Deansdale

Martin S. Fiebert nagyjából 25 éve gyűjtögeti a hivatalos nemzetközi adatokat a családon belüli erőszak kapcsán. Idén májusban frissítette utoljára az adatbázisát, ami jelenleg 218 tudományos kutatás anyagát és 64 áttekintést, analízist tartalmaz. A következtetése egyszerű: a nők ugyanannyira agresszívek mint a férfiak. Ez úgy hangzik, mintha a nők és a férfiak ugyanúgy emberek lennének, ugyanolyan hajlamokkal az erőszakra, idegeskedésre, dühre. Ez úgy hangzik, mintha egy feminista tankönyvből lépett volna elő, hiszen amit kimutat, az a nemek közötti egyenlőség. És persze Fiebert kimutatásai megegyeznek a hétköznapi tapasztalatokkal is, miszerint az odakint éldegélő Gézákat ugyanúgy leordítják az Emmák, vagy hozzájuk vágják a lencsefőzelékes tányért, amennyire Gézáék ráförmednek Emmáékra vagy megszorítják a karjukat hogy belilul. Mindenki ember, senki sem angyal.

Ez a kép valahogy mégsem felel meg a feministáknak. Az egyenlőség nagy harcosainak ez az egyenlőség csak humbug. Szerintük teljesen más a helyzet:

Tévhit: A nők is verik a férjüket.
Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.

Milyen látványos különbség: 50% vagy 95%. Itt valaki hazudik. Vajon Fiebert kolléga füllent, aki 282 egyetemi/állami kutatásának linkjei mellett egyesével elemzi azoknak a megállapításait, vagy a NANE, aminek a támogatása attól függ hogy elég erőszakot tudjon kimutatni, és hasraütésre mondja a számot, amire semmiféle bizonyítéka nincs?
Egyébként micsoda érdekes "tévhit", hogy a nők is verik a férjüket - olyan "tévhit", amit a legtöbb férfi már személyesen átélt.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az összes létező párkapcsolati forma közül a leszbikus kapcsolatokban a legnagyobb a CSBE szintje.

Tévhit: A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát érinti.
Tény: Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.

Az általam mérvadónak tartott felmérések szerint CSBE az összes kapcsolatok nem egészen 24%-ában fordul elő, és ebben benne van a nem fizikai erőszaknak egy rakás formája, például verbális erőszak, "pénzügyi erőszak", stb.; plusz az enyhe fizikai erőszak is, valamint természetesen azok a kapcsolatok, ahol a férfi nem erőszakos, csak a nő. Az amcsi egészségügyi hivatal felmérése alapján azon  kapcsolatok aránya, ahol kizárólag a férfi erőszakos a nővel szemben, 3,5%. Hol van ez a 3,5% attól, hogy a nők 20%-ának rendszeres veréséhez lehessen hasonlítani? Itt valaki hazudik. Vagy az amcsi egészségügyi hivatal, vagy a feministák.

Tévhit: A családi ügyekbe való rendőri beavatkozással könnyű visszaélni. Sok nő csak bosszúból vádolja partnerét.
Tény: A nyugati statisztikák szerint a családon belüli erőszak miatti téves letartóztatások aránya megközelítőleg kettő százalék: éppen annyi, mint a többi bűncselekmény esetében.

Nincs ebben semmi "tévhit", ez tökéletesen így van. Ez a 2% ugyanaz a hasraütéses 2% amit a nemi erőszakok esetén tapasztalható hamis vádakról mondtak a feministák. Abban az esetben is kiderült, hogy hazugság, és ebben az esetben is az. A napi médiában nem erről szólnak a hírek, de a blogoszférában dunát lehet rekeszteni azoknak az exférjeknek a sztorijaival, akiket a rendőrök fogadtak munkából hazatérvén, azzal a szöveggel, hogy a feleségük "fél tőlük", vagy azt állította hogy a férfi bántalmazta. Természetesen ok nélkül - annyiról volt csak szó, hogy egyetlen ilyen telefonnal a nő elintézte, hogy az övé legyen a ház, a gyerek és a vagyon. (Moldova György is említ ilyen eseteket börtön-riportkönyvében.)

Tévhit: A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt.
Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.

Hogyisne. Nyilván Einstein vagy Gandhi vagy Obama is pont úgy bucira verte/veri a feleségét mint Lakatos Sámson alsóröcsögei csavargyári segédmunkás. Ehhez jóformán még kutatás sem kell, hogy tudja az ember, nem lehet igaz.

Tévhit: A férfi ideges, azért csap oda. Az ő vállát nyomja a család minden anyagi gondja.
Tény: Az erőszak nem megfelelő módja annak, hogy valaki levezesse az idegességét. Semmilyen családi szereposztás nem indokolja a másik megalázását és megverését.

Ennek a "tévhitnek" és a "ténynek" semmi köze egymáshoz. Igen, a CSBE 95%-a azért van, mert valaki ideges, és eljár a keze - legyen az akár nő, akár férfi. Ettől függetlenül az világos, hogy az erőszak nem megfelelő levezetése az idegességnek. Az ilyen "semmi nem indokolja" szövegek viszont fordított nemi felállás esetén is pontosan ugyanannyira igazak. Ha egy nő vág pofon egy férfit, akkor a nőnek sem kéne mentségeket keresni.

Tévhit: Egy pofon még belefér a szerelembe: levezeti a feszültségeket, és aztán minden rendbe jön.
Tény: A "pofonra csók" sztereotípia csak a tévéfilmekben működik. A gyakorlatban a pofonok nem kölcsönösek, és nem múlnak el nyom nélkül. Az első pofont követni fogja a többi, és a bántalmazás egyre szélsőségesebb és durvább lesz.

Vagy nem. Van úgy, hogy tényleg rendbejönnek a dolgok. Az meg miféle szélütöttség, hogy a pofonok nem kölcsönösek? Akik ezt a tévhitesdit írták, még nem hallottak olyanról, hogy nő vágott volna pofon férfit? Kit akarnak ezzel az egyoldalú maszlaggal átverni?

Tévhit: A bántalmazott nők mazochisták. Élvezik a verést, különben nem maradnának.

Nyilván nagyon sokan vannak akik nem élvezik a verést. Viszont az a gond, hogy senki nem is állította, hogy élveznék. A feministák itt a saját fantomképeiket állítják fel mint tévhitet, aztán le is döntik. Így nem nehéz.

Tévhit: Ha a nőnek tényleg rossz lenne, hogy verik, akkor nem maradna.
Tény1: A nők nagyon gyakran hisznek, vagy reménykednek a bántalmazó ígéreteiben: ilyesmi többé nem fordul elő többé. A nők gyakran anyagilag is függnek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek, hogy házastársuk bosszút áll, ha elhagyják.

A legtöbb esetben a nőt a saját félelmei tartják bántalmazó mellett. Arról miért nem esik szó, hogy a férfit mi tartja az agresszív feleség mellett? Ja, mert "olyan nem létezik".

Tény2: A bántalmazott nők számára a statisztikailag legveszélyesebb időszak a válás vagy szakítás után kezdődik.

Ez egy siralmas vicc aminek nincs poénja. Olvastam már komoly feminista forrásból olyat, hogy szakítás után nyolcszorosára emelkedik az erőszak kockázata - csak azt felejtették el a feminista megmondóemberek, hogy már eleve 12,5% fölé helyezték a kapcsolatokon belüli erőszak arányát, és ezt nyolccal szorozva már 100% fölé jutunk. Ha valakinek ez nem elég indok a feministák komolyan vétele ellen, annak nem tudom mi lenne az.

Tévhit: A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket.
Tény: Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, aki ütésre emeli a kezét.

Jó lenne, ha azt terhelné, mert akkor a felelősség fele a nők vállát nyomná. Jelenleg nem ez a helyzet. Végeztek már olyan kísérleteket, ahol az utcán egy férfi vert egy nőt, vagy egy nő vert egy férfit. A pasit leállították, vagy hívták a rendőröket, a nőnek viszont szurkoltak. You go grrrl!
A nők néha tudatosan provokálják ki azt, hogy megüssék őket. Igenis előfordul ilyesmi, és itt nem arról van szó, hogy valaki hülyén viselkedik. Nem kéne a nőket minden lehetséges bűnükből kimosdatni, mert igenis emberek ők is, akik képesek minden aljasságra amire a férfiak.

Tévhit: A legtöbb ember elítéli a családon belüli erőszakot.
Tény: Sok ember elzárkózik az áldozatoktól, és efféle magyarázatokat gyárt:"Szabad emberek, nekik biztos így jó", "Semmi közöm hozzá, hogy mi történik mások otthonában" (ál-liberalizmus); "Még engem is megütne", "Nem akarok bajba kerülni" (félelem); "Engem is vertek gyerekkoromban, mégis tisztességes ember lett belőlem", "Vannak nők/gyerekek, akik csak az erőszakból értenek" (erőszakos attitűdök); "Ha tényleg lenne ott valami baj, a rendőrség biztos kijönne, és bevinné a bántalmazót" (téves hit a törvényekben és a hatóságokban ); "Jó fantáziája van ennek a gyereknek", "Olyan jóravaló ember az, ismerem, soha nem tenne ilyet", "Ez a nő biztos nagyon kielégítetlen, hogy ilyesmiket beszél" (az áldozatok megkérdőjelezése). A gyakorlatban az áldozatokat messze kevesebben támogatják, mint az elkövetőket.

Ez mind gyenge fantáziálgatás. Ha megkérdezed a családod, a barátaid, az ismerőseid, senki nem fogja azt mondani, hogy jó dolog lenne valaki mást bucira verni, főleg nem családon belül. Az, hogy egyesek kételkednek bizonyos konkrét esetekben, vagy azt mondják hogy azért nem avatkoznak közbe mert féltik a saját testi épségüket, az a legkevésbé sem "az elkövetők támogatása".

Tévhit: Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni.
Tény: A verés és a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, ezért nem menthető fel azzal, hogy otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka házastársa vagy élettársa áldozata. Ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma.

Egészséges határokat kéne húzni. Ha egy szülő a gyerek seggére ver az eltört kínai váza romjai fölött, ahhoz igenis senkinek semmi köze, se az államnak, se a feministáknak. Az állam csak akkor avatkozzon közbe, amikor bárki olyan sérülést szenved amit már orvosnak is látnia kell, vagy ha ő maga segítségért fordul kívülállókhoz (pszichológus, stb). A feministák még ekkor se!
A meggyilkolt férfiakról miért nem esik szó? Ja, ők senkit nem érdekelnek, hiszen csak férfiak.

Tévhit: A törvény megvédi az áldozatokat.
Tény: A világ legtöbb országában - Magyarország is ezek közé tartozik - a családon belüli erőszak áldozatait nem védi hatékonyan a jog. A rendőrségek és a bíróságok még a meglévő törvényeket sem szívesen alkalmazzák, pedig még ezek alkalmazásának esetén is sok súlyos bűncselekményt meg lehetne akadályozni, a jogalkotók pedig mereven elzárkóznak a törvények módosításától.

A törvény nem azért van hogy védjen. A törvény azért van hogy büntessen. És ha valakiről kiderül, hogy olyan mértékű bántalmazást követett el, ami már a rendőrség közbeavatkozását szükségesíti, azt a törvény igenis meg szokta büntetni. Rendszeresen van hír a sajtóban lesittelt bántalmazókról.

Tévhit: A rendőrök letartóztathatják a bántalmazót.
Tény1: Magyarországon családon belüli erőszak esetén a rendőrség még mindig gyakran reagál úgy, hogy "családi ügybe nem avatkozunk, csak ha vér folyik". A rendőrség köteles kiszállni a helyszínre, és ott a lehetőségeihez mérten intézkedni. (Erről lásd bővebben a vonatkozó ORFK intézkedést.)

Igen, a rendőrök letartóztatják akiről kiderül hogy bűncselekményt követett el. Mit akarnak ezen felül a feministák? Azt is tartóztassák le, aki ellen semmilyen bizonyíték nincs? Azt is tartóztassák le aki nem követett el semmit? Ráadásul az általuk idézett ORFK intézkedés pont azt tartalmazza, hogy igenis le kell tartóztatni a CSBE elkövetőit, aminek a keretébe tartozik a testi sértés, kényszerítés, stb. Egész pontosan: "Ha a törvényi feltételek fennállnak, a bántalmazót elő kell állítani, őrizetbe kell venni, illetőleg kezdeményezni kell előzetes letartóztatását."

Tény2: Bár vannak országok, ahol a családon belüli erőszak áldozatait védő törvényeket megszigorították, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elrettentés nem elég. A bántalmazásnak csak akkor lesz vége, ha a bántalmazók segítséget kapnak a saját erőszakos magatartásuk megváltoztatására.

Szóval a tapasztalatok szerint a szigorúbb törvények nem érnek semmit, de azért szigorítsunk mi is. Az elmebaj orvosi definíciója az ugyanolyan cselekvésre várt különböző reakció. A következtetéseket mindenki levonhatja.
A bántalmazók pedig még soha sehol nem kaptak ilyen segítséget, ez csak egy feminista utópia, ahol a férfiak saját maguk kérik a gyógyszeres kezelésüket. Arról nem is beszélve, hogy a bántalmazásnak soha semmilyen országban vagy területen "nem lett még vége", tehát miről is beszélnek itt egyáltalán?!

Tévhit: A segélyvonalak és az anyaotthonok felbomlasztják a családokat.

Ez tökéletesen így van akkor, ha a segélyvonal vagy menedékház feminista kézben van, ugyanis ekkor minden jelentkezőnek válogatás - és kérés - nélkül azt tanácsolják, hogy váljon el. Mi ez, ha nem a családok bomlasztása? Ez egyébként összhangban áll a feminizmus céljaival, aminek nem egy vezéregyénisége kijelentette már, hogy addig nem jöhet el a feminista utópia amíg a család intézményét meg nem szüntetik.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazó volt, az is marad.
Tény: Egyes nyugati országokban célzott egyéni vagy csoportterápia segítségével (amit gyakran kísér felfüggesztett börtönbüntetés) a bántalmazó férfiak képesek felhagyni a nőpartnerük elleni fizikai erőszakkal.

Milyen érdekes, hogy ez a tévhit ellentmond annak a korábbi tévhitnek, hogy az erőszak abbamaradhat. Nemrég még arról volt szó, hogy egy pofon után mindig jönnek az újabbak, most meg az ellenkezője igaz? Ja hogy feminista agymosás szükségeltetik a páciensek gyógyulásához. Kösz, nem. A feministák maguk sem mentesek az erőszaktól, sőt, tipikusan eléggé erőszakos népség, tehát nehezen hiszem hogy pont ők lennének hivatottak arra hogy másokat kezeljenek.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazott nő volt, az is marad.

Ilyet senki nem állított. Feminista szalmabáb.

Tévhit: Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell irányítani a férfit.
Tény: A bántalmazónak bármilyen indok elég lehet arra, hogy verést kezdeményezzen. Gyakori, hogy indokai teljesen ellentmondanak egymásnak.

A beteg elméjű bántalmazóknál ez előfordulhat "gyakran", akik ugye a lakosság egy ezrelékét ha kiteszik, de általános értelemben a társadalomban a jelenség egyáltalán nem gyakori. Kéretik pontosabban fogalmazni, kerülve a célzott félreérthetőséget.
A "hétköznapi" CSBE esetén a legtöbb alkalommal a nő igenis aktívan részt vesz abban, hogy a szituáció bántalmazásig fajuljon. Sokszor azzal, hogy ő maga üt először.

Tény: A családon belüli erőszak áldozatainak több mint 25%-át akkor is megverik, amikor terhes. (Az ilyen esetek 10%-ában a verés vetélést okoz.) Sokszor épp a terhesség ideje alatt kezdődnek a verések, vagy akkor válnak súlyosabbá.

Ez színtiszta démonizálás, a közönség érzelmeinek feltüzelése a férfiak befeketítésére. A terhes nők vetélésig veréséről úgy beszélni, mintha az társadalmi szinten elterjedt lenne nagyjából kimeríti a férfigyűlölet fogalmát.

Tévhit: A távoltartást a nők arra fogják használni, hogy visszaéljenek vele, és megszerezzék a közös lakást.
Tény: Egy megfelelően felkészített rendőr nem manipulálható. A távoltartást más országokban olyan helyzetekben szokták meghozni, amikor egy láthatóan összevert és megfélemlített nő fizikai védelme a tét.

Használták már elég sokan mindenféle idiótaságra a távoltartási rendeleteket, szóval megintcsak nem kéne úgy tenni, mintha a nők angyalok lennének. És mi az hogy "megfelelően felkészített rendőr"? Nyilván arra gondolnak, hogy maguk a feministák készítenék fel a rend őreit, ahogy az nyugaton már évtizedek óta megy. És ebben a feminista tréningben kéne nekem bízni, hogy majd segít megvédeni a jogaimat, mint férfinak? Ez remélem komoly, mert viccnek rossz lenne.
Mindenesetre a linkelt Letterman-féle eset is mutatja, hogy a feministák nyíltan, ellenőrizhetően, tudatosan és pofátlanul hazudnak.

Tévhit: A távoltartás csak a hajléktalan férfiak számát fogja növelni.
Tény: Az otthonukból elküldött férfiak túlnyomó többsége társas szempontból nem elszigetelt, és anyjánál vagy egyéb ismerőseinél talál szállást.

LOL
Hát ez aztán csodálatos; ha egy sereg férfit kidobnak az otthonából, sebaj, egy részük majd csak ellakik a szüleinél.
Igenis rengeteg a hajléktalan férfi, aki az autójában alszik a híd alatt, miközben az állam vonja a fizetéséből annak a háznak a törlesztőrészleteit, ahonnan kidobták. Feminista igazságosztás.

Tévhit: A távoltartás semmit nem old meg, mivel nem okoz változást az erőszakos emberek személyiségében.

Ilyet senki nem állított. Feminista szalmabáb.

Ez a cikk "elavult". A frissebb változat megtalálható itt.

Miután bejárta a sajtót két hír, miszerint diétával, illetve gyomorszűkítő műtéttel gyógyítható a 2-es típusú cukorbetegség, az emberben felmerül, hogy miért és hogyan működhet egy ilyen diéta.

Sajnos jómagam nem voltam ott a vizsgálatokat végző orvoscsapatokban, ezért csak annyiból tudok következtetéseket levonni, amennyit ők leírtak. Szerencsére az "átlagos" magyar olvasóhoz képest azért mégiscsak van annyi előnyöm, hogy az így-úgy lefordított bulvárcikkek helyett elolvashatom nem csak az eredeti angol nyelvű cikkeket, de még az azoknál is eredetibb tanulmányokat, amiket maguk az orvosok adtak le a szaklapoknak. Már ha nem kell fizetni érte :P

Az mindenesetre világos, hogy a két cikk tartalma szorosan összefügg, hiszen az elhízás elleni gyomorszűkítő műtét előtt, közben és után igencsak szigorú diétára van fogva az ember, tehát a műtéti páciensek gyógyulását is a diéta okozza, nem pedig az, hogy tesznek egy gyűrűt a gyomrukra, vagy kivágnak belőle egy darabot.

Ami az igazán érdekes a "műtéti gyógyulásokkal" kapcsolatban, az az, hogy egyesek már a műtét után pár nappal elhagyhatták a diabétesz gyógyszereiket, tehát nagyon gyorsan látványos javulást lehet elérni. Aki eléggé elkötelezett, annak nem kell hónapokig pitypangot rágcsálni a gyógyuláshoz, elég 1-2 hét kúra - ámbár az viszont elég kemény lesz, nem éppen fáklyásmenet. Szóval aki nem tud meglenni a napi rendes vajas-mézes kenyere vagy tepertős pogija nélkül, az ne reméljen csodát, neki sajnos maradnak a gyógyszerek.

Először nézzük az elméleti alapokat. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő emberek problémája kettős. Egyrészt van maga a betegség, másrészt vannak a tünetek. Érdekes módon(?) a gyógyszerek a betegséget egyáltalán nem gyógyítják, nem is kezelik, még csak meg sem próbálkoznak ilyesmivel. Minden diabétesz gyógyszer kizárólag a tüneteket hivatott enyhíteni, és ezért van az, hogy élethosszig szedni kell őket. A céljuk nem az, hogy a beteg meggyógyuljon, hanem az, hogy együtt tudjon élni a betegséggel.

De hogy a lényegre térjek: Maga a betegség ugye az inzulinrezisztencia, vagyis konyhanyelven az, hogy hiába van a vérben inzulin, a sejtek nem hajlandóak felvenni a vércukrot. Az inzulin dörömböl a sejtek ajtaján, hogy engedjék be a cukrot, de a sejtek nem tudnak ajtót nyitni. A vércukor pedig így nem fogy, sőt, ha több szénhidrátot eszünk, akkor csak nő és nő a végtelenségig. Ez a hasnyálmirigyet még több inzulin termelésére serkenti, amivel sajnos nem megy semmire.
Ezt a konkrét problémát ugye úgy lehetne orvosolni, hogy a sejtmembránokat újra rugalmassá tesszük, vagyis az jelenti a gyógyulást, ha az inzulin dörömbölésére a sejtek ajtót nyitnak és beengedik a cukrot.
Na ez az ami a gyógyszerészetet és a modern orvostudományt nem érdekli. Ők ezzel nem foglalkoznak, szerintük ez lehetetlen. Most viszont kiderült, hogy 2 hét diétával megoldható. Hogy erre az orvosok eddig miért nem jöttek rá, holott évtizedek óta kutatják a cukorbetegséget? Jó kérdés, lehet rajta töprengeni.

Amit a gyógyszerek vállalnak, az annyi, hogy a vércukor szintet alacsonyan tartják, tehát bár maga a betegség nem gyógyul meg, a beteg legalább megússza a magas vércukorszinttel járó rosszullétet és betegségeket. Hogyan csökkentik a vércukrot? Úgy, hogy leterhelik a májat, vesét, hasnyálmirigyet, és még egy rakat egyéb szervet. Emitt egy kicsit akadályozzák a normál működést, amott meg fokozzák. Mellékhatásuk persze van.

Namármost ha az ember diétával akar kilábalni ebből a bajból - ami, mint láttuk, lehetséges -, akkor érdemes külön-külön figyelni erre a két tényezőre. Akár úgy is mondhatnám, külön diéta szükséges a vércukorszint csökkentésére, illetve egy másik diéta a sejtmembránok meggyógyítására.

Jelen pillanatban úgy látom, hogy érdemes a sejtmembránok gyógyításával kezdeni, amellett, hogy az ember továbbra is szedi a diabétesz gyógyszereket. Ez a kúra ugye arra hivatott, hogy a sejtfalainkat rendbe tegye, és aki olvasgatott már ezen a blogon az tudhatja, hogy ennek a fő fegyvere az omega-3 esszenciális zsírsav. Ugye a problémánk a helytelen táplálkozás miatt alakult ki, elsősorban a túlzott omega-6, és a túl alacsony omega-3 fogyasztás miatt, tehát ezen kell változtatnunk, ha vissza akarjuk fordítani a betegséget. Ez egy nagyon szigorú kúra, legalábbis az első hetekben mindenképp, tehát készüljünk fel lelkileg, hogy esetleg nem várt áldozatokat kell hoznunk az egészségünk érdekében. Mindenkinek egyéni joga és lehetősége hogy mérlegelje, mi ér neki többet.

"Sejtfal-diéta", mit NE együnk:
Kerülnünk kell mindent, amiben O6 van. Attól nem kell félnünk, hogy eseteg a teljes mellőzéssel O6-hiány alakulna ki, mert úgyis bekerül innen-onnan egy kis mennyiség, ami a szükséglet fedezésére bőven elegendő. A mi feladatunk a kúrával, hogy elkerüljük azokat a forrásokat, amiket el tudunk kerülni.
- Növényi olajak. Mehet a kukába a napraforgóolaj, szójaolaj, és tulajdonképpen a lenmagolaj kivételével minden növényi olaj.
- Minden olyan étel ami növényi olajat tartalmaz, tehát például a majonézek és margarinok. Továbbá azok az ételek amikben szintén van növényi olaj, de "rejtetten": nápolyik, jégkrémek, és bármi aminek a bolti csomagolásán a "növényi olaj" felirat megtalálható a felhasznált anyagok listájában.
- Olajos magvak, ideértve a mogyorókat, diókat, de még a szezámot és a mákot is. Persze ezekből általában nem eszünk sokat, ezért a gyógyulás után elkezdhetjük őket újra fogyasztani, de a kúra alatt tilos.

"Sejtfal-diéta", mit együnk:
Az O3 fogyasztásra kell koncentrálni, és az elsősorban a halakban található meg. Namármost egyesek szerint a halak a mai szennyezett tengervízben maguk is szennyezetté válnak, és persze vannak olyanok is akik nem szeretik a halat. Nem baj, nekik is van megoldás. Mindenesetre ezeket keressük:
- Lazac, tőkehal, szardínia vagy hering, illetve ezeknek az olajai, valamint a tőkehalmáj (a "csukamájolaj" megtévesztő név, ugyanis nem csukából készítik hanem legtöbbször tőkehalmájból, de mindenesetre ebből kiderült, hogy csukamájolaj is alkalmazható O3 kúrára).
- Aki nem szereti a halat, vagy halolajat, annak marad az omega-3 kapszula. A drogériákban (Rossmann, DM) és a gyógyszertárakban is lehet kapni, többféle cég is gyárt ilyet. Én nem ajánlanék márkát, mindenki mérje fel a helyzetet és döntsön a saját kedve és pénztárcája szerint. Egy havi adag 3000 Ft körül mozog, ez egy kúrára bőven elég, szerintem ennyit bárki rászánhat. Egy dologra kell nagyon odafigyelnünk: kétféle O3 kapszula létezik: halolajos illetve lenmagolajos. A lenmagolaj legfeljebb 5-10%-ban hasznosul a szervezetben, tehát a gyógyértéke tizede-huszada a halolajénak. Vegyünk halolaj kapszulát még akkor is ha vegetáriánusok vagyunk. A kapszulák adagolását végezzük előírás szerint, még ha nagyon belelendülünk, akkor se szedjünk be többet naponta mint az előírt mennyiség másfélszerese. Olyan eszünkbe se jusson, hogy egyszerre bezabáljunk marokszám. Ennél a kúránál az a lényeg, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon elegendő O3, nem pedig az, hogy egyszer jól telezúdítsuk magunkat vele. Éppen ezért ezt a kúrát érdemes a gyógyulás után is tovább folytatni, esetleg felezett adagokkal, ha sokalljuk a havi kiadást.

Ennek a diétának a lényege, hogy a sejtmembránjainkba már beépült O6-ot lecseréljük O3-ra. A szervezetünk okos, ezért ha rendelkezésre áll elegendő O3 akkor ezt automatikusan és azonnal elvégzi. Egy-két hét alatt rendbe tehetőek így a sejtjeink. Ez elméletileg meggyógyítja az inzulinrezisztenciát, és ha a későbbiekben is kerüljük a növényi olajokat és a margarint, akkor remélhetőleg soha többet nem lesz gondunk vele.

A másik diéta a vércukorszint csökkentésére van, amíg ezt csináljuk, addig nincs szükségünk vércukorszint-csökkentő gyógyszerekre. Ez a kúra sem egyszerűbb, és ez is lemondásokkal jár, de megintcsak azt tudom mondani, mindenki mérlegeljen hogy mi fontosabb neki. Ezzel a diétával és a gyógyszerekkel kapcsolatban van egy-két nagyon fontos tudnivaló, szóval ne ugorjunk neki semminek amíg mindent át nem olvastunk és meg nem értettünk!

Ennyi kitérő után a lényeg: az a diéta, ami a leginkább garantálja az alacsony vércukorszintet, az az Atkins. Erről is esett már itt szó többször is - nem véletlenül.
Ráadásul az Atkins, ahogy az hivatalosan meg van írva, pontosan a diéta legelején helyezi a legnagyobb hangsúlyt a vércukorszint csökentésére, tehát ideális a cukorbetegeknek.
Én itt és most nem vállalkozok arra, hogy a teljes Atkins-diétát leírjam. A lényeget elmondom, ezen felül aki további információkat akar, az a neten megtalálhatja. A google ugyan nem szó szerint a barátunk, de ilyen esetekben jól jön.
Szóval az Atkins lényege, hogy ne együnk szénhidrátot - mégpedig nem úgy, hogy folyamatosan napról-napra csökkentjük a bevitt mennyiséget, hanem pont fordítva: az első napon azzal kezdünk, hogy gyakorlatilag teljesen kizárjuk, aztán szép lassan lehet újra növelni. Ezt a neten így írják le röviden és érthetően (most ne arra figyeljünk, hogy a fogyásról beszélnek, hanem a szénhidrátokról):

"Az Atkins diéta két hetes bevezető szakaszának célja a zsírégetés, a fogyás beindítása, melyet kizárólag a szénhidrátok erős korlátozásával lehet elérni. A szabályok pontos betartása miatt ez a legkritikusabb szakasz. A könyvben található 'Engedélyezett ételek listája' pontosan meghatározza, mit lehet és mit nem lehet enni. Néhány fontosabb szabályt az alábbiakban kiemeltünk.

Amit az 1. szakaszban egyáltalán nem szabad fogyasztani:
- gyümölcs, kenyér, tészta, gabona, keményítő tartalmú zöldségek (krumpli, kukorica)
- tej, joghurt, túró
- olajos magvak (dió, mogyoró stb.)
- kávé, tea és egyéb koffein tartalmú italok.

Amit az Atkins diéta bevezető szakaszában szabad enni:
- baromfi, hal, kagyló, tojás, vörös húsok
- vaj, majonéz, olíva olaj, sáfrány, napraforgó vagy más növényi olaj
- Napi 20 gramm szénhidrát: zöldsaláta, zöldségek, valamint kis mennyiségben sajt, tejföl, tejszín.

A feldolgozott hústermékeknél (sonka, szalámi, kolbász) érdemes megvizsgálni a összetevőket, mert előfordul, hogy tartalmaznak hozzáadott cukrot és szénhidrátot. A panír szénhidrát tartalma miatt kerülendők a rántott húsok vagy zöldségek is."

Azt vegyük észre, hogy az Atkins-diéta megenged olyanokat, amit a "sejtfal diétánk" nem - ezeket ne fogyasszuk! Amikor egyszerre csináljuk a két kúrát, csak azt együk, amit mindkettő megenged. Amit bármelyik diéta tilt az tilos.

Szerencsére ez a szigorú fázis csak 1-2 hétig tart, utána nyugodtan lehet sok szabályon lazítani, és az egészség érdekében 1-2 hét önsanyargatást még el tud viselni az ember.

Az én személyes tanácsaim a teljes diétával kapcsolatban: Mindkettőt vegyük komolyan amíg meg nem gyógyulunk, és próbáljuk úgy intézni az életünket, hogy utána is mindkettőt a végtelenségig tudjuk folytatni "félgőzzel". A vasszigor csak a gyógyulás alatt fontos, de azért jó ha megértjük, mindkét kúra az egészségünket szolgálja, tehát ne térjünk vissza korábbi rossz szokásokhoz, mert újra a régi betegségeket fogják okozni. Ha egyszer egy jó diétával meggyógyultunk akkor maradjunk is annál a diétánál.

Érdemes a sejtfal gyógyító diétát már most, azonnal elkezdeni és sosem hagyni abba. Ez nem is olyan nehéz: ne együnk margarint és süssünk zsírral olaj helyett. Az olajos magvakat a kemény kúra után már nyugodtan fogyaszthatjuk újra.

Az Atkinst addig csináljuk szigorúan amíg muszáj, utána jócskán lehet rajta lazítani. Annyit érdemes megtartani belőle, hogy kenyeret és rizst csak "végszükség esetén" együnk, cukros italokat (kólák) soha, édességet meg csak ritkán. Gyümölcsöt, burgonyát, hüvelyeseket nyugodtan fogyaszthatunk újra a kúra után, ahogy tejtermékeket is bátran amennyi belénk fér. Ha ezt be tudjuk tartani akkor soha többé nem kell tartanunk semmilyen típusú cukorbetegségtől.

Ha elszánjuk magunkat a diétázásra, kezdjük a sejtfal kúrával és adjunk neki egy hetet. Közben szedjük tovább a diabétesz gyógyszereket az előírások szerint. Aztán ha elérkezettnek látjuk az időt, akkor lecserélhetjük a gyógyszereinket az Atkins-re. A metformint, ahogy arról már esett szó, rögtön teljesen állítsuk le. A többi diabétesz-gyógyszert pedig fokozatosan csökkentsük, egészen addig amíg úgy nem érezzük, hogy biztonságosan elhagyhatóak. Én ezt sem húznám 1-2 napnál tovább, tehát például az Atkins első napján már nem vennék be semmilyen metformint, de a többi gyógyszert még igen; másnap a többi gyógyszerből is már csak fél adagot, harmadnapra pedig semmit.

Természetesen - és ez nagyon fontos, akármelyik diétát csináljuk, akár egyszerre, akár külön-külön - ha elhagyjuk a gyógyszereket és rosszul érezzük magunkat, akkor mégiscsak vegyük be a gyógyszereket. Sajnos nincs arra garancia, hogy mindenki azonnal és tökéletesen meggyógyul ettől a diétától. (A sajtóban talált 2 cikkben 80% körüli gyógyulási arányt említettek, tehát 5-ből 1 embernél nem vált be.) Ne tekintsük ezt valami csodaszernek, ez nem Jézus érintése. Ez egy esély a jobb életre: ha beválik örülünk, de ha csak annyit elérünk, hogy a gyógyszeradagokat csökkenteni lehet, már az is igen jó eredmény. Javasolt a kúra alatt a vércukorszint gyakori ellenőrzése, és szükség esetén a megfelelő beavatkozás. Amennyiben "túl jól sikerül" bármelyik diéta és nagyon leesik a vércukorszintünk, akkor először is próbálkozzunk a gyógyszeradagok csökkentésével vagy elhagyásával, és együnk valami olyat, amit ilyen esetekre az orvos előírt (valami cukrosat). Amennyiben a gyógyszereket elhagyva nagyon felugrik a vércukor, vegyünk be gyógyszert még mielőtt rosszul lennénk. Röviden összefoglalhatnám ezt a bekezdést annyiban, hogy ésszel diétázzunk, ha bármi probléma adódik akkor vigyázzunk magunkra.

Ami szintén nagyon fontos, és szeretném ha mindenki megértené: ezt nem lehet félszívvel végigcsinálni. Az a hozzáállás, hogy "oké hogy diétázok, de ez a kis kenyérke/fánkocska/csokika még belefér" biztos garancia a bukásra. Ha nem tudjuk a sejtfal-kúra vagy az Atkins előírásait még két hétig sem teljesíteni, akkor bele se fogjunk az egészbe.

Kívánok mindenkinek cukorbetegségtől mentes jövőt, és aki kipróbálja ezt a diétát az kérem írjon itt a hozzászólásokban a tapasztalatairól.

Az index ma rögtön 3 érdekes cikkel fogadott a címoldalán egészség témakörében.

"Visszafordítható a 2-es típusú cukorbetegség"

Mégpedig diétával! Ez jól hangzik, és néhányan már sejtettünk is valami ilyesmit. Ezek szerint az eddigi orvosi hozzáállás helytelen volt. Pedig mennyire védték! Korábban ha valaki ilyen eretnek elméletekben hitt, azt kiközösítette az orvostársadalom.
De nézzük meg jobban a cikket:
"A 2-es típusú diabétesz felnőtt korban jelenik meg, oka az elhízás, rosszul megválasztott étrend, illetve a mozgásszegény életmód."
Ebből annyi igaz, hogy általában felnőtt korban szokott megjelenni, mert addigra sikerül tönkretenni a szervezetünket, illetve hogy az étrend az oka - de az meg nem azért amit eddig az orvosok hittek.
"A betegségben a hasnyálmirigy inzulintermelése elégtelenné válik, ennek következtében a vérben megemelkedik a glükóz szintje."
Ez viszont totál csőd, ugyanis amit itt leírnak (csökkenő inzulintermelés), az pontosan az 1-es típusú cukorbetegség. A 2-es típusú az az inzulinrezisztencia, aminek semmi köze az inzulintermeléshez, hanem a sejtmembránok merevsége okozza, de erről már sokat beszéltem. Aki nem hiszi járjon utána.
Namármost ahhoz, hogy megtudjuk mi a fene van, meg kell nézni a forrást.
A BBC Health már félig-meddig helyesen "diagnosztizálja" a 2-es típusú diabéteszt, ugyanis arról beszél, hogy az inzulin a testben "nem működik". Furcsa megfogalmazása ez az inzulinrezisztenciának, de azért még éppen érthető.
És hogy miféle diéta volt ez és miért működött?
Fogyókúrás italok és keményítőmentes zöldségek, napi 600 kalória összesen. Nem kell agysebésznek lenni, hogy lássa az ember, ezzel jelentősen lecsökkentették az omega-6 bevitelét, ami a sejtmembránok átjárhatatlanságáért felelős... Ők persze szimplán a kalóriamennyiség csökkentéséről beszélnek. Előbb-utóbb remélhetőleg kiderül, hogy kinek van igaza. Én mindenesetre maradok a omega-3-ban gazdag tőkehalmájamnál, köszönöm.

"Apró étrendi hibáktól is sokat hízhatunk" - mondja a következő cikk, és így folytatja:
"Apró étrendi szokások - például egy kis adag chips vagy egy pohár cukros üdítő elfogyasztása naponta - hosszú évek alatt jelentős többletsúlyhoz vezethetnek".
Csakhogy végre eljutottunk idáig. Mi a közös a chipsben és a kólában? A szénhidrát.
Persze maga a felmérés kétes értékű, mert egy sor külső tényezővel nem számolnak, de azért dícséretes, hogy már nem a zsír a fő mumus, hanem a szénhidrát :)

"Kockázatos néhány időskori gyógyszer" - vezet félre a harmadik cikk címe aljas, ámde tipikus módon. Ilyen az, amikor direkt befolyásolni akarják az olvasó véleményét, mondhatni előfőzik mielőtt a lényeggel szembesülne. Mi is a félrevezetés? "Időskori" gyógyszerről beszélni, holott a vizsgált gyógyszerek nem "időskoriak", mindössze maga a vizsgálat koncentrált az idősekre, mivel egy ezzel a szakterülettel foglalkozó csoport végezte.
És hogy mi a lényeg?
"(...) tanulmány az első, amely szisztematikusan vizsgálta az úgynevezett antikolinerg aktivitás hosszú távú hatását. Az antikolinerg szerek mellékhatása, hogy az acetilkolin elnevezésű fontos idegi ingerületátvivő molekula tevékenységét blokkolják. E szerek közé számos receptköteles és vény nélkül kapható hatóanyag tartozik, például álmatlanság, utazási betegség (hányinger, szédülés), allergia, depresszió és inkontinencia elleni készítmények."
Ilyen gyógyszereket csak idősek szednek? Frászt. Ezek a mellékhatások csak időseken mutatkoznak? Lótúrót. Magyarul a vizsgálat következtetése, miszerint egy rakás gyógyszer "növeli a szellemi leépülés és a korábbi halálozás kockázatát", mindenkire vonatkozik aki ilyen szereket szed, nem csak idősekre. Kellemetlen.
Ami még kellemetlenebb, hogy mindenféle tanulmányok és cikkek írói nehezen tetten érhető ferdítéseket alkalmaznak azért, hogy az ember sose tudja pontosan hogy mire számíthat. Az ilyen cikkeknél legalább annyira fontos a sorok között olvasni, mint a tartalomban. A főcímnek meg sose higgyünk.

Férfiasan bevallom, az eredeti nem tőlem származik, én csak adaptálom a magyar nyelvre és viszonyokra.

Gyakran hallhatjuk a feministáktól azt a védekezést, hogy "nem minden feminista radikális".

Persze, persze.

Nézzük mit is takar valójában ez a szabvány feminista védekezés:

"Oké, oké, egyes radikális feministák szorgalmasan hergelik és kínozzák apáitokat, bátyáitokat, fiaitokat. Mások napi szinten harcolnak azért, hogy elvegyék az alapvető emberi jogaitokat, el-embertelenítsenek és démonizáljanak benneteket a sajtóban és különféle publikus kampányokkal, vagy épp lerombolják a jövőtöket. Tudok róla, hogy vannak feministák akik minden erejüket arra fordítják, hogy olyan törvényekért és szabályokért lobbizzanak, amik váláskor kisemmizik a férfiakat - elveszik tőlük a gyerekeiket, otthonukat, vagyonukat, és ráadásnak a keresetüket is az eljövendő évtizedekre. És persze vannak feministák akik mindezen törekvésekhez biztosítják a támogatást, akik szurkolnak, és örülnek ha sikerül ezekből valamit megvalósítani.

De nem vagyunk mind ilyen gonoszak!

Vagyunk páran akik csak ácsorgunk és nem csinálunk semmit."

Az Atkins-diéta lényege a "ketózis". Sose hallottál róla? Nem csoda. Még mielőtt rákeresnénk a neten (el fogunk jutni oda is), előbb inkább elmondom én, hogy mi is ez.

Az emberi szervezet alapvetően kétféle üzemmódban tud működni. Az egyik az, amikor "cukrot éget", vagyis a sejtek az energiát a vércukor elégetésével teremtik meg a saját működésükhöz. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb tudnivaló, hogy amíg az ember szénhidrátot fogyaszt, tehát a vércukor szintje egy adott szint fölött kóvályog, addig a szervezet mindenképp ezt a "cukorégető" üzemmódot használja. Érthető is, hiszen ha zsírt égetne és közben még feljebb menne a vércukorszint, az komolyan veszélyeztetné az egészséget.
A másik üzemmód a zsírégetés, amit Atkins nemes egyszerűséggel ketózisként nevezett meg, ami ugyan tudományos értelemben nem pontosan fedi azt a fogalmat amire ő gondolt, de eléggé közel áll hozzá hogy Atknis ötletét ne lehessen tévedésnek nevezni. Szóval a szervezetedben akkor van ketózis, amikor a vércukorszint tartósan alacsony, és ezért a szervezet visszaáll cukorégetésről zsírégetésre.

Érdemes tudni, hogy az emberi test számára a zsírégetés az alapvető üzemmód, cukorégetésre csak akkor áll át, ha érzékeli, hogy a magas vércukorszint az egészségét fenyegeti. Sokat elmond a táplálkozásunkról, hogy mi folyamatosan ebben a vész-üzemmódban élünk(!). Régen ez nem volt jellemző, a kőkorban (lásd: paleo diéta) például még kifejezetten nem. Aki azt hiszi, annak idején nem is ettek sok húst, hanem inkább magvakat és gyümölcsöket, az kifelejti a képzelgéseiből azt az apró problémát, hogy egészen a 20. századig nem igazán volt divatban a hűtőgép, tehát a kőkorban csak és kizárólag szezonidőben lehetett gyümölcsöt enni. Télen és tavasszal egy gramm gyümölcsöt sem fogyasztottak európai őseink, hacsaknem leruccantak párezer kilométert afrikába egy csokor banánért.
Naszóval az ember alapvetően zsírégetéssel üzemel, csak akkor áll át cukorra, amikor a vércukor szintje már "veszélyes". Ez eddig tiszta. Ezek után már nyugodtan elmesélem, hogy a ketózis valójában azt jelenti, hogy a máj glikogén-tartaléka - vagyis a májban tárolt glükóz szintje - leapadt, és ezért a szervezet zsírt bont le, amiből (többek között) glükózt állít elő. Ez első hallásra lehet hogy csúnyán hangzik, de ismétlem, ez valójában az emberi szervezet alapvető üzemmódja. Az eszkimók például egész életüket ebben élték le, és hát hogyismondjam, semmi bajuk nem lett tőle :)

Azt hiszem nem kell hosszan ecsetelnem, hogy fogyókúrás szempontból micsoda gigászi jelentősége van annak, hogy a szervezet elvan a folyamatosan bevitt napi szénhidráton, vagy pedig (annak hiányában) zsírt éget-e. Amikor zsírt éget, akkor a kilók "elolvadnak", amikor cukron üzemel, akkor - az inzulin "mellékhatásának" köszönhetően - növekednek a zsírpárnák. Kalóriák ide vagy oda, a rendszer így működik. Alapvetően erről szól Gary Taubes Jó kalóriák, rossz kalóriák c. könyve, amit érdemes (lenne) elolvasni, és én is szeretném, de egyelőre letölteni még nem tudtam, külföldről megrendelni meg a franc se fogja :)

Mindenesetre Atkins nagy ötlete volt, hogy a ketózist "használja" fogyásra. Annak megállapítására, hogy a test éppen mit csinál, egy egyszerű vizsgálatot írt elő, ami a vizeletből kimutatja a ketonok szintjét. (A keton a ketózissal termelődik, azt hiszem erre mindenki számított valahol :) Ha elszineződött a cetli, zsírt égetett az ember - ha nem, hát nem.

Namármost amit eddig a ketózisról félig-meddig szakmai alapokon meséltem, az az angol wikipediáról származik. Nem szokásom a levegőbe beszélni, ilyen forrásnál alább nem adom. Nade mit találunk erről a magyar neten? Rákerestem a gugliban a "ketózis" szóra, és az első link egyből ezzel fogadott: "Kiszáradás, ketózis, szívroham  - Egy diéta, amit ne próbálj ki!" Paff neki. Itt tart a "hivatalos" táplálkozástudomány, itt tart a magyar internet. Természetesen az Atkins-diétáról beszéltek, hogy az micsoda borzalmas dolog, hiszen ha nem zabálsz gabonát, akkor... És itt furcsa képzettársítások jöttek, mert azt bemagyarázni valakinek, hogy a kenyér elhagyása az étrendből kiszáradással vagy szívrohammal jár, finoman fogalmazva is hajmeresztő vállalkozás. (A sors iróniája, hogy a kérdéses link gazdája a femina.hu, ami a neve miatt egyből szimpatikus lett, de az Atkins-ellenességgel sikerült csak végleg belopnia magát a szívembe :) A cikkíró annyira ért a témához, hogy az Atkins előnyei között felsorolja: csökkenti az éhségérzetet, a hátrányai között meg azt hogy fokozza. Aztán arról is beszél, hogy a keton méreganyag - amiről a wikin feketén-fehéren el lehet olvasni, hogy azért keletkezik a szervezetben, mert a szív és az agy azon is el tud üzemelni amikor egyáltalán nincs glükóz. Érdekes egy "méreganyag", mitagadás... Csak hogy mindenki tényleg képben legyen, íme a wikipedia eredeti szövege, gyors fordítással együtt:

"Ketone bodies are three water-soluble compounds that are produced as by-products when fatty acids are broken down for energy in the liver and kidney. They are used as a source of energy in the heart and brain. In the brain, they are a vital source of energy during fasting."
A keton részecskék vízben oldható vegyületek amik a zsír energiává történő lebontásakor keletkeznek a vesében és májban. Az agy és a szív energiaforrásként használja ezeket. Az agyban az energia létfontosságú forrásai böjtölés (koplalás, éhezés, ilyesmi) esetén.

Méreganyag, mi? Szép kis szakértőink vannak, akik jól megmondják nekünk a tutit.

Azt hiszem ezt a ketózis-témát ezzel nagyjából kimerítettem. Még a végére egy halványan idekapcsolható érdekesség, egy cikk lényege pár sorban az angol nyelvű blogomról:

A health.usnews.com "egészségügyi szakértői" oldal egy ideje már gyűjtögeti a különböző étrendekkel kapcsolatos adatokat és véleményeket; van is egy szép toplistájuk a 20 legnépszerűbb étrenddel. A szakértőik szerint felállított sorrendben - miért is nem tudok csodálkozni? - az Atkins és a Paleo található az utolsó két helyen, ezek azok a diéták amit ők nem ajánlanak senkinek. Ebben eddig nincs is semmi meglepő, végülis mi komolyabb érdeklődők régóta tudjuk, hogy a gabonalobbi szekértolóinak is meg kell élni valamiből, tehát mindig lesznek "szakértők" akik szerint a gabona a szent grál, és minden azt elvető módszer a sátán munkája. Nade! Az érdekes rész ott jön, hogy a látogatóknak szavazni is lehet, hogy kinek melyik étrend vált be. És bizony a top20 étrendből 17(!) negatív szavazatokat gyűjtött össze. Innen már gondolom az olvasó is kitalálja a végkifejletet, de azért elmondom: a Paleo diéta messze vert mindent, 3228 pozitív és mindössze 85 negatív szavazattal (ez az arány az aranyérmes diétánál 99+/498-), második helyen az Atkins végzett (897/466) holtversenyben a "Weight Watchers" diétával. Egyszóval a szakértők szerint minden diéta jó, csak azok nem, amik működnek.
Egy ideje nem hallgatok semmiféle "szakértőre" kritikátlanul, de valahogy nem érzem úgy hogy én lennék "radikális", sőt...

Szenzációhajhász cím, gyomorforgató tartalom. És nem elsősorban azért gyomorforgató, mert egy undorító témáról van szó, hanem mert a cikk tele van hazugságokkal.

Az első néhány nemi erőszak a betörésről szól - Gyerekprostitúció Magyarországon

Csak a legvadabb és leghülyébb feminista dogmacincérek képzelik, hogy a prostitúció nemi erőszak lenne. Szerintük viszont a pornó is az, sőt, "legkíválóbbjaik" szerint minden hetero szex nemi erőszak. Igazán ideje lenne már, hogy ezek a beteg emberek a helyükre legyenek téve - és ez a hely nem a napi médiában van.

Szóval már a cikk címe elkezdi a propagandamunkát. Gyakorlatilag már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a cikk teljes tartalmát átlássuk: a gonosz férfiak gyerekeket erőszakolgatnak, és még gonoszabb férfiak szállítják ehhez az "árut". Tiltsuk be a férfiakat!

A legelső mondat: "14 évesen kerülnek szervezett prostitúcióba." - Kik? Miért? Ki állítja ezt és milyen adatok alapján? Már ez nevetségesen abszurd, hiszen egyrészt ellenőrizhetetlen, másrészt olyan tág általánosítás, ami teljesen értelmetlen. Vagy csak én nem tudok róla hogy létezik olyan szabály, ami meghatározza, hogy minden prostinak 14 évesen kell kezdeni a szakmát? Nekem ez nem tűnik hihetőnek.

"Bár a prostitúció a nők elleni erőszak része, a gyerekprostituáltak száma teljesen ismeretlen számunkra, sőt, van álláspont, amely szerint ez az intézmény nem is létezik. Pedig az utak szélén többen állnak, mint gondolnánk - kezdte Bethlen Anna, a Magyarországi Női Alapítvány szakértője a gyermekprostitúció ellenes kampány sajtótájékoztatóját."
Elemezgessünk.
A prostitúció, mint olyan, nem része semmiféle erőszaknak. Bethlen állítása már csak azért is értelmetlen, mert nem minden prostituált nő. Hogy lehetne nők elleni erőszak ha két férfi szexel és az egyik ezért a másiknak fizet? És ha már itt tartunk, miért jelennek meg a női szex-turizmust dicsőítő cikkek, amik érdekes eufemizmussal a nők által keresett férfiprostitúciót a "helyi férfiak támogatásának" nevezik? Arról nem is beszélve, hogy a prostitúció 99%-ához semmiféle erőszak nem kapcsolódik. Az ügyfél jön és megy, a nő zsebreteszi a pénzt, senkinek semmi baja nem történik. Ha nem így lenne, nem menne a biznisz.
Érdekes, hogy ezután viszont őszinteségi roham tör rá előadónkra. Tény: senkinek semmilyen fogalma nincs arról, hogy mennyi lehet a gyermekprostituált. Kissé kevésbé reklámozott tény: ez azért van, mert alig-alig találkoznak ilyesmivel a rendvédelmi szervek (lásd a szóban forgó cikk utolsó bekezdését Pintér Sándor belügyminiszter válaszával). Ha lenne a rendőrségen valami számadat, a feministáknak lenne mit felszorozni a képzeletbeli mumusaikkal - de nincs. Évek telnek el kies országunkban anélkül, hogy akár egyetlen kényszerített prostituáltat is találnának a rend őrei.
Egyesek szerint "az intézmény nem létezik"? Nocsak. Ilyen úgynevezett "egyesek" például a belügyminiszter. Bár tisztában vagyok vele, hogy minden politikus a saját zsebébe beszél, a saját zsebéből, de még így is egy nagyságrenddel szavahihetőbbnek tartom a belügyminisztert, mint egy radikális feministát, aki úgy dobálózik mindenféle elrettentésekkel, hogy már a legelején bevallja: pontos adatokat senki nem ismer.
Az utak szélén persze tényleg állnak lányok, és nem is mind töltötte még be a 18-at. Ez tény, butaság lenne a nyilvánvalót megpróbálni tagadni. Ami viszont árnyalja a feminista képet:
1. Ezeket a lányokat senki nem kényszeríti.
2. A 16-17 éves tinik nem "gyerekek", legalábbis a szónak abban az értelmében biztosan nem, ahogy ez a gyermekprostitúcióra vonatkozik.
Afelől nyugodtak lehetünk, hogy 13-14 éves valóban gyermekek nem ácsorognak mindenféle utak mentén. Adódik ez már csak abból is, hogy a férfi vizuális lény, és a női idomokra indul be a fantáziája, vagyis néhány beteg példánytól eltekintve az a nagy közös vélemény, hogy kell a francnak egy gyerek az ágyban. A férfiak 99,9%-a nem izgul fel egy olyan gyerek testére, akinek még a melle sem nőtt ki rendesen.
Nem nehéz megérteni tehát, hogy a valódi gyermekprostitúcióra a kereslet gyakorlatilag nulla. Fiatal nőkre természetesen van kereslet - de az egy teljesen másik kategória, amivel a feministák nem kelthetnek ennyire erős érzelmi reakciókat.
Zárójelben jegyezném meg, a cikkhez csatolt képen pont nem egy tipikus gyermeki felsőtest látható.

"nincs kutatás, amivel fel lehetne mérni hány kiskorú prostituált van, nincs szociális védőháló, amely esélyt adna kiszállni a prostitúcióból, és nincsenek olyan igazságos törvények, amelyek az elkövetőket büntetné és nem az áldozatokat"
Nono, kislány, a termosz nem eladó. Már hogyne lennének kutatások? Erről szól ez a cikk is. A feministáknak ez az egyik szívügye, én speciel már nem egyszer találkoztam azzal, hogy ők ebbe igen sok pénzt, időt és energiát hajlandóak beleölni. Ne mismásoljon azzal, hogy nincs kutatás; mondja meg inkább, hogy kutattak már sokan, csak nem találtak semmit.
Szociális védőháló? Ahhoz a legrövidebb út a prostitúció legalizálása lenne. Amíg bujkálniuk kell, hogyan védje meg őket az állam?
Törvény ami az "elkövetőket" bünteti... Mire is emlékeztet ez engem? A svéd törvényekre, amiket a feministák hoztak, vagyis hogy a férfiakat kell büntetni és a nőket nem. Miért? Mert csak. Mert a feministák megmondták: férfi=rossz, nő=jó.
Egy normális társadalomban se a prostit, se a kuncsaftot nem büntetné senki, mert hiszen mi köze van ahhoz bárkinek is, hogy két felnőtt ember mit csinál egymással saját szabad akaratából, közös megegyezéssel, mindkét fél megelégedésére? Amit büntetni kell az a kényszerítés - dehát azt mindennel kapcsolatban büntetni kell.

"Vannak helyette nemzetközi kutatások, amely sok euro- és dollármilliós emberkereskedelemből származó származó profitról szólnak."
Szögezzük le: kutatás tehát van. Csak azt nem értem hogyan tudnak a proftiról beszélni, ha még azt sem tudják mennyien dolgoznak az "iparágban".
"Azt nem tudjuk, hogy 1 ilyen prosti van vagy 100, de a profit 62511 dollár és 47 cent."
Hihető.

"Miközben a nemzetközi sajtó arról ír, hogy az egyik vitrinsort "Nyíregyháza utcának" nevezték el, mert az amszterdami piroslámpás negyedben többségükben magyar nők árulják testüket."
Ez még akár igaz is lehet - de hogy jön ez ide??? A cikk elméletileg a kényszerített gyermekprostikról szól, Amszterdamban viszont felnőtt nők, saját akaratukból árulják testüket, ahogy azt a cikkben is írják, tökéletesen pontosan. Nem másvalaki árusítja, hanem ők maguk.

"Az őket futtató, rajtuk élősködő szabolcsi kerítőket pedig a legerősebb bandák közé sorolják a holland rendőrök."
Parasztvakítás, első fejezet hatodik bekezdés. A kirakatokban ülő csajok nehezen tudnák elkerülni a rendőrök figyelmét, ugye? Ezek hollandiában törvényesen működő cégek, nem valami raktárépület alagsorába rejtett titkos kazamatákról beszélünk. Ha ezekhez a kirakati cicákhoz bármiféle komoly bűnözés kapcsolódna, azt a rendőrség röhögve felszámolhatná, hiszen a szó legszorosabb értelmében minden a kirakatban zajlik.
Az persze elképzelhető, hogy vannak "szabolcsi bandák" akik lányokat juttatnak ki hollandiába jó pénzért. De azt jó ha tudjuk, hogy azok a nők előre tudják, hogy miféle munkára mennek ki, és maguk jelentkeznek. A "szabolcsi bandák" utaztatják, felkészítik és megfelelő cégeknél elhelyezik őket, amiért lehúzzák a maguk sápját, ez világos, de ez azért közel sem az a gyermekprostitúcióra kényszerítéssel összemérhető kaliberű bűncselekmény.
Egyébként érdekes fejlemény, ha a szicíliai maffia, a japán jakuzák vagy a kínai triádok mellett már - azokkal összemérhető - nemzetközi hírnévnek örvendenek a szabolcsi betyárok is :D

"És amíg külföldön a futtató üzletembernek számít, aki legálisan végzi tevékenységét, addig ebben a környezetben nyilván fel sem merül, hogy a nő áldozat lenne."
A hollandok nyilván mind hülyék, egy felvilágosulatlan középkori csürhe.
Miért legális náluk a prostitúció? Mert okosabbak és nyíltabbak mint a feministák. Mert úgy gondolják, hogy a szex két ember magánügye. Ezen felül ha valaki egy prostinak szolgáltatást nyújt (albérlet, reklám, utaztatás, bármi), és a szexipari munkásnak ez megfelel, és úgy dönt hogy igénybe veszi, az megintcsak az ő magánügyük. A holland prostik 99%-át a kutya sem kényszeríti; a nyíregyházi lányok is elmehettek volna benelux kurválkodás helyett minimálbérért a sóstói fonóba. Ők máshogy döntöttek. Az ő dolguk.
Áldozatok lennének? Legfeljebb a körülményeké, ha úgy értjük, de azon felül minden döntésükért ők maguk a felelősek, és így a kialakult helyzetért is.

"ha a rendőr végigsétál a "Nyíregyháza utcán" és gyanús kék foltokat lát a prostituált testén"
...akkor valószínűleg igencsak meglepődik, mivel ezek a nők maguktól mentek oda, és senki nem veri őket ezért. Arról nem is beszélve, hogy ha van is "kerítőjük" - mondjuk a kirakathoz tartozó üzlet tulaja -, az bolond lenne a lányokat verni, hiszen azok ettől kevésbé lesznek kivánatosak, ami egyenes bevételkiesés. A feministák sokmindennel vádolják ezeket a "kerítőket", de azzal nem, hogy ne érdekelné őket a profit. Akkor miért feltételezik róluk mégis, hogy a saját zsebük ellen cselekednének?

"...vagy észreveszi, hogy fiatalkorú"
Azért ez mégiscsak másképp hangzik, mint a "gyermek". Törvényileg teljesen külön kategória a kiskorú (gyermek) és a fiatalkorú (ami a köznyelvben a tinédzser). A szüleinek persze mindig az "ő kis gyermekük" marad, de nem lehet egy kategóriába sorolni egy 12 évest egy 17 évessel. Lassan-lassan fény derül arra, hogy nincs feminista propaganda csúsztatások nélkül. Gyermekprostitúció? Ugyan.

"Nemzetközi felmérés készült arról, hogy a fiatalkorú prostituáltak 85-90 %-a szexuális abúzus áldozata volt"
Kell-e az olvasót emlékeztetnem arra, hogy Bethlen már a legelején bevallotta, hogy a gyermekprostituáltak száma teljesen ismeretelen? Elsősorban azért, mert nem találják őket. Nade ha azt se tudja hol vannak, kik ezek, és mennyien vannak, akkor hogyan tehet olyan kijelentést, hogy X %-uk "abúzus áldozata"? Ha - tételezzük fel - lenne Bethlennek 100 gyermekprostija, akiket kikérdez, és akik közül 87 azt mondja hogy abúzus áldozata volt, akkor Bethlen hivatkozna rájuk, mint gyermekprostituáltakra. Magyarán megmondva lenne egy számadata, amit vagy kezelhetne nyers adatként, vagy felszorozhatna valami feminista varázsszámmal, mint a nemi erőszakok esetén (ahol ugye a feministák arról beszélnek, hogy huszonhét és fél olyan eset történik naponta, amiről soha senki nem szerez tudomást...). Mindenesetre lenne egy adat a kezében - amiről ő maga vallja be, hogy nincs. Tehát itt is oda lyukadunk ki, hogy fantom gyerekprostik fantom százalékainak fantom zaklatásáról beszélünk. (Nyilván nem szükséges a számadat meglétéhez, hogy Bethlen személyesen végezze a kutatást, csak a példa kedvéért fogalmaztam úgy, ahogy.)

"Az első néhány erőszak ezért a betörés időszaka."
És itt már eljutottunk a totális feminista propaganda-víziók földjére. Kiszálltunk a ladikból ami áthozott a józan ész folyóján, és bolyonghatunk kedvünkre a feminista rémálmok erdejében. Bethlennek - és egyetlen más feministának sem - nincs semmi adata, bizonyítéka vagy hivatkozása ami ezeket alátámasztaná. Ez a totális szellemi csőd. Mivel konkrétum nincs a kezében, ezért - érezhetően, kézzelfoghatóan - mesélésbe kezd. Andersen ez, csak a rémálmoké. "Az első néhány erőszak" - mondja ő, miután a férfigyűlölő társaival együtt hosszan elemezgették, hogy melyik szóösszetétel hangzana a legelborzasztóbban. Igyekszik a félvállról odavetés illúzióját kelteni, hogy ezzel is a horrort fokozza. Mi van emögött? Semmi. Tud mutatni akár egyetlen gyermekprostit, aki megélte ezt a forgatókönyvet? Nem.
Igen, feltehetőleg léteznek sajnos ilyen gyerekek a leszakadt nemzetiségi rétegek legalján, de ez a szituáció a kivételek kivételeinek kivétele. Nem olyan hétköznapi eset, ahogy feministáék előadják; nem az a milliárdos biznisz amivel a hiszékeny nagyközönséget riogatják. Én, mint reálisan gondolkodó ember, nem azt állítom, hogy ne fordulna elő ilyesmi a nagyvilágban. Amit állítok az az, hogy ma Magyarországon legfeljebb ha egy tucatnyi ilyen sorsú lány él, akit a saját - merjük kimondani - cigánybűnöző családja nyom bele ebbe a sorsba, és nem valamiféle képzelt patriarchátus, vagy amszterdamban lebzselő szabolcsi maffia. A feminista hisztéria és hisztériakeltés nemhogy felesleges, hanem egyenesen káros. Azon a néhány szerencsétlenen nem segít, csak arra jó, hogy pár férfigyűlölő jól odaköpjön a férfiak arcába az index.hu címlapján, hogy egy ilyen beteg cikk erejéig mocskolhassa a férfiakat, azt a benyomást keltve a szemlélőben, hogy a gyermekek bántalmazása és megerőszakolása rengeteg férfi életének szerves része, afféle aberrált szórakozás amiből a többség kaján vigyorral kiveszi a részét. A valóságnak halvány köze sincs ahhoz, amire ez a cikk - nem túl burkoltan - utalni akar.

"tipikusan járható magyar út az is, hogy gyorsan férjhez adják őket azért, hogy megoldják nagykorúsításukat, így kikerülnek a gyámhatóság védelme alól, és tankötelezettségük is megszűnik"
Persze, a kedves Bethlen Anna meg egy repülő rózsaszín kismalac karvalycsőrrel a segglyuka helyén. Hogyan lehet egyáltalán komolyan venni egy ilyen siralmas ostobaságot? Ki lenne az, aki feleségül vesz egy gyereket azért, hogy prostituálhassa? Ráadásul - mivel itt ugye egész csapatokat futtató bandákról beszélünk - sorozatosan kéne feleségül venni a tinilányok tucatjait. Hol találnának egy ilyen hajmeresztő bizniszhez elegendő vállalkozó férfit? Újsághirdetés útján? Arról nem is beszélve, hogy egy bűnözésben élő anonim bandánál egy ilyen házasság a lebukás esélyét a milliószorosára emeli, és a bíróság előtt 100%-os bizonyíték lenne a vádlottak bűnösségére. Tipikus magyar út, hogyne.

"Ha naponta tízszer kellene szexelnem vadidegenekkel azért, hogy megéljek, vajon hányadik alkalom után fogna el a hányinger? Nyilván már a legelsőnél"
Nem minden prosti gondolkodik így. Sőt. És ehhez nem kell dogmákba vagy progaganda-anyagokba bújni, hogy igazolást találjunk rá: elég Kelemen Anna vagy VV Szandika esetére gondolni, akik maguk is bevallották, hogy egyszerűen azért kurválkodtak, mert az könnyű pénz munka nélkül, ráadásul tízből kilencszer még szórakoztató is. A prostik nagy része így látja. Akinek ez furán hangzik, az gondoljon a pornószínésznőkre. Híresek, ünnepeltek, gazdagok, és ezért mást sem tesznek mint idegen pasikkal szexelnek jó pénzért. (Michelle Wild ugye még afféle tévés karriert is befutott.)

"Mert a prostitúció a nők elleni erőszak"
Itt megbukott az egész, mert már ennyiből kiviláglik, hogy nem a valóságról beszélnek, hanem feminista téveszmékről. A legtöbb prosti ezen csak röhög. Egyáltalán nem véletlen, hogy annyira elterjedt az egyetemista nők körében a prostitúció: nekik van elég eszük hozzá, hogy felmérjék, mivel mennyit lehet keresni, és minek mennyi az értéke. Ők tisztában vannak vele, hogy ők azok, akik kihasználják a kuncsaftot, illetve egész pontosan a kuncsaft biológiai késztetéseit. Ők azok, akik nem kis pénzt vágnak zsebre azért, hogy 20 percre kedvesek legyenek és odaadóak. Ha nekik azt mondja valaki, hogy az a magas barna férfi felemás cipőben, aki a minap három tízezrest hagyott az asztalon negyed órányi kölcsönös franciáért, az "elnyomja őket", hát könnyesre röhögnék magukat. És ez még csak nem is a legfelső kategória, ahol ugyanennek az összegnek a tízszereséről is nyugodtan beszélhetünk. (Kelemen Anna ha jól emlékszem 200.000 Ft körüli összeget említett amikor lebuktatták a "híres" telefonbeszélgetés-felvétellel.)

"...és elnyomás része, amely minden nőt érint"
Ugyan már ne komolytalankodjunk. Az értelmi fogyatékos, de annál "lánglelkűbb" feminista forradalmárok ideje rég lejárt, akik az ilyen agyvesztett dogmákat hirdették, mint például hogy "a prostitúció/nemi erőszak/bámely-hetero-szex az összes nő elnyomása az összes férfi által", valamiféle képzelt patriarchális mechanizmuson keresztül. Andrea Dvorkin nyilván büszke lenne a cikkíróra, és Valerie Solanas is megsimogatná a buksiját, de szerencsére már mindketten elrohadtak földanyánk mindenkit egyformán befogadó kebelén. Férfigyűlölő nézeteik viszont úgy tűnik sajnos még élnek.

"és a nemek társadalmi egyenlőtlensége tartja ezt fenn, vagyis egyáltalán nem a tizenéves lányok természetes választása ez."
A nemek képzelt feminista egyenlőtlenségeinek semmi köze ahhoz, hogy van aki szexelni akar, másvalaki meg hajlandó ezen a problémáján segíteni megfelelő ellenszolgáltatásért. Ha létezik itt bármiféle "társadalmi egyenlőtlenség", akkor az pontosan fordított irányú, hiszen miféle elkényeztetett hercegnő az, aki háromhavi minimálbérnek megfelelő összeget kér azért, hogy egy órára odatartsa a - már megbocsássanak - picsáját? És milyen egyenlőtlenségre utal ha valaki ezt ki is fizeti? Tényleg ekkora érték lenne egy punci? És ezek után tényleg van képe egyeseknek arról beszélni, hogy a nő van "kihasználva"?
Az egész feminista érvrendszer - ha nevezhetjük egyáltalán annak ezt a rakat hazugságot és propagandát - arra az alapvetésre épül, hogy nő nem szeretheti a szexet. Mert ha szereti, akkor mi van? Akkor bulizik és még pénzt is kap érte. Pont mint ahogy Kelemen Anna és Szandika leírta: ez nem elnyomás, ez az évszázad üzlete.
A feministák itt feltételezik, hogy minden nő minden idegen pasival való szextől mindenképpen undorodik, de aztán ha jön a következő téma, akkor teljes mellszélleségben védik a nők azon jogát, hogy úgy szexeljenek, és azzal, ahogy a kedvük tartja, hiszen a szex is csak afféle szociális konstrukció, és miért ne akarhatna egy nő olyan szexuális életet mint egy férfi? Sőt, ha egy nő tucatjával tobzódik a partnerekben, még csak azt se mondhatják rá hogy ribanc, mert az indokolatlan és középkori megbélyegzés, ami nem PC.
...de ha visszafordítjuk a feminista tekintetét az előző témához, és azt mondjuk, hogy oké, akkor ez a szabad szexualitású és "empowered" nő ezekért a kalandokért még pénzt is kap, akkor hirtelen erőszakról van szó, meg a nők en bloc elnyomásáról.

Ja, és hogy a kurválkodás nem a tinik "természetes választása"? Meglehet. Bár vitázhatnánk, hogy mit is jelent egyáltalán a természetes választás. A műkörmösség az? Vagy az egyetem? Netán csak az egyetem természetes? Miért ne gondolhatná egy nő azt, amit már sok fiatal nő gondolt, hogy dolgozni utál, de a pénz jól jönne? Mi ezen a kevésbé természetes, mint ha azt mondaná, elmegy kutyát sétáltatni vagy bébisintérnek?

"Érdekes, hogy Magyarországon bár 2007. óta bűncselekmény a fiatalkorú prostituáltak használata, mégsem ítéltek el még egyetlen ilyen klienst sem."
Nem annyira "érdekes", mint inkább természetes, hogy a prosti hülye lenne feljelenteni azt aki pénzeli. Mások meg nemigen tudnak a dologról. Egyébként nem igazán látom át, hogy hogyan kéne ennek a szabálynak működni; kérjem el a prostitól az igazolványát?

"Mindeközben időről-időre egyre több fiatalkorú prostituált [sic] állítanak elő a rendőrök"
Ha ez így lenne akkor Bethlen nem állította volna hogy semmilyen számadattal nem rendelkezik.

"Tavaly egy 17 éves miskolci lányt zártak el, akit előtte több mint százszor előállítottak"
1. Aki 17 éves az nem gyermek.
2. Ha százszor állítják elő, attól még mindig csak egy személy marad, vagyis nem lehet rá mint 100 prostira hivatkozni.
3. Szó sem esik arról hogy bárki kényszerítette volna.

"Ezért az Európai Női Lobbi "Együtt a prostitúció nélküli Európáért" kampánya mindenkihez szól."
Akinek nem tetszik a gondolat, hogy valaki pénzért szexel, az ne szexeljen pénzért. Ne másoknak az ilyen teljesen magánjellegű jogait akarja elvitatni. Semmilyen alapja nincsen egy olyan szervezetnek erkölcsökre hivatkozva kampányolni amely szervezet a szóban forgó kampányban folyamatosan és erkölcstelenül hazudozik. Menjen ki minden feminista a többi ember hálószobájából, mert semmi keresnivalója ott.

Közérdekű közlemény következik, mindenki jól nyissa ki a szemét akit az ilyesmi érdekel :)

A nők a férfiak 80%-át átlag alatti kinézetűnek tartják.

Ezzel nagyjából beigazolódott, hogy a nők az "alfákra" buknak, vagyis a férfiak felső 20%-ára. További következtetés, hogy nem a férfiaknak vannak irracionális elvárásai a másik nem kinézetével szemben, hanem a nőknek.

További érdekes hír a témában, ahogy a fentebbi linket is szolgáltató cikk írói megállapították: a nők az alsó 80%-ra gyakorlatilag vakok. Tehát ha azt kérdezik egy nőtől, hogy milyen férfit talál vonzónak, akkor a válasza csak és kizárólag a felső 20%-ra értendő. Vagyis, példával: egy nő nem a dzsentlemanusokhoz vonzódik, hanem az alfákhoz, akiktől ő azt szeretné, hogy dzsentleman módjára viselkedjenek.

Ilyen módon az összes randizással kapcsolatos női kijelentést, ami a férfiakra vonatkozik át lehet - kell! - hangszerelni úgy, hogy a "férfiak" szó helyére az "alfák"-at kell helyettesíteni.

[Még további érdekes következtetés, hogy ez egyébként a feministák szövegeire is sokszor igaz. Például amikor egy feminista arról nyafog, hogy a férfiak elvárásai a női szépséggel szemben túl magasak, akkor valójában úgy érti, hogy az alfák elvárásai túl magasak. (Ahogy a tesztek is mutatták (lásd fenti link), az átlagos férfiak elvárásai teljesen átlagosak.)]

Az a helyzet, hogy férfinak nőre hallgatni randizás ügyében gyakorlatilag tilos. Akkor esetleg van némi halvány értelme, ha a nő szövegében a megfelelő szócseréket elvégzi. A női tanácsok az alfákra vannak irányozva, és arról szólnak, hogy a nő mit szeretne, az alfák hogyan viselkedjenek vele.

A helyzet iróniája, hogy erről maguk a nők sem tudnak az esetek 99%-ában. Akinek ezt egy férfi elmagyarázza, azt fogja tapasztalni, hogy a nő (ha/amint megérti) helyesel és elismeri. Ő maga sosem gondolta ezt végig - fogja majd mondani -, de tökéletesen igaz.

Magyarországon még nincs igazi hírértéke, de létezik a nemzetközi apák napja. Tegnap volt. Lemérhető akár ezen is, hogy micsoda patriarchátusban élünk, ahol a nőket és az anyákat külön-külön napokon ünneplik - az apák napja valahogy elmaradt, férfiak napjáról meg csak a legvadabb antifeministák hallottak még egyáltalán. Persze egy feminista ezt az érvet is lesöpörné az asztalról annyival, hogy mit számít az ünnep, meg különben is, az anyák és nők ünneplése valójában ellenük van. Hja.

Nade amiért most kéjbordát ragadtam, az a "nőkért" vonatkozó cikke, amiről az index feminista topikjában már leírtam ugyan a véleményem, de jobb az ha van egy "tartósabb" emlékeztető is.

Mit is írhatna egy "feminista pszichológus" apák napjára?

1. Az apákra nagy szükség nincs. - Ez persze nem igaz, de feminista dogmának megteszi.

2. Az apákkal sok a gond. Elnyomnak, vedelnek, püfölnek. - Ugyan ez is csak egy vékonyka százalékra igaz, dehát mikor sütögessük el a régóta spájzban tárolt férfiellenes általánosításainkat, ha nem pont apák napján?

3. Csak a feminista apa a jó apa, de legvégső esetben talán még hozzájuk lehet csapni azokat, akiket a feleségük már kidobott, és végső kussukban rendszeresen küldik a csekket. - Hát szép. Én mint apa pont ilyesmire vágytam az "ünnepnapomon". Hogy radikális férfigyűlölők írjanak arról cikket, hogy én tróger vagyok, mert a családomban nem helyezek mindent az "egyenlőség" hülye mítoszának bálványa elé, és nem áldozom fel a józanságom és a boldogságom az oltárán. Hogy a családomban mindenki él és virul, mindenki boldog, az a kutyát sem érdekli - feministákat még kevésbé -, csak annyi számít, hogy feminista vagyok-e vagy nem. Ezen dől el hogy jó apa vagyok-e. Nem is tudom lehetett volna-e bármi másra számítani egy feminista cikktől. Valószínűleg nem. Nem tudnak átlépni a saját árnyékukon.

És arra is van ötletem, hogy miért. Nem kell sokat találgatni, leírják ők maguk:

Írta: Katica, június 20, 2011

szomorú lettem ettől a cikktől. megint gondolkoztam, hogy kéne apák napi zeneposztot, vagy cikket írni, de egyszerűen nem megy. nem tudom mit írhatnék... nekem ez sajnos még mindig nem megy.

Írta: Rita, június 20, 2011
Nézd, személyes okom nekem sincs ünnepelni (nagypapát lenne, de Őt meg már nem lehet, mert nincs velem ), de én úgy vagyok vele, hogy azok az apák, akik megérdemlik, igenis kapják meg az elismerést.

Nem kell hozzá PhD hogy az ember lássa, ezeknek a feministáknak gondjuk volt a saját apjukkal. Lehet hogy verte őket, lehet hogy még ennél is rosszabb.

Ez mind nagyon sajnálatos, és fogadják érte részvétemet. Ellenségeimnek sem kívánok ilyen sorsot.

Nade azért a kérdés megmarad: az ilyen személyes tragédiából miért kell politikai mozgalmat építeni? Miért kell minden lehetséges fórumon és médiában támadni és mocskolni a férfiakat, minden férfit, "csak" azért, mert az ő apja rosszul bánt vele?

Vagy komolyan elhiszi bárki, hogy egy rossz apa "igazolja" vagy "hitelessé teszi" a bolond feminista dogmákat, amire az egész vallás épül, például hogy a férfiak húszezer éve az egész világról összegyűltek egy nagy asztalhoz és megegyeztek, hogy onnantól elnyomják a nőket "patriarchális társadalom" néven? Ha valakinek - neadj'isten - rossz apa jut, akkor az feljogosítja egy gyűlöletmozgalomban való részvételre?

Már megbocsássatok, nehéz sorsú feministák, de nem inkább meggyógyulni és megbocsátani kéne fröcsögés és hazudozás helyett? Legalább apák napján...

A feministák egyre vadabbul harcolnak, de “ellenfeleik” egyre inkább láthatatlanok. Régen, a szüfrazsetteknél ez még máshogy volt, ugyanis ők rá tudtak mutatni bizonyos konkrét törvényi paragrafusokra, amik különbséget tettek férfi és nő között. A szüfrazsettek célpontjai mindenki által láthatóak és megvizsgálhatóak voltak, létezésük pedig vitathatatlan. (Az más kérdés, hogy sok egyéb körülmény miatt kijelenthetjük, sem a céljaik, sem az eszközeik nem voltak annyira tiszták, mint ahogy azt igyekeztek feltüntetni.) Mivel ezeket a látható célpontokat megsemmisítették, a mai feministáknak szinte már csak láthatatlan célpontjai maradtak. Tudna-e manapság bárki egy olyan feminista törekvést mutatni, aminek célja egy konkrét törvény módosítása, amely törvény vizsgálhatóan és leszögezhetően hátrányosan érinti a nőket a férfiakkal szemben? Ugyan, ne áltassuk magunkat.

A legfőbb mumus, a patriarchális társadalom

Kérdezzünk meg bátran egy feministát, hogy mi is konkrétan az a patriarchális társadalom. Nem tud értelmes és egységes választ adni rá, mivel az egész fogalom szándékoltan homályos; inkább “sokat sejtető”, semmint kézzelfogható. Nem véletlenül. Ugyanis ha a feminizmus sallangjaitól mentesítjük a fogalmat, semmi mást nem jelent, mint a jelenlegi civilizációnkat és kultúránkat, amiben élünk. Ez ellen küzdeni elég furcsa elképzelés, bár akadnak azért ennek is fanatikusai. Amire a feministák gondolnak – és amiről már írtam korábban is –, az egy összeesküvés, ami szerint a férfiak az egész bolygón(!) összeültek és elhatározták hogy márpedig azután jó alaposan elnyomják a nőket. És ez állítólag ment is évezredeken keresztül, anélkül hogy akár csak egyetlen beavatott is elkotyogta volna. Normális ember az ilyen rémeszmék hallatán valószínűleg sírna vagy nevetne, ha nem tálalná ezt a média olyan komolysággal, ami elbizonytalanítja a “kívülállókat”: annyian beszélnek erről, lehet, hogy mégis van benne valami...? Nincs. Nincs benne semmi, csak Hitler aranyszabálya, miszerint ha egy hazugság eléggé pofátlan, akkor könnyebben elhiszik az emberek. Csak elégszer kell ismételni.

Pontosan ez történt a nőelnyomás eszméjével is. Egyes helyeken még a csapból is ez folyt, annak ellenére, hogy a történelem során a férfiak 99%-ának “kézzelfoghatóan” rosszabb sorsa volt, mint a vele egy társadalmi szinten élő nőknek. Egy férfi sosem dolgozott kevesebbet, mint a felesége, beszéljünk akár földművesről, akár iparosról, akár kereskedőkről. (Nyilván elesettek és özvegyek mindigis léteztek, de az ő sorsuk sem jelenti azt, hogy őket bármiféle férfiak “kihasználták” volna.) Akikre a feministák mutogatnak, azok a maradék 1% férfi, vagyis a királyok és hercegek, akik... hát szóval úgy éltek mint a királyok és a hercegek. Arról persze nem szól a fáma, hogy a királybácsit nem a parasztnénivel kéne összehasonlítani. A feministák nagyon hangosak és nagyon kitartóak, de egyúttal nagyon kevéssé ragaszkodnak a tényekhez és az igazsághoz.

Az a fajta “patriarchális társadalom”, ami napjainkban az ikszedik hullámos feminizmus fő mumusa, nem létezik. Épp ezért a feministák is úgy beszélnek róla, mintha láthatatlan lenne. A király nemhogy meztelen, nincs is ott. Mutogatni rá persze lehet, csak ügyesen kell suttogni közben, hogy a nőelnyomás “rejtett, burkolt”. Vegyük csak az egyik hazai főfeminista, Sándor Klára szavait: “az anyák nem azért nem tudnak visszamenni dolgozni, mert nem jók a szakmájukban, hanem mert érvényesül a rejtett diszkrimináció”. Mégis mi a csudáról beszél ő itt konkrétan? Miféle diszkrimináció él a munkahelyen éveket kihagyó nők ellen, ami a férfiak ellen nem él? Létezik egyáltalán olyan, hogy egy évekig nem dolgozó férfi könnyedén, ripsz-ropsz visszamehet a munkahelyére, vagy találhat újat? A nők meg nem? Na ne nevettessen már a tisztelt ex-képviselőasszony. Az a “rejtett diszkrimináció” amiről beszél, az a biológia, vagyishogy a nők szülnek, a férfiak meg nem. Értem én, hogy vicces dolog a biológiát a "patriarchális társadalom" számlájára írni, de azért nem teljesen őszinte, hogy úgy mondjam. A munkaerőpiacot a cégek HR-irodái irányítják (amiket többségükben nők vezetnek), és a cégeknek az elvégzett munka számít, nem pedig az alsónemű tartalma. Ha az adott nő 3 év gyes után is képes a cégnek hasznot termelni, akkor tárt karokkal várják, ha nem, akkor jöhet a könnyes búcsú. Nincs ebben semmi diszkrimináció.

További érdekes szavak ugyanebből a cikkből Sándor Klárától: “Ha a család együtt megy valahova, legyen bár a nőnek is jogosítványa, többnyire a férfi vezet… A kultúránk szembeállítja a nőket és a férfiakat.” Már megbocsásson, de az hogy a férfi vezeti a családi autót, nem a férfiak és nők szembeállítása. A legkevésbé sem. A szembeállítás az, amikor erre a gyatra álproblémára hivatkozva hirdeti meg a feminista dzsihádot, mikor azt ordibálja, hogy a nőket elnyomják és ez ellen harcolni kell.

Mindenesetre a lényeg az, hogy a legnagyobb mumus gyakorlatilag láthatatlan. Sosem olvastam még feministáktól olyat, hogy rá tudtak volna valamire mutatni konkrétan, amiben tetten érték volna a feltételezett patriarchális nőelnyomó mechanizmusokat. Példának okáért amikor a parlamenti nőkvótáról ment a vita, akkor sem tudtak konkrétan mutatni semmit, hogy XY pártlistaösszeállító kisiparos szexista lett volna vagy nőgyűlölő, vagy felsőbb utasításra direkt a péniszhiányuk miatt sorolt volna lentebb képviselői posztra áhítozó nőket. Nem volt ilyen, most sincsen és remélhetőleg a jövőben sem lesz, de ez nem akadályozza meg a feministákat abban, hogy úgy tegyenek, mintha mégiscsak létezne ilyesmi. [És ha már itt tartunk, engedtessék meg nekem egy rövid kitérő: milyen érdekes, hogy Sándor Klára fennakadásmentesen, sőt, elegáns természetességgel veti oda úton-útfélen mindenkinek, hogy a magyar diplomások többsége nő. Álljon meg a menet! Hiszen ez egy nemi egyenlőtlenség, ami ellen ő foggal-körömmel harcol - legalábbis papíron. A valóságban persze sz*rik ő erre az egyenlőtlenségre, hiszen ez a nőknek kedvez. Nade akkor megintcsak álljunk meg egy szóra... A magyar társadalomban egy ilyen fontos tényező, mint a felsőoktatás, a nőknek kedvez, és közben a feministák mégis a férfiuralomról beszélnek? Micsoda szemét hazug banda.]

A láthatatlan férfierőszak

Minden negyedik egyetemista nőt megerőszakolnak - sulykolják a feministák. Teszik ezt annak ellenére, hogy a létező egyetemeken (szemben a feminista rémálmokkal) az adott évben kötelezően jelentett esetek száma legtöbbször nem éri el még a két számjegyet sem. Nem a százalékról beszélek, hanem az esetszámról! Könnyű elvégezni a számítást, ami szerint az amcsi egyetemekre legfeljebb ha száz nő járhat, hiszen így jönne ki az az esély, hogy 5 év alatt, évi 5 esettel számolva eljussunk a “minden negyedik” hülyeségig. De gondoljuk tovább ezt az ál-statisztikát. Ha minden negyedik nőt még iskolás korában megerőszakolnának, akkor még ennél is több nőt érne egyéb erőszak, hiszen egy nyakleves mégiscsak könnyebben eldördül, mint egy nemi erőszak. Ha megpróbálnánk ez alapján képet festeni a nőket ért erőszakról, akkor nagyjából azt kéne hinnünk, hogy minden egyes nőt rendszeresen vernek. Ez persze megintcsak önleleplezően abszurd, de ezen a feministák a legkevésbé sem akadnak fenn. A bucira vert és megerőszakolt nők feltűnő hiányától cseppet sem zavartatják magukat, hanem egyre vadabb eszméket izzadnak ki. Nem csodálkoznék, ha hamarosan tényleg eljutnánk odáig, ami egyelőre még csak amolyan vicc az értő közönség soraiban, vagyis azt kezdenék hirdetni, hogy minden három nőből hetet erőszakolnak meg a gonosz férfiak. Mindenesetre megint azzal kell szembesülnünk, hogy a feministák tengernyi áldozatról beszélnek, akik... láthatatlanok. Valahogy a számok sosem testesülnek meg abban, hogy az utcán sétálva százméterenként látnánk arcukat takargató nőket, vagy bármi ilyesmi. A számok számok maradnak, valós emberek nincsenek mögöttük.

Ugyanez érvényes a családon belüli erőszakra, ami a sok feminista szervezet szerint járványszerű, borzalmas és azonnal csinálni kell ellene valamit – annak ellenére, hogy valós statisztikák szerint egyáltalán nem elterjedt, és ahol igen, ott is az esetek többségében kölcsönös; ráadásul már így is van egy rakat törvényünk, ami az erőszaktevőket kriminalizálja. (Vigyázat, az előbbi link túloldalán fertőzően gennyes hazudozás és ipari méretű férfigyűlölet zajlik. Én szóltam.) Persze a létező törvények a feministáknak sosem elég jók, így hát jönnek a láthatatlan, de belilult szemgödrű nőtömegek, akikre hivatkozva lehet újabb paragrafusokért lobbizni – amik kifejezetten a férfiak ellen szólnak.

A prostitúció is ugyanez a tészta. A feministák évről évre belebuknak a nagyívű hazudozásba, miszerint ennyi- meg annyi tízezer prostituáltat csempésznek a gonosz emberkereskedők a világszintű sportesemények színhelyeire. A helyi rendőrség erősítést kér és kap, járőrözik és razziázik, aztán nem talál semmit és csendben elül a “botrány”. A rengeteg embercsempészett és kényszerített prosti láthatatlan. Csakúgy, mint maguk a csempészek, vagy a “futtatók”, akiket hiába keres például az angol rendőrség a feministák bevonásával. A feministák mutogatnak, de mire odanézünk, minden köddé válik. Tízezer, százezer, egymillió kényszerített gyermekprostituált – riogatnak minket, aztán amikor vizsgálódni kezd a rendvédelem, hirtelen minden “eltűnik”. Ha nagynéha találnak egy-egy kósza áldozatot, attól hangos az egész média. Csakhogy az ilyen eseteknek van egy érdekes mellékzöngéje: legtöbbször az embercsempész - vagy szimpla prostifuttató - biznisz haszonélvezői között szép számmal akadnak nők. Hogy egyeztethető ez össze a feminista elmélettel, miszerint a férfiak rosszak, a nők jók? Sehogy. Illetve dehogynem: szegény ártatlan embercsempész nőket megrontotta a láthatatlan patriarchátus. (Arra azért külön felhívnám a figyelmet, hogy az előbbi három link, amit a témában találtam, 6 év alatt "gyűlt össze".)

Szerencsére hazánkban még nem “divatos”, de angolszász területeken már mindennapos feminista hallucináció a “rape culture”, vagyis a “nemierőszak-kultúra”, amivel, csak amúgy lekezelően, arra próbálnak utalni, hogy a férfiak mind-mind cinkostársak abban, hogy egyesek nőket erőszakolnak meg. Mert az ugye mindenki számára világos – hirdetik –, hogy amikor Lakatos Dzsokijúing értelmi fogyatékos bűnöző két késelés és egy bolti lopás között megerőszakol egy nőt, akkor nem arról van szó, hogy egy bűnöző megerőszakolt valakit, hanem arról, hogy minden férfi erőszakolt meg minden nőt. Kizárt, hogy van 1-2 ezer bűnözésre hajlamos gyökér, akit a társadalomból kitéve nyugalom lenne és béke – minden férfi potenciális nemi erőszakoló. És hogy hol van ez a “rape culture”? Hááát, mindenütt. Vagyis sehol. Láthatatlan. A tévében láthatatlan a bemondó, aki drukkol a nemi erőszakolóknak, vagy egy-egy hír után jó ízzel odamondaná, hogy “nagyon helyes, csak így tovább”. Láthatatlan az utcán beszélgető csoport is, akik azt tárgyalják, hogy több nőt kéne megerőszakolni “valakiknek”, vagy neadj’isten ők maguk tervezgetnének ilyesmit. A feministák beszélnek róluk és mutogatnak rájuk, de a mutogató ujj túlfelén csak a rejtelmes köd habzik, semmi más.

Üvegplafon?

Miért jó az üvegplafon? Mert láthatatlan. Mert úgy lehet rá mutogatni, hogy valójában nincs is ott semmi. “Azért nem látod, te lüke, mert üvegből van” – oktatják ki képletesen az értetlenkedőket. A női felsővezetők alacsonyabb számának nyilván semmi köze a 2-6 év kihagyáshoz a gyermekvállalás miatt; a “verseny-hormon”, vagyis a tesztoszteron alacsonyabb szintjéhez; a más irányú érdeklődéshez; a kisebb áldozatvállaláshoz... Ez mind lári-fári. Üvegplafon van és rejtett nőelnyomás. Az meg, hogy a középvezetők között már több a nő mint a férfi, az semmit nem jelent azon kívül, hogy a nők okosabbak, ügyesebbek, jobb vezetők és amúgyis mindenben sokkal jobbak a férfiaknál. Na ugye, megy ez. És hogy a társadalom alján több a férfi, mint a nő, az meg egyenesen nem is érdekel senkit. Az természetes. Alul legyen sok férfi, felül meg sok nő, mert így kívánja az egyenlőség. A jólétet amit a férfiak létrehoztak, azt sürgősen adják oda a nőknek, de a sanyarúságot viseljék csak nyugodtan egyedül.

A mindent átszövő nőgyűlölet

Adassék hála az úrnak, hogy tényleg “elmaradottak” vagyunk a nyugathoz képest, mert nálunk még nem hallani percenként nőgyűlöletről. “Odakint” sokkal rosszabb a helyzet, amit a neten elég könnyű tetten érni. Egy feministának minden nőgyűlölet, amit férfi egyáltalán mondhat - kivéve talán ha azt hangoztatja, hogy ő mennyire nagyon feminista. Sőt, ez még nem is elég! Akár egy feminista nő is lehet “nőgyűlölő”, ha nem a megfelelő módon feminista – lásd Christina Hoff Sommers esetét, akit “kiátkozott a feminista egyház”, mert nem volt hajlandó ész nélkül szajkózni a dogmát. Azért Magyarországon is bele lehet már botlani ilyesmibe, ha feministákkal tárgyal az ember. Nem egyszer hallottam már tőlük, hogy a neten, vagy az utcán csak úgy tombol a nőgyűlölet. Hogy pontosan hol is? Hát keresd meg magadnak, egy feministát nem kérhetsz meg arra, hogy bizonyítsa az állításait. Keresd, keresd, amíg meg nem találod. De jó ha tudod: láthatatlan. Vagy épp banális: egy szőkenős vicc borzasztó “nőgyűlölet”, ami ellen törvényt kell hozni.

Szélmalomharc

Don Quijote többé-kevésbé szimpatikus alak, aki azért megy neki a szélmalmoknak, mert óriásokat lát beléjük. Az ő sztorijából "nemesedett" közismert szófordulattá a szélmalomharc, ami a nem létező dolgok elleni hiábavaló küzdelmet jelenti. Itt tart jelenleg a feminizmus: minden, ami kiváltja belőlük a hisztériát, illúzió. Még ha kézzel foghatónak látszó dolgok ellen harcolnak is olykor (mint a prostitúció), annak a hátterében is valami láthatatlan ellenség áll, vagy olyan érvek, amik a semmibe mutatnak. "Burkolt, rejtett". Nem tudnak semmire konkrétan rámutatni, hogy az a férfiaknak jó, a nőknek rossz, és törvénybe van iktatva. Ilyen dolgok a nyugati kultúrkörben már rég nincsenek. Aki máshogy gondolja, mutasson csak egyet. De ne olyat, mint a legutóbbi törvénytervezetek után világra öklendett ormótlanság, miszerint a kizárólag nők részére biztosított nyugdíjkedvezmények valójában a nőelnyomás eszközei.

Kiegészítés

Felhívták a figyelmem (kösz, Abszolút Igazság) egy további érdekes dologra, amit muszáj most ide hozzáfűznöm: ez a "láthatatlan férfialkotmány". Először is egy kicsit csodálkozok azon, hogy erről a felettébb fontos ..."dokumentumról" még sosem hallottam, pedig már nem kicsit harminc fölött járok. Aztán csodálkozok azon is, hogy egy - feltételezhetően - férfi mi az isten fűzfánfütyülőjéért talál ki ilyen szélütöttségeket. Amin viszont egyáltalán nem csodálkozok az az, hogy minden egyes baromságát csípőből meg tudom cáfolni, sőt, némelyiket már ő maga megcáfolja a hagymázas beszédében.

Nade vegyük észre, hogy már megint témánál vagyunk: ez a "férfialkotmány" természetesen láthatatlan. Nem azért nincsen nyoma sehol máshol a szerző beteg agyán kívül, mert csak ott létezik, hanem mert láthatatlan. Pf.

Aki elolvasta az előző cikket (és esetleg a kommenteket is), az lehet, hogy most nem igazán tudja, mit is kezdjen az információval. Jó volt ez az elméleti fejtegetés, de mit jelent ez a mindennapokban?

Nem kell semmi igazán radikálisra gondolni. Nem kell semmit végleg és teljesen törölni az ember étrendjéből. Változtatni persze érdemes.

Bontsuk kétfelé a szénhidrátokat édesre és nem édesre.

1. Nem édes szénhidrátok. Nem nehéz felismerni, hogy a szerepük az étkezésben csak afféle "ballasztanyag" az értékesebb illetve finomabb táplálék mellett. Kenyér, tészta, rizs, krumpli: köretek. Körítés a főfogás köré. Ezeket érdemes visszaszorítani, amennyire csak lehetséges. Csak akkor együk, ha nincs más választásunk. Ha van zöldköret, válasszuk azt, ha nincs más köret akkor akár ne együnk köretet. Viszont - és ez lényeges - ha úgy alakul, ehetjük bármelyiket nyugodtan és "feltűnés nélkül". Ne csináljunk úgy mint a hisztis vegák, akik balhét rendeznek ha olyan edényben főzik a kölesüket amiben már készült hús is. Étteremben, vendégségben, stb. nyugodtan együnk bármit. De otthon azért inkább ne, ha már csak rajtunk múlik :)

Próbálok példát mondani de nem könnyű. Sebaj. Ha teszem azt vasárnap hajnalban korgó gyomorra ébrednénk, de a hűtőben egy darab kenőmájason kívül semmi nincs, akkor kenjük fel egy szelet kenyérre és hajrá. Hülye fanatikusok lennénk ha inkább éheznénk. De ha a hűtőben van egy paprika is vagy egy darab sajt, vagy bármi más, akkor kenyér helyett inkább azokkal együk a kenőmájast. A kenyeret elhagyni csak egy-két hétig furcsa, aztán fel sem tűnik az embernek. Legfeljebb a körülötte élőknek az, hogy az illető karcsúsodik :)

Egy "nagy" gondunk lehet, ha reggelire vagy uzsonnára akarunk szerezni valamit. Ilyen esetekre szinte semmi más nem adódik, csak valami pékáru. Ezt kivédhetjük, ha előre készülünk, de ez persze nem mindig lehetséges. (kivédés=pakolunk valami húst + zöldséget és/vagy sajtot, netán az egész helyett valami gyümölcsöt) Ha éhesek vagyunk és csak beugrunk valami útba eső boltba, akkor is lehetőleg kerüljük a "tiszta" szénhidrátot (pogácsa, croissant), és csináljunk inkább valami szendvicset. Abból is inkább egyet jó vastagon telepakolva, mint kettőt vékonyan :) És nyilván lesz olyan eset hogy marad a pogácsa vagy croissant, ezt később kell levezekelni :D

2. Édességek. Ha szokásunk szénhidrátot nassolni (csoki, chips, bármilyen tészta/piskóta/keksz alapú édesség, stb), kellemetlen lesz, de le kell szokni róla. Tapasztalataim szerint a legjobb szemléletet váltani, és a mindennapos majszolás helyett afféle ünnepként tekinteni az édességekre. Ha folyamatosan szénhidrátot zabálunk akkor az elhízás garantált, és lehet készülni sok egyéb problémára is. Ha sosem eszünk többet csokit, akkor viszont hülye fanatikusok lettünk akiknek besavanyodott az élete. Együnk minőségi édességet ritkán, így a káposzta is megmarad és a kecske is jóllakik. Tanuljuk meg élvezni az életet és legyünk igényesebbek. Tegyük félre a mindennapi t*szkó gazdaságos kakóhoz hasonlítható ízesítésű tejtáblákat, és helyette inkább együnk havonta egy igazán finom somlói galuskát, vagy hasonlót, amit tényleg szeretünk.

Aki éppen leszokófélben van az édességekről az tapasztalhat édesség-vágy "rohamokat", amikor "muszáj" valami édeset enni. Ilyen esetekre tudom ajánlani - nálam bevált - a gyümölcsöket, vagy ha az nem elég tartalmas, akkor a gyümölcs+túró kombinációt, végszükség esetén 1-2 kanál mézzel :) Aki még nem evett ilyet annak szokatlan lehet (mint minden újdonság), de már a második kanálnál rá lehet érezni az ízére. Vágjunk össze 1-2 banánt és némi őszibarackot, tegyük rá egy zacskó sima túróra, keverjük össze és voilá.

Akire gyakran jön rá az éhségérzet - és ez kezdő fogyókúrázóknál szinte törvényszerű - az egyen nyugodtan bármit amiben nincs szénhidrát. Ha tévézés közben valamit rágcsálni kell, együnk sonkát, sajtot, répát. Szokjuk meg hogy az éhséget étkezéssel verjük el és nem nassolással. Étkezni persze lehet a tévé előtt is; a kettőt nem a helyiség különbözteti meg egymástól, hanem hogy mi az amit eszünk.

Azt gondolom mondani sem kell (már úgyis megtettem korábban), hogy a cukrozott üdítőket felejtsük el.

Végül egy kis "személyeskedés"... Ez nem egy énblog, és nem is szeretnék magamról sokat írni, de annyit azért mégis muszáj, hogy még 100 napja sincs, hogy ilyen étrend szerint élek, de még a rosszakaróim is elismerően biccentenek, hogy látványosan fogytam. Pedig sosem éhezek, mindig eszek és mindig jóllakásig, ráadásul változatosan. Egy személyes anekdota nyilván nem tudományos bizonyíték, de azért lehet érdekes. Léteznek ennél gyorsabb fogyókúrák is, de egészségesebbek, megengedőbbek és változatosabbak aligha.