Ahogy az előző, testedzős cikket írtam, eszembe jutott egy érdekes gondolat.
Ugyebár az én edzésem kezdőknek és lustáknak való, és bár igencsak hatásos, de azért nyilván nem lehet vele a következő bodybuilding világbajnokságra kijutni. Ez olyan embereknek való, akiknek nem életcélja a gyúrás, mindössze szeretnének egészségesebb testet és jobb testalkatot.
Képzeljük el, hogy létezik egy ideális edzés, ami az egészségünkre optimális hatással van. Az ehhez szükséges energiabefektetés legyen 100%. [Ez a ténylegesen ideális edzésprogram legalább heti 5-6-szor 1-2 órányi mozgást jelentene, különböző napokon különböző edzésekkel, úgymint erősítés, állóképességnövelés, nyújtás-lazítás, satöbbi. Mondjuk hétfőn és csütörtökön súlyzós konditerem, szerdán jóga, pénteken úszás, szombaton szobabicikli/futópad, vasárnap taichi.]
Namármost az nyilvánvaló, hogy a 100%-os energiabefektetés igencsak embert próbáló, valamint rengeteg időt és koncentrációt igényel. Igaz, hogy ennek a hatása az optimális, de ember legyen a talpán aki bírja idővel és türelemmel (és persze anyagilag).
A jó hír az, hogy az optimális egészségjavító hatáshoz képest nagyjából jó 80%-nyit el lehet érni tizedannyi idő és energia befektetésével. Vagyis egy nem optimális, de ahhoz közeli edzéstervet ki lehet hozni - mondjuk - heti 2 edzéssel, napi sétával és alkalmankénti úszással.
A "rossz hír" az, hogy ha a 100%-nál több energiát fektetünk be, azzal az egészségjavító hatás nemhogy nőne, de inkább romlik. Vagyis ha éjjel-nappal a konditeremben erősködünk, és emelett kokszolunk, az nem jót tesz a szervezetünknek, hanem rosszat.
Mindenki eldöntheti tehát, hogy mennyi energiát szán az edzésre; ha maximális egészségre törekszik, akkor napi szinten gürcölnie kell, de ha beéri egy szimpla "nagyon jó" egészségfejlesztő programmal, akkor elég ha néha megmozgatja magát. Túlzásba vinni meg hülyeség.
Az érdekes ezzel a szemlélettel az, hogy több más dologra is érvényes, például az étrendre. Létezik ideális táplálkozás, amit napi szinten folytatni rengeteg idő- és energiabefektetés, mondhatni sok szenvedéssel jár. Az ember nem járhat étterembe, minden étkét magának kell termesztenie vagy bio forrásból vásárolnia, és természetesen elkészítenie. A választható alapanyagok listája elég szűk, a legtöbb közkedvelt étel egyenesen tiltott. Ez az ára a maximális egészséget eredményező étrendnek.
Ha beérjük egy nagyon jó táplálkozással is, ami szintén nagyon jó hatással van az egészségünkre (bár nem optimális), akkor mindössze annyit kell tennünk, hogy nem fogyasztunk gabonát és cukrot, nameg szóját, margarint és bizonyos növényi olajakat. Magyarán megmondva az optimálishoz képest tizedannyi szenvedéssel is elérhetjük az optimális hatás 80%-át.
(És ezt is túlzásba lehet vinni, például van néhány vega aki 120%-on pörög, és kisül az agya ha olyan edényben főzik a kásáját amiben előtte már hús is megfordult. Ez már inkább ártalmas, mint egészséges.)
Az a tényező, amiről eddig nem nagyon beszéltem, de stabilan ott van a háttérben, az az életöröm. Mi emberek valahogy úgy vagyunk kalibrálva, hogy szeretünk mindenbe a lehető legkevesebb energiát fektetni. Éppen ezért a 100%-os pörgést fenntartani általában fárasztó, és jelentős negatív hatással van az ember azon képességére, hogy közben élvezze az életet. Aki annyira az edzés vagy a diéta felé fordul, hogy az egészségjavító melléktényezőből előlép az élet értelmévé, az az ember sokszor elfelejti, hogy ennek az egésznek az az értelme, hogy legyen egy jó teste, amiben élve szórakozhat és boldog lehet. Az egészséges test nem cél, hanem eszköz.
Mindez persze fokozottan igaz azokra, akik 120%-on nyomulnak; ők azok, akiknek az élete pokol, mert minden energiájukat leköti, hogy nehogy valami huszadrangú tényező máshogy alakuljon, mint azt elképzelték. Ők a bulik hangulatromboló ideafasisztái, akik képesek egyfolytában untatni vagy bosszantani másokat a hülyeségeikkel.
Én a magam részéről a 80%-os hatás elérésére befektetett 10%-nyi energia elkötelezett híve vagyok, mert szerintem ez biztosítja a legjobb feltételeket ahhoz, hogy egy hosszú és egészséges élet alatt foglalkozhassak azzal, ami érdekel - márpedig ami érdekel, vagyis ami szórakoztat, az nem feltétlenül maga az evés vagy az edzés.
Eddig 7 komment érkezett
- 1. rever
2011. 10. 11. 8:59Az edzés és a kaja nem állítható párhuzamba ráfordítás szempontjából. Nem véletlenül erőltetik az életmód-váltást. Ha már váltottál és kialakultak az evési szokások, azt könnyű 10%-on teljesíteni.
Az edzés más ügy. Ha maximális erdményre törekszel, akkor nem vetheted bele magad 120%-al, mert nem lesz hatékony. Tönkreteszed magad. Erre van néhány testépítő oldal, ahol komoly tudományos alapokkal nyomják az erősödést.
Nem azért támogatják ökölszabályként a heti két-három edzést, hogy a lustaságot kielégítsék, hanem hogy a szervezet regenerálódhasson. Minél öregebb és lepukkantabb vagy annál hosszabb idő kell ehhez. Ha már az edzés elején fáradt vagy, az egy hiábavaló edzés lesz.
Nekem ezért tetszett meg a fegyencedzés, mert fokozatosan terhel és hagy időt a pihenésre. Lehet hogy nem 6 hónap alatt jutok el a fél kezes húzózkodáshoz, hanem 1,5 év alatt. Sakkor mi van?
Legyen az életed része 10%-ban az edzés, de amikor csinálod, az legyen 100%.
Legyen az életed része 10%-ban a kaja, de amikor eszel, az legyen 100%.
A maradék 80 meg elmegy sörözésre. :) - 2. Vasgerinc
2011. 10. 11. 10:46"Legyen az életed része 10%-ban az edzés,..."
Na de az napi 2,4 óra! :)
A kaja akkor megint, ha pedig a maradék időben sörözöl, akkor egyrészt mikor dolgozol és alszol, másrészt az egészségednek nem biztos, hogy jó tesz. :) - 3. rever
2011. 10. 11. 14:07@Vasgerinc: Ez kérlek, amolyan Hattori Hanzo-s példabeszéd volt.
Az edzés nem csak a fekvőtámaszt jelenti, de a cipő megkötését és annak átélését is. Az evés nem csak a zsömle behabzsolása, hanem az emésztés és a belek viselkedésének átélése is.De ha haikuban jobban érted...
Nem cseresznyeszag
libben tova testedből
pedig kockahas. - 4. Deansdale
2011. 10. 11. 14:20Amit mondani akartam az annyi, hogy a kajálásra és az edzésre is elég a "tökéletesség eléréséhez" szükséges energia (odafigyelés) 10%-át fordítani, mert az elég egy jó ~80%-os eredmény eléréséhez.
Egy szemléletes példa kajálás terén: ma megtehettem volna, hogy bio spenótlevelet rágcsálok ebédre a tökéletes egészségmegőrzés jegyében, de inkább a szomszéd étterembe ültem be egy jót kajálni. Igaz hogy a hús rántva volt, és így bekerült a szervezetembe néhány gramm gabona (tehát ez az étrend nem optimális), de az a pár gramm nem fog sok vizet zavarni (havonta 3-4 alkalommal csúszik le ennyi), ellenben a hús és a zöldköret egészen kíváló volt, tehát összességében azért egészségesnek nevezném a kaját. Ja, és marhára élveztem, ami a bio spenótra nem biztos hogy igaz lett volna.
Erre mondom én, hogy kis energiabefektetéssel / odafigyeléssel is egészséges étrend. Ha nulla odafigyeléssel választok, akkor lehet hogy lebbencslevest eszek spagettivel, és desszertnek palacsintát, ami tészta+tészta+tészta, tehát nulla tápanyag 100% deréktáji hájasodással. - 5. Vasgerinc
2011. 10. 11. 14:26Értem, és a 80% sörözés akkor hogyan fog kijönni? :)
- 6. rever
2011. 10. 13. 8:03@Vasgerinc: Hát ha a szenszei bölcsességét szeretnéd hallani...
most komlóvirág
holnap a lét leve,
folyamatosan......de legalább 80%-ban.
A haikuban nem lehet sokat dumálni. - 7. rever
2011. 10. 13. 8:17@Deansdale:
Én pedig azt mondom, hogy nem foglalkoztam volna étteremkereséssel, ha van két marék spenótlevelem, kerestem volna egy hentest, ettem volna sült kolbászt spenóttal.
És szerintem legalább annyira élveztem volna mint a rántott húst. De ez alkat kérdése.
Csak azt akarom mondani, hogy nem kell az a 10% sem, mert ha már kialakult a kaja rendje, akkor megy magától a dolog.
Nem a százalékokon akarok szőrözni, hanem azt mondanám, hogy a rendszer erős. A lényeg hogy milyen rendszert alakítunk ki.
Már régóta nem remeg meg az orrcimpám egy pékség előtt. A henteseket pedig memorizálom. :)
Utolsó kommentek