféle "észlelések", a létezésükben nincsen semmi szubjektív. De ugyanígy van ez az igazsággal is, bár az kevésbé kézzelfogható, mint egy deszka. Az arzén mérgező - akkor is, ha ezen egyesek kötekednek, mondván, mikroszkopikus mennyiségben még nem az. Ez tényleg csak kötekedés. A nőket a férfiak nem nyomták, és nem nyomják el - akkor sem, ha egyes politikailag elkötelezett idióták mást hazudnak. Nem vagyunk "finnugorok" - akkor sem, ha egyes nyelvészeknek kellemetlen beismerni, hogy a fél életüket egy tévedésre áldozták.

Az igazság nem flexibilis. Az igazság nem személyre szabható, nem egyéni. Viszont sokszor elrejtik. A hazugságban ugyanis általában pénz van. Persze nem mindegyikben, de amelyikben igen, abban sok.

A gabona nem egészséges az ember számára. Ez egy fix igazság, amit sokan tagadnak. Ezeknek az embereknek és cégeknek sok pénze áll a gabonában, ezért bármit hajlandóak összehazudozni, de a tényeken ez nem változtat. Csak az egyensúlyából kibillentett "liberalizált" elme hiszi el, hogy egyesekre "másféle igazság" vonatkozik. Hogy ami az egyiknek méreg, a másiknak orvosság.

A modern társadalom félreértések, féligazságok és teljes hazugságok hálójában vergődik. Jóformán nincs olyan fontos része az életünknek, ahol ne ólálkodna pár hazugság. Párkapcsolatok, táplálkozás, vallás, történelem, pszichológia, média, szórakozás... Ami ezekkel kapcsolatban "köztudott", az mind-mind tele van tévedésekkel, amiknek a következményeit az egyén úgy cipeli magával, hogy nem érti a problémák okát, legtöbbször nem is tud róluk.

Vannak persze olyan emberek, akik egy adott területen felfigyelnek valami következetlenségre, és rájönnek, hogy amit addig nekik hirdettek - suliban, tévében - az hazugság. Ezen emberek egy része feltárja az igazságot is, és aztán ha olyan a kedve, hirdetni is kezdi. Jó esetben arra is rájöhet, hogy amint egy területen felfedezte a hazugságot, más területeken is felfedezheti. Így születnek a Szendi Gáborok, akik több témához is hozzászólnak, általában homlokegyenest ellenkezőleg, mint az elfogadott "szakmabeliek", és ezért a tömeg holdkórosnak bélyegzi őket. Mert a tömeg szerint a paleo csak egy hülye divat-fogyókúra, a pszichológusok okos megmondóemberek és a politikusok a javunkat akarják. (De mi nem adjuk, ugye.)

Említettem régebben a mátrixos piros - kék pirulák hasonlatát. Ez találóan kifejezi azt, amikor valaki "felébred", és látja, hogy a világ tele van hazugsággal, amit a tömegek nem látnak, nem értenek, de általában nem is érdekli őket. Csak épp nem értik miért híznak (hiszen ők úgy esznek ahogy a n*stlé az állam javasolja), miért hagyja el őket a párjuk (hiszen ők úgy viselkedtek, ahogy a disney filmekben a hősnek bejött), miért megy tönkre a szervezetük (hiszen ők gyakran járnak orvoshoz és marékszám tömik a pirulákat), és egyáltalán, miért nem boldogok (hiszen mindent úgy csináltak, ahogy előbb a szülők, aztán a haverok, majd a tévé tanácsolta). Valahogy nem áll össze az életük, de ők nyilván semmiben sem hibásak, ők sosem tévednek, ők mindent jól csináltak - csak a világ sz*r. A fene vigye a kövérséget, a magányt, a politikát, az infarktust. Bárcsak lenne egy varázspálca, ami mindezt megoldja. Vagy egy pirula.

Aztán jön valaki és felkínálja a pirulát, mint Morpheus Neónak, de az ember mégis nemet mond. Miért is hinne az olyan hülyének, aki szerint a koleszterin egészséges, aki szerint a habsburgok által kreált történelmünk hamisítvány, aki azt mondja, ne fizess a nőnek a bárban, mert azzal nem fogsz bevágódni nála, satöbbi. Hiszen ha valaki mást állít, mint "a hivatásosak", az csak valami agyament, összeesküvés-elméletekben hívő bohóc lehet. Igaz, hogy sovány, egészséges és boldogan él egy jó párkapcsolatban, de ez nyilván csak valamiféle óriási szerencse következménye lehet, mondjuk jók a génjei vagy nyert a lottón, vagy ilyesmi. De hogy azért olyan az élete, mert jól csinálja amit csinál - na az kizárt.

Tipikus példa a Hawaii libertárius srác esete "paleó gyermekével", akinek csodájára jár a többi szülő, hogy milyen szép és egészséges, okos és gyorsan fejlődik - de miért eteti hússal búza helyett??? Hát nem tudja hogy attól beteg lesz?!

Broáf.

Az emberek többsége mindent megtesz, hogy ne kelljen felébrednie abból, amiről ő maga hangoztatja a leginkább, hogy rémálom.

Ja, csak így a végére iderittyenteném, hogy minden elméletnek van próbája: a gyakorlat. Paleózz egy hónapig, ellenőrizd a magyarság genetikáját, a bárban ne fizess a csajnak, és nézd meg hogy mi történik. Itt bukik meg az összes "hivatalos" elmélet: a gyakorlatban nem működnek. Hiába fújja száz tévé-csatorna és ezer nagyarcú szakértő, a gyakorlatban egyszerűen nem működik semmi amit ajánlanak. Ha elfogadod a piros pirulát, és felnyitod a szemed a "radikális" elméletekre, érdekes élményekben lehet részed: amit mi mondunk, arról megtapasztalhatod, hogy úgy is van :)

Megnéztem a wikipédiát, hogyan készül a vaj: a tejszínt köpülik. Ennyi.

A margarin előállításának leírása több oldal, az egyszerűség kedvéért idemásolom, de aki akarja ellenőrizheti a wikis eredetit is - nem csalás, nem ámítás. (A kiemelések az eredetiben vannak, nem tőlem származnak.)

• Alapanyag: olajos magvak (gyapot, repce, napraforgó, len stb.) A margaringyártásban jelentős szerepet kap a gyapotmagolaj, olcsósága és kedvező tulajdonságai miatt. Az édesipar hidrogénezett gyapotmagolajat használ egyes termékeihez, valamint a csokoládé hígításához. A repceolaj margarin-alapanyagként való felhasználása lassan háttérbe szorul, mivel egyre inkább a biodízel előállításának nyersanyagává válik.
• Zúzás: Megroppantják az olajos magvak héját, hogy az olaj kinyerését megkönnyítsék
• Őrlés: További aprítása a héj-, és mag töretnek
• Sajtolás: A mag olajtartalmának kb. 50%-át nyerik ki ily módon. Az olajon kívül visszamaradt héj-, és mag töret a préselvény.

Namármost idáig nem is olyan grízes, hiszen eddig csak arról volt szó, hogy a magokból olajat préselnek. Innen következik az érdekes rész.

• Extrahálás: Szerves oldószerrel a préselvényből kioldják a maradék olajat. A leggyakrabban használt oldószer az általában csak „hexán”-nak nevezett, főként n-hexánból és metilpentánokból álló elegy (fp: 65–70 °C).
• Finomítás: az olajban lévő nemkívánatos íz-, szag-, és színanyagok eltávolítása különböző módszerekkel: savtalanítás, winterizálás, dezodorálás.

-Savtalanítás = semlegesítés lúggal. Ez a művelet 0,1 % alá csökkenti a szabad zsírsavtartalmat; a zsírsavak olajban nem oldódó („szappankocsonyának” is nevezett)szappanokká alakulnak. Ezeket forróvizes mosással távolítják el.

-Dezodorálás = szagtalanítás. A szagtalanítás a szagok megszüntetésére, az illó anyagok és a kivonáshoz használt oldószer maradványainak eltávolítására szolgál; a művelet során száraz gőzt injektálnak a magas hőmérsékleten vákuum alatt tartott olajba. A hőmérsékletet az olajtól függően választják meg: 1,5–3 órán keresztül 200–235 °C-on, vagy 30 percen keresztül 240 °C feletti hőmérsékleten tartják. 150 °C feletti hőmérsékleten egyik jelentős mellékreakció a cisz-transz izomerizáció a telítetlen zsírsavak kettős kötésein, tehát transz-zsírok keletkeznek.

-Winterizálás = télállóvá tétel. A téli eltarthatóság érdekében alacsony hőmérsékleten kiszűrik a szilárd anyagokat és a viaszokat (a műveletet viaszmentesítésnek is nevezik). Ezek a szilárd anyagok és viaszok ugyanis befolyásolhatják az olaj küllemét és üledéket képezhetnek.

• Keményítés: A folyékony növényi olajokból csak akkor kapunk szilárd zsírt, ha azokat kémiai úton átalakítjuk. A többnyire telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajok folyékonyak, a többnyire telített zsírsavakat tartalmazó zsírok pedig szilárdak. Tehát az olajokat telítetté kell tenni ahhoz, hogy megkeményedjenek. Ez kémiai reakcióval, katalitikus hidrogénezéssel (hidrogénaddíció) lehetséges. Ez az eljárás az u.n. zsírkeményítés. A hidrogénezési reakciók katalizátorai a platina, palládium és a nikkel. A margarin előállításánál nikkel katalizátort használnak, a platina és a palládium túl drága lenne. Ám már 50 mg nikkel mérgezést okoz és krónikus betegségekhez vezet: allergiás bőrkiütések, gyulladások. Bizonyítottan rákkeltő hatású.

A reaktorban levő olajhoz finom eloszlású nikkel port adnak katalizátorként, és jól összekeverik az olajjal. A keveréket felmelegítik 150 Celsius-fokra, majd állandó keverés mellett, nagy nyomás alatt hidrogéngázt buborékoltatnak át rajta. A hidrogén a telítetlen zsírsavrészletek kettős kötésein addíció útján megkötődik. Ezáltal telített zsírsavrészletek keletkeznek, és az olaj megkeményedik. Végül egy barna színű, kellemetlen szagú masszát kapnak, amit meg kell szabadítani a nikkeltől. Ezt szűréssel majd derítéssel távolítják el, a melléktermékként keletkezett szappannal együtt. A MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV szerint a nikkeltartalom legfeljebb 0,5 mg/kg lehet.

A reakciót többnyire megállítják, mielőtt az teljessé válna, ezzel akadályozzák meg, hogy a massza túlságosan megszilárduljon. Ezért izomerizációval transz-zsírok keletkeznek, amelyek transz-zsírsav-részleteket is tartalmaznak molekulájuk összetételében, és ezért rendkívül károsak, mivel érrendszeri betegségeket: magas LDL-koleszterin-szintet, magas vérnyomást, szívinfarktust, agyvérzést stb. okoznak, növelik a hirtelen szívhalál, az érelmeszesedés és a szívelégtelenség, valamint a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. Közvetlen gyulladáskeltő hatásuk is van.

A keményítés során eltűnnek az alapanyagként használt olajok összetételében lévő telítetlen zsírsavak és ezzel együtt azoknak az egészségre gyakorolt jótékony hatása is.

• Átészteresítés: A lágy és/vagy a teljesen hidrogénezett, finomított zsiradékokból álló keveréket katalizátor jelenlétében átészteresítik a kívánt csúszáspont eléréséig. A katalizátort inaktiválják és a víz oldható anyagokat forró vizes mosással eltávolítják. A zsiradékot vákuumban szárítják, majd derítik.

A többnyire teljesen hidrogénezett, tehát keményített, majd megfelelően előkészített (semlegesítés és vízmentesítés) zsiradékot keverik kis mennyiségű olajjal, majd nátrium-metanolát katalizátort adnak hozzá, és 100°C körüli hőmérsékletre hevítik.

A nátrium-metanolát egy erősen bázikus, korrozív katalizátor, így különböző nem-kívánatos mellékreakciókat is katalizálhat: például tokoferolok degradációja, dialkilketonok képződése. A nátrium-metanolát erős méreg, belélegezve, bőrrel érintkezve, lenyelve súlyos sérüléseket okoz. Tűzveszélyes.

A reakció végén a katalizátort vízzel, savval inaktiválják. A semlegesítés és katalizátor inaktiválás során viszont olyan melléktermékek keletkeznek mint például szappanok, zsírsav-metil-észter, amelyeket el kell távolítani a masszából.

A kémiai átészteresítésnek is meg van azonban az a hátránya, hogy transz-zsírsav-részletek keletkeznek, ha kisebb arányban is, mint a hidrogénezésnél.

Az átészteresítést enzimek jelenlétében is el lehetne végezni, azzal az előnnyel, hogy kevesebb transz-zsírsav keletkezik, a kémiai átészteresítéshez képest nincs szükség katalizátor inaktiválásra és derítésre, és nem képződnek melléktermékek. Ennek ellenére az enzimatikus átészteresítési reakció a margaringyártásban még nem elterjedt, mivel nagy mennyiségű katalizátort (immobilizált lipázt) igényel és ennek világpiaci ára viszonylag magas.

A kémiai átészteresítés során olyan trigliceridek keletkeznek, melyekben teljesen véletlenszerű a zsírsavak molekulán belüli elrendeződése, tehát olyan, mesterséges zsírokat eredményez, melyek nem fordulnak elő az élő szervezetekben, és az ember számára ártalmasak.

• A kapott masszához, a kellemetlen szag eltüntetése végett, diacetilt, vagyis mesterséges vajaromát adnak. (Ennek az előállítása rendkívüli óvintézkedéseket igényel, a munkásoknak maszkkal kell dolgozniuk, mert koncentrált állapotban megtámadja a szemet és a légutakat.)

• Végül vitaminokat, festékanyagokat (béta-karotin - E160a - sárgarépalé), és még sok más adalékanyagot kevernek hozzá, hogy élvezhető legyen.

Szerintem tanulságos.

A másik fontos kérdés, amivel kapcsolatban nagy a köd, az az, hogy kinek is szól ez az egész. A leggyakoribb és egyben legtévesebb válasz az, hogy ezzel csak annak kell foglalkozni, aki egyedülálló, élete virágában van (vagy még előtte), és szeretne minden héten más nővel ágyba bújni.

Na ezek azok akiknek a legkisebb szüksége van arra, hogy a nőzésről tanuljanak, ugyanis a tizen- vagy huszonéves kezdő dzsigolóknak teljesen mindegy, hogy hetente, kéthetente vagy épp kéthavonta tudnak felszedni valami új macát.

A valódi válasz az, hogy két esetben lehet szüksége egy férfinak arra, hogy tanulmányozza ezt a szakirodalmat:
1. Ha az istennek se akar összejönni egy kapcsolat, pedig nagyon kéne.
2. Ha összejött egy kapcsolat, amit az ember szeretne meg is tartani - legyen az akár elhúzódó randizgatás, élettársi kapcsolat, vagy házasság.
Az első pont egyértelmű: a fuldoklónak kell a segítség. De a második?! Minek tanuljon nőzést az, akinek már van nője (és nem akar mellé másikat)? Az meg aztán főleg minek tanuljon, aki már házas ember, esetleg lurkókkal a fotel körül?

Mert neki van a legtöbb veszteni valója. A házasságok fele válással végződik, és ezek háromnegyedét nők kezdeményezik. Egyértelmű, hogy a pasiknak tenni kell valamit ez ellen, hiszen nagyon sokan veszítik el a családjukat, gyerekeiket különösebb ok nélkül. (Az csak feminista propaganda, hogy a válások alkolhol vagy asszonyverés miatt vannak - a valódi ok leggyakrabban egyszerűen annyi, hogy a nő megunja a pasit. Egészen pontosan az a helyzet, hogy ha egy szép napos vasárnapon 8 pár összeházasodik, közülük 4 el fog válni; 3 azért, mert a nő elégedetlen.)

Szóval ha egy egyetemista suhanc nem talál megfelelő randit, hát istenem, nem dől össze a világ - de ha valaki elveszti a gyerekeit, a feleségét és a házát, mert nem tudta a nőben ébren tartani a tüzet, az gebasz.

...

Hab a tortán, hogy ha az ember megtanul bánni a nőkkel, akkor pár nagy szikla legördülhet a saját mellkasáról is, nameg az élet bizonyos helyzeteiből jobban jöhet ki. Például a pincérlány szélesebben mosolyog és többet segít, a munkatársnő sárkányból elfogadható nyűggé szelidül, stb. És mindehhez nem kell velük kimondottan flörtölni, csak tudni kell, hogy milyen viselkedésre hogyan reagálnak. Nem egy rakétasebészet, ahogy a vicces angolok mondják.

A továbbiakban azt hiszem már valami "tartalmasat" is írhatok, tekintve, hogy a bevezetést milyen alaposan letudtam. De ha valami mégis kimaradt, akkor majd utólag pótlom :)

Mielőtt egyetlen szó is esne arról, hogy miről szól ez az egész, a legfontosabb dolgomnak érzem azt elmagyarázni, hogy mit ért félre az emberek 90%-a, mikor ez a téma kerül szóba.

A nőzés (tudománya) alapvetően két teljesen különálló részből áll: az elmélet és a gyakorlat. Az elmélet nagyon szép és jó, de valahogy át kell ültetni a gyakorlatba, különben sz*rt sem ér. Tehát vannak olyan emberek, akik arról beszélnek, hogy mit is kell konkrétan tenni ahhoz, hogy egy férfi vonzó legyen a nők szemében. Ez a dolognak a színes, hangos, csicsás része, ami legtöbbször elfoglalja a színpad előterét - de ne felejtsük el, hogy ott van mögötte az elmélet (sokszor láthatatlanul).

Namármost amikor az ember először találkozik bármiféle nőzési tanáccsal, 95% az esély rá, hogy valami gyakorlati "módszer" leírásába botlik, például: "Ahelyett, hogy megkérdeznéd, hogy hova valósi, mondd azt, hogy: „Nekem úgy tűnik, hogy pécsi vagy”.". Sok ilyen "módszer" első ránézésre egyáltalán nem tűnik jó ötletnek, és ezért a legtöbb ember aki ezekkel találkozik, visszautasítja a nőzés tudományának teljes koncepcióját, anélkül, hogy bármit is tudna róla. A csillogó, de sokszor gagyinak látszó felszín ne riasszon el senkit attól, hogy azt félresöpörve a valóban hasznos tartalom után kutasson. Ne higgyük el, hogy az egész téma megáll ott, hogy "kő kóla, g*ci?", mert ez csak hülyegyerekek baromkodása - a "tudományos rész", amiről a hülyegyerek nem beszél, ennél sokkal mélyebb.

Aki gyors sikereket akar, az persze arra kíváncsi, mi az a varázsmondat, amire a nők mind egy szálig rátapadnak. "Sajnos" senki nem fog ilyet találni. Senki nem lehet 5 perc gyorstalpalás után Casanova, akire buknak a topmodellek, akik előtte a létezéséről sem voltak hajlandóak tudomást venni. Az okos ember elsősorban az elveket igyekszik megérteni, hogy aztán a saját stílusában alkalmazza azokat, ugyanis egy okos ember tudja, hogy egy "jó csajozós duma" nem működik mindenkinél - se minden pasinál, aki löki a konzerv szöveget, se minden nőnél, aki hallgatja. Az előregyártott, netről leszedett leszólítós dumák, vagy társalgási fordulatok csak egy idióta máz egy pszichológiai és szociológiai szakkönyvön, amibe bele kell lapoznunk ahhoz, hogy hasznot tudjunk húzni belőle.

A nőzés tudománya egy láda arany, ami egy ocsmány paraván mögött rejtőzik. Tegyük meg magunknak azt a szivességet, hogy nem torpanunk meg a paraván láttán, és nem kezdünk el arra mutogatni, hogy ez az egész micsoda hülyeség.