HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • Alfőmérnök: @Frederick2: Szerintem csak nem számoltál vele, hogy ennyire aljasok. Lehet ezt hibának nevezni, bizonyos értelemben, de szerintem nem az. De mindegy, majd megbeszéljük, a részleteket nem ismerem, í... (2025.08.23. 19:54) Világmagyarázat
  • Frederick2: @Alfőmérnök: Nem volt semmiféle csapda. Ostobán cselekedtem valamit, amit nem szabadott volna. Ezt az ostoba cselekedetet használták fel ellenem. Ha ez az ostoba cselekedet nem történik meg a részem... (2025.08.23. 16:24) Világmagyarázat
  • Alfőmérnök: @Frederick2: Még annyit tennék hozzá a történetedhez, hogy nem véletlenül talált meg téged Szatmári Réka. Még az is lehet, hogy a munkahelyedre is ő és elvtársnői "segítettek" bekerülni, már mikor f... (2025.08.23. 15:09) Világmagyarázat
  • Alfőmérnök: @Frederick2: "Én úgy gondolom, beszélni kell arról, a rendszerváltás után miként lett a magyarországi feminizmus egy a társadalmat romboló toxikus ideológia és mozgalom." Ennek egyik oka, hogy már ... (2025.08.23. 10:14) Világmagyarázat
  • Frederick2: @Alfőmérnök: "Udvariasságból nem írtam semmit róla." A legtöbb hírportál Schiffer András egy Face-posztjára hivatkozik. Ezért gondolom azt, hogy ő szivárogtatta ki. Szatmári Réka nem volt annyira... (2025.08.23. 09:12) Világmagyarázat
  • Utolsó 20

Intő jelek

2011.08.03. 16:35 Deansdale

"A WHO becslése szerint évente legalább 2,8 millió ember hal meg az egészségesnél magasabb testsúly következtében kialakuló betegségben – közölte a KSH." (HVG.hu)

"2008-ban a világ 20 évesnél idősebb népességének 35 százaléka volt túlsúlyos, és közülük 200 millió férfi és 300 millió nő már elhízottnak számított. Az elhízottak aránya a világ népességében 1980 óta megduplázódott (...)"

De még mindig biztosak benne, hogy a szénhidrátgazdag táplálkozás a helyes. Egyél több gabonát! Lehetőleg teljes kiőrlésűt. Hátha te nem döglesz bele, mint évente majd' 3 millió másik szerencsétlen.

A HVG nem említi, de az eredeti WHO-s adatokban benne van, hogy a világon 2010-ben 43 millió 5 év alatti(!) elhízott gyerek volt.

Nézzük a WHO szerint mi okozza az elhízást: "an increased intake of energy-dense foods that are high in fat, salt and sugars", vagyis a kalóriadús ételek növekvő bevitele, amikben sok a zsír, a só és a cukor. Hát először is a zsírnak semmi köze a dologhoz, másodszor pedig a sónak meg aztán végképp. A modern nyugati ember alig eszik valami zsírt, viszont két pofára tömi a szénhidrátot - ideje lenne felébredni végre. A tejtermékünk és sonkánk, szalámink mind "zsírszegény", a sovány(!) húsokat olajban sütjük és jól lecsepegtetjük, vaj helyett margarint teszünk mindenbe, a zsíros kenyér divatja pedig jó 20 éve elmúlt. Feleannyi zsírt sem eszünk, mint azok a 100 évvel ezelőtti emberek, akik azt sem tudták mi az hogy "kövérség által okozott halálos betegség". El lehet gondolkodni a tényeken.

A WHO ajánlásai:

- limit energy intake from total fats;
- increase consumption of fruit and vegetables, as well as legumes, whole grains and nuts;

Vagyis együnk kevesebb zsírt és több teljes kiőrlésű gabonát.

*** csúnyát mondás ***

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás elhízás táplálkozástudomány piros és kék pirula

Nő jó, férfi rossz - 1207. fejezet

2011.08.03. 15:55 Deansdale

"A kihívásokat kedvelő és könnyen szexuális izgalomba jövő férfiak könnyebben félrelépnek. A nőknél a hűtlenség előjele inkább a rossz kapcsolatban kereshető – foglalja össze egy nemrég megjelent kutatás eredményeit a Science Daily." (divany.hu)

Szóval ha egy pasi félrelép, az azért van mert erkölcstelen szemét - viszont ha a nő csalfa, az a pasi hibája (feltehetőleg mert erkölcstelen szemét). Szegény, szegény nők, már megint az derült ki, hogy ők mindig áldozatok. A göndör hajú, napbarnított bőrű  Luigi vagy Pierre ágyába is csak azért szédülnek bele, mert menekülniük kell egy rossz kapcsolatból. Az igényeik nincsenek kielégítve! A férj unalmas, pocakos, és különben sem találja a G-pontot, tehát egy nőnek minden oka és joga megvan hogy félrelépjen!

A férfiak viszont csak fogják be. Örüljenek, hogy otthon nem a csupasz falak fogadják őket, meg a válóperes papír. Ha egy éve nincs otthon szex, hát nincs. Próbálkozzanak virággal vagy szerenáddal, hátha. Ha egy pasi félrelép, akkor olyan a személyisége. Kire is vethetne önmagán kívül?

Sőőőőőőőt, "azok a férfiak, akik (...) aggódnak a saját szexuális teljesítményük miatt, bizony könnyebben elcsábulnak"! Tehát ha egy pasi félrelép, ott valami gond van! Impotencia, vagy méretproblémák. Tuti.

És persze a törékeny férfiego mítoszát is fel kell melegíteni: "A férfiaknak egotuning miatt lépnek félre". Az igénytelen fogalmazási hibától eltekintve, mikor lesz már végre vége ennek az ego-mániának? Eddig ez a cikk nem más, mint shaming language, vagyis megszégyenítési kísérletek. Ha félrelépsz, akkor kicsi a farkad és törékeny az egód! - visítja a kutató és a cikkíró. Az kizárt, hogy egy férfi azért lép félre, mert - teszem azt - élvezi a szexet. Le-he-tet-len.

A "törékeny férfiego" halandzsát igazán jégre kéne már tenni, mert minden normális ember tudja, hogy a nők sokkal sérülékenyebbek lelkileg, mint a férfiak, csak a feministák ezt nem ismerhették be, ezért találták ki ezt a baromságot.

A következő retardált mítosz: "Ha a nő lép félre, annak oka valószínűleg a kapcsolat minősége." Fityfenéket. Nem kell a nőket mosdatni, ők is megérik a pénzüket. Elcsábulhatnak ők bármilyen kapcsolatban is, elég ha a flört-partner tudja mit csinál. Épp csak annyi a különbség férfi és nő között, hogy míg a férfi letudja annyival, hogy volt egy kellemes órácskája, addig a nő elméleteket és igazolásokat gyárt. Egy nőnek kell valami indok, amivel (akár csak maga előtt) bizonyíthatja, hogy ő nem erkölcstelen. Ezért jönnek a hülye kifogások, hogy a Béla kopaszodik, vagy a Józsi pocakot eresztett - mert egy nő nem teheti meg, hogy egyszerűen csak elismerje, hagyta elcsábítani magát és jólesett. Ezzel a saját értékét ásná alá.

Szólj hozzá!

Címkék: hűtlenség feminizmus feminista megcsalás nőzés

Pánik, pánik! Randidrogok!

2011.08.03. 15:25 Deansdale

Már piacon a randidrog gyorsteszt - tudatja a Dívány. Még egy illúzió, amitől megszabadulhatunk, vagy - még inkább - egy újabb bőr, amit lenyúzhat a hülyékről valamelyik gyógyszergyár. Ez az egész "randidrog" felhajtás totális vaklárma, még a miénknél fejlettebb országokban is évente 1-2 esetet ha felderítenek. Kétes, hogy Magyarországon egyáltalán fordult-e már elő ilyen "drogokkal" való visszaélés. Mindenesetre a feministák erőszak-hisztériájába jól passzol ez is: a csúnya gonosz férfiak mindent megtesznek, hogy az áldozatok bugyijába jussanak! Brrr!

A randidrogoknak tulajdonított esetek 98%-ában egyszerűen berúgott a csaj, csak szégyelli beismerni, hogy filmszakadásig itta magát. Erkölcsösebbnek / menőbbnek tűnik, ha inkább felkiált: Bedrogoztak! Nem tehetek semmiről! (De legfőképp arról nem, hogy részegen 7 csávóval is lefeküdtem!!!)

Aki nem hiszi, járjon utána.

Mindenesetre ha egy szülő ilyesmitől félti a gyerekét, jobban teszi, ha nem a "randidrog" elleni tesztet gyömöszöli a leányzó retiküljébe, hanem kilátásba helyez három nagy büdös nyaklevest arra az esetre ha a leányzó lerészegedik. Feltételezve, persze, hogy az adott szülőnek van még bármilyen tekintélye a gyerek előtt, ami manapság közel sem magától értetődő.

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus randidrog

Evolúció

2011.08.02. 13:55 Deansdale

Az egyik legfélreértetteb téma a világon, pedig a megértése nagyban segítheti más területek (pszichológia, szociológia, táplálkozás, nőzés, stb) megértését is. Az egyik legelső problémája "vallásos jellegű", vagyis:

Evolúció vs Teremtés

Amerikában nagy vita megy arról, hogy melyik igaz, az USA-n kívül nincs az ügynek akkora visszhangja, de azért a speckó fórumokon mindenütt ezrek tárgyalják az örök kérdést: Isten teremtette a világot, vagy pedig a Darwin-féle evolúció-elmélet az igaz? Kevesen jutnak el odáig, hogy rájöjjenek, a kérdés teljesen értelmetlen, hiszen a teremtés és az evolúció két teljesen különböző dologra vontakozik. Az evolúció ugyanis az élet fejlődését magyarázza, a keletkezését nem. Az evolúció tudományos elméletében nincs olyan rész, ami azt magyarázná, hogy hogyan jött létre az élet "a semmiből". Az ősleveses elmélkedések nem képezik szerves részét az evolúciónak, az ugyanis mindössze annyit taglal, hogy hogyan változik egy adott faj generációról generációra. Ahhoz, hogy evolúcióról beszélhessünk, az első generációnak már meg kell lennie.

Természetes kiválasztódás

Az evolúció nem valamiféle rejtélyes - és főleg nem megszemélyesített, tudatos - erő vagy hatás, ami valamerre terelné egy faj egyedeit; még csak fejlődésről sem feltétlenül beszélhetünk. Az evolúció önmagában mindössze annyit tesz: változás. A gyermek nem pont ugyanolyan mint a szülő. Arról, hogy ez a változás valamerre "haladjon", a természetes kiválasztódás tehet. A természetes kiválasztódás azt jelenti, hogy a kevésbé alkalmazkodóképes, illetve gyengébb egyed nagyobb valószínűséggel pusztul el, mint az alkalmazkodó és erős. Az oroszlánok a beteg gazellát falják fel előbb.

Az evolúció működése

Egy faj úgy fejlődik, hogy a gyengébb egyedek hamarabb meghalnak, tehát kevesebb utódot hagynak maguk után, mint az erősek, és így a faj génkészletéből kipereg a gyengeség. Csak az "erős gének" maradnak fenn hosszú távon. Az evolúció fő eszköze a halál - a gyengék elpusztulásával "erősödik" az, ami túlél. Ne úgy képzeljük el az alkalmazkodást, hogy ha például egy faj fő táplálékforrása eltűnik, akkor az egyedek gyomra átalakul, és mást kezdenek enni, hanem amelyik egyed nem képes új táplálékforrás emésztésére, az megdöglik. Csúnyán hangzik, de ez vonatkozik az emberekre is: a földművelés vagy a tejfogyasztás bevezetésekor akik nem bírták az adott új táplálékot, azok meghaltak, és nem hagytak hátra utódokat. Ezért mi olyan emberek utódai vagyunk, akik bírták. De jó ha látjuk azt is, hogy ha ma kerül be az étrendünkbe valami új táplálékfajta, akkor mi sem fogunk hozzá úgy alkalmazkodni, hogy átalakul a gyomrunk. Ha holnaptól kizárólag fakérget vagy hínárt kéne ennünk, rengeten belehalnának mire kiderülne, ki az aki bírja, és ki az aki ilyen formán továbbadhatja a génjeit a következő generációnak.
Ez a folyamat zajlik jelenleg a szénhidrátokkal, gluténekkel, transz-zsírokkal, stb. Sokan tönkremennek vagy meghalnak ezek miatt a viszonylag új étrendi változások miatt, és nem fogja őket vigasztalni az, hogy évszázadok múltán az "új emberiség" már nyugodtan eheti majd ezeket. Abban az emberiségben az ő génjeik (utódaik) már nem lesznek benne, mivel az ő génjeik nem bírták a strapát. Persze ők - és utódaik is - fennmaradhatnának, ha visszatérnének a "régi" táplálkozáshoz - de mint tudjuk, a paleo csak egy divat...

Ahhoz, hogy egy faj "megengedhesse magának" azt a luxust, hogy egy környezeti változásra elpusztuljanak azok az egyedek, amik azt a változást nem bírják, nagy genetikai variációra van szükség. Ez biztosítja, hogy lesznek akik bírják a változást. A genetikai variáció kialakítására szolgál a mutáció, vagyis a gének ilyen-olyan apró, nem tervezett módosulásai, amik vagy hasznosak, vagy károsak. Ha hasznos, akkor valószínűleg az egyednek több esélye van szaporodni, tehát a génjei fennmaradnak - ha káros, akkor az egyed valószínűleg elpusztul mielőtt ivarérett lenne. Ilyen genetikai szórás az embereknél az egyéni érzékenység a gluténre. Van akinek olyanok a génjei, hogy bírja a glutént, másoknak olyanok a génjei, hogy nem. Aki gluténérzékeny, az nagyobb eséllyel hal meg gyermektelenül, tehát a következő nemzedékben a gluténérzékenyek száma csökken. Íme az evolúció működés közben... Persze mi emberek ebbe már beletúrtunk, és nem hagyjuk meghalni azt sem, aki gyenge, beteg vagy életképtelen, és ennek meg is isszuk a levét, dehát így jár az aki erkölcsöt és morált fejleszt ki magának pragmatizmus helyett :)

Szex és NY evolúció

A táplálkozás vizeiről a nőzés területére átevezve, könnyen le lehet modellezni azt is, hogy miért vagyunk a nemi életünkben olyanok, amilyenek. Ha feltételezzük, hogy létezik egy széles variációjú "alap emberi őstörzs", akik a kőkorszak peremén üldögéltek valahol, és akiknek a leszármazottai vagyunk, akkor néhány gondolatkísérlettel végig lehet zongorázni, hogy miért buknak a férfiak a feszes cicikre, a nők meg a vastag pénztárcára.

Tegyük fel, hogy az ős-törzsünkben a férfiak mindenféle nőt kívánnak. Az egyik a karcsút, a másik a dagit, emez a magasat, amaz az alacsonyat, ezek a fiatalt, azok az öreget, satöbbi, satöbbi. Namármost egyértelmű, hogy ősmuksóink közül annak lesz a legtöbb gyereke, aki a legtermékenyebb nőket kívánja - vagyis annak az őshapsinak a legnagyobb az esélye arra, hogy génjeit továbbadhatja a következő generációnak, aki a fiatal, széles csípőjű, egészséges, stb nőket kívánja. Aki megvénült satrafákra vagy gümőkóros vízfejű egészségügyi rokkantakra bukik, az nem fogja tudni a saját génjeit továbbadni. Ha vesszük azt, hogy "őstörzsünk" óta eltelt több mint kétmillió év, vagyis ennek a kiválasztási szempontnak többszázezer generációnyi ideje volt érvényesülni, megérthetjük, hogy a mai modern férfiak 99%-ának miért elsősorban(!) a playboy-nyuszikra áll a zászló. Azért, mert az apjának, nagyapjának és az ükapjának is arra állt, visszamenőleg kétmillió évre, hiszen ha nem arra állt volna, akkor nem lett volna gyereke (vagy legalábbis kevesebb/satnyább, ami szintén csökkenti a további szaporodás esélyeit).

A férfiak szexualitásának másik vetülete a nemi vágy erősségének kérdése. Tételezzük fel, hogy az őskrapekok szexuális fűtöttsége nullától végtelenig terjed. Az egyiket abszolút hidegen hagyja a szex, a másik csak arra tud gondolni. Egyértelmű, hogy amelyiket nem érdekli a szex, annak nem lesz gyereke, tehát a "szexmentes gén" igen gyorsan kipereg az emberiség génkészletéből. Amelyiket csak a szex érdekli, az valószínűleg más problémák miatt nem lesz sikeres a szaporodásban, például elhanyagolja az élelemszerzés, menedéképítés teendőit, és ezért ő is kipereg a génkészletből. Azok a legsikeresebben szaporodó férfiak, akik nagyon akarnak szexelni, de azért képesek amellett más dolgokat is szem előtt tartani. Tehát mi modern férfiak mind olyan ősapák leszármazottai vagyunk, akik nagyon akartak szexelni - ezért mi is nagyon akarunk; ezeket a géneket örököltük tőlük.

A harmadik vetület az, hogy annak van a legtöbb gyereke, aki több nővel szexel [vegyük észre, hogy ez fordítva, nőknél, mennyire nem igaz!] - tehát az a férfi adta tovább a legtöbb gyermeknek a génjeit, akinek nem voltak erkölcsi aggályai a hűséggel kapcsolatban.

Összegezve azt kapjuk, amit manapság mindenki tud a férfiakról: a legtöbbjük olyan szexmániás, aki a karcsú, ámde nagymellű fiatal csajokra bukik, de azért megdugnak mindent ami él és mozog, akár a legyet röptében. Ez természetes, hiszen az ilyen mentalitású férfiaknak van a legtöbb gyereke, tehát nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy a génjeik fennmaradnak. Aki nem ilyen volt, annak kevesebb gyereke lett, és sok-sok generáció sodrában szép lassan kikopott az emberiségből.

A nőknél teljesen más a helyzet. Egy nőnek a férfi "termékenysége" - fiatalság, szépség - nem elsődleges szempont, hiszen egy 14 éves jóképű fiúnak ugyanúgy születhet utódja mint egy 50 éves csúnya pasinak. Ezért a nők közel sem helyeznek akkora hangsúlyt a másik kinézetére, mint a férfiak. Egy nőnek sokkal fontosabb, hogy a gyermek olyan géneket örököljön, amik segítik a túlélésben, tehát egy nő az olyan férfiakra fog bukni, akik úgy néznek ki, hogy mesterei a túlélésnek. Ezért van az, hogy a patkányképű Christiano Ronaldora tapadnak a nők, míg a jobb arcú, kedves, nagylelkű és diplomás Géza még a szomszéd Rozinak sem kell.

A túlélésnek viszont több formája is lehetséges: a nehézségekkel megbirkózhat az, aki maga egészséges, erős és agresszív; akinek társadalmi hatalma van (tehát követői, szolgái, beosztottai); akinek kiterjedt baráti köre van; és még ki tudja mit ki nem felejtettem. Ezekben a túlélési formákban egy a közös: van valamiféle erőforrásuk, amit ki tudnak aknázni. Az evolúció során pedig azok a nők voltak sikeresek, akik ilyen férfiakat kívántak, és ilyen férfiakat fogtak maguknak. Ezért van az, hogy a nők nem elsősorban a férfiak arcélét nézik, hanem azt, hogy mit tudnak "felmutatni": vagyon, jó állás, magas státusz. Egy férfias arcél nem garancia arra, hogy a gyerekek épségben felnőnek és maguk is tudnak majd szaporodni, de a vagyon és státusz már annál inkább.

Intermezzo: "erkölcsösebb" a férfiak ízlése, mint a nőké? Nem. Erkölcsösebb a nők ízlése, mint a férfiaké? Nem. Mindkettő praktikus túlélési és fajfennmaradási okok miatt alakult úgy, ahogy, tehát nem személyes választás kérdése egyik sem, hanem a legmélyebb ösztönszinten berögzült kényszer. De hogy a félreértéseket eloszlassuk: az ösztön arra vonatkozik, hogy kit kívánunk, és nem arra, hogy ki a szimpatikus, kivel élünk, vagy milyenek a barátaink. Durván, de egyszerűen megmondva: a férfiaknál azokra a nőkre merevedik a szerszám, akikről (tudat alatt) úgy látják, hogy a leginkább képes egészséges gyereket szülni - a nőknek pedig attól a pasitól lesz nedves a bugyijuk, akiről (tudat alatt) úgy látják, olyan erőforrásokkal és génekkel rendelkezik, amiknek köszönhetően a közös gyerekeknek magas lesz a túlélési esélye. Az intermezzo ott folytatódik, hogy a nők az erőforrásokat és a géneket szét is választhatják úgy, hogy összeállnak egy erőforrásokkal rendelkező pasival, de gyereket közben titokban egy jó génű férfival csinálnak. Ezért olyan fontos egy férfinak a nő hűsége, mert genetikai értelemben öngyilkosság más gyermekeit nevelni abban a hiszemben, hogy sajátok. Egy nőt így nem fenyegeti a férfi hűtlensége, hiszen attól teljesen függetlenül 100%-ig biztos lehet benne, hogy a gyerekei a sajátjai.

Namármost van viszont egy óriási buktató a nők párválasztásában: míg a férfiak első ránézésre megállapíthatják egy nőről, hogy kívánatos-e vagy nem, addig egy férfin nem feltételenül látszik, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezik. A strandon két úszógatyás pasiról hogyan döntöd el, hogy melyik olajmágnás vagy herceg, és melyik csetlő-botló banki ügyintéző? Rejtett viselkedési jegyekből. Mert az erőforrásokkal rendelkező férfiak többsége hasonlóképpen viselkedik, akkor is, ha az erőforrásaik más természetűek. Egy túlélőképes pasi legfontosabb általános jellemzője az önbizalom - és ezzel el is érkeztünk az elsőszámú tényezőhöz, amire egy férfinak gyúrnia kell, ha szeretne elérni valamit a nőknél.

Persze az evolúciót meg kell érteni, és el kell fogadni, hogy mindannyiunkra "hatással van". Sokan szeretnék elbagatellizálni a kérdést, általában azzal, hogy modern korunkra már leráztuk magunkról az állati sors láncait. Ez hatalmas hülyeség, és nagyon könnyű azzal bizonyítani, hogy megkérjük az akadékoskodókat: a pasik izguljanak fel Margaret Thatcher képére, a nők meg valami "örök vesztes" pasira, aki még 30 évesen is szűz. Nem tudják megtenni, hiszen a szexuális vonzalom nem irányítható tudatosan. Az, hogy kit találunk szexuálisan izgatónak, az ösztöneinkben gyökerezik, azokat pedig az elmúlt többmillió év csiszolta olyanra, amilyenek. Nem fogjuk tudni levetni őket, mint egy megunt ruhát, függetlenül attól, hogy mennyire modernnek vagy felvilágosultnak gondoljuk magunkat. Sőt, ha tudatlanok vagyunk, vagy tagadunk, azzal csak azt érjük el, hogy az ösztöneink annál inkább irányítani fognak minket. Az egyetlen út, hogy kezünkbe vehessük a gyeplőt, ha megértjük és elfogadjuk az igazságot.

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás evolúció nőzés

Feminizmus és képregényrajzolás

2011.08.02. 11:29 Deansdale

"A képregénybiznisz két nagy óriása, a Marvel és a DC Comics közül most éppen az utóbbinak megy gyengébben a szekér. A nehezebb időszakot a cég rajongói is érzékelik, és ahogyan az várható, nem haboznak a vezetők tudomására hozni, hogy mi a probléma, hol kellene változtatni. Az első számú feladat jelenleg, hogy minél több női alkotót vonjanak be a képregénykészítésbe - írja a Jezebel." (HVG.hu)

Aki esetleg nem tudná, a Jezebel az egyik legnagyobb feminista portál. De mi közük van a képregényekhez? Értenek ők bármit is a képregény-bizniszhez? Lópikulát. És egyáltalán: mi köze van a képregényíró vagy -rajzoló nemének a késztermékhez, és annak eladási mutatóihoz? Semmi. A képregény mindigis elsősorban fiúknak szóló műfaj volt, és a feministák nem bírják az ilyesmit. Amit a férfiak szeretnek, azt feminizálni kell; kicsavarni a kezükből, nehogy már megmaradjon valami "férfias" ebben a világban, amit a disznók élvezhetnének.

A retardált feministák válasza minden problémára a "nő jó, férfi rossz", illetve a "több nő, kevesebb férfi". Ez a hülye képregényválság is erre példa. A DC-nek nem annyira megy a biznisz, mint a Marvelnek? Biztos a férfiak miatt van! Elvégre minden gond a férfiak miatt van, nem? Azzal ne törődjünk, hogy a nagy haszonnal működő Marvelnél is csak elvétve vannak női képregénykészítők - a DC-nél biztos beválnának!

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus

ÁNTSZ irányvonalak közétkeztetésre

2011.08.02. 10:59 Deansdale

Majd' minden hírportálon lehozták az ÁNTSZ közétkeztetési ajánlásait, persze mindenhol a cikkíró szája íze szerinti tálalásban. A magam részéről az eredeti ÁNTSZ-es .pdf-et elemezgetem, de nem térek ki minden egyes pontra (17 oldal!), csak az érdekesebbekre. "Természetesen" a letölthető doksi minden lehetséges felhasználási módra immunis (mivel a pdf fájlban az oldalak nem szöveges, hanem kép formátumban vannak), így nem lehet belőle copy+paste-el másolni - hogy rohadjon meg az a bunkó aki kitalálta, hogy ilyen egyáltalán létezhessen.

- Állati eredetű fehérjeforrást minden főétkezésnek tartalmaznia kell.
Nocsak. Kíváncsi vagyok a sulikonyhák hogyan próbálják meg ezt kijátszani :) Mindenesetre nem vegabarát, az tény.

- Az étkezések felében/kétharmadában kötelező gabonaalapú élelmiszert adni, aminek fele/harmada teljes kiőrlésű kell legyen. Az iskolai étkeztetés ez alól szerencsére kivétel, mivel az a legtöbb helyen napi egyszeri étkezést jelent, és arra ez a szabály nem érvényes. Hát ez nem nagyon felel meg a paleo vagy az atkins elveinek. Tipikus példa arra, hogy közös lónak túrós a háta: a közétkeztetés senkinek sem igazán jó, de pont ezzel remélik elérni azt, hogy senkinek sem igazán rossz.

- Napi 4-5 dl tejet, illetve ennek megfelelő mennyiségű tejterméket is ki kell adni az étkezőknek. Tej vagy kakaó cukrozása nem megengedett. "Tejföl kizárólag ételkészítéshez használható fel", mondja a doksi, én meg nem igazán tudom hogy mit értenek ezalatt. Van ahol tejfölből csinálnák a kakaót, vagy netán kiadnák a poharas tejfölt a kölköknek megenni?

- Átlagban az energiabevitel legfeljebb 30-35%-a származhat zsírból. Na ez már viszont kőkemény mumus. Mert ha nem zsír, akkor gyakorlatilag tuti a szénhidrát, hiszen a fehérjében eleve kevesebb az energia, és ráadásul drágább is mint a szénhidrát. Magyarra fordítva ez az előírás annyit tesz, a napi energiabevitel minimum 60%-a szénhidrát kell hogy legyen. Bukás. Folytatva a következő alponttal, miszerint a hozzáadott cukor a napi energiabevitelnek legfeljebb 8%-át teheti ki. Totál csőd.

- Kerülendő a 30% fölötti zsírtartalmú hús, illetve a 20% fölötti zsírtartalmú húskészítmény. Hát, nehezen tudok elképzelni ilyesmit, legfeljebb a szalonna ilyen, vagy a zsírban eltett húsok, amik közétkeztetésben gyakorlatilag soha nem szerepeltek. Mindenesetre teljesen fölösleges az ÁNTSZ aggodalma a zsírtól, dehát ez már csak a régi nóta.

- Kerülendő a sertés és baromfi zsír. Kíváncsi vagyok akkor milyen zsír engedélyezett egyáltalán (marhafaggyú?), hiszen ezzel az étkezési zsírok 99,9%-át kilőtték. Ha ezek kerülendőek akkor marad az étolaj...

- Kerülendő a 12%-nál magasabb zsírtartalmú tejföl. Ha létezik olyan szabályozás ami abszolút értelmetlen akkor ez az. Illetve takarékossági szempontból hasznos lehet, dehát azt hiszem erre úgysem kell külön biztatni az üzemi étkezdéket :\ Egy adag kajába mennyi tejföl jut? Pár gramm. Azon belül mennyi a zsírkülönbség a 12%-os és 20%-os tejfölök között? Pár tized gramm. Kutya legyek ha erre érdemes külön szabályokat hozni...

...

Szóval ne legyen nagyon cukros - de azért mégis inkább cukros legyen mint zsíros. Már csak azért, mert a zsír fontos és hasznos, miközben a cukor öl, butít és nyomorba dönt. Köszönjük, ÁNTSZ!

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás ántsz menza közétkeztetés táplálkozástudomány iskolai étkeztetés

Terhesség, újszülött, paleo

2011.08.01. 10:36 Deansdale

Ha létezik az ember (jelen esetben: nő) életének olyan időszaka, amikor kiemelten fontos a helyes táplálkozás, akkor az az áldott állapot. Én ugyan nem erőltetem senkire a nézeteimet, gyereket viszont nem vállalnék olyan nővel, aki nem atkins/paleo étrendet folytat legalább az alatt a bizonyos 9 hónap alatt. Ennek rengeteg oka van, de az egyik legfontosabb az Omega-3 kérdése, ugyanis a gyermek épülő agyának ~fele ebből áll, és ha az anya nem fogyaszt eleget, akkor az anya agyából vonódik el az O3 - és ettől a nő depressziós lesz, a gyermek pedig kevésbé intelligens, mint amilyen elegendő O3 mellett lehetett volna. O3 kell még továbbá a szemek és az idegrendszer fejlődéséhez, erősíti az immunrendszert és csökkenti a cukorbetegség esélyét. Mivel az O6 fogyasztása megnehezíti az O3 feldolgozását, ezért áldott állapotban "fokozottan" ki vannak lőve a növényi olajok (kivéve len) és természetesen a margarinok.

A szénhidrátok a gyermek fejlődésére is negatív hatással vannak, tehát azok fogyasztását is korlátozni kell, és már meg is érkeztünk oda, hogy áldott állapotban paleózni/atkinsezni kell, emellett extra fontos az O3 fogyasztása. És hát ha az ember magáért nem is lenne hajlandó étrendet változtatni, a születendő gyermekéért vállalnia kell némi korlátozást táplálkozás terén.

Aki esetleg attól fél, hogy a "normál" modern étrendtől való eltérés árthat az áldott állapot alatt, ne tegye. Modern étrendünk minden, csak nem egészséges. Bizonyíték kell? Íme: Egyre gyakoribb a szélütés az amerikai kismamáknál - írja a HVG. "Emelkedett a szélütések aránya az Egyesült Államokban a várandós és a frissen szült anyák körében, vélhetően azért, mert egyre több közöttük az elhízott, és egyre többen szenvednek magas vérnyomásban vagy szívbetegségben - állapították meg jelentésükben az amerikai betegségmegelőzési központ, a CDC munkatársai."

És ha már megszületett a gyerek, akkor sem érdemes visszaállni az egészségtelen táplálkozásra - egyrészt nyilván bolondság lenne az anya egészségét tönkretenni, másrészt a szoptatás alatt sem érdemes a gyereket az anyatejen keresztül "mérgezni".

Sőt, ami az igazán érdekes, hogy a babát is érdemes a paleo elvek szerint táplálni (amint átáll az anyatejről szilárd táplálékra, az előtt nyilván nem). A vegetáriánusok egyik rögeszméje a gyermekeiket is vega módon etetni, amitől azok betegek lesznek és elmaradnak a saját optimális fejlődési ütemüktől, lehetőségeiktől. Bocs vegák, ez így van. Ezzel szemben a paleó táplálkozás nem csak felnőtt korban egészséges, hanem rögtön a kezdetektől. És a gyermeknek nem csak az anyaméhben, hanem a születés után is rengeteg O3-ra van szüksége a fejlődéshez. Ezt nem tudja máshonnan beszerezni, csak az anyatejből, majd a zsírból, halakból, tojásból. Az anyatej-pótló tápszerekben és a bébiételekben legtöbbször nincs benne. (A szóját kifejezetten kerüljük!) A gyermeket érdemes addig szoptatni amíg az anyának van teje, eközben pedig a megfelelő időben elkezdeni a táplálását "rendes" élelmiszerekkel, azaz - lehetőleg bio - hal, hús, zöldségek, kisebb mértékben gyümölcsök. A gabonákat felejtsük el, és amíg van anyatej addig a tehéntejet is - de az egyéb tejtermékektől nem kell tartani. A zsírtól sem kell megijedni.

Aki tud angolul és érdekli a téma, annak mindenképpen ajánlom a "Paleo baby" cikket.

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás terhesség bébi terhes bébiétel várandósság paleo táplálkozástudomány gyermek táplálkozás paleo bébi terhes táplálkozás

Nő jó, férfi rossz

2011.07.29. 10:46 Deansdale

A HVG karrier rovatának mai cikke az apák nehéz helyzetével foglalkozik, mivel nekik is össze kell egyeztetni a munkát a családdal. Tudjuk, ez az amiről nők esetén folyton azt hallani, hogy segíteni kell nekik, mert szegény nők ennek a jelenségnek az áldozatai, és ebbe a szörnyű helyzetbe a gonosz patriarchátus kényszeríti őket. (Ez persze színtiszta mellébeszélés, hiszen egy nap mindenkinek egyformán 24 órából áll, és még egy feminista sem képes arra, hogy egyszerre két helyen legyen, vagyis a családra is jusson ideje meg a karrierépítésre is.)

Nézzük meg viszont, hogy ugyanezt a témát hogyan tálalják, ha férfiakról van szó:

"Mikor legyen a közös bográcsozás? - kérdezi a főnök a beosztottakat, mire az egyik házas, kisgyerekes férfi kollega rávágja a szombatot. A többség rázza a fejét az ötlet hallatán, így a péntek délutánban kiegyezik a csapat. A történetet hallva elgondolkodtató, hogy egy gyerekes apuka vajon miért menne inkább a kollegákkal sörözni szombaton ahelyett, hogy a feleségével és a gyerekekkel felkerekedjen és kirándulni induljon?  Ez egyfajta menekülési útvonal, ha távol akar kerülni az otthoni nehézségektől, amennyiben éppen konfliktushelyzet van, vagy rossz a hangulat otthon - véli Czégényi Margit családterapeuta."

Tehát a férfi nem "áldozat", a férfi nem egy szörnyű dilemmában él, hogy hova ossza be az idejét. A férfi egy szemét, akinek egyetlen vágya hogy távol maradhasson a saját családjától. Köszönjük szépen a felvilágosítást a terapeuta néninek.

...persze azt is mondhatnánk, hogy az egyedülállókkal szemben a családos embernek a munkanapok estéin otthon kell lenni a családdal - ágybatenni a gyereket és jóéjtpuszit adni az asszonynak -, és ezért tenné inkább szombat napközbenre a bulit, dehát ezzel valami pozitívat feltételeznénk egy férfiről, és az manapság nonszensz.

"Előfordulhat az is, hogy az erős szeretet, összetartozás ellenére a férj fullasztónak érzi az otthoni jelenlétet, amiből kilépne egy időre, hogy egyedül lehessen."

Hát igen, ezek a rohadt pasik ki nem állhatják a szeretetet. Így megy ez.

"Ha egy kicsit tovább bent maradnak az irodában, vagy beülnek a kollegákkal sörözni, az azt jelentheti, hogy olyan terepen szeretnének lenni, ahol nem kell teljesíteni - teszi hozzá a szakember."

Ha valaki túlórázik akkor nem kell "teljesíteni"? Melyik bolygóról jött ez a "szakértő", és mikor megy vissza oda?
Egyébként érdekes a megfogalmazás, mert benne foglaltatik a gondolat, hogy otthon is "teljesíteni" kell, és szakértőnk nyilván nem a "házastársi kötelességre" gondol. Hanem arra, hogy egy átlag férfi átlag otthonába mikor hazatér, akkor nem a tömény szeretet fogadja, hanem esetleg a veszekedés meg a nyavajgás. Erről nyíltan beszélni viszont nem szokás.

A cikk a HR Portálon folytatódik:

"Az új elvárások azonban meghaladhatják a férfinál azt az energiaszintet, ami még örömöt jelent, és ez szerepkonfliktushoz vezethet - fejti ki Czégényi Margit."

Ha egy nőn sok a teher, akkor  ő egy szegény áldozat, akinek segíteni kell: részmunkaidővel, bővített gyermekelhelyezési lehetőségekkel, kormányprogramokkal. Ha egy férfin sok a teher, akkor az olyan "szerepkonfliktus", ami az ő egyéni problémája, sőt, gyengesége. Egy férfi tanulja meg a napi 24 órát 25 órára szétosztani. Ha egy nő házasságában nincs öröm, akkor a férfi(!) elrontott valamit és a nőnek erkölcsi joga a válás, de ha egy férfi házasságában nincs öröm, akkor szedje össze magát mert valamit sz*rul csinál.

"Úgy látja, a hagyományos családmodell ma nem működőképes (...) - A mai rohanó világban, amikor a munkakörnyezet is stresszes mindkét dolgozó szülő számára, ahol lehetséges, a férfinak mindenben segítenie kell. Minden tekintetben egyenlően kell a teendőket megosztani, hogy ne legyenek feszültségek a családon belül - vélekedik."

A hagyományos családmodell lényege, hogy a nő háztartásbeli - legalább meggondolhatnák, hogy miről is beszélnek egyáltalán. Érdekes ezzel kapcsolatban egy szövegdoboz:

"A munkavállaló nők 24, a háztartásbeli nők 28 százalékával fordul elő, hogy, bár házasságban él, egyedülálló szülőnek érzi magát. Jelentős részük neheztel párjára az otthoni feladatok kiegyensúlyozatlansága miatt."

Ezt értsem úgy, hogy a háztartásbeliek jelentős részére is vonatkozik? Mert akkor gubanc van. Aki egész nap otthon van, az ne kérje a dolgozó partnerétől, hogy még otthon is tovább dolgozzon. A házimunka nehézsége csak egy mítosz, amire bárki rájöhet aki pár hónapig egyedül él. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy háztartásbeli nőnek égető szüksége lenne a férj segítségére a mosogatásban vagy porszívózásban.
Egyébként ezeknek az "egyedüllálló szülőknek" azért jól jön az a pénz amit a férfi hazahoz, gondolom. Ha maguknak kéne megkeresni, életük legnagyobb trágyájában lennének. Ilyenkor van az, hogy amíg kicsi a gyerek addig jó az a házasság, aztán jöhet a válás (ház marad a nőnél, plusz gyerektartás), a csúnya gonosz pasi aki látástól mikulásig gürcölt, és akinek a verejtékén a család felépült, az meg mehet a pecsába.

"Sajnos mi férfiak hajlamosak vagyunk az új kihívások elől elmenekülni, és inkább egymás között a kocsmában kibeszélni, mit miért nem lehet."

Hja, az egész történelem erről szól, a kihívásoktól való meneküléstől. Ha ez a taplóság igaz lenne, a mai napig is barlangokban laknánk és állatbőrökbe öltözve vadásznánk az őzeket.

"Az idők során a nők talán jobban megtanultak alkalmazkodni a változó környezet kihívásaihoz - gondolkodik el az informatikus szakember."

...és ha ez a taplóság igaz lenne akkor nem hallanánk folyamatosan a nyávogást, hogy milyen nehéz a nőknek, és hogy azonnal segíteni kell rajtuk. A nők nem "alkalmazkodnak jobban" semmihez, csak jobban tudják a férfiakat piszkálni, hogy ugyan tegyék már az ő életüket kényelmesebbé - ahogy ez az egész kérdéskör is fényesen bizonyítja. Hiszen ez a nyűglődés végeredményben csak arról szól, hogy szegény nőknek milyen nehéz a sorsa, és a férfiak felelőssége csinálni valamit amitől a nőknek jobb lesz.

"Az amerikai apák nem igazán találják az egyensúlyt munkahelyi és családi feladataik között."

Talán azért, mert a férfiaknak sokkal kevésbé van választása, mint a nőknek - ha van egyáltalán bármiféle választása. Egy nő otthon maradhat a gyerekkel, dolgozhat részmunkaidőben vagy ha olyan a kedve akkor elmehet dolgozni teljes munkaidőben is. A férfi ezzel szemben muszáj hogy főállásban dolgozzon, és punktum. Emellett persze hogy nehezebb összeegyeztetni a családot a munkával.

Egyébként nem akarok különösebben hímsovinisztának látszani - akik ismernek, nem is tartanak annak - de lassan a szemem kifolyik ahogy folyamatosan azt kell olvasnom, a dolgozó férjnek mindenképp be kell segítenie a gyesen otthon lévő anyának - még a külön takarítónő mellett is! Számomra valahogy egyértelmű, hogy aki egész nap otthon van, az elvégezheti azt a napi 10-20 perc házimunkát, amit egy háztartás vezetése igényel (különösen ha még takarítónő is van).

Érdekes, hogy a cikk, ami elviekben a férfiak nehézségeiről szólna, végül arra csengett le, hogy a szemét férfiak nem segítenek eleget a nőknek. Valahogy sikerült visszakanyarodni a megszokott kis polkorrekt felfogáshoz. Még egy cikk, amiből megtudhattuk, hogy jaaaj a szegény nők, de bezzeg a férfiak!

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus

A ribanc megmondja

2011.07.28. 09:35 Deansdale

Volt ugye ez a jó kis ribiséta most már Pesten is, meg is mondtam róla a véleményem. Most csak a feministák mentalitását szeretném bemutatni egy komment-részlettel, amit a saját blogjukon írt az egyik lotyó:

"(...) és senki ne merészeljen füttyögni. a füttyögés tiszteletlenség."

Milyen aranyos kis zsebhitler. A tiszteletlenség úgy tudom nem ütközik törvénybe, tehát bárki lehet tiszteletlen, ha úgy ítéli meg, az "alany" nem érdemel tiszteletet. Azt meg ne mondja nekem senki, hogy akár a rossz kurvának öltözött libák, akár a "ribanc vagyok" táblával vonuló idióták bármiféle tiszteletet is érdemelnének. Még a minden embernek "alanyi jogon járó" tisztelet-csírát is eldobják maguktól azzal, hogy a társadalom alapvető érintkezési szabályainak a képébe okádnak.

Arról nem is beszélve, virágszálam, hogy más pofájába tolni a csöcsödet ugyanúgy tiszteletlenség - csak erről nem esik szó, mert ez egy olyan világ, ahol a nőknek mindent lehet, a "tisztelet" csak a férfiak kötelessége a nőkkel szemben. Hogy egy nő tiszteljen egy férfit??? LOL

Tipikus feminista elképzelés az "egyenlőségről", hogy a nőknek joga van bárhogyan öltözni, de a férfiaknak semmi joga a szólásszabadsághoz, vagyis ahhoz, hogy szólni merjenek a nőkhöz. A férfiakat korlátozni kell, sőt, tilcsákbe!

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista ribanc antifeminista slutwalk antifeminizmus ribiséta

Az evés öröme

2011.07.28. 08:46 Deansdale

Persze kérdés formában is írhattam volna: az evés öröm-e? Sokaknak nem az. Egyeseknek azért nem, mert valami már elromlott (cukorbetegség, gyomorfekély), másoknak azért, mert megbonyolítják maguknak a dolgokat - sokszor fölöslegesen.

Amikor elkezdtem foglalkozni a táplálkozással, egy fontos dolgot elhatároztam már a legelején: nem leszek fanatikus idióta semmilyen értelemben. Se a saját étrendemet nem fogom élvezhetetlenné szűkíteni, se mások képébe nem fogok kéretlenül belemászni a tanácsaimmal vagy a nyavalygásommal. Érdekes módon ezt az elhatározást Jeremy Clarkson ihlette (akit a legtöbben talán a Top Gear műsorvezetőjeként ismernek): 2010-es DVD-jén - sok más dolog mellett - azt mondta, hogy vannak emberek, akik folyton csak salátát esznek és ásványvizet isznak... De ettől vajon érdekesebb vagy unalmasabb emberek lesznek?

...

Óriási lehetőség adatott nekünk azzal, hogy ebben a kultúrában élünk, ebben a korszakban. Az élelmiszereknek soha ezelőtt nem látott bősége öntött el minket, és csúnyán kitolnánk magunkkal, ha nem élnénk velük. Száz éve az emberek 95%-a legfeljebb csak álmodhatott arról, hogy lemegy a boltba és ott a polcon a bambuszrügy és kókusztej, a garnéla és lazac, a camembert sajt és bio gyümölcsjoghurt. Ették a bablevest, a zsíros kenyeret meg a tócsnit ősztől nyárig, és örültek hogy egyáltalán van mit. Ehhez képest mi a mennyországban élünk, amit csak mi ronthatunk el saját magunknak vagy úgy, hogy rosszul élünk a lehetőséggel és belebetegszünk, vagy úgy, hogy nem élünk a lehetőséggel valamilyen mumus vagy téveszme miatt.

Ha valaki belebetegett az étrendjébe (nagy valószínűséggel a szénhidrát túlfogyasztása miatt), annak nincs mit tenni, korlátokat kell állítania ha egyáltalán élni akar. De miért görcsöl be sok ember, akinek semmilyen baja nincs?

Lehet, hogy eretnekségnek fog tűnni amit mondok - ráadásul a "hivatalos" és az "ellentábor" (atkins, paleo) számára egyaránt -, de szerintem az az egészséges, ha az ember csak annyit törődik az étrenddel (és az egészségével), amennyit mindenképpen muszáj. Letettem a gabonát és a cukrot, mert kövér voltam és lomha, és mert rájöttem hogy a szénhidrát egyenes út a cukorbetegséghez. De ugyanakkor azt is láttam, hogy azért a "kenyérevők" is elélhetnek akár száz évig is, tehát nem arról van szó, hogy ezentúl muszáj lesz szárított ajókás spenóton élnem a hátralévő életemben. Az emberi szervezet rugalmas, meg tud birkózni sokmindennel, tehát rá lehet hagyni a dolog nagy részét - amennyiben a fő "mérgező anyagokat" kiküszöböljük.

Magyarul akinek semmi konkrét orvosi baja nincs, és még csak nem is kövér, az ne foglalkozzon éjjel-nappal azzal, hogy mit tilos és mit muszáj ennie. Jó ha nem eszik gabonát és cukrot, de ezzel a fontos szabályok kifújtak! Ezzel a szigorú korlátozásoknak vége! Ne keressünk mumust minden étel mögött, és ne keressünk hiánybetegségeket testünk minden porcikájában. Lehet, hogy valami nagyon friss kutatás szerint a karfiolban vagy a tonhalban vagy a tejfölben van valami anyag, amiből ha kilókat ennénk akkor káros lenne - de ezt komolyan venni már értelmetlen, ez már a túlzásba vitele az egészség istenítésének. Ha a legszorosabb szigor szerint csak azt ennénk, ami biztosan egészséges, akkor a nap 24 órájában a saját biokertünkben kéne gondoznunk azt a 2-3 féle növényt és/vagy állatot, amit fogyaszthatnánk, és ez borzalmasan szegényes étrend lenne. Akkor inkább élek egy évtizeddel kevesebbet, de élvezetesebben.

A legfontosabb az egész témakörben az, hogy rájöjjünk, meg kell találnunk az egyensúlyt az evés öröme és a káros élelmiszerek kihajítása között. Harmóniába kell hoznunk testünk táplálását, mert akármerre billenünk is, az gondok örök forrása lehet. Ha nem törődünk semmivel akkor jön az emésztőrendszeri betegség, ha túl sokat aggódunk akkor neurózisunk lesz vagy depressziónk, ha meg túlságosan korlátozóak vagyunk azzal elszürkítjük az életünk egy - egyébként élvezhető - részét.

Ez mit jelent a gyakorlatban? Csak azt dobjuk ki amit muszáj, aztán a "maradékból" pedig együnk nyugodtan, örömmel, és minél változatosabban. Ne méricskéljünk, ne mérlegeljünk, ne számolgassunk. Ne mérjünk vércukorszintet és vérnyomást, ne csináltassunk vérképet. Ne ellenőrizzük kényszeresen magunkat, hogy nincs-e valami gond. Ha nincs látható vagy érezhető tünet, inkább örüljünk neki és élvezzük az életünket.

Ne szedjünk étrendkiegészítőket sem. Igaz, hogy az ősember táplálkozásának volt sok előnye a mai étrendekkel szemben (sokkal frissebben és nyersebben ette a kajáit), de sok hátránya is volt (higiénia, ellátottság/rendszeresség, változatosság), tehát nem kell afelől aggódnunk, hogy a modern élelmiszerekből nem kapjuk meg azt, amit az ősember megkapott a sajátjaiból. Együnk sok természetes kaját, ha mód van rá akkor bio forrásból, de egyúttal nyugodjunk is bele abba, hogy ennyivel letudtuk a testünk felé az "adósságunkat", és nem kell semmi mást beletömnünk amit valami újságcikk vagy gyógyszergyár vagy megmondóember kitalált.

Találjuk meg újra az evésben az örömet. A fő károsító élelmiszerekkel együtt tegyük félre az aggodalmakat és félelmeket is. Ne korlátozzuk a saját életünk élvezetét divatok és téveszmék miatt. Sőt, nyugodt lelkiismerettel fogyasszunk bármit amit szeretünk, még akkor is ha az történetesen porcukorral szórt búzaliszt - az ilyen esetekre a megoldás nem az, hogy örök életünkre szenvedjünk a kedvenc ételünk hiányától, és nem is az, hogy olykor fogcsikorgatva engedjünk a vágynak és begyűrjünk egy tányérral a hűtőszekrény mögé elbújva, hanem az, hogy tanuljuk meg örömmel fogyasztani ezeket úgy, hogy aztán a következő étkezésekkel helyrebillentjük a mérleg nyelvét.

Az evés fontos része az életnek, de nem az értelme. Lazítsunk egy kicsit, és a következő vérképelemzés helyett menjünk el inkább egy jó étterembe és együnk egy garnélás salátát vagy füstölt lazacos sushit, úgy, hogy benne élünk a pillanatban és élvezzük az ízeket.

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás életöröm táplálkozástudomány az evés öröme

süti beállítások módosítása