Deansdale

Nem divat manapság művelődni. Különösen társadalmi ügyekben nem, amik esetleg a jövőnkre, és főleg gyermekeink jövőjére kihatással vannak. Az istenadta nép nagyobbrészt csak azzal foglalkozik, hogy a legújabb csapat ribanc a menőbbik tévé-csatornán mit csinál egymással meg a közéjük vetett teszkó gazdaságos dzsigolókkal. Akit ez nem elégít ki, az vigyázó szemeit Párizsra veti, vagyis megnézi a hírekben Strauss-Kahn bukását, aztán felhördül valami zsidózáson, majd elégedetten veszi tudomásul, hogy újabb másfél milliárdot adnak a cigányoknak. (A vörösiszap-katasztrófa idején lehetett hallani az illetékes elvtársakat, ahogy arról beszéltek, az érintett falvaknak a pármilliós gyorssegélyen felül ha megvesznek sem tudnak egy garast sem adni.)

Ki foglalkozik hát azzal, hogy mi is lesz velünk? Hová tartunk mint nép, mint ország, mint emberiség? Miért nem foglalkozik senki azzal, hogy a teljes kereszténységből kinőtt és kitört nyugati kultúrkör egyre nagyobb tempóban alakul át a szabadságot szerető emberek rémálmává *? Maholnap egy rendőrállamban fogunk felébredni, ahol mindenkit mindenhol megfigyelnek, és ahonnan nincs menekvés. A konzumidióták azt sem tudják, hogy a kevésbé menő tévé-csatorna műsorában az a bizonyos "nagy testvér", aki figyel téged, az tulajdonképpen honnan jön és kicsoda. Orwell víziójából huszadrangú szappanopera-reality lett, miközben az eredeti nagytestvér tényleg egyre inkább figyel minket. Sőt, ha erre haladunk tovább, elkerülhetetlenül be kell engednünk a családi otthon ajtaján is, hogy kedvére turkáljon a magánéletünkben.

A birkák újabban naponta állnak elő ilyenekkel: "Követeljük a jogszabályok alkalmas módosítását (..., hogy) titkos nyomozási eszközöket is be lehessen vetni." Kik ellen? Hát bárki ellen aki gyanús. Aki nem polkorrekt, aki nem konformizálódott, aki nem érte be a kék pirulával. Az sem baj ha ártatlan, sőt, még az sem nagy tragédia ha a hamis vádak öngyilkosságba kergetik, mint az azóta hatalmas rendőrfiaskóként elhíresült Operation Ore esetében 39 szerencsétlent.

Követelik.

Arra nem gondolnak persze, hogy a hatalom sokkal kevésbé "válogatós" a saját alanyaival, mint azt ők szeretnék - vagyis a hatalom, amivel szeretnének visszaélni, előbb-utóbb az ő seggükbe is beleharap. Ennyire hosszú távra nem képesek előre gondolkodni. Jó is az, ha az állam mindenféle feljelentések meg gyanúsítgatások hatására titokban turkálhat az emberek magánéletében, végülis ez már többször is jól bevált a történelemben. Mindig szép eredményeket hozott, mindig földhözverte magát a boldogságtól az a népesség amelyiken alkalmazták. Pontosabban szólva: amelyik ellen.

Orwell és Huxley az anti-utópiák két nagy lángelméje volt, akik hosszú-hosszú idővel ezelőtt papírra vetették azt, amit még unokáink is látni fognak. A modern emberek többsége persze azt sem tudja kik ők. Az utca embere jó esetben hallott már Orwellről, esetleg tudja, hogy van ez a jó kis "1984" című könyv. De hogy mi is az, és hogyan vonatkozik a mi hétköznapi valóságunkra, az rejtély. Hogy Huxley kicsoda, arról 10-ből 9 embernek fogalma sincs, pedig a "Szép új világ" is legalább annyira találó és félelmetes, mint az 1984. Azért félelmetes, mert találó.

Aldous Huxley érdekes figura volt. A Szép új világot megírta már 1932-ben... Ezerkilencszázharminckettőben. Szerepel benne a popkultúra térnyerése, a szexuális forradalom, a családok és közösségek szétesése, a szoros társadalmi kontroll, amiről az egyén nem is tud, észre sem veszi - vagy ha mégis, vállat von vagy egyenesen örül neki. Ami az igazán érdekes, és amiért ezt a cikket egyáltalán elkezdtem megírni, az az, hogy ugyanő 30 évvel később, 1962-ben (tehát számunkra még mindig valahol az elképzelhetetlen régmúltban) tartott egy beszédet a Berkeley egyetemen, amiben azon szomorkodott, hogy volt lehetősége megfigyelni, ahogy borúlátó jóslatai a társadalom felülről irányított elhülyítéséről és szétzilálásról, valamint természetesen az egyre szorosabb kontrollról valóra váltak. Ha valakinek kétségei lennének, azt megnyugtathatom: azóta ezek a folyamatok nem álltak le, sőt, egyre gyorsulnak. Aki odafigyelt, már 1932-ben előre láthatta, hogy milyen anti-utópia felé sodródik az emberiség, és már 1962-ben mesélhetett arról, hogy hogyan épül és fejlődik az a távirányított rendőrállam, amiről a tömeg nem tud - de nem is érdekli.

És a mai napon ott tartunk, hogy ha valaki arról beszél, hogy az oktatás színvonala nem azért rossz, mert lehetetlen lenne megjavítani, hanem mert lerontották, akkor a tömeg külön biztatás nélkül is szajkózza, hogy az illető sültbolond, aki ...ki merjem mondani? összeesküvés-elméletekben hisz! A gyereket a tévé neveli fel, és azon keresztül Győzike meg Virsliszáj, akik minden normális társadalomban a szutyok legaljának számítanának. (Győzike nem a származása, hanem a szellemi színvonala miatt.)

Normális társadalom ez?

Huxley arról beszél (ha eddig nem említettem volna: 1962-ben), hogy az oligarchák, akik (történelmi értelemben) mindigis léteztek, és létezni fognak, tudatosan és tetten érhetően azon dolgoznak, hogy létrehozzák azt a fajta elnyomást, amit a tömegek élveznek. Ahol a pláza meg a valóságshow betölti az emberek szellemi horizontját - apró képzavarral - faltól falig, és közben eszükbe sem jut, hogy míg az általános iskolában elszörnyedtek mikor meghallották, hogy szegény parasztoknak tizedet kellett fizetni, manapság az ember teljes (szuperbruttó?) keresetének hat-hét tizede vándorol az állam zsebébe járulékok, SZJA, ÁFA, és egyéb adók formájában. És közben bármelyik pillanatban börtönbe lehet dobni azt, akinek nem tetszik a képe - na ez hála Istennek még nem annyira jellemző szerény hazánkra, de a nyugati szomszédok életét már igencsak megkeseríti. Lásd az említett Strauss-Kahn esetét, akit egy prostituált egyetlen hazug szavára rács mögé penderítettek, és aztán csak kínkeservesen tudott kiszabadulni onnan, elvesztett állással és tönkretett ambíciókkal. Ki fogja ezért kárpótolni? Talán a jézuska.

És vannak szellemileg alultáplált, de annál nagyobb mellényű megmondóemberek magas lóháton, akik szerint ez jó. Sőt, ebből még több kell! Ártatlanok meghurcolása, a szabadság eltiprása, a rendőrállam térnyerése szerintük olyan cél amiért harcolni érdemes, amiért petíciót kell írni a kománynak. Mintha szüksége lenne bátorításra egy olyan kormánynak, amivel így is az a fő probléma, hogy mániája a hatalmat a saját kezébe összpontosítani.

Nevezzenek paranoiásnak, de úgy érzem addig jó nekem, amíg az állam nem kopogtat az ajtómon. Elvagyok én a magam csendes kis világában - egészen addig amíg valami fasiszta gondolkodású egyén úgy nem érzi, hogy rám kell uszítania a gestapót. Elég egy patriot act, és máris megyek a börtönbe konkrét vád, bizonyíték, tárgyalás, állampolgári vagy emberi jogok, ügyvéd és kilátások nélkül.

Orwell és Huxley pedig forog a sírjában. Figyelmeztettek minket, de hiába. Hagytuk szép lassan becsapni magunkat, hagytuk hogy a fagyi meg a mozi elterelje a figyelmünket arról, hogy a háttérben a nemzetközi bankár elit átvette a világ irányítását, és szépen egyengetik az útjukat az új világrend létrehozása felé, amiben nincs vallás, nincs kultúra, sőt, nincs egyén sem, csak boldog tömeg, ami örömmel dolgozik, hiszen mit is akarhatna azon felül, hogy vég nélkül - és kéretlenül - ömlik a nyakába a szex, a pia és a rock'n'roll. Illetve az a szenny, ami ezeket felváltotta.

* Aki esetleg nem tud angolul: a linkelt hír arról szól, hogy a tervek szerint a brit kormány 400M angol fontot szán egy új programra, aminek kereteiben 20,000 "problémás" család otthonába szerelnének fel megfigyelő kamerákat.

Mértéktartó előrejelzések szerint hamarosan az emberek fele cukorbeteg lesz. Szerinted ez normális?
Egyes - talán túlzó, talán reális - felmérések szerint a 40-50 évesek háromnegyede szenved valamilyen (pre-)diabétesszel összefüggő problémától.
http://www.lef.org/magazine/mag2011/jan2011_Glucose-The-Silent-Killer_01.htm

Találtam egy érdekesnek tűnő cikket a díványon, ami elméletileg a luxusprostikról szólt volna. Persze már a link fülszövege megadta az alaphangulatot ezzel: "Mire gondol ilyenkor a nő, még ha csak megvetett, lenézett prostituált is?" Hát kérem, aki ilyen ostoba, az ne írjon cikket/könyvet. A luxusprostikat legfeljebb a csúnyább nőtársaik vetik meg, a férfiak nemigen. Aki képes egy átlagos család 1-2 havi megélhetését jelentő összeget odaadni egy nőnek egy esti együttlétért, azért, mert az csodálatosan szép és szívmelengetően odaadó, az nem fogja egyúttal lenézni. Ez valami aberrált fantáziája egyes nőknek, hogy a férfiak szükségképpen lenézik a nőt akivel szexelnek. Hetedhétországra szóló baromság.

Aztán elkezdtem volna olvasni a cikket, de kiderült hogy - jobb szó nincs rá - moslék. Folyamatosan keveri a fikciót a valósággal, a véleményét a tényekkel, a feminista dogmát a realitással. Tele van bizonyítható tévedésekkel és önellentmondásokkal. Semmi kihámozható lényeg nincs az egészben, mindössze annyi a célja, hogy néhány kaotikus agyú nő jót szórakozzon olvasás közben. Az, hogy utána egy rakás téveszme és hazugság marad(hat) a fejükben, az nem gond. Terjesszék csak az olyan retardált feminista propagandát, mint hogy "Ha egy férj a rosszul működő házasságából képtelen kilépni, de elég lóvéja van, akkor úgy kompenzálja az asszony arcán elhelyezni kívánt pofonok vágyát, hogy felszed és összever egy prostit." Aki ilyet képes leírni az normális ember nem lehet, és az is teljesen biztos, hogy hozzávetőleges segédfogalma sincs sem a prostitúcióról, sem a férfiak szexualitásáról.

Így hát ebből a cikkből nem lesz komoly elemzés, inkább csak egy nehezen megfogalmazható vágy, hogy bárcsak normális újságírók is foglalkoznának a témával.

...hanem a feminista fajta. Csakhogy az legtöbbször rém.

Döntöttem, egyedül fogadok örökbe - mondja a cikk a Dívány portálján. Hogy miről is van szó, és miért mondom erre, hogy feminista rémálom?

"Margit egyedülálló anya lesz. Nincs ebben semmi különös, manapság senki nem lepődik meg azon, ha az apuka csak hétvégén vagy éppen akkor sem látja a gyermekét."
A magyar társadalom még nem tart ott, hogy ez teljesen normális és hétköznapi dolog legyen. Az angloszférában már lehet hogy így van, nálunk szerencsére még nem. Legfeljebb a feministáknak tűnhet úgy, hogy az apátlanság "normális", mindenki más tudja, hogy nem az.

"a most 42 éves asszony egyedül döntött úgy, hogy örökbefogad egy kislányt. Hogy mi vezette erre az útra? Az, hogy az igazit hiába kereste évekig, nem találta meg"
Aki az "igazit" 40 éves koráig hiába keresi, azzal a nővel baj van. Vagy ő maga elviselhetetlen, vagy teljesen beteg elvárásai vannak a férfiakkal szemben. Olyan nő nem létezik a földön, aki fizikailag képtelen lenne egy elfogadható párt találni magának. Csak olyanok vannak, akiknek semmi sem elég jó. Vagy akár azt is mondhatnám, ha a mi Margitunk 30 éven keresztül várta, hogy becsönget Brad Pitt vagy Kevin Costner és megkéri a kezét, akkor szörnyű önbecsapás áldozata, amiért senki mást nem hibáztathat - legkevésbé a férfiakat.

"Évekig ismerkedtem. Jó néhány sikertelen próbálkozáson vagyok túl. A leghosszabb együttélésem majdnem két évig tartott."
Árulkodó jel, nem is kicsi. Aki 2 évnél tovább senkivel nem bír meglenni...

"Újság- és internetes hirdetést is adtam fel, sőt, egy időben chateltem is. De aki írásban vagy éppen telefonon nagyon jó fejnek tűnt, arról is kiderült, hogy valami bibi van."
Az egyetlen bibi ami az olvasó szemét kiüti, az a túlságosan magasra helyezett léc, az irreális elvárások.

"Egy férfi volt, aki nagyon tetszett, igazi úriember volt, de valószínűleg nem volt kölcsönös a vonzalom, mert eltűnt."
Köh-köh.

"megfordult a fejében, hogy csak azért fekszik le az egyik partnerével, hogy teherbe essen tőle, de végül soha nem vitte rá a lélek. Márcsak azért sem, mert félt, hogy az alkalmi társa esetleg apai jogokat követel majd."
Na ez aztán egy érdekes gondolat. Hogy az a szemét apa esetleg részt akar venni a gyerek életében??? Mik nem vannak?! Persze a gyerektartást azért fizethette volna, gondolom. Ha az a kérdés, hogy fizetnie kell-e, akkor az az ő gyereke, de ha az a kérdés, hogy nevelheti-e, akkor köze sincs hozzá. Egy modern feminista nőnek ez a férfi: spermabank, aztán bankautomata. Azon felül lehet lekopni.

"Velem azonban egy ügyintéző kivételével nagyon rendesek voltak. Az az egy nő (...)"
Azt hittem a nők mind rendesek. Legalábbis a feminista dogma szerint.

"(...) azt feszegette, jól meggondoltam-e, tudom-e, milyen anyagi áldozatokkal jár egy gyerek"
Hát ez nekem nem szemétségnek tűnik, inkább realizmusnak.

"Nála csak titkos örökbefogadás jön szóba és csak lány. Hogy miért éppen lány? Talán, mert a lányokkal egyszerűbb."
Vagy mert ilyen korban élünk, ahol a férfiség kiment a divatból. Hát persze hogy lány kell neki, ahogy a teljes nyugati civilizációban minden utódra vágyó pár kétharmadának. Milyen jó példája ez is a "patriarchális elnyomásnak"... Pf.
És hogy a lányokkal "egyszerűbb"? Ilyet csak az képzelhet aki még nem nevelt egyet sem.

"De Margit hisz a sorsban, úgy érzi, hogy a neki ,,rendelt" kicsi hamarosan megérkezik."
Ha nem a feminista parasztvakítást követte volna, miszerint első a karrier, és minden férfi szemét disznó, akkor 42 éves korára már 3 iskolás korú gyereke lehetne, és egy férjjel együtt egy boldog család közepén várhatná a nyugdíjas éveket. Ehelyett magányosan ücsörögve az üres lakásban vakarhatja a macska hátát amíg a bürokrácia tologatja a papírjait, és ha sikerrel jár is, az a gyerek sajnos sosem lesz igazán az "övé".

De legalább intő példa a többi nőnek: előbb-utóbb megszólít az anyaság ösztöne, és ha kifutsz az időből, az isten sem tud segíteni rajtad (a feminista igék meg még kevésbé). Ha van csepp eszed, első a család, és csak aztán a karrier. A férfiak meg olyanok amilyenek - pont mint a nők. Tanulj meg kompromisszumokat kötni és együtt élni velük.

Az ember, az emésztése és az egészsége is összetett rendszerek. Egyik sem olyan, mint egy gép, ami vagy be van kapcsolva, vagy pedig ki. Az egészség egy skálán mozog, ahol a legtöbbünk valahol középtájon lavírozik. Megvagyunk, de lehetnénk jobban is. Ehhez mérten a táplálkozásról sem érdemes végletekben gondolkodni. Nem létezik olyan, hogy egyedül üdvözítő étrend, nem létezik olyan étek amit fővesztés terhe mellett kötelező vagy tilos lenne fogyasztani. Nyilván a patkányméreg és társai külön kategória, most a hétköznapi táplálkozásról szeretnék beszélni.

A lényege ennek a bevezetőnek annyi, hogy a táplálkozás egy hosszú távú folyamat, amiben dolgokat elrontani vagy megjavítani is csak hosszú távon lehet. Ha rosszul táplálkozunk, az csak évek múlva derül ki; ha aztán átváltunk egészséges életmódra, az is csak évek múltán fogja elérni a "teljes hatásfokát". Ez az egyik oka annak, hogy rövidtávú kúrában gondolkodni bolondság. A legtöbb ember, aki diétába kezd, nem gondolja végig ezeket a dolgokat, és össze-vissza variálja az étrendjét mindenféle divatoknak, félreértéseknek vagy éppen a leküzdhetetlen mohóságának megfelelően. Folyton váltogatja az éhezőkúrát a hízókúrával (anélkül hogy tudna erről vagy értené). Szentírásnak kezel bizonyos dolgokat, és aztán bűntudata van ha eltér a muszájtól vagy a tilostól. Besokall, megunja a szigort, legyőzi a vágy az orosz krémtorta vagy a kacsasült iránt, abbahagyja az egészet egy életre. Vagy legalábbis jövő tavaszig. Rosszabb esetben belegebed, belebetegszik vagy megszállott lesz, aki a környezetében élőket zaklatja a megváltó receptekkel és frázisokkal.

A táplálkozás egy nagyon rugalmas dolog. A szerveztünk sokkal okosabb mint hinnénk. Ha nem így lenne, hetek alatt megölhetnénk magunkat egy kiegyensúlyozatlan étrenddel. Létezik afféle optimális étrend, ami a szervezetünknek nagyon jó - de ezt követni nem kötelező. Ha eltérünk az optimálistól, attól még nem leszünk se betegek, se kövérek (legalábbis nem azonnal). A tökéletes táplálkozás olyan mint a jézusi szeretet: törekedni kell rá, de megvalósítani gyakorlatilag lehetetlen.

Amire az embernek a mindennapi életében szüksége van, az az, hogy lefektessen egy szilárd és egészséges alapot, ami biztosítja számára, hogy nem hízik el és nem nem lesz beteg. Ennek az alapnak mindenekelőtt tarthatónak kell lennie, vagyis nem lehet túl szigorú. Ha az embernek az evés önkínzássá válik, akkor nincs értelme az egésznek. A jó alapon kívül még egy nagyon fontos dolog van, amit az embernek meg kell értenie: az alap azért alap, mert attól el lehet térni. Szorongás és bűntudat nélkül eltérhetünk az egészséges étrendtől, ha tudjuk hogy mit csinálunk, miért csináljuk, és persze azt is tudjuk, hogy a kilengéstől függetlenül azért követjük az egészséges étrendet. Ezzel kapcsolatban van egy fontos alapelv, amit sokan nem ismernek, pedig elengedhetetlen egy normális diéta tartós fenntartásához: elég, ha 80%-ban követed a szabályokat, 20%-ban eltérhetsz tőlük "büntetés", elhízás vagy egészségromlás nélkül. Ez az amit 80/20 szabály néven szoktak emlegetni a hozzáértők.

Tehát a rövidtávú kúrák kilőve, a szigorú diéták szintén, akkor mi marad, és az miért és hogyan működik?

Kezdjük talán egy összefoglalással. Ha szeretnél fogyni és egészségesen de változatosan táplálkozni, akkor a következők a jó hírek:
- Nem kell végleg lemondanod semmiről amit szeretsz.
- Nem kell olyat enned amit nem akarsz.
- Soha nem kell koplalnod, vagyis mindig jóllakhatsz.
- Nem kell olyan szabályokat követned, amik megnehezítik a hétköznapjaidat, vagy a környezeted előtt "lejáratnának", vagy magyarázatra szorulnának.

Mindez azért van így, mert a tökéletes táplálkozáshoz semmi másra nincs szükséged, mint bizonyos arányok eltolására, bizonyos hangsúlyok áthelyezésére. Ebből kicsit kevesebbet, abból kicsit többet. Akinek még ez is túl szigorú, annak minden mindegy. Az éljen ahogy akar és élvezze a kövérséget :)

Vannak persze rossz hírek is:
- Szükség lesz némi önfegyelemre. A 80/20 szabály megfelelő lazaságot engedélyez, de ezt viszont tartani kell. Aki ezen átbukik annak küszködés lesz az egész.
- Van néhány szokás, illetve apróság, amiről jó ha tudunk - ezekről később esik szó bővebben.
- Lehet, hogy lesznek plusz kiadásaid. Nem nagyok, de ha pénztelenebb vagy akkor azért érezhetőek. Ez abból ered, hogy sok hízlaló és egészségtelen étel olcsó. Persze az is igaz, hogy ha már gyógyszereket szedsz táplálkozási eredetű bajaidra, akkor ezeknek az árát megspórolhatod.

Visszakanyarodva a bevezetőben elmondottakhoz: senki sem menthetetlen, és csak nagyon keveseknek van szüksége azonnali változtatásokra. Aki nem cukorbeteg vagy nincs egyéb táplálkozással összefüggésbe hozható problémája, annak semmi oka kapkodni. Még akkor sem ha kövér. Felejtse el mindenki a háromhetes káposztaleves-kúrákat, a hathetes spárgaturmix-diétát meg a hasonló önkínzó divatokat. Helyette készüljön fel inkább egy hosszantartó változásra.

Mindez persze mégiscsak egy apró "zökkenővel" kezdődik, de ennek igen jó oka van, és mindössze 4 napig tart. A "normál" egészséges táplálkozás nagyon jó dolog, nem nehéz fenntartani születéstől halálig sem, és nincs is benne túl nagy szigor - de ha már elhíztunk vagy betegek vagyunk, akkor valahogy jelezni kell a testünknek, hogy mostantól más idők jönnek. Ez a jelzés a testünk átállítása cukor felhasználásáról a zsír felhasználására, vagy másképpen szólva a ketózis beindítása. Ez a megfelelő módszerrel 3-4 napig tart, utána jó esetben egy életen át nem lesz gondunk vele.

Hogy miért van erre szükség? Mert amíg a szervezetünket szénhidráttal tömjük, és amíg azt használja üzemanyagnak, addig lefelé haladunk a lejtőn. Az "egészség" és a "szénhidrátban gazdag táplálkozás" egymást kizáró fogalmak. Át kell állnunk arra, hogy a szervezetünk zsírt égessen, mert egyrészt ettől fogunk lefogyni, másrészt ez a zsírégetés egyben azzal is jár, hogy nem fog ingadozni a vércukrunk, nem lesz bajunk az inzulinnal, tehát nem leszünk soha cukorbetegek, sokkal kevesebb szív- ér érrendszeri betegségünk lesz, stb. A ketózis mint a "gyógyító folyamatok beindítója" tehát kikerülhetetlen. Viszont 4 nap alatt megvalósítható, tehát ez még az akaratgyenge emberek számára is viszonylag könnyen elérhető. Aki 4 napra nem tudja letenni a kenyeret, sütit és kólát azért, hogy lefogyjon és meggyógyuljon, azzal a legjobb akarattal sem tudok mit kezdeni. Ennyit be kell tudnunk fektetni a saját egészségünkbe.

Miről van hát szó egész konkrétan? 4 nap totál szénhidrátmentességről. Ez alatt egyáltalán nem ehetünk szénhidrátot, de bármi mást igen, ráadásul annyit amennyit csak akarunk. Négy napig mellőzzük a kenyeret, tésztát, és bármi mást amiben búza, vagy bármilyen gabona van; a rizst; a krumplit és a kukoricát; a hüvelyeseket, vagyis a babokat és borsókat; az édes gyümölcsöket; és minden olyan ételt és italt amiben cukor van. Ehetünk ehelyett bármennyi húst, halat, tojást, szénhidrátmentes(!) zöldségeket, vajat és sajtot, zsírt. Ez lehet hogy nem túl nagy választék, de 4 napra azért bárkinek tartható. Ha valaki nem rajong ezekért az ételekért, annak nem kell tömnie magát velük, de szénhidrátot semmi esetre sem ehet.

Ezután a 4 napos ketózis-beindító folyamat után rátérhetünk a "normál" egészséges táplálkozásra, ami életünk végéig nyugodtan tartható, mert nincs benne semmi radikális, semmi elviselhetetlen. Ha valaha is visszaesnénk a régi "cukros" táplálkozáshoz - amit nem ajánlok - akkor sincs más dolgunk, mint újra lenyomni a 4 napos ketózis-beindító kúrát és újra felvenni az egészséges táplálkozás ritmusát.

Kicsit bővebben akkor a normál egészséges táplálkozásról. Ez a paleo, az atkins és a józan ész keveréke. Mindhárom szerint vissza kell szorítani a szénhidrátot; tegyünk hát úgy. Ez hétköznapi magyar nyelven annyit tesz, hogy:

1. A finomított cukorról nagyjából le kell mondanunk. Sem italokban, sem ételekben nem érdemes fogyasztani, mert ez a legkárosabb táplálék a szervezetünkre nézve. Ha mégis olyat eszünk/iszunk amiben cukor van, akkor fokozottan figyeljünk arra, hogy előtte-utána minimum aznap, de lehetőleg még másnap se fogyasszunk más szénhidrátot. (Itt látszik azért az is, hogy nincs kegyetlen vasszigor, csak erős de józan megfontolás.)

2. Gabonát csak akkor együnk ha valami speciális jelentősége van számunkra - mondjuk legyen az szülinapi torta, vagy havi 1-2 alkalommal a kedvenc spagettink, vagy édesanyánk házi sütésű kenyere. És ha már gabonát eszünk, akkor figyeljünk oda hogy aznap - és lehetőleg másnap is - ne együnk más szénhidrátot (lásd az 1. pont). Az ideális az, ha a kenyeret teljesen ki tudjuk zárni az étrendből, de ha havi egy-két szelet becsúszik attól még egészségesek maradunk. Heti egy szeletnél akkor se együnk többet ha az ég leszakad. Ez csak 2-3 hétig lesz furcsa és szokatlan, utána egyszerűen fel sem tűnik hogy leszoktunk róla.

3. Rizs. Határeset. Sok benne a szénhidrát, de nem annyira káros mint a búza. Ritkán fogyasszuk, de azért nem kell tőle rettegni. Heti egynél többször nem ajánlott.

4. Burgonya, kukorica: ezekben is viszonylag sok a szénhidrát, de már feleannyi sincs bennük mint a gabonákban, tehát ha azokat sikerült kiszűrni, akkor ezeket fogyaszthatjuk kicsit bátrabban. No ez nem azt jelenti, hogy ezeket zabálni kell, csak annyit, hogy nem szükséges őket nagyon korlátozni. Heti 1-2 alkalommal beférnek, de cukorbetegség, vagy gyors fogyás utáni vágy esetén érdemes még ebből is lejjebb venni.

Ha véletlenül megfeledkeztem valami fontos szénhidrátforrásról azt nézzék el nekem, mindenesetre szerintem a lényeg ennyi. Ha egyetlen mondatba akarnám sűríteni a teljes tökéletes étrendet, akkor az annyi lenne, hogy cukrot és gabonát csak egészen kivételes alkalmakkor fogyassz, rizst és burgonyát pedig csak akkor ha semmi jobb ötleted nincs köretre. Minden mást ehetsz kedvedre, és sose fogsz elhízni.

Az egész rendszernek az az alapelve, hogy beindítjuk a ketózist és aztán nem hagyjuk a testünket "visszaesni" a régi cukorégető üzemmódba. Egy-egy szénhidrátlökésre még nem áll vissza, tehát a ritka szénhidrátfogyasztással semmi gond nincs egészen addig, amíg az étrendünk szilárd alapja a fehérje és a zsír. Ha egymás után 3-4 napon fogyasztunk szénhidrátot, akkor visszaáll a test cukorégetésre, és újra előszedhetjük a fiók mélyéről a vércukorcsökkentőt, a vérnyomáscsökkentőt és stb. Használjuk az eszünket, és tartsuk kordában a mohóságunkat. Ha véletlenül mégis visszaestünk, akkor sem kell kétségbe szakadni: újra belekezdünk a 4 napos ketózisra váltó diétába és aztán visszatérhetünk a rendes egészséges étrendhez. Ha csak megettünk egy szelet tortát vagy két vajas kenyeret, akkor erre még nincs szükség.

Aki ezt a rendszert követi, az fogyni fog és egészségesebb lesz. Igaz nem máról holnapra, de ahogy a bevezetőben említettem, ilyet ne is várjon senki. Ha heti 1 kilót fogyunk, az már jó eredmény. Ha egyszer a meghízás évekig tartott, akkor várjuk ki a fogyás néhány hónapját. Aki türelmetlen, és gyors javulást szeretne, de egyúttal hajlandó is megfizetni az árát szigorral, az folytassa a 4 napos ketózis-diétát hosszabb ideig.

Nem szeretem ismételgetni magam, de muszáj hangsúlyoznom, hogy ha az alapétrendet követjük, amellett nyugodtan és bűntudattól mentesen kilenghetünk (80/20 szabály). Ehetünk mi vattacukrot vagy puffasztott rizst is, vagy bármi mást amihez kedvünk van, csak lehetőleg ne túl sokat, és ha egyszer ilyet ettünk, akkor 1-2 napig figyeljünk oda jobban a többi szénhidrátra.

Pár szó a jóval fentebb szóba hozott szokásokról és apróságokról:
Az ember életében sok olyan alkalom van, amikor egy ideig nincs étvágya. Betegség, stressz, túláradó jókedv, gyász, vagy csak spontán étvágyhiány, satöbbi. Ilyenkor semmi esetre se kövessük el azt a ballépést, hogy valamit leerőltetünk a torkunkon! Bízzunk a testünkben, az tudni fogja mi kell neki, és ha nem jelez éhséget, akkor ne tömjük feleslegesen. Örüljünk inkább a furcsa lehetőségnek, hogy fogyhatunk, ráadásul ha 1-2 napig alig csipegetünk valamit azt a gyomrunk is megszokja és utána később is jóval kevesebbet fogunk enni.
Egészségesebb ha egyszerre csak keveset eszünk, de napjában többször. Ha van rá lehetőségünk szokjunk át ilyen táplálkozásra.
Amint a jóllakottságnak a legelső halvány kis jelét érezni véljük, azonnal hagyjuk abba az evést. Ne együnk meg semmit csak azért, mert a tányéron van, mert "férne még", vagy bármi ilyesmi. Figyeljünk jobban a gyomrunk jelzéseire, és ha tele van, akkor ne együnk többet.
Igyunk sok vizet. Lehetőleg ezt is naponta többször, ne egyszerre sokat. Ha ránktör valami nagy éhség (ilyen is előfordulhat bárkivel), akkor igyunk közben pár korty vizet is.
Előfordulhat olykor, különösen ha "váratlanul" sok szénhidrátot eszünk, hogy a vércukorszintünk ingadozása miatt kellemetlen érzeteink lesznek. Ez egyáltalán nem veszélyes, és ne kövessük el azt a hibát, hogy a cukorral megrángatott vércukorszintet még több cukorral akarjuk helyrehozni. Ehetünk pár falat szénhidrátot "gyorssegélyként", de ne vigyük túlzásba. Igyekezzünk inkább lecsillapítani az ingadozást azzal, hogy eszünk valami "semlegeset", vagy egy kicsit leülünk nyugizni, pihenni. (Ilyet nem fogunk a mindennapokban tapasztalni, elsősorban csak azok kedvéért írtam ide, akik cukorbetegségben vagy metabolikus szindrómában szenvednek.) Aki vércukorszint-csökkentő gyógyszereket szed, és emellett leesik a vércukra, az ne a cukoradagot növelje, hanem a gyógyszeradagot csökkentse!
A "rágcsálást" alakítsuk át. Ne együnk chipset vagy édességet se a tévé előtt, se unalmunkban. Ha úgy érezzük, hogy jól esne "valami kis semmiség" akkor vagy együnk pár falat rendes kaját, vagy rágcsáljunk répát, gyümölcsöt, abszolút végszükség esetén próbálkozhatunk mogyoró- vagy diófélékkel. Ne feledkezzünk meg a vízivásról sem.
Hallhatunk esetleg olyat másoktól, hogy a diéta során az izmok is csökkenni fognak, nem csak a zsír. Igen ilyen létezik, de! Jó ha tudjuk, ez minden diétánál így van, egyáltalán nem csak a szénhidrátszegény diétánál. Sőt, azt lehet mondani, hogy a diétafajták közül még a szénhidrátszegény az, ami a legjobban kíméli az izomzatot.
Ja, és végül: ne használjuk a 80/20 szabályt arra, hogy legyen egy könnyű kibúvónk a folyamatos cukorevésre. A 80/20 szabály azért van, hogy az ember ne roppanjon bele a szigorba, amellett hogy a tökéletességre törekszik. Mérjük fel, hogy mit is jelent az a 20%, ne legyen napi 5 étkezésből 3 "kivétel" :)

Most az is nagyon figyeljen, aki nem szereti a borokat :)

A tokaji aszút 6-ig terjedő skálán "puttonyozzák". Ami erre a skálára nem fér rá a cukortartalma miatt, azt "aszú eszencia" névvel illetik. Mint bor, ezek a legfinomabbak a világon.

Létezik  a tokaji aszúnak egy mustja - jobb kifejezés híján nevezem így -, amit a borászok szimplán csak "eszenciának" neveznek. A "sima" mustra kevéssé hasonlít. Sűrű, mint a motorolaj, és a színe is olyan. Az íze nem :D

Szakértők leírásában: "Az egymásra ömlesztett aszúszemekből saját súlyuknál fogva méz sűrűségű folyadék préselődik ki."

Ha valaha is azon a vidéken járnánk, és módunkban áll találkozni egy bortermelővel, kérdezzük meg hogy ihatnánk-e ebből az eszenciából egy kortyot. Higgye el nyugodtan mindenki, megéri a fáradságot. Egészen elképesztő. Soha életünkben nem fogunk semmi ehhez hasonlót kóstolni. Hangsúlyozom: nem összetévesztendő az aszú eszenciával! Bolti forgalomban nem kapható, szerintem speciális borász körökben sem. Ezt vagy ott isszuk egy helyi gazdánál, vagy sehol.

Még az előző blogomban írtam cikket arról, hogy a hollywoodi sztárok kampánya a gyermekprostitúció ellen micsoda ostobaság.

Részlet:

"100 000 és 300 000 közé tehető a prostitúcióra kényszerített gyermekek száma"

Ezzel az idézettel két eset lehetséges: vagy direkt félreérthetően fogalmaznak, és a számadatok az egész világra vonatkoznak, vagy pedig direkt hazudnak. Az USA-ban a hivatalos adatok szerint ennek töredéke sincs a gyermekprostitúció."

A minap jelent meg az amerikai sajtóban egy cikk, ami betűről betűre bizonyítja az igazamat.

Részlet:

"Law enforcement records show that there were only 8,263 arrests across America for child prostitution during the most recent decade.
That's 827 arrests per year.
Some cities, such as Salt Lake City and Orlando, go an entire year without busting a child prostitute. Others, such as Las Vegas, arrest or recover 100 or so per year.
Compare 827 annually with the 100,000 to 300,000 per year touted in the propaganda."

Magyarul: A rendőrségi adatok szerint 8263 letartóztatás volt az USA-ban gyermekprostitúciós ügyekben az elmúlt évtizedben. Ez 827 letartóztatás évente. Egyes városokban, mint Salt Lake City vagy Orlando, teljes évek múlnak el egyetlen eset nélkül. Máshol, például Las Vegasban évente 100 körüli letartóztatás van. Hasonlítsuk össze a 827-et az évi 100-300.000 "áldozattal" amit a propaganda emleget.

Hogy mi ennek az igazi jelentősége? Az, hogy a feministák jelenleg is a törvények szigorításáért lobbiznak hazánkban (is). Egy olyan témában, ami egyértelműen illúzió. A szigorúbb törvényekbe eddig mindenhol, ahol bevezették őket, rengeteg ártatlan férfi bukott bele. Semmi szükségünk arra, hogy a radikális feministák egyetlen ujjal mutogatására férfiakat hurcoljon meg az igazságszolgáltatás, vagy hogy ezt a hatalmat a feministák törvényi erővel az összes nő keze ügyébe helyezzék.

Lazán kapcsolódik a témához a hír, hogy Dominique Strauss-Kahn ügyében előrelépés történt: az ügyész szerint az új bizonyítékok fényében a vád valószínűleg összeomlik. Még egy ember, akit ártatlanul megvádoltak, és ezzel tönkretettek. Az állását elvesztette, a francia elnökségért természetesen már nem indulhat, holott esélyesnek tartották. A nyugaton már divatos feminista stílusú "igaszágszolgáltatás" újabb sikertörténete. Biztos, hogy kell ez nekünk?

Jól szemlélteti a feminista látásmódot a következő idézet:

"(...) a világ leggazdagabb harmada túlnyomórészt férfi, a legszegényebb harmada pedig túlnyomórészt nő. Komoly gazdasági érdekek mentén lavíroznak hát a férfiak a nők ellenében évezredek óta."

A férfiak a nők ellenében? A "szegényebb harmad" nő? Miről beszél ez a feminista egyáltalán???

Kik azok, akik gazdasági érdekek mentén egymásnak feszülnek? A riválisok. Olyan rivális cégek, mint mondjuk az IBM és az Apple, vagy a McDonalds és a Burger King. Ezekről el lehet mondani, hogy a gazdasági érdekeik ütköznek. Hogyan is lehetne ezt férfiakra és nőkre vetíteni?

Leginkább sehogy. Ha a férfiak és nők által alkotott kisebb egységeket nézzük, amiket póriasan "családnak" is szoktak nevezni, azoknak a gazdasági érdekei közösek. Teljesen értelmetlen és holdkóros dolog lenne arról beszélni, hogy a férjnek bármilyen érdeke fűződne ahhoz, hogy a felesége elszegényedjen, vagy mondjuk eleve sültbolondság olyasmire gondolni, hogy a férj a feleség elszegényedésén gazdagszik meg. A család közös érdeke egyben a családban élő egyének érdeke is - együtt szegényednek vagy együtt gazdagodnak, tehát semmiféle gazdasági érdekellentét nincs közöttük.

Ha családokat nem alkotó - tehát egymásnak idegen - férfiakat és nőket nézünk, a helyzet nem sokat változik. Ha Rottenbiller Edömér nyitni akar egy csapágyboltot, azt nem valami nő elszegényedésének érdekében teszi. Nincs a szabad piacgazdaságnak olyan szelete, ami feltételezné - vagy elbírná - az olyasfajta férfi-nő szembenállást, amit a feministák próbálnak a torkunkon lenyomni. Férfi és nő egymásnak nem ellenfele individuális szinten sem, hacsaknem egymással versengő cégeik vannak, de ez esetben nyilván nem az eltérő nemi szerv okozza a versengést, hanem a cégek piaci versengése, ami nemektől teljesen független.

És ugyanez igaz általános szinten is, vagyis egy adott társadalomban a férfiak és a nők egymásnak nem riválisai. Nincs olyan erőforrás, amiért a nemek egymás ellen harcolnának. Nincs olyan mechanizmus, ami arra késztetne társadalmi csoportokat, hogy ellenkező nemű csoportok eltiprásával próbáljanak haszonhoz jutni. A hegesztők nem harcolnak a tanárnőkkel, a sofőrök nem ellenségei a bolti eladóknak.

Illetve... Ez alól az egyetlen kivétel a feministák csoportja. Ők az egyetlen közösség, ami a férfiak erőforrásait akarja magáévá tenni, alapvetően kétféle módon: az egyik, hogy megpróbálnak minél nagyobb szeletet megkaparintani az állam tortájából, vagyis folyamatosan tartják a markukat az állam adóbevételeiért, amit többségében férfiak fizetnek. Ilyen szipkázás egyfelől az egyedülálló anyák támogatása, a női vállalkozók kedvezményei, másfelől a feminista szervezetek pénzelése, stb. A másik módszer, hogy az állam közvetlenül utalja át a férfiak vagyonát a nőknek: gyerektartás, nőtartás, stb. Plusz vannak még olyan érdekes elképzelések, mint a "férfiadó", ami egyelőre még csak pár országban került bevezetésre, de feminista körökben hihetetlen népszerűségnek örvend.

Az idézetben található másik érdekes kijelentés is ugyanilyen hiteltelen. Szó sincs arról, hogy a férfiak gazdagok, a nők meg szegények. Erről csak akkor beszélhetnénk, ha a társadalomban minden egyén a többiektől elkülönülve élne, vagy pedig a saját neméből toborzott közösségekben, tehát a férfiak férficsoportokban élnének, a nők pedig nőcsoportokban. De nem ez a helyzet: az emberek családokban élnek, férfiak és nők vegyesen, vagy pontosabban fogalmazva együtt. Tehát ha valahol gazdagság van, azon osztozik a férfi és a nő, ha pedig valahol szegénység van, azon is. Ez alól persze akadnak kivételek, de a társadalom tetején csak szórványosan. Nincs a világon sehol számottevő "playboy réteg", ami gazdag egyedülálló férfiakból állna, akiknek a vagyonából egyetlen nő sem részesedik. A gazdag férfiak kevés kivételtől eltekintve párkapcsolatban élnek. Ahol több az egyedülálló férfi, az inkább pont a társadalom legalja. A hajléktalanok, munkanélküliek táborát főleg férfiak alkotják, és nem kell kutatómunka hogy tudjuk, ezeknek a férfiaknak gyakran nincs párkapcsolata. Tehát azt lehet mondani, hogy a vagyonból a nők is részesülnek, a szegénységből viszont inkább csak a férfiak.

Előre hallom, hogy valaki az afrikai országokban éhező nőkre fog hivatkozni. Igen, léteznek szegény nők. De azért mert a tévében nem mutatják, még sejthetjük, hogy az ugyanott élő férfiak sem mind milliomosok, csak a média jóval kevesebb figyelmet fordít rájuk. Ha egy etióp nő a gyerekével éhezik, akkor az apa is ott van valahol a környéken, ugyanolyan éhesen, esetleg már elföldelve. Csak a feministák képzelik, hogy a világ tele van olyan katasztrófával, ami csak a nőket sújtja, a férfiak meg valami ismeretlen eredetű csoda folytán valahogy kimaradnak belőle. Egy valamirevaló feminista szerint egy férfira nem hat a földrengés, cunami, éhezés. Ezek mind csak a nőket sújtják. Ahogy a régi vicc is mondja: "Holnapután világvége! A gyerekek és nők a leginkább sújtottak!"

Ahogy a feministák a gazdasági kérdéseket látják, az maga egy katasztrófa. Szerintük minden férfi gazdag, mégpedig azért, mert nőket zsákmányol ki és nyom el. Minden férfi élete habzsidőzs, miközben a nők szenvednek. Ez a kép persze csak a fejükben létezik. Gyurcsánynak, Orbánnak felesége van, és a kopasz mercis mellett sem egy másik "patriarcha" ül, hanem a nője. Ahol pénz van, ott a nemek nagyjából ugyanúgy részesülnek az áldásaiból. Ahol nincs, annak az átka szintén közös teher. A férfi és nő nem egymás ellenségei, legfeljebb egyes gyűlölet-ideológiák szerint.

A NANE családon belüli erőszakkal kapcsolatos baromságain már túl vagyunk, nézzük a nemi erőszakot... De ezt már nem elemzem végig, mert gondolom az olvasóknak sincs végtelen türelme. Elég lesz a szaftosabb részeket cincálgatni.

"[a nemi] erőszak hajtóerejét nem a kielégületlenség, hanem a nők gyűlölete és az áldozat feletti kontroll és hatalom jelenti."

Tipikus, szokásos feminista félkegyelműség. Aki egy nőt megerőszakol, az a szex miatt csinálja. Nőgyűlöletről szó sincs - csakhát ezzel könnyű vádaskodni, a feminista szövegekben minden harmadik szó a "nőgyűlölet". A kontroll és hatalom pedig egyrészt a feministák fétisei, a hétköznapi férfiak ilyesmire nem is gondolnak, másrészt csak a női szexualitásnak képezik szerves részét, a férfi szexualitásnak nem. Tehát férfiakat azzal vádolni, hogy "kontroll céljával" szexelnek egyszerű pszichológiai kivetítés. Aki mint feminista nő ilyet állít, azzal csak annyit bizonyít, hogy az ő fejében a szex a hatalomról szól, és el sem tudja képzelni hogy a férfiaknál máshogy legyen.
Newsflash, vagyis villámhír következik: a férfiaknál a szex a szexről szól.

"A nemi erőszak nem szex, hanem erőszak"

Ha ez igaz lenne, akkor a szex nem is kéne hozzá, nem? Ahol nincs szex az nem nemi erőszak, tehát feministáink már megint nagyot alkottak. Egy bűncselekmény definíciójából ki akarják vonni a leglényegesebb elemet ami azt a bűntényt meghatározza.
Lásd még továbbá az előző ponthoz fűzött magyarázatot: lehet, hogy egy nő azt képzeli, hogy minden szexnek valamiféle "célja" van a szex puszta élvezetén kívül (itt pl. erőszak), de a férfiak nem így működnek.

"A nemi erőszak nemcsak az egyes megerőszakolt nők személyiségi jogait sérti, hanem minden nő biztonságérzetét."

Persze, persze, kollektív bűn meg minden ilyesmi. Ezeket a nézeteket Dvorkin terjszetette meg Solanas, akik jobb körökben már rég nem szalonképesek. Ugyan magyarázza már meg egy okos feminista, hogy ez mondjuk a késelésre miért ne vonatkozna ugyanúgy? Egy késelés nem csökkenti a potenciális áldozatok biztonságérzetét? Dehogynem. Ez minden bűntényre ugyanúgy igaz. Épp ezért csak az aljaskodó feministák igyekszenek ezt mint "tudatos patriarchális nőelnyomásra utaló érv"-et tálalni.

"A "vonakodó nőiesség" mítosz, amelyet a nők valós igényeinek és tapasztalatainak elhallgattatására használnak."

Ez a legkevésbé sem "mítosz" - viszont nem is indok a nemi erőszakra. Normális ember nem érvel ilyesmivel, és kíváncsi is lennék, hogy a feministák tudnának-e példát hozni arra hogy valaki ezzel védekezett. Kétlem.
És persze felbukkan a nők "elhallgattatása". Ki által? Hát a patriarchátus által, biztosan.

"A nők - a férfiakkal ellentétben - sosem tanulják meg testüket megvédeni"

Ez miféle baromság?! Nem tudom eldönteni hogy sírjak vagy nevessek.

"Az elkövető az esetek túlnyomó többségében az áldozat ismerőse vagy rokona."

Ez nem kis részben a nemi erőszak definíciójának folyamatos módosítgatása miatt van. Régen azt értették nemi erőszak alatt, ha egy nő ellenkezett, vélhetőleg fizikailag is ellenállt, de egy idegen férfi fizikai erejével vagy fenyegetésekkel legyőzte ezt az ellenállást és a nő akarata ellenére közösült vele. Ma már az is nemi erőszak a törvényi definíció szerint, ha egy 19 éves srác a saját 17 éves barátnőjével közös beleegyezéssel szexel; ha egy feleség szól, hogy már nincs kedve, de a férj még lök kettőt; ha a nő kezdeményez és kifejezetten akarja a szexet, de másnap felkelve úgy érzi hiba volt; stb. Így már érthető, hogy az esetek többségében az "áldozat" ismeri az "elkövetőt".

"A nemi erőszakot elkövetők 87 százaléka fegyvert hord magánál"

Úgy érti péniszt? Mert máshogy ezt nehezen lehetne elképzelni. Főleg, ha az áldozat ismerőse az illető.

"Megfelelő szaksegítség híján a lelki erőszak okozta sérülések évekkel azután is megmaradnak, hogy a testi sebek már begyógyultak."

Azért ez remélem nem számít érvnek a mellett, hogy minél tovább nyújtsa az áldozat a saját lelki fájdalmait. Egyáltalán nem kegyetlenség azt mondani, hogy meg kell gyógyulni. Igenis fel kell állni a padlóról, nem pedig a fortyogó férfigyűlölet központjává válni, mint azt egyes feministák tették és teszik.

"A nemi erőszak miatti hamis bejelentések aránya körülbelül 2-2,5%"

Azt a világraszóló hazugságot már feministák is cáfolták, a hozzáértő nagyközönség pedig többször is, alaposan. Jellemző a feministákra, hogy minden józan ésszel szembemenve ragaszkodnak a többször hivatalosan megcáfolt hazugságaikhoz.

Az előző cikkben a NANE férfigyűlölő ostobaságait elemezgettem, és a tulajdonképpeni tanulság csak később jutott eszembe.

A NANE majd' minden pontban arról beszélt, hogy a férfiak rosszak, csúnyák és gonoszak. Kizárt, hogy bármiféle javulás lenne tapasztalható náluk, vagy hogy bármilyen mentőkörülmény mellettük szólhatna. Az is lehetetlen, hogy a cselekedeteikre bármi más okuk lenne a legaljasabb gonoszságon kívül.
Ellenben a nők sosem követnek el semmi rosszat, a légynek sem ártanak és amúgyis csodálatos kis angyalka mindahány.

Az egyetlen kivételt ez alól az képezte, amikor arról beszéltek, hogy akár még a férfiak is "meggyógyulhatnak", ha feminista agymosásnak vetik alá őket. Pf.

Mégis mit várhattunk volna feministáktól??? Egy feministának mindig, mindenre következetesen ugyanaz a válasza: a férfiak a felelősek. A férfiak rosszak. A férfiak gonoszak. A történelemben még nem fordult elő, hogy egy feminista ne 100%-ban a férfiakat okolta volna a nők - inkább vélt, mint valós - sérelmeiért.

És ezek papolnak nekünk egyenlőségről vagy egyenjogúságról? És még úgy is gondolják, hogy nem fogunk átlátni a szitán?! Mik vannak...