Deansdale

Érdekes sztorira bukkantam a "takarékos életmód" redditen. Mindössze pár nappal ezelőtt az USA-ban a SunTrust bank fizetésképtelenség miatt bezáratott egy élelmiszerboltot. A hatályos törvények értelmében a kilakoltatással köztulajdonba került minden, ami az épületben volt. A bolt mellett munkanélküliek és hajléktalanok tömegei várták, hogy elhordhassák a megmaradt élelmiszert, mivel a környéken mindenki tudott a boltbezárásról. A bank viszont úgy döntött, hogy ott nem lesz élelmiszer-osztás, inkább felpakoltak mindent teherautókra és bedöntötték egy árokba a szeméttelepen. Eközben a tömeget a rendőrségnek kellett visszatartani, már-már lázongásba fordultak a dolgok.

Ha belegondolsz, hogy a kaját szétosztani nem csak "nagylelkűség" lett volna, de ingyenes is, amivel szemben az elszállítása pénzbe került (és feltehetőleg a szeméttelepnek is volt díja), akkor válik igazán érdekessé a dolog. A bank inkább fizetett extra pénzt, csak hogy az emberek ne kapják meg az élelmiszert. Azt hiszem nagyjából ezt várhatja bárki magánember bármilyen banktól bármilyen ügyben. Keserű vélemény? Nem ok nélkül.

Nem friss hír, de annál izgalmasabb:

"Az első számú közellenségnek az antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozókat tartjuk, ami gyorsan növekvő problémát jelent, mindenekelőtt a kórházakban. Az EU-ban évente körülbelül 3 millióan fertőződnek meg ilyen baktériumokkal a kórházi tartózkodásuk során, és becsléseink szerint mintegy 50 ezer beteg számára ez a találkozás végzetessé válik."

Mondta ezt Jakab Zsuzsanna, az EU járványügyi hivatalának ex-igazgatója, jelenleg az Egészségügyi Világszervezet európai igazgatója a HVG 2009. február 25-i számában megjelent interjújában. (A cikk csak regisztrált olvasóknak elérhető.)

Kevés hely van a világon, ami veszélyesebb lenne az ember egészségére, mint egy kórház...

Azt ugye tudjuk, hogy az artisjus és az egyéb szerzői jog(díj)védő szervek foggal-körömmel küzdenek a kalózok ellen, akik koldusbotra juttatták az összes zenészt, filmkészítőt és kiadót. Ezek azok a gengszterek, akik bedöntötték hollywoodot, kisemmizték Beyoncet és Justin Biebert, vagy valami ilyesmi. Jogvédőink feladata vigyázni, hogy senki ne másolhasson filmet, játékot vagy zenét a megfelelő jogdíjak leperkálása nélkül. Nézzük meg, hogyan működik az ilyesmi a gyakorlatban.

Azt hiszem nagyjából mindannyian ismerjük a "gyári" DVD-k elején található reklámszerűséget, amiben a fejünkre olvassák, hogy nem lopnánk táskát vagy autót, tehát filmet se lopjunk, mert az csúnya dolog. Aki esetleg nem látta, itt megnézheti az angol verziót, nem kell hozzá felsőfokú nyelvtudás, hogy megértsük. A klip alatt ütős kis zene megy, amit jogvédőink természetesen loptak.

A sztori úgy kezdődött, hogy az artisjus holland testvére felkért valakit, hogy csináljon nekik zenét egy fesztiválra, és úgy írták a szerződést, hogy a jogdíjat az illető ennek megfelelően, egyszeri felhasználásért kapja. Később megrökönyödve vette észre, hogy a zenéje van rányomva többmillió DVD-re. Felkereste a jogvédőket, hogy magyarázatot kérjen, vagy még inkább az ennek a felhasználási módnak megfelelő magasabb jogdíjat. Aprópénzzel akarták kiszúrni a szemét, de még azt sem fizették ki neki rendesen. Évekig halogatták az ügyet, mígnem a jogvédő szervezet igazgatója titokban felkereste, hogy elintéz neki egy tisztes summát, ha az egyharmadát hajlandó az ő zsebébe csúsztatni.

Igen kérem, ez a jogvédelem. Ezek az emberek papolnak nekünk "kalózkodásról" meg tisztességről, ezeknek az embereknek az összelopkodott elemekből álló üzeneteit kell néznünk a legálisan megvásárolt DVD-ken, mert még a végén letöltenénk valamit, és hát az ejnye-bejnye. Szerencsére a hóhért felakasztották, mivel zeneszerzőnk felvette és közétette a beszélgetést, aminek hála a jogvédő szervezet igazgatóját kirúgták. Mindenesetre ezek után merjen nekem valaki kiselőadást tartani arról, hogy egy 30 forintért tömeggyártott CD-t nekem muszáj 5000Ft-ért megvenni, mert ha lehúzom a netről, azzal megkárosítom a zeneipart...

Az asszony azzal viccelődött, hogy Katalóniában olvashatták a cikkemet... Végre középen volt David Villa, Messi kicsit hátrébb és jobbra (így volt előtte tér), Fabregas a padon, a pályán mindenki felgyorsult, céltudatosan gólra tört, és többet mutattak az egyszerű tili-tolinál. Erre vártam már jó ideje.

Most csak a cseréink voltak szarok, de szerencsére ebből nem lett baj. Mondjuk 3-0-nál kicsit leült a csapat, az is okozhatott volna katasztrófát... Hm. Nincs tökéletes szereplés? Sebaj, elég jó a majdnem tökéletes is :) Annál pedig nincs nagyobb dícséret, mikor egy Real szurkoló azt írja rólunk, hogy

"LORD ALMIGHTY, being this good should be outlawed, prepare your anus Europe, they are probably back."

SZENT ISTEN, az ilyen jó játékot be kellene tiltani, készítsd az ánuszod Európa, valószínűleg visszatértek.

Tudom, hogy kevés az időd meg a türelmed, és hát első hallásra furcsa lehet amit mond, de talán megmozdít benned valamit. A cím ne tévesszen meg, vagy legalábbis ne ijesszen el.

Az Óperenciás tengeren túl - az USA igazi arca

Géczy Gábor előadása

A Velvet (tudjuk, a Zindex leányvállalata) nőnap alkalmából a BBC cikkét lopja, aminek lényege, hogy a nők mennyivel fantasztikusabb csodalények, mint azok a fránya férfiak. Na persze. Hallottuk már párszor ezt a rizsát, talán ha még 2-300-szor elismétlik akkor el is hisszük... A magyar változat mintha önmaga paródiája lenne, de az eredeti vérkomoly, és hát nőnapra amúgysem hiszem hogy velveték elviccelnék a dolgot... Szóval nézzük úgy, mint ha komolyan vennénk:

Hét érv a nőuralom mellett

Kezdeném egy - urambocsá' - nem túl szalonképes kiszólással, de anyátokat. (Ez sajnos visszatérő csúnyátmondás lesz a cikk során, mert a kritizált írás szellemi színvonala ép elmével máshogyan abszolút elviselhetetlen. Ezúton elnézést kérek azoktól, akik nincsenek szokva a magyar nyelv modern változatához, mint amilyet pl. miniszterelnökeink beszélnek.) Mi az, hogy "nőuralom"? Most akkor egyenjogúságra törekszünk, vagy valamiféle nemi (anti)utópiát építünk, ahol a nők uralkodnak? Nem lekezelő ez egy kissé a férfiakra nézve, hogy nyíltan tervezgetjük a rabszolgasorba taszításukat?

Na persze abból indulnak ki, hogy férfiuralom van, ami egyértelműen sületlenség. Sajnos képtelenek felfogni, hogy a férfiak nem egy csoport, nem egy társadalmi szervezet, nem egy marxista osztály. Nekem semmi közöm Orbánhoz, a szomszéd Gézának semmi köze Obamához, de ugyanennyire semmi közünk az utcasarkon épp halálra fagyó hajléktalan Gyulához sem. Nem. Vagyunk. Csoport. Nincs semmiféle "uralmunk", nem nyomunk el senkit, nem létezik semmiféle patriarchátus ami láthatatlan előnyöket vagy privilégiumokat biztosítana egy férfinak, csak mert lóg valami a lába közt. Aki máshogy látja az delíriumos tévképzetekben szenved, beteg összeesküvés-elméletek áldozata, rosszhiszemű takaréklángelme.

1. Világbéke

...anyátokat. Mintha nem lenne ott Margaret Thatcher, aki a Falkland-szigetek ellen küldte az angol flottát, vagy számtalan más király- és uralkodónő a történelemben aki háborút vezetett vagy épp kezdeményezett. Végülis nagyon egyszerű úgy hazudozni, hogy a történelmet a szőnyeg alá söpörjük. És persze azt is tudja minden épelméjű ember, hogy a nők pont ugyanannyira agresszívak, mint a férfiak, csak ennek a megnyilvánulási formái mások. Ők nem a nyílt, szemtől szembeni jólmegverést preferálják, hanem a közvetett erőszakot: mások ráuszítását az áldozatra. Namármost ebben a képletben a hadsereg tökéletesen megfelel a "mások ráuszítása" kitételnek, vagyis egy nőnek éppúgy semmi gondja nem lenne az ólomfigurák térképen való tologatásával, mint egy férfinek. Hogy ez közben százezrek halálát jelenti, az a kutyát sem érdekli.

"[A nők] nem alá-fölérendeltségi rendszerekben gondolkoznak, hanem együttműködésben"

Na persze, a férfiak meg karamellás sütiben és holdjáró robotokban. Hagyjuk már az ilyen viktoriánus baromságokat - ha valaki járt már irodában ahol nők dolgoztak együtt, tudja, hogy 2 perc alatt képesek klikkekbe tömörülve kicsinálni egymást. A nők egymás közötti státuszhierarchiája életük egyik legfontosabb központi eleme, még akkor is, ha egyébként a férfiak nem is tudnak erről, vagy ha igen, akkor is tesznek rá.

2. Teljes nemi egyenlőség

Háááááát köszönöm, ezen hangosan nevettem. Nem úgy, ahogy a net előtt ülők szoktak, mikor faarccal írják hogy "LOL", hanem tényleg. Hogy a karvalylábszárba' beszélhet valaki nemi egyenlőségről nőuralom alatt??? Ezek tényleg annyira korlátoltak szellemileg, hogy ennyire alapvető logikai ellentmondásokat sem fedeznek fel? Ráadásul ezzel a felütéssel kezdik:

"Sok nő szerint ugyan lenne mit visszaadni a férfiaknak az elmúlt párezer évért"

Anyátokat.

3. Megszűnne a prostitúció

Na persze, és nem lenne árvíz meg veszélyes napfolttevékenység. Ki állítja egyáltalán, hogy nincs olyan nő aki épp szeretne prosti lenni? Ki állítja, hogy a prostitúció egészében, szükségszerűen "rossz"? Egyáltalán hogy jönne ez a nőuralomhoz? Ha 2008-ban Obama helyett Hillary kerül a trónra, akkor mára nincs egyetlen prosti sem az USA-ban? Irgalmas Isten...

4. A cukiság piedesztálra emelése

Jaj. Másra se lenne szükség, mint a szőkenős hibbant infantilizmus istenítésére - ez a cikk, és ez a pont a legjobb érvek amellett, hogy miért nem szabad soha nőuralmat hagyni létrejönni. Azért, mert még az intelligens nők is képesek ilyeneket leírni egy országos médiumban. Mert olyan hülyeségekben képesek hinni, hogy ha ők uralnák a világot akkor cukorka potyogna az égből, nem lenne háború és betegség, meg mindenkinek édi kiscicák nőnének a segge partjára. Gazdaság, pénzügy, külpolitika? Kit érdekel, amíg van elég pink plüss lófasz mindenkinek... Egy ilyen nőuralom kb. 20 percig tartana, amíg rá nem jönne egy kóbor kolduscsapat, hogy itt mekkora hülyék laknak és meg nem döntené az egész baromságot tízórai meg ebédidő között.

5. A férfiak pacifikálása

Anyátokat.

Mert nyilván a férfiak hisztisek, a nők meg mind nyugodtak. Gondolom onnantól a mestruáció a mi dolgunk lenne, mert az köztudottan nagy idegi terhet ró a nők nagy részére.

Engem csak ne akarjon egy ilyen retardált cukisághívő feminista "pacifikálni", aki szerint a szépségkirálynő-jelöltek világbékézése bizonyíték a nők felsőbbrendűségére.

"ha egy kínai faluban már évszázadok óta belenyugodtak a férfiak a másodhegedűs szerepébe, az egyenlőségbe belenyugodni gyerekjáték lesz"

Meg lehet nézni azt a kínai falut, és az ilyen hülyéket is oda kellene deportálni, hogy áram, tévé vagy folyóvíz nélkül fejjék a kecskét és fűtsenek kecskeszarral életük végéig. Annyit érdemelnének, mert hogy a modern civilizált világot nem, az tuti.

6. Egészséges életmód

Megintcsak hahota. Mert kövér nők nem léteznek, ugye? Meg olyan hibbant libák akik szerint a müzli és a margarin egészséges... Uramatyám. És az is milyen frankó lenne, ha valami fitnesszfasiszta liba hatalomra jutva törvényileg kötelező étrendet és edzéstervet lőcsölne mindenki nyakába. Kész mennyország, hol lehet feliratkozni?

7. A gazdasági válság megoldói

Ezen aztán úgy kacagtam, még az asszony is felriadt ebéd utáni sziesztájából. Aszongya:

"tavaly a világ női tavaly 20 billió dollárt (4560 billió forintot) költöttek (...) Nem kell közgazdásznak lenni, hogy láthassuk, a nők felpörgetik a világgazdaságot."

Nem kell közgazdásznak lenni, hogy láthassuk, mekkora ordító hülyék vagytok. Az teljesen lényegtelen, hogy egy mondatot nem bírtok összerakni (tavaly a világ női tavaly, vattafák?), de hogy ennyi józan eszetek ne legyen a gazdaság terén se, ez kiborító. Mitől olyan különleges, amit a nők költöttek? Ugyanezt a férfiak nem költötték volna el, hanem elégetik? És ki kereste meg ezt a pénzt? Csak nem jórészt férfiak, akik aztán hazaadták a nőiknek? És ha ennyi pénzt költöttetek, akkor mi ez a baromság a nők elnyomott helyzetéről? Csak nem hazugság az egész feminista rizsa? És ha a nők lennének hatalmon, akkor még többet költenétek, és az még jobb lenne? Miből, mire?

Megvárom a válaszokat, addig a nőuralom kérdése szünetel, oké?

Addig is röhögjünk sírva az ilyen félkegyelmű ökörségeken:

"Ráadásul olyan dolgokra költenek a divat mellett, mint az (...) új vállalkozások gründolása, ahol persze a munkatársak zöme is nő lesz."

Anyátokat.

...

Utóirat

És annyira síkhülyék, hogy a világbéke galambos fotóján a pápa van, aki férfi, valamint az egészséges életmód pontja fölött nem sokkal egy dohányzó nő látható. Gratulálunk!

Fred Reed egyik cikkének egy részletét fordítom le (aminek érdekes apropót ad a pornó betiltására irányuló új EU-s törekvés):

Ma elmagyarázom, hogy az amerikai nép lefegyverzése miért fantasztikusan jó ötlet, és miért fog tökéletesen beválni. Aki máshogy látja, az téved.

A betonfejű NRA-soknak [amcsi puskaszövetség] be kell látnia, hogy a fegyverek betiltása teljesen praktikus. A történelem többször is bizonyította, hogy amint az állam betilt valamit, amit széles tömegek áhítanak és birtokolnak, az a dolog azonnal eltűnik a társadalomból. Ez már többször is lezajlott:

Amint a Fehér ház ráütötte pecsétjét az alkohol-tilalomra, egyik napról a másikra eltűnt minden ital és az emberek leszoktak a piáról. Tagadhatná ezt bárki? Amikor a marijuanat tiltották be, a sok hülye pöfékelő félretette az anyagot, és ma már nincs olyan város az USA-ban ahol egy spanglit be lehetne szerezni. Aztán mikor a zeneletöltés lett illegális, mindenki befejezte a letöltögetést. Mára már senkinek nincs kalózkodott zenéje. Kérdezd meg a tinédzser lányodat.

Tehát a pisztolyok. Kicsik, könnyen csempészhetőek, a bűnözők számára rendkívül értékesek - és még értékesebbek lesznek, ha már kizárólag a bűnözők kezében lesznek. Szinte bizonyos, hogy egycsapásra eltűnnek, amint a kormány úgy határoz.

Mexikóban, ahol élek, szigorú szabályozás van, ami részlegesen sikeresnek bizonyult. A bűnözőknek gépfegyvereik, rakétavetőik és gránátjaik vannak, mindenki másnak pedig semmije. Ez részleges siker, nem?

Egyetértek az elvvel, hogy tiltsuk be a fegyvereket a bűnözés csökkentésére, de akkor alkalmazzuk a szabályokat demokratikusan. Kezdjük a Pentagon lefegyverzésével. Ha ez elsőre nem tűnne logikusnak, tedd fel magadnak a kérdést, ki öl meg több gyereket egy hónapban: ritalinnal hülyített tinik, vagy pedig az USA hadereje az összes muzulmán országban amiről valaha is hallott? Csak egy korrekt hullaszámlálást kérek, és elfogadom az eredményeket.

Félreértések elkerülése végett: tévésorozatokról fogok beszélni, mert arra van kedvem. További tisztázásképpen azt is közölném, hogy tévém ugyan nincs, de netem az van, ezért belenézegetek pár izgalmasnak ígérkező sorozatba, többnyire angol eredetiben. Naszóval...

Zsibbad a fél agyam a hollywoodi kaptafáktól, amiket majd' minden sorozatba belegyömöszölnek. Nem is az apróságokon van a hangsúly, hanem az alapvető dolgokon, mint a műfaj, a mondanivaló. Annakidején, a Star Treknél formabontó újítás volt, hogy sci-fi sorozat létére társadalmi / szociális kérdéseket is boncolgatott. Mára már ettől sebes az összes farpofánk. Minden sorozatból ez ömlik a nyakunkba, kéretlenül és ügyetlenül, messze túlerőltetve.

Nézzünk pár példát. Mondjuk kezdjük a Csillagközi rombolóval (Battlestar Galactica), ami a femináci szellemű újragondolás miatt eleve sántán indult, de azért elboldogult valahogy. Űrcsaták, robotok, lövöldözés, izgalom, tragédia. Nézhető volt, igaz elsősorban mint "rágógumi a szemnek", de hát az sem feltétlenül megvetendő. Aztán az egész átment politikai kötélhúzásba. Mikor 3-6 epizódon keresztül semmi nem történt, csak a párezer fősre csökkent emberi faj demokratikus elnökválasztásának kampányproblémáit ecsetelték, azt mondtam: elmentek ti a büdös picsába. Ez nem sci-fi, hanem lófasz, és ha bármiféle politika érdekel akkor nézem inkább a híreket.

Némileg hasonló utat járt be a Totál szívás (Breaking Bad), ami elméletileg egy rákbeteg kémiatanár kábszergyártási kísérleteiről szóló pszicho-triller-akció-krimi-valami, de szinte azonnal átmegy családi melodrámába. Bocs, de marhára nem érdekel a selejtes személyiségű feleség és a fogyatékos gyerek nyávogása meg hisztije. Nem vagyok antiszociális, de egyszerűen semmi érdekeset vagy izgalmasat nem találok abban, hogy kitalált emberek a saját gigászi jellemhibáik okán elviselhetetlen személyiségük súlya alatt nyögve a kiutat mások szellemi-lelki kínzásában látják.

Ha már fogyatékos gyerekeknél tartunk, ettől szenved a Zöld íjász (Arrow) is. Értem én, hogy a szigetről hazakerült csávónak van családja, de muszáj nekem a tinilázadás karikatúrájába merevedett hülyegyerek világellenes hisztijét végignézni? Élőben sem érdekelne, még ha egy rokon csinálná is inkább rácsuknám az ajtót - ez lenne a "szórakozás" amit szabadidőmben nézek? Na ne fárasszanak. Tényleg ne.

(Íjászunknak van 2 másik hibája, amik az elviselhetetlenség határát súrolják. Az egyik, hogy anyucin és a rendőrbácsin kívül mindenki 22 éves, skatulyából kihúzott topmodell. Nem vagyok a femcsi esztétikaellenes baromságok híve, de azért mindennek van határa. A másik gond, hogy mintha spórolni akartak volna a színészekkel: mindenki legalább 5 szerepet ellát, mindenki mindenkinek a mindenkije, és egy ~8-10 főből álló körön belül zajlik a város teljes élete. A gyerekkori pajtás az ex-nővel kavar, és egyikőjük apja egyszemélyben a várost zsigerelő milliárdos hókuszpók és a szuperharcos szuperíjász főellenség, a másik papa meg a főhősünket üldöző rendőrcsoport vezetője - aminek másik "nevesített" tagja főhősünk volt iskolatársa, a 22 éves topmodell csajszi akivel mellesleg újra összejön. Nem túl tömör ez így egy kicsit? Ez legalább 10 "funkció" amit 3-4 emberbe sűrítettek. Minek? Attól tartottak, hogy ha több az ismeretlen arc, akkor nem tudjuk őket megjegyezni?)

A Dexter is ezen vérzett el (stílusos szóképpel élve): egy ideig izgalmas volt a gyilkosok és nyomozók versenyfutása, de mikor átment az egész két sérült személyiségű ember randizási fiaskóinak naplójába, inkább letettem az egészről.

A walking dead-et még nem volt szerencsém megtekinteni - nagyobbrészt pontosan azért, mert ugyanezt olvastam arról is. Hogy zombi-katasztrófasorozatnak indul, de hipp-hopp átmegy melodrámába, amiben a szereplők személyes zűrjei és lelki vergődései kerülnek a főszerepbe a címszereplők helyett.

A továbbiakat nem is fejtegetném, csak említésképpen: ebbe fulladt bele a Voyager, az újabb Csillagkapuk, a Heroes, részben a Lost, és ki tudja még mennyi sci-fi/fantasy/akció sorozat.

Félreértés ne essék: nem azzal van baj, ha egy sorozat a szereplők lelkivilágáról vagy interakcióiról szól. Baj azzal van, ha egy másról szóló sorozat váratlanul átvált erre. Amikor van jó sztori, lendületes cselekmény, de ezeket hirtelen félretesszük a melodráma kedvéért.

Ha már itt tartunk: hollywood átruccanhatna japánba leckéket venni történetmesélésből, eredetiségből. Egynémely anime - a maga látszólagos gyerekességében is - kenterbe veri a legújabb multicsilliárdos amcsi műremekeket minden létező szempont szerint. És nem valami elvont művészdologra gondolok, hanem arra, hogy a Naruto sztorija még a sokszázadik epizódnál is izgalmas, fordulatos, grandiózus; a karakterek még mindig fejlődnek és megújulnak; az akció látványos, részletgazdag, (többnyire) átgondolt; ésatöbbi. Szóval a hollywoodi szaroknak pont az ellentéte. A BS:G vagy a Dexter 15 epizódot képtelen volt túlélni anélkül hogy lesüllyedtek volna a Született feleslegek szellemi / művészi horizontjára, ahol a műsor összes mondanivalója kábé annyi, hogy Gizi jófej mert nem haragszik a Juditra akkor sem ha az flörtölni kezd Bélával. Fuck.

Kedves médiamágusok Los Angeles határában, ugyan szedjétek már össze magatokat, mert a teljesítményetek egy kollektív lófasz esti fénnyel. A Firefly-t kinyírtátok idő előtt, a Castle hullámzó teljesítményt nyújt (a legutóbbi 2 epizód mestermunka), a Person of Interest meg egymagában nem viszi el a vállán az egész iparágat. A Sherlock okésnak tűnt (nem ez a szar, össze ne keverd), de évadonként 3 epizóddal fél fogunkra sem elég, ráadásul nem is amcsi hanem angol. (Jól mutatja az angol-amerikai minőségi kontrasztot a kétféle feldolgozás különbözősége.)

Ideje lenne kicsit komolyabban venni az egészet, főleg sci-fi fronton, mert nemhogy a nézők elkényeztetéséről nem beszélhetünk, de kifejezetten éheztetve vannak. És szálljatok már le végre a folyamatos melodrámáról, mert végtelenül unalmas és fárasztó. Tudjuk, hogy ha egy sorozat sikeres, akkor addig kell ütni amíg meleg, tehát a végtelenségbe hosszabbítják a megrendeléseket, és ez árt a sztorinak... De ne az legyen az egyetlen sablonmegoldás, hogy az ilyen esetekben elfelejtjük az eredeti irányt és átmegyünk családi vagy társadalmi pszichoanalízisbe. Ahogyan azt is tudjuk, hogy több nő néz tévét, mint férfi, és a nők imádják a "lelkizést", a párkapcsolati szálakat. De azt is lehetne ésszel csinálni, mint például az említett Firefly-ban. Nem kell, hogy a pink lószar kiszorítsa a lényeget. Lehet díszként szórni is, mint capuccinora a kakaóport.

Barca szurkolóként meglehetősen kellemetlennek találom, hogy ha nyerünk az unalmas, ha kikapunk az idegesítő. A "világ legjobb csapata" (tényleg az) nem a világ legszebb játékát játssza, hanem szürke és kiszámítható. Persze hülyeség lenne bukást meg korszakvéget kiáltani, mint ahogy egyesek évek óta minden egyes vereségünk után azonnal. Apokalipszis nincs, de problémák azért vannak.

Nem tudom hogy én vagyok-e hülye, vagy a többség vak, de szerintem a Barcából részben kifakult az, amitől Barca volt. A győzelmeinket az okozza, hogy a játékosok egyéni kvalitásai messze felülmúlják az ellenfelekét (kivéve félmaréknyi európai topcsapatot). Viszont minden más tragikus - és emiatt buktuk el gyakorlatilag mindazt, amit az utóbbi 2-3 évben elbuktunk. A főbb gondok:

1. Nincs középcsatár. A barcát szokás úgy bemutatni, mint ami 4-3-3-at játszik, de ez valójában 4-6-0. Ha pályára is lép Villa - aki gyakorlatilag a teljes keret egyetlen igazi csatára - általában a szélre száműzik ahol szart sem ér, mert nem szélső. Lassan hörghurutot kapok amikor meccsenként tucatszor látom, hogy elmegy valaki szélen, és nem tud középre adni mert nincs kinek. Bazmeg.

2. Nincs kreativitás. Ez persze "a nagy hármas" mellett holdkóros hülyeségnek tűnik, de valahogy ők is beleszürkültek a sablonszerepükbe. Rövid passzok ide-oda, ritkábban egyérintős előrerohanások 2 ember részvételével - ennyi a repertoár 99%-a, amit lassan mindenki kiismer és már a Levante szintű csapatok is fel tudnak húzni ellene valamiféle védelmet. A góljaink többsége úgy esik, ha "véletlenül" sikerül valakit egy csatornába futtatni, a védelem mögé, de ezt az egyetlen tehenet nem lehet a végtelenségig fejni. Ha feláll középen 2-3 jó hátvéd, akkor a meccsenkénti kapura lövéseink számát szinte a nullára tudják redukálni. (Lásd az utóbbi hetek példáit.)

3. Képtelenek vagyunk alkalmazkodni bármilyen szituációhoz. 2-3 éve még oké volt, hogy megvan a saját stílusunk, és ezt erőltetve előbb-utóbb bedarálunk mindenkit, de elszállt fölöttünk az idő. Szembántóan képtelenek vagyunk reagálni bármilyen váratlan szituációra, például ha a Madrid vezetést szerez, akkor pontosan ugyanazt a szöszmötölést csináljuk mint addig, csak a játékosok rezdülésein érződik némi extra idegesség. Ez teljesen értelmetlen és zsákutca. Ennek az egykaptafásságnak a legszembeötlőbb jele, hogy szinte minden (és ezt szó szerint kell érteni, szinte minden) akciónkat ugyanúgy akarjuk vezetni:

Megvárjuk, míg mindenki feláll a szokott helyére, vagy legalábbis minimum 3-4 ember felveszi a "default" támadási pozíciókat. Ha lehetne is kontrázni, vagy ész nélkül rohanni, bármilyen hátvéd jelenlétének első jelére "beijedünk" és azonnal a fékre taposunk. Semmi váratlan csel, semmi kreativitás, semmi céltudatosság, semmi gólra törés. Aztán mikor felállt a támadósor, akkor elkezdődik a puhatolózás, hogy hol lehetne valakit lyukra tenni, de persze mivel nincs középcsatárunk, ezért meg kell várni míg valamelyik középpályás a 6 közül (vagyis 5 mert Busquets ebben nem játszik) veszi a bátorságot a 16-os közelébe merészkedni. Ekkor megpróbálják indítani, ami vagy bejön, vagy nem (mostanában sokkal inkább nem mint igen), de még ha helyzetbe is jut valaki, inkább megpróbálja a gólvonalig cselezni vagy passzolgatni a labdát ahelyett, hogy egyszerűen kapura küldené.

És ugyanezt csináljuk 3-0-ás vezetésnél meg 3-0-ás hátrányban is. Tra-gé-di-a.

Már az Inter ellen elbukott jómúltkori BL-menetelésnél is látszott, hogy képtelenek vagyunk érdemben lekezelni, ha hátrányba kerülünk. Minden más csapat ilyenkor rákapcsol, belehúz, megerőlteti magát - csak mi tili-tolizunk ugyanolyan értelmetlenül, mintha minden rendben lenne és nem épp a Real picsázna el minket, vagy a Milan verne ki a BL-ből. Hátrányba kerülés esetén illenék szerkezetet váltani, a passzokat és a futkosást gyorsabbra venni, és persze kicsit nagyobb számban az ellenfél kapuja elé koncentrálódni - amit nagyban akadályoz, hogy nincs csatárunk. Említettem már?

4. Messi a hírnevéből él, meg a tehetsége 20%-ából. Fáradt, szürke, monoton, azt a meccsenkénti 3 cselt is beleértve, ami egyébként látványos, de egyre kiszámíthatóbb. A kupazakón is levették a pályáról, ahogy Milánóban is, és nem kellett hozzá sok, csak áttanulmányozni három videót az unalomig ismert helyezkedéséről, mozgási irányairól és kedvenc cseleiről. Ennyiből egy valamirevaló védő mindent levág, és sajnos meg is tették. Túl nagy a teher Messin, mindenki tőle várja a csodát, és hiába a világ legnagyobb focistája, ha fix szerepkörbe szorítják (vagy megengedik hogy ezt csinálja, ha ezt szereti?), akkor levágják a szárnyait, és szánalmas látni a vergődését. Az ilyen meccseken, mint a tegnapi, az első félidőben lecserélném, mert lóf*szt sem ér az alibizése, illetve amit nyújtani tud a jólképzett védők gorillaszerű szorításában.

Mi lehet a megoldás?

1. Xavi, Iniesta és Messi menjen 3 hét szabadságra, lehetőleg úgy, hogy közben távolról se lássanak labdát. Fáradtak, szürkék, meccsenként 5-10 percre tudnak azon a szinten koncentrálni ahogy 50-60 percet kellene. Üdüljenek egyet Disneyland-ben, vigyék el az asszonyt valami trópusi szigetre, mindegy, csak szülessenek újjá, mert zombiként szart sem érnek. Aztán le kell ülni velük elbeszélgetni, hogy a rövidpasszos tiki-takának vége, illetve sürgősen és drasztikusan bővíteni kell, mert a jobb ellenfelek már röhögnek rajta. Szabadabb szerepeket kell adni nekik, illetve kényszeríteni rájuk: Messi időnként menjen vissza a régi helyére a jobbszélre, vagy át balra, vagy ácsorogjon 10 percig az ellenfél 11-es pontján, csak hogy a frászt hozza az értetlenkedő védőkre. Csináljon valami újat, mert a Totti-szerep a körmére égett. Nem érdekel, hogy ő akar lenni az "árnyékcsatár" a valós csatár hűlt helye mögött. A taktikát ne ő határozza meg, hanem az edző.

2. Fel kell gyorsítani a csapat játékát úgy a játékosokkal, mint a taktikával. Újra kell tanulni a gyors támadásvezetést, a kontrákat, a szélen elfutást és középre adást. Ezeket messze elhanyagoltuk, és most fizetjük az árát. Olyan játékosokat (is) kell játszatni, akik gyorsak és tetterősek, mint pl. Sanchez, Tello, meg ki tudja még kik a fiatal saját nevelésűek közül. Több teret kell hagyni ezen új emberek kreativitásának, nem kell őket másodhegedűs kiszolgáló szerepekbe szorítani a "nagy hármas" (persze főleg Messi) mögött. Sanchez ha formába lendülne a csapat legnagyobb ütőkártyája lehetne, amihez meg kell neki adni a bizalmat és a játéklehetőséget.

3. Középre csatárt, a szélre szélsőket. Messit a legfölső vonalból egy kicsit hátrébb hozni, hogy ne rajta legyen 2-3 hátvéd, hanem Villán - akkor talán újra bejönnek majd a cselei. Ha már a 4-3-3-ról papolunk és támadófociról, akkor csináljunk úgy, mintha. A mostani barca nem csak nem játszik támadófocit, de ha akarna se tudna. Türelemfocit játszanak alkalmankénti lyukra futtatással, ami nem ugyanaz.

4. Az egyetlen használt taktika helyett felépíteni újabbakat, amiket lehet használni ha pl. hátrányba kerülünk. Mindenesetre jó lenne, ha egy barca meccs - az összes! - nem úgy nézne ki, mintha tavalyelőtt felvettek volna 5 perc demóanyagot a középpályások passzolgatásáról, és azt kéne néznünk végtelenített szalagon. Változatosság, intenzitás, újdonságok, látványos játék - ezt várnám tőlük. Tegnap a Madrid ellen a második félidőre már Puyol vagy Piquet helyett Villával kellett volna kijönni, de az edző nem volt elég tökös, hogy ezt meglépje. Nincs változtatás - biztos megoldódik minden magától - hát nem oldódik meg.

5. A szabadrúgásokat ne Messi meg Xavi lövöldözze az égbe vagy a kapu mellé, mert ennek semmi értelme. Igen, igen, tudom, rúgnak néha szép gólokat, de sokkal több lehetőséget puskáznak el. Kellene némi fifika, trükközés, oldalra passz, kombinációk, bármi. Az ilyenek sokkal jobban passzolnának a csapat stílusához, mint az, hogy M és X felváltva lövik körbe a kaput. De ne úgy kombináljanak, mint a szögleteinknél, amikből alapvetően kétféle létezik: a kis szöglet amikor visszapasszírozzuk a labdát a középpályára, és kezdhetjük a default rövidpasszos építkezést mintha épp támadást vezetnénk, vagy ha középre ívelnek ami szinte teljesen értelmetlen mert százból egyszer van belőle valami. Hiába no, az ívelgetős-befejelős megoldás hosszú évek óta nem a Barca erőssége.

6. Félretenni a szent teheneket - valós, aktuális teljesítmény alapján ítélni. Lecserélni Messit, Xavit, Puyolt, bárkit, ha formán kívül játszik. És nem a 88. percben, hanem félidőben, vagy bármikor. Akár kihagyni a kezdőből, lefelejteni a kispadról, külön edzésmunkára küldeni, vagy szabadságra. Messi is csak ember, és még ha tiszteletben is tartják, figyeljen oda az edző az emberi korlátaira.

7. Kitalálni valami motivációt (Guardiola talán ebben volt kiemelkedő, ha már taktikában nem is). Ha a csapat egy hazai classico-ra is unatkozva kocog fel, akkor lehúzhatjuk a rolót. Olyan embereket kell játszatni, akik még éhesek a sikerre (itt megint képbe jön Sanchez és a fiatalok). Meg kellene szabadulni az olyan játékosoktól, akik már csak jobbhíján vannak a pályán, mint Dani Alves.

7. b) El kellene adni legalább egy középpályást, mert annyira sokan vannak, hogy néhányan mindenképpen meccshiánnyal fognak küzdeni, aminek semmi értelme. Szerintem Fabregas a pótkerék, akire nincs igazi szükség, de Pedro is többet árt mint használ már hónapok óta (őt esetleg ki lehetne próbálni középcsatárként, hátha). Persze mindkettőnek van szép múltja meg jó pillanatai, de ez ide kevés, főleg úgy, hogy az egyébként ígéretesebb Sanchez és Tello padozik miattuk. A védekező középpályások közül is kaphatna valaki elbocsájtó szép üzenetet - Busquets és Mascerano mellé plusz egy Song totál fölösleges. A kispadunkból kijönne két másik világszínvonalú középpálya, amitől dülledhetne a mellünk a büszkeségtől, de szívesebben nézném őket jó formában játszani valahol máshol, mint nálunk reménykedni abban hogy legalább a kispadra odaférnek.

8. Az "univerzális" és nem-egészen-világszínvonalú játékosok vásárlását abba kellene hagyni. Song és Adriano éppolyan fölösleges volt, mint kicsit korábban Mascerano. Mindegyikük képes többé-kevésbé hátvédet játszani, de bezzeg egy igazi középhátvédünk nincs Puyol vagy Piquet pótlására, ha épp sérültek. Oké, persze, tudom én hogy időnként marha jól jöttek a csapatnak, de ha helyettük konkrét posztra igazoltunk volna valakiket akkor jobban jártunk volna. Aki "több helyen is bevethető" az általában sehol sem igazán penge, aminek az élő szobra Adriano. Bal- és jobbhátvéd, középpályás - épp csak egyik pozícióban sem tudja hozni a barca-szintet. Nem véletlen, hogy csak akkor játszik, ha valami gebasz van. Mascerano volt az egyetlen, aki ebből a szerepből valamelyest ki tudott nőni, a többiek sérülésekor fontos elemévé vált a csapatnak - de most ő is padozik, mert sehol nincs saját helye. Ha az ilyen kvázi-fölösleges játékosok közül 1-2-t eladnánk, és beütne valami sérüléshullám, még mindig ott vannak a fiatalok, mint Bartra, Thiago, stb. Ki tudja mekkora ászok lennének, ha kapnának elég lehetőséget bizonyítani és fejlődni?

+1 bónusz pont: A balerináskodást célzottan csökkenteni kellene. A kupameccsen legalább féltucat ordító műesést produkáltunk, aminek semmi értelme, és még akkor is keserű ízt hagynak a rajongók szájában, ha véletlenül beválnak és segítenek az eredmény elérésében. Szerintem a barca nem egy olyan csapat, aminek műesésekre van szüksége a győzelemhez. Inkább kicsit több küzdeni akarás kellene...

A csapattal igazából nincs alapvető gond, az edzőkkel van problémánk. Őszintén szólva ezeket a hibákat részben már Guardiola is elkövette, vagy épp ő maga honosította meg. Nem lehet azt mondani, hogy az új vezetés a hibás, mert csak továbbvitték amit kézhez kaptak. De ez így nem működik, szükség van a szellemi megújulásra, mert a játék már nem látványos, és sajnos nem is annyira eredményes. A bajnokságot vezetjük, de az igazi topcsapatok már közel sem rettegnek tőlünk annyira, mint 1-2 éve. Sajnos joggal. A rajongók véleménye megoszlik, de pl. szerintem az igazi érdekesség a BL és a királykupa megnyerése, mert ott azért mégiscsak élesebb a verseny és töményebb az izgalom. Pont ezeket bebukni, és a bajnokságot megnyerni szerintem intő jel: a másodvonalat mi verjük a legbiztosabban, de az első vonal utolért, és lehagy minket, ha nem kapunk észbe.

A nagy koponyák ideákról beszélgetnek, a közepesek történésekről, a sekélyesek emberekről.

- Eleanor Roosevelt