Deansdale

Az utóbbi 50 év nagy filozófiai "vívmánya" a dolgok relativizálása. Azelőtt a vallás uralkodott, majd az abból kinőtt reneszánsz/viktoriánus értékrend, ami szerint van a jó meg a gonosz, és minden embernek joga, sőt, kötelessége felismerni ezeket és választani közöttük - lehetőleg a jót, természetesen.

Aztán jött a rengeteg liberális filozófiai vonulat, ami mind azt hirdette, hogy a régi elképzelések tévesek, valójában nem létezik erkölcs, csak törvény. Mármint szigorúan az emberi törvények, semmi afelett álló. És ez lassan beszivárgott az emberek fejébe és lelkébe is. A tévében prostik és pornószínésznők a sztárok, a tanár és az orvos éhbért kap miközben a tévébemondó milliomos lesz, satöbbi. De nem csak az erkölcsök tűntek el a süllyesztőben, hanem egy érdekes mentális átalakulás is végbement.

Az emberek többsége azt hiszi, érzi, vagy gondolja, hogy nem létezik "objektív" valóság, nem létezik a szó hagyományos értelmében vett igazság. Minden egyedi, egyéni, minden megítélés kérdése. Ami nekem valóság az neked nem az.

Ez persze porhintés és szemfényvesztés. Létezik rajtunk, sőt, mindenkin kívül álló valóság, ami akkor is itt maradna, ha minden ember eltűnne a föld színéről. Létezik a ház, az erdő és a madár - ezek nem csak afféle "észlelések", a létezésükben nincsen semmi szubjektív. De ugyanígy van ez az igazsággal is, bár az kevésbé kézzelfogható, mint egy deszka. Az arzén mérgező - akkor is, ha ezen egyesek kötekednek, mondván, mikroszkopikus mennyiségben még nem az. Ez tényleg csak kötekedés. A nőket a férfiak nem nyomták, és nem nyomják el - akkor sem, ha egyes politikailag elkötelezett idióták mást hazudnak. Nem vagyunk "finnugorok" - akkor sem, ha egyes nyelvészeknek kellemetlen beismerni, hogy a fél életüket egy tévedésre áldozták.

Az igazság nem flexibilis. Az igazság nem személyre szabható, nem egyéni. Viszont sokszor elrejtik. A hazugságban ugyanis általában pénz van. Persze nem mindegyikben, de amelyikben igen, abban sok.

A gabona nem egészséges az ember számára. Ez egy fix igazság, amit sokan tagadnak. Ezeknek az embereknek és cégeknek sok pénze áll a gabonában, ezért bármit hajlandóak összehazudozni, de a tényeken ez nem változtat. Csak az egyensúlyából kibillentett "liberalizált" elme hiszi el, hogy egyesekre "másféle igazság" vonatkozik. Hogy ami az egyiknek méreg, a másiknak orvosság.

A modern társadalom félreértések, féligazságok és teljes hazugságok hálójában vergődik. Jóformán nincs olyan fontos része az életünknek, ahol ne ólálkodna pár hazugság. Párkapcsolatok, táplálkozás, vallás, történelem, pszichológia, média, szórakozás... Ami ezekkel kapcsolatban "köztudott", az mind-mind tele van tévedésekkel, amiknek a következményeit az egyén úgy cipeli magával, hogy nem érti a problémák okát, legtöbbször nem is tud róluk.

Vannak persze olyan emberek, akik egy adott területen felfigyelnek valami következetlenségre, és rájönnek, hogy amit addig nekik hirdettek - suliban, tévében - az hazugság. Ezen emberek egy része feltárja az igazságot is, és aztán ha olyan a kedve, hirdetni is kezdi. Jó esetben arra is rájöhet, hogy amint egy területen felfedezte a hazugságot, más területeken is felfedezheti. Így születnek a Szendi Gáborok, akik több témához is hozzászólnak, általában homlokegyenest ellenkezőleg, mint az elfogadott "szakmabeliek", és ezért a tömeg holdkórosnak bélyegzi őket. Mert a tömeg szerint a paleo csak egy hülye divat-fogyókúra, a pszichológusok okos megmondóemberek és a politikusok a javunkat akarják. (De mi nem adjuk, ugye.)

Említettem régebben a mátrixos piros - kék pirulák hasonlatát. Ez találóan kifejezi azt, amikor valaki "felébred", és látja, hogy a világ tele van hazugsággal, amit a tömegek nem látnak, nem értenek, de általában nem is érdekli őket. Csak épp nem értik miért híznak (hiszen ők úgy esznek ahogy a n*stlé az állam javasolja), miért hagyja el őket a párjuk (hiszen ők úgy viselkedtek, ahogy a disney filmekben a hősnek bejött), miért megy tönkre a szervezetük (hiszen ők gyakran járnak orvoshoz és marékszám tömik a pirulákat), és egyáltalán, miért nem boldogok (hiszen mindent úgy csináltak, ahogy előbb a szülők, aztán a haverok, majd a tévé tanácsolta). Valahogy nem áll össze az életük, de ők nyilván semmiben sem hibásak, ők sosem tévednek, ők mindent jól csináltak - csak a világ sz*r. A fene vigye a kövérséget, a magányt, a politikát, az infarktust. Bárcsak lenne egy varázspálca, ami mindezt megoldja. Vagy egy pirula.

Aztán jön valaki és felkínálja a pirulát, mint Morpheus Neónak, de az ember mégis nemet mond. Miért is hinne az olyan hülyének, aki szerint a koleszterin egészséges, aki szerint a habsburgok által kreált történelmünk hamisítvány, aki azt mondja, ne fizess a nőnek a bárban, mert azzal nem fogsz bevágódni nála, satöbbi. Hiszen ha valaki mást állít, mint "a hivatásosak", az csak valami agyament, összeesküvés-elméletekben hívő bohóc lehet. Igaz, hogy sovány, egészséges és boldogan él egy jó párkapcsolatban, de ez nyilván csak valamiféle óriási szerencse következménye lehet, mondjuk jók a génjei vagy nyert a lottón, vagy ilyesmi. De hogy azért olyan az élete, mert jól csinálja amit csinál - na az kizárt.

Tipikus példa a Hawaii libertárius srác esete "paleó gyermekével", akinek csodájára jár a többi szülő, hogy milyen szép és egészséges, okos és gyorsan fejlődik - de miért eteti hússal búza helyett??? Hát nem tudja hogy attól beteg lesz?!

Broáf.

Az emberek többsége mindent megtesz, hogy ne kelljen felébrednie abból, amiről ő maga hangoztatja a leginkább, hogy rémálom.

Ja, csak így a végére iderittyenteném, hogy minden elméletnek van próbája: a gyakorlat. Paleózz egy hónapig, ellenőrizd a magyarság genetikáját, a bárban ne fizess a csajnak, és nézd meg hogy mi történik. Itt bukik meg az összes "hivatalos" elmélet: a gyakorlatban nem működnek. Hiába fújja száz tévé-csatorna és ezer nagyarcú szakértő, a gyakorlatban egyszerűen nem működik semmi amit ajánlanak. Ha elfogadod a piros pirulát, és felnyitod a szemed a "radikális" elméletekre, érdekes élményekben lehet részed: amit mi mondunk, arról megtapasztalhatod, hogy úgy is van :)

Megnéztem a wikipédiát, hogyan készül a vaj: a tejszínt köpülik. Ennyi.

A margarin előállításának leírása több oldal, az egyszerűség kedvéért idemásolom, de aki akarja ellenőrizheti a wikis eredetit is - nem csalás, nem ámítás. (A kiemelések az eredetiben vannak, nem tőlem származnak.)

• Alapanyag: olajos magvak (gyapot, repce, napraforgó, len stb.) A margaringyártásban jelentős szerepet kap a gyapotmagolaj, olcsósága és kedvező tulajdonságai miatt. Az édesipar hidrogénezett gyapotmagolajat használ egyes termékeihez, valamint a csokoládé hígításához. A repceolaj margarin-alapanyagként való felhasználása lassan háttérbe szorul, mivel egyre inkább a biodízel előállításának nyersanyagává válik.
• Zúzás: Megroppantják az olajos magvak héját, hogy az olaj kinyerését megkönnyítsék
• Őrlés: További aprítása a héj-, és mag töretnek
• Sajtolás: A mag olajtartalmának kb. 50%-át nyerik ki ily módon. Az olajon kívül visszamaradt héj-, és mag töret a préselvény.

Namármost idáig nem is olyan grízes, hiszen eddig csak arról volt szó, hogy a magokból olajat préselnek. Innen következik az érdekes rész.

• Extrahálás: Szerves oldószerrel a préselvényből kioldják a maradék olajat. A leggyakrabban használt oldószer az általában csak „hexán”-nak nevezett, főként n-hexánból és metilpentánokból álló elegy (fp: 65–70 °C).
• Finomítás: az olajban lévő nemkívánatos íz-, szag-, és színanyagok eltávolítása különböző módszerekkel: savtalanítás, winterizálás, dezodorálás.

-Savtalanítás = semlegesítés lúggal. Ez a művelet 0,1 % alá csökkenti a szabad zsírsavtartalmat; a zsírsavak olajban nem oldódó („szappankocsonyának” is nevezett)szappanokká alakulnak. Ezeket forróvizes mosással távolítják el.

-Dezodorálás = szagtalanítás. A szagtalanítás a szagok megszüntetésére, az illó anyagok és a kivonáshoz használt oldószer maradványainak eltávolítására szolgál; a művelet során száraz gőzt injektálnak a magas hőmérsékleten vákuum alatt tartott olajba. A hőmérsékletet az olajtól függően választják meg: 1,5–3 órán keresztül 200–235 °C-on, vagy 30 percen keresztül 240 °C feletti hőmérsékleten tartják. 150 °C feletti hőmérsékleten egyik jelentős mellékreakció a cisz-transz izomerizáció a telítetlen zsírsavak kettős kötésein, tehát transz-zsírok keletkeznek.

-Winterizálás = télállóvá tétel. A téli eltarthatóság érdekében alacsony hőmérsékleten kiszűrik a szilárd anyagokat és a viaszokat (a műveletet viaszmentesítésnek is nevezik). Ezek a szilárd anyagok és viaszok ugyanis befolyásolhatják az olaj küllemét és üledéket képezhetnek.

• Keményítés: A folyékony növényi olajokból csak akkor kapunk szilárd zsírt, ha azokat kémiai úton átalakítjuk. A többnyire telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajok folyékonyak, a többnyire telített zsírsavakat tartalmazó zsírok pedig szilárdak. Tehát az olajokat telítetté kell tenni ahhoz, hogy megkeményedjenek. Ez kémiai reakcióval, katalitikus hidrogénezéssel (hidrogénaddíció) lehetséges. Ez az eljárás az u.n. zsírkeményítés. A hidrogénezési reakciók katalizátorai a platina, palládium és a nikkel. A margarin előállításánál nikkel katalizátort használnak, a platina és a palládium túl drága lenne. Ám már 50 mg nikkel mérgezést okoz és krónikus betegségekhez vezet: allergiás bőrkiütések, gyulladások. Bizonyítottan rákkeltő hatású.

A reaktorban levő olajhoz finom eloszlású nikkel port adnak katalizátorként, és jól összekeverik az olajjal. A keveréket felmelegítik 150 Celsius-fokra, majd állandó keverés mellett, nagy nyomás alatt hidrogéngázt buborékoltatnak át rajta. A hidrogén a telítetlen zsírsavrészletek kettős kötésein addíció útján megkötődik. Ezáltal telített zsírsavrészletek keletkeznek, és az olaj megkeményedik. Végül egy barna színű, kellemetlen szagú masszát kapnak, amit meg kell szabadítani a nikkeltől. Ezt szűréssel majd derítéssel távolítják el, a melléktermékként keletkezett szappannal együtt. A MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV szerint a nikkeltartalom legfeljebb 0,5 mg/kg lehet.

A reakciót többnyire megállítják, mielőtt az teljessé válna, ezzel akadályozzák meg, hogy a massza túlságosan megszilárduljon. Ezért izomerizációval transz-zsírok keletkeznek, amelyek transz-zsírsav-részleteket is tartalmaznak molekulájuk összetételében, és ezért rendkívül károsak, mivel érrendszeri betegségeket: magas LDL-koleszterin-szintet, magas vérnyomást, szívinfarktust, agyvérzést stb. okoznak, növelik a hirtelen szívhalál, az érelmeszesedés és a szívelégtelenség, valamint a cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. Közvetlen gyulladáskeltő hatásuk is van.

A keményítés során eltűnnek az alapanyagként használt olajok összetételében lévő telítetlen zsírsavak és ezzel együtt azoknak az egészségre gyakorolt jótékony hatása is.

• Átészteresítés: A lágy és/vagy a teljesen hidrogénezett, finomított zsiradékokból álló keveréket katalizátor jelenlétében átészteresítik a kívánt csúszáspont eléréséig. A katalizátort inaktiválják és a víz oldható anyagokat forró vizes mosással eltávolítják. A zsiradékot vákuumban szárítják, majd derítik.

A többnyire teljesen hidrogénezett, tehát keményített, majd megfelelően előkészített (semlegesítés és vízmentesítés) zsiradékot keverik kis mennyiségű olajjal, majd nátrium-metanolát katalizátort adnak hozzá, és 100°C körüli hőmérsékletre hevítik.

A nátrium-metanolát egy erősen bázikus, korrozív katalizátor, így különböző nem-kívánatos mellékreakciókat is katalizálhat: például tokoferolok degradációja, dialkilketonok képződése. A nátrium-metanolát erős méreg, belélegezve, bőrrel érintkezve, lenyelve súlyos sérüléseket okoz. Tűzveszélyes.

A reakció végén a katalizátort vízzel, savval inaktiválják. A semlegesítés és katalizátor inaktiválás során viszont olyan melléktermékek keletkeznek mint például szappanok, zsírsav-metil-észter, amelyeket el kell távolítani a masszából.

A kémiai átészteresítésnek is meg van azonban az a hátránya, hogy transz-zsírsav-részletek keletkeznek, ha kisebb arányban is, mint a hidrogénezésnél.

Az átészteresítést enzimek jelenlétében is el lehetne végezni, azzal az előnnyel, hogy kevesebb transz-zsírsav keletkezik, a kémiai átészteresítéshez képest nincs szükség katalizátor inaktiválásra és derítésre, és nem képződnek melléktermékek. Ennek ellenére az enzimatikus átészteresítési reakció a margaringyártásban még nem elterjedt, mivel nagy mennyiségű katalizátort (immobilizált lipázt) igényel és ennek világpiaci ára viszonylag magas.

A kémiai átészteresítés során olyan trigliceridek keletkeznek, melyekben teljesen véletlenszerű a zsírsavak molekulán belüli elrendeződése, tehát olyan, mesterséges zsírokat eredményez, melyek nem fordulnak elő az élő szervezetekben, és az ember számára ártalmasak.

• A kapott masszához, a kellemetlen szag eltüntetése végett, diacetilt, vagyis mesterséges vajaromát adnak. (Ennek az előállítása rendkívüli óvintézkedéseket igényel, a munkásoknak maszkkal kell dolgozniuk, mert koncentrált állapotban megtámadja a szemet és a légutakat.)

• Végül vitaminokat, festékanyagokat (béta-karotin - E160a - sárgarépalé), és még sok más adalékanyagot kevernek hozzá, hogy élvezhető legyen.

Szerintem tanulságos.

A másik fontos kérdés, amivel kapcsolatban nagy a köd, az az, hogy kinek is szól ez az egész. A leggyakoribb és egyben legtévesebb válasz az, hogy ezzel csak annak kell foglalkozni, aki egyedülálló, élete virágában van (vagy még előtte), és szeretne minden héten más nővel ágyba bújni.

Na ezek azok akiknek a legkisebb szüksége van arra, hogy a nőzésről tanuljanak, ugyanis a tizen- vagy huszonéves kezdő dzsigolóknak teljesen mindegy, hogy hetente, kéthetente vagy épp kéthavonta tudnak felszedni valami új macát.

A valódi válasz az, hogy két esetben lehet szüksége egy férfinak arra, hogy tanulmányozza ezt a szakirodalmat:
1. Ha az istennek se akar összejönni egy kapcsolat, pedig nagyon kéne.
2. Ha összejött egy kapcsolat, amit az ember szeretne meg is tartani - legyen az akár elhúzódó randizgatás, élettársi kapcsolat, vagy házasság.
Az első pont egyértelmű: a fuldoklónak kell a segítség. De a második?! Minek tanuljon nőzést az, akinek már van nője (és nem akar mellé másikat)? Az meg aztán főleg minek tanuljon, aki már házas ember, esetleg lurkókkal a fotel körül?

Mert neki van a legtöbb veszteni valója. A házasságok fele válással végződik, és ezek háromnegyedét nők kezdeményezik. Egyértelmű, hogy a pasiknak tenni kell valamit ez ellen, hiszen nagyon sokan veszítik el a családjukat, gyerekeiket különösebb ok nélkül. (Az csak feminista propaganda, hogy a válások alkolhol vagy asszonyverés miatt vannak - a valódi ok leggyakrabban egyszerűen annyi, hogy a nő megunja a pasit. Egészen pontosan az a helyzet, hogy ha egy szép napos vasárnapon 8 pár összeházasodik, közülük 4 el fog válni; 3 azért, mert a nő elégedetlen.)

Szóval ha egy egyetemista suhanc nem talál megfelelő randit, hát istenem, nem dől össze a világ - de ha valaki elveszti a gyerekeit, a feleségét és a házát, mert nem tudta a nőben ébren tartani a tüzet, az gebasz.

...

Hab a tortán, hogy ha az ember megtanul bánni a nőkkel, akkor pár nagy szikla legördülhet a saját mellkasáról is, nameg az élet bizonyos helyzeteiből jobban jöhet ki. Például a pincérlány szélesebben mosolyog és többet segít, a munkatársnő sárkányból elfogadható nyűggé szelidül, stb. És mindehhez nem kell velük kimondottan flörtölni, csak tudni kell, hogy milyen viselkedésre hogyan reagálnak. Nem egy rakétasebészet, ahogy a vicces angolok mondják.

A továbbiakban azt hiszem már valami "tartalmasat" is írhatok, tekintve, hogy a bevezetést milyen alaposan letudtam. De ha valami mégis kimaradt, akkor majd utólag pótlom :)

Mielőtt egyetlen szó is esne arról, hogy miről szól ez az egész, a legfontosabb dolgomnak érzem azt elmagyarázni, hogy mit ért félre az emberek 90%-a, mikor ez a téma kerül szóba.

A nőzés (tudománya) alapvetően két teljesen különálló részből áll: az elmélet és a gyakorlat. Az elmélet nagyon szép és jó, de valahogy át kell ültetni a gyakorlatba, különben sz*rt sem ér. Tehát vannak olyan emberek, akik arról beszélnek, hogy mit is kell konkrétan tenni ahhoz, hogy egy férfi vonzó legyen a nők szemében. Ez a dolognak a színes, hangos, csicsás része, ami legtöbbször elfoglalja a színpad előterét - de ne felejtsük el, hogy ott van mögötte az elmélet (sokszor láthatatlanul).

Namármost amikor az ember először találkozik bármiféle nőzési tanáccsal, 95% az esély rá, hogy valami gyakorlati "módszer" leírásába botlik, például: "Ahelyett, hogy megkérdeznéd, hogy hova valósi, mondd azt, hogy: „Nekem úgy tűnik, hogy pécsi vagy”.". Sok ilyen "módszer" első ránézésre egyáltalán nem tűnik jó ötletnek, és ezért a legtöbb ember aki ezekkel találkozik, visszautasítja a nőzés tudományának teljes koncepcióját, anélkül, hogy bármit is tudna róla. A csillogó, de sokszor gagyinak látszó felszín ne riasszon el senkit attól, hogy azt félresöpörve a valóban hasznos tartalom után kutasson. Ne higgyük el, hogy az egész téma megáll ott, hogy "kő kóla, g*ci?", mert ez csak hülyegyerekek baromkodása - a "tudományos rész", amiről a hülyegyerek nem beszél, ennél sokkal mélyebb.

Aki gyors sikereket akar, az persze arra kíváncsi, mi az a varázsmondat, amire a nők mind egy szálig rátapadnak. "Sajnos" senki nem fog ilyet találni. Senki nem lehet 5 perc gyorstalpalás után Casanova, akire buknak a topmodellek, akik előtte a létezéséről sem voltak hajlandóak tudomást venni. Az okos ember elsősorban az elveket igyekszik megérteni, hogy aztán a saját stílusában alkalmazza azokat, ugyanis egy okos ember tudja, hogy egy "jó csajozós duma" nem működik mindenkinél - se minden pasinál, aki löki a konzerv szöveget, se minden nőnél, aki hallgatja. Az előregyártott, netről leszedett leszólítós dumák, vagy társalgási fordulatok csak egy idióta máz egy pszichológiai és szociológiai szakkönyvön, amibe bele kell lapoznunk ahhoz, hogy hasznot tudjunk húzni belőle.

A nőzés tudománya egy láda arany, ami egy ocsmány paraván mögött rejtőzik. Tegyük meg magunknak azt a szivességet, hogy nem torpanunk meg a paraván láttán, és nem kezdünk el arra mutogatni, hogy ez az egész micsoda hülyeség.

A divatok jönnek-mennek, és azt hiszem elmondhatjuk, hogy most állunk a rost divatjának tetőpontján. Ha valahol a táplálkozás kerül szóba, biztosan megemlíti valami "szakértő", hogy a rostok milyen jók és fontosak.

Ehhez képest a napi ajánlott beviteli adagjuk 20-35 gramm. Elgondolkodtató; ha annyira jó lenne, talán többet is ehetnénk belőle. De a mondanivalóm lényege nem ez, hanem a következő: A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy mik is azok a rostok és mit csinálnak az emésztésben. A wikiben nem nehéz utánanézni - már ha tud valaki angolul. A válasz:

A rostok emészthetetlenek. Egyetlen "pozitív hatásuk", hogy a bélrendszerben vizet szívnak magukba, és ezzel könnyítik a... székelést. Namármost nem nehéz rájönni, hogy ha valamit nem tud az ember megemészteni, akkor abból semmilyen tápanyag nem jut a szervezetbe. A rostokat tehát feleslegesen esszük meg, mert pontosan ugyanúgy jönnek ki hátul, ahogy bementek elöl. Illetve mégsem egészen pontosan, hiszen ott van az a kitétel, hogy vizet szívnak magukba. Csakhogy a beleinkben a "víz" az nem afféle kristálytiszta víz, hanem az a folyadék, amiben fel vannak oldva a tápanyagok. Adódik a csúnya következtetés: a rostok a bélben nemhogy tápanyagokat adnának az embernek, hanem egyenesen elveszik azokat előle. Egy kanálnyi élelmi rost több ásványi anyagot és nyomelemet visz ki az emésztésből, mint amennyivel bemegy. Emellett a rostok gyorsítják is a bélmozgást, ami szintén nem túl jó dolog, mivel egyes anyagok csak az emésztőrendszer elején tudnak felszívódni, és ha erre nincs elég idejük, akkor nem szívódnak fel és kész.

Erről persze a wiki nem beszél, mindössze annyit említenek, hogy a sok rost fogyasztása puffadást (gázokat) okozhat és székrekedést, ha nem iszunk mellé elég vizet. Helyette beszél néhány előnyről, amikről gondosabb ellenőrzésre kiderül, hogy mindössze azt mutatják, az ember kevesebb ételt fogyasztott, mivel annak egy részét emészthetetlen rostra cserélte. A kevesebb étel fogyasztása pedig számos előnnyel jár. Persze az kérdéses, hogy érdemes-e emészthetetlen dolgokat tenni a tányérra azért, hogy így fogyókúrázzunk - különösen, ha azok tápanyagokat vesznek el a szervezettől. Aki sok rostot eszik, annak - ellensúlyozásképp - tudom ajánlani, hogy szedjen étrendkiegészítőket.

Mindenesetre tanulságos ez az egész rost-biznisz. A nyílt elméjű embernek felnyithatja a szemét, hogy az élelmiszeripari propaganda nem az egészségünket szolgálja, hanem az eladások növelését. A "hivatalos álláspont" tulajdonképpen egy gabonaipari reklám, ami mellé elfelejtették odatenni a fizetett reklámcikkeket jelző (x)-et.

---

Félreértések elkerülése végett: a természetes élelmiszereinkben megtalálható természetes rostokkal semmi baj nincs. Nem kell a hüvelyeseket vagy a gyümölcsöket az étrendben azért korlátoznunk, hogy nehogy valami bajunk legyen a rostoktól.
A gond azzal van, hogy a boltok polcain egyre több olyan terméket találni, ami a (mesterséges) rost-gazdagságával hirdeti magát, például a teljes kiőrlésű kekszek, gabonapelyhek, stb. Ezeket a fűrészporokat és madáreledeleket teljesen fölösleges fogyasztani, sőt, ahogy a cikkből kiderül, a túlzásba vitelük egyenesen káros is lehet.
Megintcsak az a tanulság, ami szinte mindig: együnk természetesen és "normálisan", a józan eszünkre hallgatva, és lehetőleg olyan ételt amit már a nagyapánk is fogyasztott. A divatporokat és -pempőket hagyjuk meg azoknak, akik szeretnek ezzel flancolni a szomszéd előtt. Legalább annyit ártanak, mint amennyit használnak.

Aki esetleg nem tudná: a nőkkel való ismerkedésnek - jó egy évtizede - létezik afféle tudományos megközelítése. No nem arról van szó, hogy fehér köpenyes muksók számolgatnak valamit egy laborban, hanem arról, hogy néhányan rájöttek, az evolúciós pszichológiának (mint szigorúan vett tudományágnak) van hasznos mondanivalója azok számára, akik több sikert akarnak elérni romantika terén.

Persze mivel ez a téma elsősorban a 16-26 közötti férfiakat érdekli, ők csaptak le rá leginkább, és ez "kissé" rányomta a bélyegét a nőzés-tudomány szakirodalmára. Túlzás is lenne ezt valódi szakirodalomnak nevezni, hiszen 90%-ban blogokról és néhány "nagymenő" által személyesen összedobott anyagokról van szó, ami kifejezetten a célközönség (16-26, férfiak) számára készül, annak megfelelő tartalommal és nyelvezettel.

Itt és most, ez a cikk nem a nőzésről szól, hanem arról, hogy aki nem tud angolul, az mit talál ilyen témában, ha szétnéz a magyar weben. Sajnos nagyon keveset. A nemzetközi tábor - hogyismondjam - gyermeki lelkesedése a magyar határon átérve igazi infantilizmussá erősödik, és a magyar anyagok négyötöde kimerül abban, hogy arról beszél, menj be egy kocsmába, menj oda egy csajhoz és mondd neki azt hogy "kő kóla, g*ci?". Na nem szó szerint, de ezen a színvonalon. Ezzel két alapvető probléma van: az egyik, hogy az érdeklődők többségét azonnal elijeszti, sőt, "immunizálja" a nőzési tanácsokkal szemben, másrészt pedig a férfiaknak csak egy igen szűk rétegénél működhet egyáltalán. Aki nem tud angolul, az meg van lőve, mert magyar nyelven még jó esetben is legfeljebb az angol eredetik gagyi fordításait találhatja meg, nem ritkán pénzért. (Ez persze jellemzi a nőzés-tudomány szinte teljes spektrumát, hogy aki "szakértő", az szeretne vele pénzt keresni.)

Első szándékom az volt, hogy linkeket adok a magyar oldalakra, de elment tőle a kedvem. Az az érzésem, ha igényes anyagot akarok az érdeklődők elé tárni, kénytelen leszek magam megírni. Érdekes téma ez, ami igen nagy érdeklődésre tarthatna számot, és igen hasznos tudnivalókat tartalmaz férfiaknak, de sajnálatos módon hazánkban még nincs meg az a netes bázisa, ami túllépett volna a "vicces csajozós dumák" színvonalon, de mégsem kérnek érte tíz- vagy százezreket egy-egy 3 napos tréningért. (Sajnos inkább pont az ellenkezője jellemző: még a gyökér kocsmai csajozós dumákért is vagyonokat kérnek.)

Aki tud angolul, csak nem tudja merre keressen, annak némi segítség:

Akiket konkrétan az ismerkedés érdekel:

Roosh, Roissy, Assanova

Azoknak, akik szeretnék hosszú távú kapcsolataikat, netán házasságukat meg- vagy feljavítani:

Hawaiian Libertarian, Married Man Sex Life

És hát persze a saját angol nyelvű blogom, amit mindenkinek ajánlok :D

Deansdale

Ezt sem én találtam ki, hanem angol tudósok :)

Egyébként a hír igaz, még akkor is, ha az illető nő nem veszi észre magán. Hogyan is vehetné észre miként változnak az elvárásai évek hosszú sora alatt? De nem kis részben a romantikus regényeknek köszönhető (amit értő körökben női pornónak is szoktak nevezni, mivel ugyanazt az igényt elégíti ki a nőkben, mint a férfiakban a pornó), hogy a mai nők nagy részét egy stabil kapcsolat nem elégíti ki. A flört, a kaland, az oké, abban van az izgalom. Együtt élni valakivel 30 évig, na az viszont dögunalom. Legalábbis azok szerint, akiknek az elvárásai mesterségesen vannak tuningolva. Nem véletlen, hogy a válások háromnegyedét nők kezdeményezik.

"Köztudomású", hogy a férfiak irtóznak az elköteleződéstől. Ehhez csak azt felejti el hozzátenni a köztudomás, hogy bár a nők könnyebben hajlanak a kapcsolat mélyítésére, ugyanakkor azok is ők, akik előbb szeretnének kiszállni. Magyarul a nők könnyen házasodnak, de könnyen is válnak, míg a férfiak fordítva. Nincs oka tehát a pasiknak szégyenkezni a nőkkel szemben ezen a téren. Sőt. Mintha azt mutatná ez a felállás, hogy a férfiak pontosabban fel tudják mérni, hogy mit jelent a hagyomány szerint az a bizonyos "igen", és utána tartják is a szavukat, míg a nők beugranak bármibe, aztán könnyen megfeledkeznek az ígéreteikről. A modern nők jó részét nem a házas élet érdekli, csak az esküvő, mint ceremónia, amihez a pasi csak egy kellék.

És hogy hogy jön ez a romantikus regényekhez? A könyvek férfi főhőse mindig a szuper-alfa. A nagyon gazdag, nagyon jóképű, izgalmas és tehetséges pasi, aki persze rejtélyes is, meg még sorolhatnám. És az a nő, aki éveken keresztül ilyenekről olvas - és ilyenekről álmodozik - az nehezen tud utána tartalmas életet élni Kis József gépészmérnök mellett, aki egy irodában ül reggeltől estig, és se nem olajmágnás, se az alpokba nem jár síelni, de még csak a bőre sem barna és a haja is korpásodik olykor. Nem is csoda, ha a nő elválik, hiszen az igényei nincsenek kielégítve! De hogy ez a romantikus regények miatt lenne? Ugyan...

Az persze egy ilyen váláskor fel sem merül, hogy a kedves hölgy sem egy hamvas bőrű, bimbózó szépség, hanem egy megereszkedett mellű tehén, akinek semmi esélye nincs rá, hogy álmai következő hercege őt válassza a szexpiacon. A legtöbb ilyen elvált nő egyedül keseredik meg, miután a gyereknevelés küszködéssé válik és a macskáján kívül a kutya sem kíváncsi rá. (Ez képzavar volt vagy poén?)

Hogy ne csak általánosságokban beszéljek: a férfiak ösztöne poligám, vagyis annyi nőt akarnak, amennyit a szarka farka bír; a nők ösztöne hipergám, vagyis egyszerre csak egy pasi kell nekik, de az legyen az elérhető legjobb. Oscar Wild szavait adoptálva: a nők ízlése rém egyszerű, mindig beérik a legjobbal. Namármost nyilván a társadalom szabályozza ezeket az ösztönöket, ezért nem dug meg minden férfi minden nőt, illetve ezért nem veti magát minden nő a miniszterelnök, a futballsztár vagy a rocklegenda lábai elé. De az ösztön azért ott bújkál a mélyben, és ez okozza a válások egy nagy szeletét. Ezt a hipergám ösztönt elégíti ki a nőkben (irodalmi értelemben) a romantikus regény, ahol a főhős pasi a csúcsok csúcsa. Csakhogy nem csak kielégíti, hanem meg is erősíti. Egyszóval nem véletlen az angol kutatók felfedezése, miszerint "a romantikus regények torzítják a nők szerelemről és szexualitásról alkotott elképzeléseit".

És ez figyelmeztetés kell hogy legyen a párkapcsolatban élő férfiaknak: igyekezz a státuszodat, vagy legalább a látszatát megőrizni, mert ha a nő úgy érzi, lehetősége van téged egy "jobb modellre" lecserélni, valószínűleg le is fog. (Egy férfi nem lecserélni akar, hanem bővíteni.) De hogy a nőt megtartsd, nem kell feltétlenül pénz és hatalom. (Vagy ha a te nődnél igen, akkor részvétem.) A legtöbb esetben elég, ha tudsz bánni a nőkkel, és ez a képesség - mint majd' minden más - tanulható. Persze mint az étrendeknél, itt is vannak szkeptikusok, dehát na. Vannak akik szerint a föld lapos - de ez nem akadályozza meg az okosabb embereket abban, hogy felismerjék az igazságot, és fel is használják azt életük jobbítására.

A HVG cikke szerint a körülmetélés csökkenti az AIDS kockázatát. Most nem tudományos értelemben akarom vitatni az írást, bár jelent már meg nem egy felmérés, ami az ellenkezőjét bizonyította. Most inkább azt akarom kérdezni: nők esetében felmerülhetne-e egyáltalán a gondolata annak, hogy egy betegség kockázatát testi csonkítással csökkentsék?

Abszurd.

Mintha azt mondanák, a szürkehályog kockázata csökken, ha kinyomják valakinek a szemét, vagy hogy a középfülgyulladás hathatós megelőzése a dobhártya kiszúrása.

Miért tűnik természetesnek, hogy a férfiakról le lehet nyiszálni azt a darabot? Mert a zsidóknál ez vallási értelemben elfogadott? Akkor ezen az alapon engedélyezhetnénk az emberáldozatokat is, hiszen a majáknál, és még ki tudja hány vallásban aktívan gyakorolták.

A férfiak csonkítása szörnyű, a kisfiúké még inkább. Rengetegen szenvednek maradandó testi vagy lelki károsodást - de akinek nincsenek "feltűnő" tünetei, az is kevésbé élvezi a szexet. Ez valaki szerint normális? Nem véletlen, hogy az USA-ban komoly mozgalmak harcolnak azért, hogy a körülmetélést betiltsák, és erőfeszítéseik már konkrét törvényjavaslatok formájában is megjelentek.

Nade a kérdés még egyszer: elképzelhető, hogy nőknél valaki csonkítást javasoljon bármire? Egyértelműen nem. Akkor a férfiaknál miért beszélünk erről így? Miféle értelemben lehetne ezt a társadalmat "patriarchálisnak" nevezni, ha ilyen szembeszökő példákat láthatunk arra, hogy a nők mennyivel értékesebbnek vannak ítélve, mint a férfiak? Ha az egyenlítői afrikában egy kislányhoz késsel közelítenek, akkor azonnal felharsan a tiltakozó kórus (egyébként nagyon helyesen), de ha a szomszéd megcsonkíttatja a gyerekét, az rendben van, hiszen fiú.

Nem én találtam ki, az index írja, ők meg egyenesen a feministáktól vették át, akik büszkén ragasztották magukra a "ribanc" feliratot. Az idióták...

A sztori lényege - amit már a kezdetektől nyomon követek a nemzetközi férfiszférában -, hogy egy torontói rendőr azt találta mondani: egy nő csökkentheti a saját áldozattá válásának esélyeit (nemi erőszakról beszélünk), ha nem öltözik úgy mint egy prosti.

Aki nem érti, hogy mi ebben a felháborító, az ne csodálkozzon. A hülye is tudja, hogy az ember tehet azért, hogy ne váljon áldozattá. Például ha nem akarom hogy ellopják az autórádiómat, akkor nem hagyom letekerve az ablakot és kipattintom a rádió előlapját. Ha nem akarok lopás áldozata lenni, akkor odafigyelek hogy a pénztárcám ne a nyitott kosár tetején legyen. Ha nem akarom, hogy nyaralásom alatt betörjenek a házamba, akkor megkérek egy barátot hogy szedje ki a postaládából a szemetet. És ha nem akarom hogy megerőszakoljanak, akkor nem megyek késő sötét éjjel, egyedül és félrészegen egy sötét sikátorba miniszoknyában és tűsarkúban.

Namármost nyilvánvaló, hogy egyik esetben sincs "joga" senkinek ellenem bűncselekményt elkövetni. Ez nem vita tárgya. Csakhát akinek nem káposztalé lötyög a fejében (ellentétben a cikk főszereplőivel, a ribancokkal), az tudja, hogy egy bűnöző sz*rik arra, hogy mihez van joga vagy mihez nincs. Ezért bűnöző. És amíg létezik bűnözés, addig az okos ember számol vele, és tesz az ellen, hogy ő maga áldozattá váljék.

Micsoda bolondnak kell lenni ahhoz, hogy valaki felvonuljon az utcán azzal a szlogennel, hogy "szűnjön meg a bűnözés". A bűnözés nem fog megszűnni, mert vannak szegények, vannak hülyék, vannak betegek. Ezek bűnöket fognak elkövetni akkor is, ha minden törvény megszegése halálbüntetéssel jár. A bűnt nem lehet a világból kipurgálni törvényi eszközökkel - legfeljebb büntetni, ami egy teljesen más kategória. És egy nemi erőszak áldozata - valljuk be - nagyon keveset ér azzal, ha a tettest megbüntetik, hiszen attól az áldozat traumája még megmarad. Épp ezért sokkal okosabb dolog az áldozattá válást elkerülni, mint a tettesek büntetését szigorítani. És persze önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy mit gondolnak ezek a felvonulók: a nemi erőszakra hajlamosak majd meglátják őket az utcán vagy a tévében, és ettől "jó útra térnek"? Pfff.

Dehát a feministák nem okosak. Ők azt követelik, hogy lehessenek felelőtlenek, és valaki más változtassa meg a világot olyanra, hogy a feministák felelőtlenségének ne legyenek következményei. Azt követelik, hogy sarkig tárva hagyhassák a lakásuk ajtaját mikor nyaralni mennek, és valaki garantálja nekik, hogy nem megy be betörő. Azt követelik, hogy a kávézóban hagyhassák a pénztárcájukat, és valaki garantálja nekik, hogy azt senki nem fogja elvinni. Azt követelik, hogy fetrenghessenek részegen a sötét sikátorban, és valaki garantálja nekik, hogy nem fog arra járni egy erőszakoló.

Micsoda siralmas ostobaság.

Persze egyértelmű, hogy elérhetetlen célokért jó tüntetni, hiszen azokért örökké lehet.

Gyakran felmerül a nemi erőszakkal kapcsolatban "az áldozat hibáztatása". Ezt persze a feministák ugyanúgy félremagyarázzák, ahogy minden mást is. Szerintük ez valami nőellenes gyűlölet, ami abban nyilvánul meg, hogy hordák kántálják, hogy az áldozat "maga kérte, maga akarta". Ilyen nem létezik. Ami ennek a jelenségnek a hátterében áll, az az, hogy az emberek többsége még képes felismerni, ha valaki a saját hülyesége miatt válik áldozattá.

A bűnt a bűnöző követi el, és ezért a felelősség az övé, ez eddig magától értetődik. De ha valaki Olaszliszkán "utálom a cigányokat" felirató pólóban járkál, az önmaga növeli meg az esélyét annak, hogy megtámadják. Aki a keleti pályudvar melletti utcácskákban kilós fuxokkal sétálgat, az növeli annak az esélyét, hogy kirabolják. És aki piásan ténfereg valami elhagyatott helyen az éjszaka közepén provokatív öltözetben, az növeli az esélyét annak, hogy megerőszakolják. Nincs abban semmi hihetetlen vagy erkölcstelen, ha valaki felismeri ezt az összefüggést. Csak a polkorrekt feminista idióták igyekszenek úgy tenni, mintha a világ nem úgy működne, ahogy. Nem hallották még a régi tanmesét, miszerint könnyebb a lábadra papucsot húzni, mint az egész világot szőnyeggel borítani. Inkább hisztiznek, cikkeket írnak és felvonulnak, hogy a rajtuk kívül álló világot kényszerítsék arra, hogy behódoljon a követeléseiknek - akkor is, ha ez lehetetlen. Ténylegesen, a szó szoros értelmében fizikailag lehetetlen. Ez a legkevésbé sem zavarja őket, hiszen...

Hiszen ez a hiszti nem arra irányul, hogy történjen valami változás, amitől a nőknek jobb lesz. Ha a felvonulókat az érdekelné, hogy kevesebb legyen a nemi erőszak, ők maguk is a torontói rendőrfőnök ésszerű tanácsait szórnák szét röplapokon. Ehelyett ők két teljesen más dolgot akarnak: az egyik, hogy szabadon (következmények nélkül) csinálhassanak hülyeséget, a másik pedig hogy a kívülállók pofájába mászhassanak, hogy egy napra felvonulhassanak mint a melegek: kivagyin, exhibicionistán. Meg akarják mutatni magukat a világnak, ezzel megpróbálva elhitetni magukkal és a bámészkodókkal, hogy ők - személy szerint ők - vannak olyan jó nők, akiket férfiak légiói szeretnének megerőszakolni. Ez persze enyhén szólva is kétséges. Az igazán jó csajok bolondok lennének egy ilyen lotyófesztiválon lejáratni magukat. Ők többre tartják magukat ennél. Az ilyen parádékra csak azok mennek ki, akik csak álmodoznak arról, hogy első látásra megvadul bármilyen "kan" aki rájuk néz. Kicsit furcsa ez a mozgalom, mivel világszerte a hájasok és randák hátán cipelődik, akiknek vajmi kevés félnivalójuk van a nemi erőszaktól. És Indiában meg is buktak, mivel ott még tudják az emberek, hogy mi a normális, és mi nem. Csak a nyugat tűri el az ilyen fajta agyatlanságot, mert az itteni erkölcsöket hosszú-hosszú évtizedekig rombolta előbb a ruszkik-féle marxizmus, aztán az amcsi stílusú neoliberalizmus - ami lényegében ugyanaz.

És pont ez mutatja, hogy mit is jelent, és hol is tart manapság a feminizmus. Itt vannak az utcán, vonulnak, tüntetnek a józan ész ellen, valamiféle - csak általuk látott és értett - utópisztikus világért. Ki ne szeretne bűnözés nélküli világban élni? De ezért a célért ribancfesztivált rendezni? Röhej.

Tételezzük fel, hogy létezik egy valóban tökéletes életmód, és az ettől való eltérésért "büntetőpontok" járnak. Például egy cigi elszívása 100 büntetőpont, egy zacskó chips 125, satöbbi. Hál'istennek a szervezetünk képes feldolgozni, kiüríteni vagy semlegesíteni a káros anyagokat, ezért azt mondhatjuk, hogy szervezetünk képes napi 1000 büntetőpont "ledolgozására". Baj akkor van, ha rendszeresen túllépjük az 1000 pontos határt, mert akkor már hosszú távú hatások halmozódnak, és jön a betegség.

Nyilván ezekkel a pontértékekkel csak mint egy érdekes ötlettel foglalkozom, a valóságban lehetetlen lenne tényleges számadatokat rendelni egyes ételek ill. élvezeti cikkek egészségkárosító hatása mellé. Szóval ez az egész csak egy hasonlat, és kéretik is ennek megfelelően kezelni.

Az persze egyértelmű, hogy az "önpusztító" élvezetek, mint a cigi meg a pia, sok büntetőpontot jelentenek. Arról viszont, hogy a táplálkozásban mi egészséges és mi nem, még igencsak éles viták folynak tudományos berkekben. Mindenesetre részemről nagyjából úgy képzelem el a rendszert, hogy van egy rakás egészséges élelmiszer, ami nem jár büntetőpontokkal (hús, zöldség, a gyümölcsök sok fajtája), míg más élelmiszerek "enyhén" károsak (savótartalmú tejtermékek, hüvelyesek), tehát - hasraütök - 1 dl tej mondjuk 10 büntetőpont. És ezeken felül vannak az igazán károsak, a hírhedt cukor és gabona (dekánként 50-100 büntetőpont).

Ha vallási jellegű fanatizmussal közelítünk az étkezés felé, akkor azt tűzzük ki célnak, hogy egyetlen büntetőpontot se együnk soha. Normális ember számára ez persze "önsorsrontás", hiszen rengeteg élvezettől elzárja magát az ilyen fanatikus, ráadásul teljesen fölöslegesen, hiszen a szervezet képes feldolgozni napi 1000 pontot.

Azt hiszem innen már sejthető, hova akarok kilikadni :) Aki a nagy büntetéssel járó dolgokat félreteszi, az a kisebb pontértékűekből nyugodtan ehet-ihat. A lényeg, hogy ne lépjük túl a szervezetünk salakmentesítő képességének határait.

Ja, egy "opcionális" szabály ehhez a rendszerhez, hogy egymást követő napokon ugyanazon típusú büntetőpont értéke duplázódik. Ha minden nap piálsz, vagy minden nap eszel kenyeret, az sokkal-sokkal rosszabb, mint ha alkalmanként csinálod, és hagysz időt a szervezetednek pihentetni azokat a rendszereket, amivel az adott "szennyezést" tisztítja.

És ezért nem leszek én soha elkötelezett híve sem az Atkinsnek, sem a Paleonak, mert bár mindkét rendszer nagyon jó és egészséges, de túlságosan korlátozóak, és egy értelmetlen siker-vagy-bukás illúzió elé állítják az embert, aki egy idő után nem bírja a szigort, megtömi magát lekváros buktával, aztán feladja az egész küszködést egy életre. Ez pedig a legnagyobb baklövés. Egy ilyen "egészségi kreditrendszerrel" az ember élete végéig követhet egy élvezetes, változatos, de ugyanakkor egészséges életmódot, ahol nem fenyegeti semmiféle kudarc vagy bűntudat.

A lényeg az (lenne), hogy tisztázzuk magunkban a különböző élelmiszerek hozzávetőleges pontértékét, hogy megértsük, miből mennyit lehet "büntetlenül" fogyasztani. Miután ezen túlesünk, tudatosan dönthetünk arról, hogy mit eszünk és mennyit, és jó elképzelésünk lesz arról, hogy mit fog ez okozni a szervezetünkben.