Deansdale

Aki nem akar a tippelgetéssel vesződni, annak segít a Mandíner:

Öt nő és egy férfi került (...) a Hugo-díj idei várományosai közé

Na igen. Két leszbikus nő, egy leszbikus témájú könyveket író néger nő, egy transz nő, egy gender témákban utazó feminista nő, plusz kakukktojásnak egy kínai férfi. Aki azt állítja, hogy bármiféle ideológia vagy politika van a dologban, nyilván szélsőjobbos és Hitler. Én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy mind kiváló könyveket írtak, amiknél tavaly senki nem írt jobbat. Úgy látszik a fehér férfiak egyszerűen tehetségtelenek, nem képesek jó sci-fit írni, na, hát ez van. Nincs itt semmi kultúrmarxista fertőzés, oszoljanak kérem.

ui.: Ja, a hülyéknek szólok, semmi bajom a betűleves figurákkal, nem azért emeltem ki a szexuális beállítottságukat, mintha az elítélendő lenne. Csak érdekes. Roppant érdekes.

Kell-e nekünk identitáspolitika? - kérdi a KM, és aztán megmagyarázza, hogy természetesen, hiszen a létező legjobb társadalmi modell a végtelenül apró részekre szétvert, egymással harcban álló mikroközösségeké. A legjobb egyenesen az, ha egészen az egyénig szétverünk mindent, akkor eljön a "mindenki mindenki ellen" kánaánja, ahol az egyik szomszédodat azért utálod mert férfi, a másikat mert fehér, a harmadikat mert hetero, a negyediket mert cisz, az ötödiket mert keresztény, a hatodikat pedig azért mert bár pontosan ugyanazokba a csoportokba tartozik mint te, de nem ugyanúgy gondolkodik az identitáspolitikáról. Neadj'isten még az sem kizárt, hogy jobbos!

Nade nézzük a cikket kicsit bővebben - a megszokott fisking módszerrel csak ott szólok közbe, ahol érdemes.

Sok identitáscsoport (...)

Identitáscsoport nem létezik, mivel nincs olyan csoport amiben mindenkinek azonos az identitása. Győzikének nem ugyanaz az identitása mint Lakatos Mikelandzselónak drávafütykösről, ezért "cigány identitás" nem létezik. A libsik úgy képzelik el a társadalmat, mintha hangyabolyszerű kollektívák egymással hadban álló közössége lenne, ami iszonyatos baromság. Mindannyian egyének vagyunk egyéni identitással, és az államnak így is kell kezelnie minket.

Sok identitáscsoport fokozottan ki van téve a társadalmi elnyomásnak

Ez több okból is baromság. Egyrészt a "társadalmi elnyomás" üres fogalom, ugyanis csak akkor lenne értelme, ha bármiféle elnyomás társadalmi konszenzussal működne, amire garantáltan nincs egyetlen példája sem az identitáspolitikusoknak. Társadalmi elnyomás az, ami törvénybe van foglalva, vagy legalábbis az emberek nyíltan és kollektíve csinálják, megbeszélték, tudnak róla. Társadalmi elnyomás az, amikor Iránban a keresztények kussban vannak tartva, mert ha valaki szólni mer azt kivégzik. A magyar társadalom nem nyom el csoportokat, legföljebb vannak benne egyének, akiknek ellenérzései vannak másokkal szemben - ami közel sem ugyanaz.

Másfelől össze-vissza megy a hazudozás arról, hogy ki miben és mennyire van elnyomva, így az egész téma teljesen átláthatatlan és érdemi vitában hasznavehetetlen. Egyesek szerint nőelnyomás, hogy a nők kevesebbet keresnek mint a férfiak, amiről ugye már ezerszer kiderült hogy hazugság, mellébeszélés, propaganda. Amíg senki nem fárad azzal, hogy egyáltalán megpróbálkozzon objektív képet festeni a különböző csoportok helyzetéről, addig inkább ne akarjon senki ilyesmire hivatkozva törvényi változásokat szorgalmazni.

Harmadrészt pedig nincs olyan csoport amiben mindenkinek egyforma a helyzete. A már említett Győzike még illúzió-szinten sincs kitéve olyan társadalmi elnyomásnak, mint a mezei rokonai, így teljesen értelmetlen és félrevezető egy csoportként kezelni őket. Ha valakinek kellemetlen a helyzete, azt egyénileg kell megoldani, nem a csoportjával együtt, ahhoz kötve, mert az óhatatlanul is azt eredményezi, hogy olyanokra pazarlunk erőforrásokat akikre nem kéne, miközben a valóban rászorulók nem megfelelő színű-szagú csoportjait ignoráljuk. Hogy világos legyen: Győzikét támogatni azért mert cigány, miközben egy magyar nemzetiségű hajléktalan éhen hal vagy halálra fagy, a tetűség legalja, emberiség elleni bűncselekmény. Még ha valaki azt is képzeli, hogy bizonyos csoportok jobban el vannak nyomva, mint más csoportok, az egyetlen értelmes megoldás akkor is egyénekként kezelni az elesetteket, és egyénileg segíteni rajtuk. Csoportokon segíteni nem hatékony, igazságtalan, ráadásul melegágya a visszaéléseknek.

bizonyos emberek, akiket a társadalom nõként azonosít – és akik maguk is így azonosítják magukat

Hagyjuk már ezt a "társadalom ekként vagy akként azonosít" dumát, ami nem több mint a párbeszéd megölésére és egyre újabb ellenségeskedések szítására szolgáló szofizmus. Mindenki úgy azonosít mindenki mást, ahogy neki tetszik, ezzel az alanynak semmilyen kárt vagy sérülést nem okoz. Kontraproduktív azon feszengeni, hogy a cirka 5 millió magyar nőből talán van egy tucat, aki férfiként vagy benzinmotoros fűkaszaként szeretné azonosítani magát, és a gonosz társadalom elnyomja őket azzal hogy ezt az utcán velük szembe sétáló emberek nem vágják le első pillantásra.

[a nők] nem csak azért élnek szegénységben, mert a régióban nincs elég munkahely, hanem mert a házimunka és a gyereknevelés nagy részét is õk végzik, és emellett nem tudnak munkát vállalni.

Meglehetősen faramuci elképzelés a munkanélküliséget a nemek harcára rávetíteni. Mintha azt próbálnák mondani, hogy a gonosz férfiak és a szegény nők egymás legyűrésével juthatnak a húsosfazék közelébe, és ebben a harcban a nőket kell segíteni a férfiak rovására, mert az az "egyenlő" és az igazságos. Ennél nagyobb hülyeséget ritkán hallok, illetve ez az egyik legjobb példa az identitáspolitika totális logikátlanságára és csődjére. Nem azt nézik, hogy mi a társadalom érdeke, mi előremutató vagy valóban igazságos - egyszerűen csak szétosztják a társadalmat identitásokra, majd azt mondják hogy az egyiknek kedvezni kell a másik rovására, mert csak. Mert szerintük az "elnyomás", hogy a nők több házimunkát végeznek.

Namármost kérdem én, ha egy nő egyedül él, vagy szingli anya, akkor kinek kellene helyette házimunkát végezni? Ha viszont családban él, és háztartásbeli, akkor ezek szerint egy férfi dolgozik rá és eltartja őt, nem? Most akkor hol is van a probléma? Nem logikus, hogy a munkanélküli feleség (akinek a férje dolgozik és hazaadja a pénzt) elvégzi a házimunkát? Ráadásul, jó esetben, egy családon belül olyanok élnek akik önként választották ezt az életmódot, mivel szeretik egymást, tehát a nő a saját szeretteire végez némi plusz házimunkát ahhoz képest, amit önmagára mindenképpen el kellene végeznie, ha egyedül élne. Ez lenne az a borzalmas elnyomás, ahol a nő a semminél alig valamivel nagyobb extra erőfeszítését egy dolgozó férfi azzal honorálja, hogy ételt-italt és fedelet biztosít neki?

Szegény, szegény elnyomott nők, akiknek muszáj a saját gyerekeik nevelésére pocsékolni a drága időt és energiát, ahelyett, hogy valami áldott jó munkahelyen kereshetnék a pénzt...

Gondolkodjunk tovább. Mivel a szingli anyák ebből a kérdésből eleve kiesnek, mi a libsi megoldás a műproblémára? Segítsük a nőket munkába állni. Mivel a munkahelyek száma véges, ez ugye a férfiak munkapiaci helyzetének a romlásával jár, tehát technikailag oda jutunk, hogy az addig kereső férj mellett háztartásbeliként élő feleség munkába áll, és helyette a férj lesz munkanélküli, illetve háztartásbeli. Mi az az objektív javulás, amit ezzel elértünk, kinek lett jobb a helyzete és miért? Jobb a közös gyereknek, hogy nem anyu van vele, hanem apu? Jobb a nőnek, hogy nem a házimunkát végzi, hanem idegen főnökök irányítása alatt robotol, és nem lehet a családjával, csak este, mikor fáradt és nyűgös? Jobb a férfinak, aki elvesztette a munkáját, így szembesülnie kell azzal, hogy a társadalom ingyenélőnek és értéktelennek tartja, attól függetlenül, hogy legalább ugyanannyit teljesít a házimunkában, mint anno a felesége? Ki nyert ezzel az egésszel?

Ja igen, azok a nők akik el akarnak válni. Fantasztikus.

Ez pedig nem azért van, mert mindegyikük különösen jó lenne a házimunkában vagy égetõ vágyat érezne rá, hanem, mert a társadalom õket egy olyan csoport tagjaként azonosítja – és általában õk is magukat – akiknek ez a dolga.

És mi ebben a probléma??? Amíg senki nem kényszerít senkire semmit, addig miért baj, hogy egyesek (többek között a nők többsége) szerint praktikus és hatékony, ha a nők végzik a házimunkát? Miért kell ezt problémának feltüntetni és megtámadni? Ha egy nő nem akar házimunkát végezni, ne végezzen. Ennyi a nagy titok, a megoldás kulcsa, és ezzel még az átfogó és szükségtelen társadalmi reformot is megspóroltuk.

[a cigányoknak] a munkahelyeket nincs annyi esélyük megkapni, mint a nem cigányoknak, a környékbeli munkaadók előítéletei miatt

...pontosan úgy, ahogy egy nem-fehér közösségben a fehéreket nézik ki előítéletesen, ami (tetszik vagy sem) az emberi élet szerves része. Akinek nem tetszik, hogy egy idegen közösségből kinézik, az ne éljen idegen közösségben, az isten büdös szerelmére. Ez egy szabad világ, amelyik cigányt zavarja a magyarok teljesen érthető és normális magyar-preferenciája, az szegregálja magát önkéntesen olyan cigány közösségekbe, ahol nem tapasztal ilyesmit - ne azt követelje, hogy a magyarok változzanak meg az ő kedvéért. Én sem várom el, hogy ha egy cigány közösségbe megyek akkor engem jobban szeressenek mint saját magukat, ők se várják ezt tőlem - nameg olyan kretén társadalomromboló szerveződések se akarjanak rám kényszeríteni ilyesmit, amik a cigányság nevében megosztást keltenek és ellenségeskedést szítanak.

Minden cigánynak törvényadta lehetősége van vállalkozni, céget alapítani, őstermelőnek állni, kereskedni vagy szolgáltatni, és ezzel nyugodtan élhetnének a saját cigány közösségeikben. Senki nem akadályozza őket. Arról már nem a magyarság tehet, hogy a vállalkozó kedvű cigányok túlnyomó többsége az uzsorás karriert választja, vagy a fémkereskedőit. Nem rajtunk múlik, csinálják ők jobban. Legyenek köztük élelmiszerboltosok, építőipari vállalkozók, ésatöbbi, s máris megoldódik a gondjuk, mert adhatnak munkát egymásnak. Elhihetik, hogy ha egy ilyen rendszer beindulna, senki nem panaszkodna náluk, hogy diszkriminálják a magyar nemzetiségű munkanélkülieket a cigók javára.

Ez a csoport megint csak önazonossága, identitása miatt kerül a társadalmi hatalmi hierarchia aljára

Az identitás senkit nem juttat sehová. Nincs a világon egyetlen fehér ember sem, aki azért gazdag, mert fehér. Ahová az ember került, azért valaki megdolgozott - vagy a szülei, nagyszülei, vagy ő maga. Ha a társadalom tetejére jutott, azért is megdolgozott valaki, ha az aljára, azért is. Győzikét a cigány identitása nem vitte a hierarchia aljára, ahogy ezer más társát sem, mivel ők vették a fáradságot és tettek valamit a saját érdekükben. Ezzel szemben másik ezernyi magyar nemzetiségű hajléktalan él az utcákon, akit az identitása nem mentett meg ettől. Egyszóval hagyjuk a kamu rizsát, hogy az egyén helyzetét a bőrszíne vagy a nemi szerve definiálná, ez prosztó kis hazugság, semmi több. Az a nagy nem-polkorrekt igazság, hogy a cigányságot a saját kultúrája, természete és tevékenysége juttatta oda ahol van. Nem okolhatnak ezért senki mást.

Az identitáspolitika elsõ fontos állítása, hogy a társadalmi elnyomás ilyen, identitásalapú formáit fel kell ismernünk

Rögvest bukta, már itt össze lehet csomagolni az elméletet és kihajítani a fészkes fenébe. Semmilyen érvet vagy bizonyítékot nem láttam a KM cikkben arra, hogy jobb lenne közösségileg megítélni dolgokat, mint egyénileg, hogy egyáltalán bármiféle szükség lenne az identitáspolitikára. Ha egy cigány embert diszkrimináció ér, az nem az egész közösségét éri farkasflóriánostól és osztolykánágnesestől, hanem kizárólag őt magát, és ezt ezen a szinten kell orvosolni is. Mi baja lehet a libsiknek azzal, hogy ha egy cigányt diszkrimináció ér, akkor ez rendezésre kerül az ő egyéni szintjén?

Így például a nagy-britanniai Nők egyenlősége párt ebben az értelemben identitáspolitikát művel, politikai céljait kizárólag a nőknek mint sajátos identitáscsoportnak az elnyomása határozza meg.

Igen, és pont ez vele a baj. Hazugságokra épül és hazug célokért dolgozik, megosztja a társadalmat és nyíltan diszkriminálja azokat akiket nem képvisel.

az identitáspolitika központi állítása, hogy e problémák megoldása az identitások átformálásában rejlik.

Na igen. Mit lehet erre mondani? Vigyétek a megalomán, hatalmaskodó mancsotokat az identitásom közeléből, ti szerencsétlen nácik. Miféle mérhetetlen gőg kell ahhoz, hogy valaki azt képzelje, neki joga és kötelessége egész néprétegek identitását átformálni nemcsak azok megkérdezése nélkül, de egyenesen az akaratuk ellenére? A te identitásod hibás, de semmi gond, mi majd kijavítjuk... Kibújik a szög a zsákból, hogy miért is kell már az óvodában elkezdeni az agymosást: mert a kultúrmarxisták szerint ŐK akkor nyernek, ha a gyerekeid identitását ŐK formálhatják. Szebb világot teremtenek, ha belegebedsz is, és a jelen politikai helyzet tanúsága szerint igenis milliók fognak (újra) belegebedni. A marxista utópia nem jöhet el máshogy, csak ha mindenki agyát a regresszívek távirányítják.

Bizonyos feministák szerint például a probléma a nők helyzetével elsősorban az, hogy a társadalom őket és ők magukat úgy képzelik el, mint akiknek a konyhában és a gyerek mellett a helyük, ez pedig kiszolgáltatottá, alárendeltté teszi õket.

Magyarra fordítva: egyes feministák szerint az nyomja el őket, amit ők arról feltételeznek hogy mások mit képzelnek róluk. Hát ha elsősorban ez a probléma a nők helyzetével, akkor nincs is olyan nagy gond, nem igaz?

Hogy ezen segítsünk, meg kell változtatnunk azt, ahogy a társadalom – nők és férfiak egyaránt – a nőkről gondolkodunk, ahogyan ezeket a csoportokat azonosítjuk, reprezentáljuk.

A klasszikus elnyomó gondolkodásmód: nekik nem elég, hogy ők szabadon azt csinálnak amit akarnak, nekik az kell, hogy neked tilthassanak és téged kényszeríthessenek. Az ő paradicsomuk akkor jön el, ha te úgy fogsz gondolkodni és cselekedni, ahogy ők elvárják tőled. A te szabadságod az ő elnyomásuk, tehát teljes joggal vitatják el tőled...

Ha ugyanis a nőket is a férfiakkal egyenrangú partnerként, a társadalom teljes jogú tagjaként ismernénk el, akkor ugyanúgy nem várnánk el tőlük, hogy a házimunka nagy részét elvégezzék, ahogy a férfiaktól sem várjuk el.

Különös ez a dolog, én például még sosem éltem párkapcsolatban a társadalommal, kizárólag egyénekkel, ezért marhára nem érdekel, és nem is igazán tudom, hogy a társadalom mit várna el tőlem. Akikkel párkapcsolatban éltem, azokkal mindig meg tudtam beszélni, hogy ki mit csinál, egyéni ízlés szerint. Vagy én vagyok valamilyen csodalény, vagy a feministák életképtelenek.

Az is különös ugyanakkor, hogy kettősjérce barátaink elfelejtik megemlíteni, a férfiakon sokkal súlyosabb társadalmi elvárások vannak, mint a nőkön, hiszen míg a nőkön a főzést és mosogatást kéri számon az a szemét társadalom, addig a férfiakon az élethosszig tartó robotolást a családért. Jaj, szegény nők, akik úgy szenvednek a tizedakkora társadalmi elvárások alatt, mint a férfiak...

Végül pedig azt kell hogy mondjam, ha a férfiakat és nőket nem kezeli egyenrangúként a társadalom, akkor a nők vannak fentebb, ahogy az már az alkotmányunkban is rögzítve van. A médiában és a közéletben a férfiak többnyire elnyomó, veszélyes, agresszív, soviniszta szerepekben vannak feltüntetve - ahogy azt a KM példája is mutatja. Ezzel szemben a nőket kritizálni tilos, őket ünnepelni kell, a kívánságaikat lesni, a problémáikon enyhíteni, ésatöbbi. Namostakkor ki egyenlőbb az egyenlőeknél?

Ha a melegek kapcsolatait teljes értékűként fogadnánk el és nem tekintenénk szégyellnivalónak

Mi a csudáért kellene bárkinek bárki más kapcsolatait "elfogadni"? Nem az én tisztem elfogadni vagy nem elfogadni bárki más párkapcsolatait, és az sem érdekel hogy ő mit gondol az enyémekről. Egyáltalán miféle "értéke" van a kapcsolatoknak, amihez képest "teljes értékű" a meleg verzió? Mitől van elnyomva két ember, akik boldog párkapcsolatban élnek, amiről vadidegenek azt gondolnak amit akarnak? A legmodernebb SJW vonulat szerint két fehér embernek tilos egymással kapcsolatra lépni, mert az undorító és rasszizmus - most akkor én el vagyok nyomva?

Az ilyen értelemben vett identitáspolitika központi fogalma tehát az elfogadás (...), amit az identitáscsoportok társadalmi reprezentációinak, a róluk való gondolkodásnak a megváltoztatása által érünk el.

Vagyis hangszereljük át az egész társadalmat annak megfelelően, hogy a regresszívek mit tartanak elfogadhatónak, mert az a helyes, szemben azzal amit a többség tart elfogadhatónak, mert az téves. Ők tudják, hogy mi a jó, mi meg bunkó parasztok vagyunk akiknek erkölcsi kötelessége csendben tűrni megköszönni az ő irányításukat és a haladó szellemű kényszer-átnevelést.

Ki dönti el, hogy milyen az a pozitív töltetű meleg identitás, aminek a mentén gondolkodnunk kéne róluk?

Engem sokkal inkább az a kérdés izgat, hogy kinek mi köze ahhoz, amit gondolok, és miféle elképesztően aberrált jogon képzeli, hogy neki azt ellenőrizni vagy módosítani kellene? Azt gondolok a melegekről amit akarok, és ha az dugig van negatív sztereotípiákkal, akkor a Kettős Mérce tehet egy szívességet. Pontosan ugyanannyi joguk van az én gondolataimban turkálni, mint nekem az övékben, úgyhogy mielőtt társadalommérnöki jószándékkal nekem esnének, talán előbb rendezzük egy személyes vitában a kérdést, hogy ki fog a másik fölött uralkodni. Oké, számukra egyértelmű, hogy ők uralkodnak fölöttem, mert erre feljogosítja őket az erkölcsi tökéletességük, de azért hadd legyen ehhez nekem is pár szavam.

nőnek lenni Dél-Szudánban és Párizsban, vagy akár egy elszegényedő magyar faluban és egy belvárosi bérlakásban gyökeresen különböző élethelyzetek.

Szudán és Párizs már nem is különbözik annyira, hála a diverzitásnak. Ha elég sok lesz a diverzitás, az egész világ úgy fog kinézni, mint Szudán.

Egyenlőség, szolidaritás, demokrácia – baloldali értékek

A demokrácia baloldali, hát nem aranyos? A nagy balos nevek Marxtól Leninen és Hitleren át Maóig és Castróig mind igen nagy hívei voltak a demokráciának, szemben a gonosz jobbosokkal, akik... Hm.

Az identitáspolitika eszerint azzal fenyeget, hogy maga is az elnyomás eszközévé válik

Az identitáspolitika legnagyobb hátránya, hogy létrehozza, illetve konzerválja a társadalmi törésvonalakat, ezzel megoldhatatlanná téve minden egyes olyan konfliktust, ami (látszólag) csoportok között zajlik. Például a cigánykérdés megoldása az lenne, hogy a konfliktus csitítása és a cigók folyamatos lenyugtatása közben megoldjuk az integrációt ill. szeparációt. Ezzel szemben az identitáspolitika folymatosan arról harsog, hogy a tetű fehérek elnyomják a szegény cigókat, ezzel hergelve a kisebbséget a többség ellen, terelve a szituációt az erőszak irányába. Hogy a fenébe képzeli a KM a faji alapú erőszak megszüntetését úgy, hogy közben folyamatosan szítja azt? Most vagy nagyon hülyék, és nem látják a saját tetteik következményeit, vagy épp ellenkezőleg: nagyon is tisztán látják azokat, és éppen az felel meg a burkolt céljaiknak.

az ő identitása továbbra sincs elismerve

Senkinek az identitását nem kell senki másnak, s főleg nem politikailag, "elismerni". Az identitás személyes dolog: az vagyok, aki, ezen senkinek a véleménye nem változtat. Nincs szükségem külön társadalmi engedélyre, megerősítésre vagy elfogadásra ahhoz, hogy az lehessek, aki vagyok. Éppen ezért nem is akarom a társadalmat arra kényszeríteni, hogy törődjön az identitásommal - ami egyébként amúgyis fából vaskarika, mert a társadalom csak egy fogalom, valójában emberek alkotják, tehát aki a társadalmat akarja megváltoztatni, az valójában az emberekre akarja kényszeríteni az akaratát. Magyarul az identitáspolitikával fertőzött melegek minden egyes emberre rá akarják kényszeríteni, hogy foglalkozzanak az ő identitásukkal, nyilatkozzanak nyilvánosan hogy elfogadják azt, illetve kényszerűen tartsák azt "pozitívnak". Persze ha ezt logikusan végigvinnénk minden identitásra, akkor mindenkit kötelező pozitívnak elfogadni a náciktól a pedofilokon át a hasfelmetszőkig. Mi az, hogy neked ezek az identitások nem tetszenek, talán gonosz kirekesztő vagy? A gonosz kirekesztő identitás nem elfogadható, nem tudtad? A kirekesztőket kirekesztjük.

az is egy legitim válfaja legyen a meleg identitásnak

Ebből látszik, hogy ez a dedós identitásosdi jobbára az egoisták és kisebbrendűségi komplexusosok elvetélt kísérlete arra, hogy rávegyék az embereket: foglalkozzanak velük, nyugtassák meg őket hogy minden rendben van velük, és simogassák meg a kis buksijukat.

Felróhatjuk azonban az identitáspolitikának, hogy kihagy olyan csoportokat, amelyeket nem az identitásuk határoz meg. A nõkön, melegeken, cigányokon kívül vannak még a társadalomban szegények, munkások, öregek. De nemigen beszélhetünk „szegény identitásról" vagy „idős identitásról", ezek az emberek nem azért tartoznak össze társadalmilag, mert bizonyos dolgokat gondolnak magukról vagy mások róluk, hanem, mert a társadalom bizonyos módon bánik velük, mert a társadalmi struktúrákban ugyanazt a helyet foglalják el.

Ezzel itt szétrombolták az egész elméletet, gyökeresen, porig. Aki azt a hülyeséget le tudja írni, hogy szerinte két szegény ember nem képez egy csoportot, de két nő vagy két cigány igen, az talán inkább ne próbálkozzon többet politizálással vagy közéleti szerepléssel. Itt köpi szembe a kultúrmarxizmus az eredeti marxizmust, hiszen itt a szegények és a gazdagok már nem osztályok, viszont a nők és a melegek igen. És itt derül ki az is, hogy a "haladók" nem azzal törődnek aki rászoruló (értsd: szegény), hanem azokkal akiket szeretnének másokra ráuszítani a társadalomban. Nem a szegénység felszámolása a cél, hanem a férfiak és nők, cigányok és magyarok, fehérek és színesek örök háborúja. Hajmeresztő.

Egyébként elmagyarázhatná a szerző, hogy mi a lényegi különbség a "bizonyos dolgokat gondolnak mások róluk", illetve a "a társadalom bizonyos módon bánik velük" között. Az egyik miért csoportképző tényező, a másik miért nem? Hogyan lehet máshogy bánni egy bizonyos réteggel, ha nem gondolkodunk róluk máshogyan, mint más rétegekről?

Tovább menve mondhatjuk, hogy az identitás, az, hogy miként gondolkodunk magunkról vagy egymásról, egyáltalán nem számít: ami lényeges, azok a társadalmi struktúrák.

Hűha, itt másodjára is sikerült az eddig leírt összes sületlenséget egy tollvonással áthúzni.

Így például a nők nem azért vannak elnyomva, mert az emberek bizonyos módon gondolkodnak róluk, hanem mert a társadalmat olyan gyakorlatok és hatalmi struktúrák hatják át, amelyek szisztematikusan elzárják őket azoktól az előjogoktól, amelyeket a férfiak élveznek.

Ez aztán a mellébeszéd, kérem szépen. Ami a társadalmat "áthatja", vagyis szisztematikus, az a törvények és szabályok, illetve a társadalom képviselőjének, az államnak az intézményei. A magyar törvények kifejezetten a nőknek kedveznek, Mo-n azért nincs egyenjogúság, mert a nőknek több és szebb joga van, mint a férfiaknak. Az állami intézményekben pedig, mint a hivatalok, iskolák, minisztériumok, stb., a nők kifejezetten előnyben vannak a férfiakhoz képest. Aki szerint a nőket az állami intézmények elnyomják, mutasson csak egyetlen egyet, ahová nem vesznek fel nőt, mert nő, vagy éppen az intézmény szabályrendszerében rögzítve van, hogy a nőknek kevesebb fizetés, juttatás és jog, vagy több kötelesség jár, mint a férfiaknak. Ennek hiányában aki szisztematikus nőelnyomásról beszél az húzzon el melegebb éghajlatra a kisded hazudozásával. Hatalmi struktúrák meg férfi előjogok, atyám. Konkrét példát, vagy GTFO.

A legtöbb állásban, üzleti vagy politikai karrierben sokkal jobban lehet érvényesülni, ha az embernek nem kell munka előtt és után a házimunka nagyobb részét elvégeznie

Minden egyes magyar nőnek 100%-ig a jogában áll annyi házimunkát végezni, amennyit az úri kedve szerint éppen akar. Nincs olyan törvény, szabály vagy szokás ami akár egyetlen magyar nőt is kényszerítene bármire, úgyhogy ezt a témát talán lezárhatnánk végre. Aki azon sír, hogy őt a társadalom nyomja, és ennek képtelen ellenállni, az meg is érdemli.

a munka, a hatalom a társadalmi szerkezetek egész rendszerének kell változniuk ahhoz, hogy ezeket a problémákat kezelni tudjuk

Újra és újra visszatérünk a központi kérdéshez: az egész társadalmat a legutolsó szögig, beleértve minden egyes embert, át kell formálni az identitáspolitikusok kedvéért, mert... Mert... Izé. Mert ahogy ők gondolják az hibátlan és tökéletes és csodálatos, és mindenki másnak legyen tilos máshogyan gondolkodni, mert azok vaskalapos maradiak, akiknek nem szabad hogy legyen emberi joga a szabad szólásra, önrendelkezésre, lelkiismeretre. Mindenféle láthatatlan hókuszpókuszokra hivatkozva, mint a sehol tetten nem érhető és semmilyen formában nem bizonyítható "szisztematikus elnyomás", át kell alakítani az egész társadalmat egyes csoportok előnyére és más csoportok kárára, mert egyes csoportok eddig láthatatlan előnyöket élveztek, míg mások láthatatlan hátrányoktól szenvedtek, és ezt csak úgy lehet igazságosan megszüntetni, ha emezeket mesterségesen lenyomja az állam erőszakkal, amazokat meg felemeli. Vagyis az egyenlő törvények a libsik szerint egyenlőtlenséget teremtenek, ezért kifejezetten egyenlőtlen törvényekre van szükség az egyenlőség elérésére.

Emellett persze rettenetes előítéletek is élnek a nőkkel vagy cigányokkal kapcsolatban

Ja, persze, LoL. Mondj már egy rettenetes előítéletet a nőkről :)

Nem kell választanunk identitás és struktúrák között, az identitások és reprezentációk ugyanis a társadalmi struktúrák részei.

Elértünk a célegyenesbe, ahol az egyik üres és hazug hókuszpókuszt a másik üres és hazug hókuszpókusszal magyarázzák. Innentől már csak az ostobák tettetik, hogy ennek még valódi értelme van, akik félnek attól hogy mások hülyének nézik őket ha értetlenkedni kezdenek. Az identitása mindenkinek egyedi, és a társadalom számára érdektelen, a "struktúrákban" pedig semmi elnyomó nincs. De hogy az én, vagy akár a KM cikkíró identitása hogyan része a társadalmi struktúráknak (amiket egyébként még senki sem tudott épkézláb módon leírni, hogy végülis micsodák), totális rejtély.

(...) a különféle csoportok hamis ábrázolása a nyilvánosságban – ezek mind eszközök arra, hogy e csoportokat elzárják bizonyos lehetőségektől és privilégiumoktól

Mármint a magyarok, fehérek, férfiak, heterók "elnyomóként" való hamis ábrázolására gondolsz? Mert egyébként a média, legalábbis a fősodratú, szerinted kit és hogyan ábrázol hamisan? Mikor láttál utoljára a mainstream médiában lealacsonyító nőábrázolást, esetleg hamis képet a cigányokról? Példát, vagy eridj a sarokba kukoricára térdepelni.

A nőket, cigányokat, melegeket, transzneműeket nem csak előítéletek révén nyomják el, hanem gazdasági kirekesztés és egyenlőtlen hatalmi hierarchiák révén is.

Nahát itt már csak nevetni tudok, mintha például a transzneműeket egyáltalán fel lehetne ismerni amíg önként fel nem hívják magukra a figyelmet, vagy mintha a nőket bárki is kirekesztené gazdaságilag akár a versenypiacról, ahol a munkáltatót kizárólag az elvégzett munka érdekli, akár a közszférában, ahol cirka tízszer annyi nőt alkalmaznak, mint férfit, kényelmes, biztonságos és jól fizető irodai munkákra. Na és persze megint a kamu mumus, az "egyenlőtlen hatalmi hierarchia", amiről senki nem tudná elmagyarázni, hogy konkrétan mi is az és hogyan árt a nőknek, de azért jól hangzik.

A vagyoni egyenlőtlenségek elleni küzdelem becserélése identitáspolitikára, az osztálypolitika helyettesítése identitáspolitkával kétségtelenül nem járható utak egy baloldali számára sem.

Nocsak, ezek szerint a kétféle marxizmust mégiscsak egyszerre kell futtatni. Miért nem lehet mindkettőt megspórolni és egyszerűen csak segíteni annak aki elesett? Miért nem lehet egyszerűen csak szolidárisnak lenni a nehéz sorsúakkal, miért kell ehhez egy hazug, beteg, elnyomó ideológiát kovácsolni?

porblémáit

ROTFL

A társadalmi igazságtalanság szerkezetei rétegzettek

És strukturáltak meg láthatatlanok...

Na, ez jó hosszú lett, anyjuk, hol a söröm???

A Times szerint (a HVG-n magyarul is olvasható a hír) az EU ultimátumot fog adni nekünk és a lengyeleknek: vagy befogadjuk a ránk sózott menekülteket, vagy kilépünk.

Hála az égnek, végre valami jó hír.

Ki kell lépni a picsába mindenféle olyan szövetségből, ami ilyen módon lép fel velünk szemben. Teljesen nyilvánvaló, hogy az EU szép lassan egy erőszakszervezetté változott, ami zsarolással, fenyegetéssel, gazdasági szankciókkal próbálja ráerőszakolni az akaratát a tagországokra. Ami azért is furcsa, mert az EU elméletileg nem önálló entitás, hanem a tagországok kormányai által közösen vezetett valami. Hát igen, elméletileg.

A Times szerint a lengyelekkel 160.000 migránst kellene befogadnunk - hogy egyenként vagy együtt, az a cikk ingyen is olvasható részéből nem egyértelmű. Mindegy is, mert se 80.000, se 160.000 migránsra nincs szükségünk. Sőt, egyetlen főre sincs. (A valódi szír menekültek - akik az áradatnak talán 10%-át kiteszik - lakhatnak a határ mentén felállított konténerekben, aztán ha vége a szír harcoknak mehetnek haza.)

Magyarország a magyaroké, nem rendelkezhet fölötte senki más, csak a magyar nép. Akinek ez nem tetszik, az elhúzhat a fenébe. Remélem megjön az ultimátum, és remélem a lengyelekkel együtt leszünk elég tökösek kilépni. Semmi szükségünk erre a kultúrmarxista bandára, a Merkelekre és Junckerekre, hogy ránk kényszerítsék a beteg akaratukat. Nem azért szabadultunk meg a KGST-től, hogy aztán valaki más rángasson minket ugyanúgy.

Ha már itt tartunk, a britekkel és a várhatóan szintén kilépő visegrádi országokkal alakíthatnánk egy új közösséget, ami tényleg keresekedelmi lenne, és nem politikai.

A redditen írta valaki kommentben: minden tagországnak el kell fogadni a hódító-kvótát, mert az iszlámot egyenletesen kell szétteríteni európában.

Csak egy érdekesség a nemzetközi sajtóból - csodálom, hogy a magyar média még nem kapta fel. Lehet ők is érzik, hogy a magyarok még nincsenek eléggé elhülyítve ehhez a témához...

A BBC március 30-án leközölte a bombahírt, miszerint Mike Pence (az USA alelnöke) 15 évvel ezelőtt egy interjúban azt nyilatkozta, nem szokott kettesben vacsorázni nőkkel a feleségén kívül.

Ennyi, fölöslegesen várod a folytatást.

A BBC újságírója (mondjuk ez a titulus erősen kérdéses), csakúgy mint a feminista nagyközönség, elkezdett azon hápogni, hogy ez micsoda nőgyűlölet. A rohadt szexista szemét, hát hogy képzeli ezt?!

Persze a vakoknak is egyértelmű, ez csak a balosok alaptalan, hülye támadása a jobbos Pence ellen. A libsiknek muszáj folyamatosan támadni a jobbosokat, ha van rá érv, ha nincs. Illetve ha nincs, akkor gyártani kell. Nem olyan nehéz az, bármibe bármit bele lehet magyarázni, ha az ember hajlandó szemet hunyni a logikai bukfencek, hazugságok, tettetések, a szofista szófosás fölött.

Tehát adott a feladat: ki kell találni mi a csúnya gonoszság abban ha valaki nem szokott a feleségén kívül más nőkkel vacsorázni kettesben. Ez kemény dió lesz, úgyhogy alapjaiban kell félremagyarázni az egészet. Nem arról van tehát szó, hogy az illető a házasságát védi, vagy a felesége kívánságait tartja ezzel tiszteletben, netán tart a lesifotósoktól és zugfirkászoktól, akik alaptalan pletykákkal szarnák tele a sajtót.

Pence biztosan azért nem vacsorázik más nőkkel kettesben, mert 1. fél a nőktől; 2. el akarja vágni a nők karrierjét.

Az első persze sántít, hiszen van felesége és rengeteg női kollégája, beosztottja, tehát láthatóan semmi baja a nőkkel, de sebaj. A második is sántít, mert miért kellene egy nőnek kettesben vacsorázni Pence-el a karrierje érdekében? Ha munkakapcsolatban állnak akkor munkaidőben bármit meg tudnak tárgyalni (erre találták fel az irodát), de ha mindenképp munkaidőn kívül kell beszélni, arra ott a telefon, s ha mégis találkozni kell, akkor sem szükséges vacsora közben, vagy ha igen, akkor sem muszáj kettesben.

Nem baj, libsi körökben az ilyen gyengén összetákolt lejárató kampányok is bőven elegendőek, nincs szükség semmiféle logikára, tényszerűségre, occam borotvájára, vagy - neadj'isten - jóhiszeműségre.

Tehát a regresszívek és a feministák (de minek is ismétlem magam?) azon csámcsognak, hogy Pence nőgyűlölő, mert tiszteletben tartja a feleségét és a házasságát. Csodálatos.

Egy rosszakaróm egyszerre 3 linket is küldött a HVG-ről, amik mind a menekültügyet cséplik jobbról-balról. Általában elhessegetem az ilyesmit, nincs már annyi időm cikket írni mint régen, de ez a friss termés annyira agyzsibbasztó, hogy kénytelen vagyok reagálni. Vigyázat, valószínűleg csúnya szavakat is fogok használni.

Először is arról, hogy honnan és kik érkeznek hazánkba. Szemre összeadva nagyjából 30.000 menedékkérő jött tavaly, akik mellett valószínűleg érkezett nagyjából ugyanannyi a hatóságoknál be nem jelentkező, illetve menedéket nem kérő migráns is. Elsőre talán nem tűnik nagy számnak a 30.000 - régen egy-egy focimeccsre kimentek ennyien, meg a tízmillióhoz képest igazán nem sok. Ugyanakkor nem árt észrevenni, hogy ez egy közepes vidéki város lélekszáma, akik ha - mint a migránsok általában - saját nemzetiségű, fajú vagy vallású társaik társaságát keresik, akkor pillanatok alatt létre tudnak hozni egy no-go zónát bárhol. Budapesten kívül azonnali drasztikus változásokat idézhet elő a közhangulatban és közbiztonságban ennyi embernek már a tizede is, de a fővárosban is garantáltan észre fogják vétetni magukat. Erre a problémára elvileg megoldás lehetne egyenlően szétosztani őket az országban, jutna településenként 1-2, csakhát ennek ők nyilván ellenállnának, és a jogvédőik is egyből fasizmust kiabálnának (bár nem tudni miért). Márpedig ha nem számíthatunk a bevándorlók asszimilálódására, akkor jobb be sem engedni őket, hiszen nincs szükségünk egy újabb permanens kisebbségre - van itt abból elég. Ahogy Bobby Jindal amcsi elnökjelölt mondta két éve: "a bevándorlás beilleszkedés nélkül invázió". Tökéletesen igaza van; ha mi hagyunk létrejönni egy fix migránstelepet, akkor csak annyi történt, hogy egy darab Magyarországot elfoglaltak az arabok.

Arabokat írtam, ami nagyjából meg is állja a helyét: a "menekültek" 90-95%-a muzulmán, akiknek az ötöde sem érkezik háborús övezetekből. Van köztük pár néger és, hm, "mediterrán" típusú ember, de összességében relatíve homogén arab áradatról beszélhetünk. A legfontosabb kérdés, hogy mi a fenét keres itt egy rakás arab a világ minden tájáról; miért pont nekik, miért pont most, és egyáltalán miért jutott eszükbe honfoglalást indítani az EU irányába? Erre a választ közvetlenül tőlük szeretném hallani, nem a magyar progresszívektől, akik szerint nyilván háború és éhínségek elől menekülő, jólelkű szamaritánus minden egyes migráns menekült. Ők maguk, illetve a vezetőik ezzel szemben teljesen más képet festenek: A török kivándorlást bátorító Erdogan elnök ugyanazzal az üzenettel küldi útjára a sereget, mint az arab imámok:

Foglaljátok el Európát!

Más iszlamista vezetők már arról beszélnek, hogy miképpen kell majd szétosztani a rabszolgává tett európai férfiakat, nőket és gyerekeket, illetve hogy szükség lesz egy jó nagy rabszolgapiacra.

Micsoda dilemma: vajon kinek higgyek a muzulmán migránsok motivációival kapcsolatban, a tökkelütött és magyargyűlölő helyi libsiknek, vagy a migránsok saját vallási és világi vezetőinek?

Ahogy az a franciáknál, angoloknál, a benelux és skandináv államokban már egyértelműen látszik, a migránsok családegyesítés címén legalább még egyszer annyi muzulmán hitű embert rántanak maguk után Európába, ahol aztán segélyeken élve elkezdenek gombamód szaporodni, és gyarapodó létszámukkal arányosan egyre erőszakosabban terjesztik a vallásukat. Ez a folyamat mellesleg nem az EU-ban lesz először tesztelve, nem direkt nekünk találták ki: egy sor délkelet-ázsiai ország, mint pl. Indonézia, Malajzia vagy Brunei, nemrég még hindu vagy buddhista államvallás alatt futott, de mára eluralta, illetve pardon, konvertálta őket az iszlám. Az iszlám még mindig azt a terjeszkedő fázisát éli, amiből a kereszténység rég kinőtt - ahol lehet ott nyílt erőszakkal térítenek, ahol pedig a gyaur kutyák vannak többen ott lassú és kitartó, de alig valamivel kevésbé agresszív technikákkal. Iszlamistákat beengedni valahová garancia a folyamatosan elmérgesedő vallási villongásokra. Aki szeretné ezt megcáfolni, annak egyszerű feladata van: mutatni mindössze egyetlen országot, ahol jelentős iszlamista kisebbség él a más hitű többségben, és nincs velük semmi baj. Amíg ez nem sikerül, addig remélem nem sértődik meg egyetlen progresszív sem, ha azt mondom: arról fantáziálni, hogy többtucat szigorú ellenpélda után majd pont Magyarország lesz az első hely, ahol a csoda végbemegy, közepesen erős szellemi fogyatékosságot feltételez.

A következő cikkre nem vesztegetnék sok szót - önsorsrontó, ám annál hitbuzgóbb keresztény papokról szól, akik örömmel feláldozzák a nyugati civilizációt, benne Magyarországgal, ha attól a muzulmán hadaknak egy kicsit könnyebb lesz az élete. Szerintük az a tuti, ha mosollyal az arcunkon önként menetelünk a nemzeti és faji halálba, hiszen Jézus is valami ilyesmit tett. Ha a muzulmánok idejönnek elvenni amink van, az életünket is beleértve, akkor erkölcsi kötelességünk azt önként átadni nekik. Hát, végülis, azzal nincs bajom, ha az így gondolkodó emberek a saját javaikat és életüket így feláldozzák, de azt némileg hajmeresztőnek tartom, ha ezt mint politikai platformot ajánlják egy egész országnak vagy kontinensnek. Értem én a jószándékot, hogy a nincsteleneknek és a háború által hontalanná tetteknek segíteni kell, de létezik annak olyan módja is, ami nem jár a házigazda halálával, úgyhogy talán először azzal próbálkozzunk. (Kezdetnek például a NATO abbahagyhatná az arabok bombázását mindenféle kamu indokkal.)

Az utolsó cikknek már a címétől könnybe lábadt a térdkalácsom: Miért éppen a magyarországi hisztéria ilyen extrém? Hisztéria a kurva anyád, kedves (((Windisch Judit))). A modernkori migráció Európában már többtízezer emberi életet oltott ki és tett tönkre, euro-milliárdokat vont el azoktól akik azért megdolgoztak, valamint - a legkevésbé sem utolsósorban - a legkomolyabb nemzeti, faji, civilizációs, kulturális, gazdasági és vallási fenyegetést jelenti az európai államok és emberek számára a II. VH óta. A problémát komolyan vevőkről úgy beszélni, mintha csak valami üres hisztéria rabjai lennének, vagy a legnagyobb hülyeség a világon, vagy a legnagyobb tetűség. (Sokat elmond a modern balos sajtó színvonaláról, hogy ilyesmit rutinszerűen lead.) Ezt a cikket kicsit részletesebben is felboncolom:

Európa az elmúlt évtizedekben nagyjából kivette a részét a hazájukat elhagyni kényszerülő menekültek befogadásából

Egyfelől a migránsok tizede sem valódi menekült, másfelől érdekesen hálálják meg a humanitárius segítségnyújtásunkat ezek az emberek. Párizsban pédául az utcákon sátoroznak a négerek, akik aztán napi rendszerességgel kerülnek konfliktusba a rendőrséggel, bizony el-elrepül néhány molotov-koktél és utcakő is. (Arról, hogy Párizsban ilyen állapotok uralkodnak a balos média valamiért nem tudósít. Érthetetlen.) Kérdés, hogy kötelességünk-e beengedni azokat a "menekülteket", akik aztán rendet bontanak, összecsapnak a rendőrséggel, ölnek-rabolnak-fosztogatnak, és persze nemi erőszakolnak.

Ám ha a gazdaság ereje a kérdés, Európa alulteljesít.

Teljesítsen jobban a többi gazdaság, ne akarják hozzánk benyomni az iszlamista hódító sereget csak azért, mert a mi apáink és nagyapáink verítékes munkával virágzó gazdaságot építettek. Még nincs 100 éve, hogy a II. VH tarra csupaszította Európa igen nagy részét, onnan pedig nem kis feladat volt újrateremteni az azelőtti életszínvonalat, emberek milliói gebedtek bele a munkába hogy az utódaikra jobb világot hagyjanak, úgyhogy ha ebből valami idegen részesedni szeretne, akkor nagyon szépen kérje és végtelen hálával fogadja ha beengedjük, és akkor se háborogjon ha nem. Semmiféle erkölcsi kötelességünk nincs a jobb életre vágyó idegeneket a saját csöcsünkre vonni és segílyekkel táplálni őket, ahogyan a már régebben migrálódott kisebbségeinkkel tesszük.

A bevándorlás miatti szorongást a számok csak részben igazolják

A számok csak elmélet, a szorongást a gyakorlat igazolja. Például Párizs, Malmő, Rotterdam. Magyarázhat akárhány regresszív ideológus napestig arról, hogy a statisztikák szerint a migrációval semmi baj nincs és egyáltalán nem veszélyes, ha az ablakon kinézve lángoló autókat lát az ember, vagy a hírekben nézi ahogy a szomszédban ilyesmik történnek.

A felmérések egyértelműen jelzik: a kontinens lakosságának többsége szorongva figyeli a folyamatokat.

Akkor talán vegyük komolyan ezeket a lakosokat, ugyanis övék ez a kontinens, nem az idegeneké. A demokrácia lényege az, hogy a lehető legtöbb ember (szaknyelven "a nép") akarata érvényesül - kár, hogy a demokratikus rendet felváltotta a progresszív baloldal által irányított dekadens és cinikus társadalommérnöki munka, ahol egy magát intellektuális és erkölcsi alapon felsőbbrendűnek képzelő politikusi réteg a saját ideológiáját erőlteti a választókra azok akarta ellenében. Miféle demokrácia az, ahol a képviselők olyasmit szavaznak meg ami a képviseltjeik álláspontjának szöges ellentéte??? A Merkel- és Juncker-féle cezaromániás eurokraták totális csődjére (vagy destruktív rejtett motivációikra) tökéletes bizonyíték éppen a migránsválság, ahol a multikulti meg a tolerancia nevében beengedett iszlamisták a helyieket zaklatják, fosztogatják, erőszakolgatják és öldösik.

A szakértő kiemeli, hogy szemben a politikai szereplők vagdalkozásával, 1990 óta globálisan változatlanul 30 százalék körül van azok aránya, akik nem a születési országukban élnek, és az európai kontinensen találtak új otthonra.

Messzemenően értelmetlen dolog sokféleképpen értelmezhető globális számokkal és arányokkal dobálózni, mikor egy konkrét, helyi problémáról beszélünk. Kit érdekel, hogy globálisan az emberek hány százaléka él a születési országán kívül, ha a témában sokkal tisztább képet kaphatunk például egy olyan adattal, hogy mennyi bevándorló érkezett Európába az utóbbi 10-20 évben? Miért nem erről beszél a "szakértő"? Miért nem azt emlegeti, hogy a benelux és a skandináv államokban minden ötödik gyerek bevándorló családba születik, vagy hogy London lakosságában már jópár éve 50% alá kerültek a britek?

Ha csak az Európai Unió országaira vonatkozóan nézzük a menekültek esetében az áramlási adatokat, kiderül, a 90-es évek elejéhez mérhető a számok emelkedése 2012 után.

Aha, akkor nézzük már meg hogy mi történt a 90-es évek elejének migránsaival azóta. Beilleszkedtek, dolgoznak, szorgos és békés tagjai a nemzeteknek amik befogadták őket, horribile dictu: szívben-lélekben helyiekké váltak azóta? A gyerekeiket jó németnek vagy franciának, jó európainak nevelik? A lófaszt. Szerte Európában egységes tapasztalat, hogy a migránsok többségének esze ágában sincs integrálódni, és még ha néhányan hajlandóak is dolgozni, a többségük munkanélküli. Emellett ismert a második generációs radikalizálódás folyamata is, amiben a migránsok gyermekei - a helyiek gyanakvását tapasztalva - a szüleik eredeti identitásában keresnek menedéket, akkor is, ha a szüleik tényleg menekültek és őszintén megpróbálták európaira cserélni az eredeti identitásukat. A másodgenerációs fiatalok könnyen iszlamizálhatóak, így elég sok dzsihadista/terrorista közülük kerül ki, ami persze kapóra jön azoknak akik szeretnék a terrorizmus tényeit elkenni, hiszen egy másodgenerációs muzulmán a hírekben és statisztikákban már nem mint bevándorló szerepel, hanem mint helyi lakos. Egyszóval mielőtt beengedjük a következő hullámot, ha nem vagyunk teljesen hülyék, nézzük meg mi történt az előzővel. Jól járt bármelyik európai nemzet azzal, ha régebben beengedte a bevándorlókat? A válasz egyértelmű, ezért liberális körökben már a kérdésfeltevés is tilos.

A jugoszláv háborúról viszont már sokan megfeledkeznek, noha „erős számokat produkált”, Magyarország területére legalább negyven-ötven ezer ember érkezett menekültként 1990 és 1996 között. Ezen emberek szinte mindegyike utána visszatért hazájába.

Ne keverjük az európai és kvázi-európai keresztbe vándorlást az egyértelműen kívülről érkező, drasztikusan eltérő kultúrájú népek tömeges beáramlásával. Bár, ha már itt tartunk, érdekes kérdés, hogy Merkel mutti miért nem engedi be az ukrán menekülteket, miközben a szomáliaiakat igen. Ha empátiáról meg toleranciáról papolunk, az az ukrán-orosz villongások menekültjeire nem vonatkozik? S persze ott a kulcsmondat, miszerint a vész elmúltával a jugó menekültek hazamentek, amit a muzulmánokról a legkevésbé sem lehet elmondani. Nem lenne olyan nagy gond beengedni néhány allahozó szerencsétlent, ha egyértelmű lenne, hogy záros határidőn belül hazamennek, de ennek hiányában jogos az elutasítás.

Melegh szerint „nem mondhatjuk, hogy 2015-ig Európában kivételesen nagy számban éltek volna menekültek, Európa a világ összes határt átlépő menekültjének 7-12 százalékát tudhatja a területén folyamatosan, ami a globális népességi súlyának nagyjából megfelel. Ha ehhez hozzávesszük a világgazdaságban betöltött szerepét (a világ GDP több mint 30 százaléka), akkor ez az arány messze nem jelezne bevándorlási válságot.”

Ez az egész úgy hülyeség ahogy van, értelmes ember ilyet őszintén nem írhat le. A legfontosabb pobléma az, hogy a szakértő válság alatt olyasmit ért, ami már beütött és komoly krízist okozott, holott nekünk értelemszerűen előre kellene látni és megakadályozni az ilyesmit. Nem az a fontos, hogy akik már bent vannak azok okoztak-e gazdasági összeomlást vagy népességi katasztrófát, hanem hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak akkor mi lesz holnap, meg 10 év múlva. Akik a bevándorlást ellenzik azok nem azt mondják, hogy válságban vagyunk, hanem hogy a grafikonokra nézve egyértelmű: hamarosan abban leszünk. Ezt a szakértő egyáltalán nem cáfolja, azzal a fifikás módszerrel, hogy egyszerűen meg sem említi a témát. Van válság? Nincs. Nahátakkor?

A másik gond, hogy elbagatellizálja a problémákat. Ha az EU gazdaságilag erős, a világ GDP-jének harmadát ő adja, akkor már nem is probléma euro-milliárdokat költeni idegenekre? Ezek a csillagászati összegek hiányoznak az államháztartásokból, sehol nem volt félretéve ilyesmire tartalék, magyarán megmondva hitelből finanszírozza mindenki, tehát még az ükunokáink is fizetni fogják a kamatos kamatait annak, amiből jelenleg a muzulmán inváziós sereget etetjük. Válság ez itt és most? Nem, csak évtizedekre szóló iga a nyakunkon, dehát ez a szakértőt nem érdekli.

A népesedési kérdést sem veszi elég komolyan, elmaszatolja olyan semmitmondó porhintéssel, mint hogy "Európa a világ összes határt átlépő menekültjének 7-12 százalékát tudhatja a területén", amiből semmi konkrétat nem tudunk meg arról, hogy melyik EU-s országban mennyi a menekült, az őslakosok aránya a lakosságban nő vagy csökken, stb. Azt, hogy van-e népességi válság Svédországban vagy nincs, nem abból fogjuk megtudni, hogy a világ összes kivándorlójából hány százalék teszi a lábát Európába, hanem abból, hogy a 10 milliós országban már 2012-ben 2 millió idegen származású ember élt, és azóta ez csak romlott. (Ja, és ebbe a 2 millióba nem számolták bele azokat akiknek csak az egyik szülője bevándorló.) Namost vegyük elő a kockás füzetet és vázoljuk fel, hogy ha egy ország őslakosságának a termékenységi rátája a bevándorlókénak a fele, és jelenleg kb. ez emberek ötöde idegen, akkor hány év kell ahhoz hogy elérjék az 50%-os arányt. Nem túl sok.

Persze libsi körökben erre az a tuti válasz, hogy baszódjon meg minden európai nemzet, jobb is ha előbb kisebbséggé válnak a saját hazájukban, aztán szépen kikopnak, kihalnak, úgyhogy nagyon jó dolog a bevándorlás, csak még több kellene belőle. Progresszívek ugyanis annyira tolerálnak mindent ami kisebbségi, hogy ez óhatatlanul is a többség gyűlöletébe csap át náluk, tehát ha egy német képviselőnő vagy egy német politikus azt mondja, hogy a német nemzet kihalása pozitívum, ne csodálkozzunk. A politikai baloldal nemcsak teret ad az ilyen öngyilkos, Európa- és nemzetellenes szélsőségeknek, de egyenesen a zászlajára tűzi ezeket.

Itt van tehát az egyik oldalon az iszlamista honfoglaló sereg, a másikon pedig a balos politikai vezetés, aminek szent célja az öngyilkosságba vinni az európai népeket. Pezsgőt?

Több oka van annak, hogy az emberek azt látják, hogy migrációs válság van. Egyrészt az adatok egy része ezt alátámasztja, másrészt jelentős a félelem, hogy Európa elveszíti jelentőségét és képességét a globális kontrollra.

Rohadjon meg az összes férges lelkű senkiházi, aki az európai nemzetek teljesen jogos fennmaradási szándékába a mások elnyomását akarja belemagyarázni. Annak, hogy Juli néni tiszapőcsről nem akar arabokat a faluba, mert már így is elég tyúkja tűnt el és azt sem szeretné ha a lányát megerőszakolnák, semmi köze olyan beteg lázálmokhoz, mint hogy "Európa globális kontrollját" féltené. Némi rosszindulattal lehet azt mondani, hogy a hölgy előítéletes, ugyanakkor minden egyes európai országban a migrációval arányosan nőtt az erőszakos bűncselekmények száma, tehát nem annyira gonosz előítélet az, inkább (a libsik számára ismeretlen) józan ész.

Az európai emberek túlnyomó többségét fikarcnyit sem érdekli Európa nemzetközi súlya vagy szerepe, mindössze annyit szeretne, hogy hagyják őt nyugodtan és békében élni a saját hazájában, ahol a saját kultúráját nyugodtan és békében átörökítheti a saját gyermekeire. Ebbe a nem túl ambíciózus, de azért szép álomba erősen beleszarik a tömeges muzulmán bevándorlás, ami egyrészt igen sok őslakos életébe szól bele közveltenül, másrészt visszavonhatatlan kulturális változásokat okoz az őslakosok akarata ellenére. Az a Párizs, ahol egész kerületekben tiltják ki a nőket a kávéházakból már nem Párizs, hanem Bagdad vagy Teherán, és az őslakosoknak minden oka megvan ez ellen tiltakozni. Sajnálatos, hogy a saját francia kormányuk inkább a tiltakozókat börtönzi be és az idegeneket támogatja - dehát hamarosan választások lesznek, lehet reménykedni.

Másrészt a szakértő szerint a média nagyrésze által sugárzott kép rendkívül egyoldalú: folyamatosan, némán áramló tömegként mutatja be a menekülteket, és az okok nem kerülnek bemutatásra.

Abszolút nem érdekel az ok, amiért elindultak, csak az érdekel, hogy ne telepedjenek le Európában, mert nem akarom végignézni ahogyan sorra iszlamizálódnak az európai nemzetek, elveszítve eredeti identitásukat, egy beteg és agresszív vallási-politikai ideológia fegyverévé változva. Azt akarom, hogy az unokáim felülhessenek egy fapadosra és elmehessenek bármely európai nagyvárosba, ahol autentikus helyi kultúrával találkozhatnak, nem pedig muzulmán térítéssel vagy globalizált moslékkal.

Egyébként mekkora gerinctelen hazug tetűládának kell lenni ahhoz, hogy valaki azt állítsa, a média nagyrésze szándékosan negatívan festi le a menekülteket? Anyám...

„Nem a jobb élet, hanem alapjában a biztonság reménye hajtja őket”

Na persze, ezért nem állnak meg egy sor tökéletesen biztonságos országban, sőt, még Franciaországban is azon hajtanak, hogy átmehessenek Angliába, ahol több a segíly. Egyébként is, fentebb linkeltem hogy milyen útravalóval indítják el őket a vezetőik, a menekültekről és a biztonságról való kamuzást nyugodtan abba lehet hagyni.

A kormány a „migránsok elveszik a munkánkat” kampányszlogennel valóban létező félelmet telibe talált. Az élőmunka szerepe ugyanis egyre csökken a világgazdaságban, nagy a munkerőpiaci bizonytalanság, a munkabiztonság épül le, és ezen belül a térségünk óriási mennyiségben bocsát ki embereket más térségek számára.

Magyarra fordítva: nő a munkanélküliség, egyre több magyar nem talál munkát, de azért hozzunk be még egy rakás migránst is, akik jobb esetben a magyarok elől veszik el a munkahelyet, de ez nem jellemző, többségükben ugyanis eszük ágában sincs dolgozni - és ha akarnának is, még a saját nyelvükön is analfabéták, tehát az európai munkaerőpiacon esélytelenek.

„Vajon miért van az, hogy Magyarországon halálra izgulják magukat a válaszadók a migráció és a terrorizmus miatt, míg például Belgiumban nem?”

A belga felmérést vagy idióta balosok között végezték, vagy eleve menekültek között. Biztosak lehetünk abban, hogy Tiszapőcs belga megfelelőjében az ottani Juli néniknek a legkevésbé sem hiányzik a mecsetépítés, a no-go zónák meg a sharia őrjáratok. (Egyéni anekdota, mindenki kezelje aminek akarja: egy ismerős 3 hete kint járt Brüsszelben, azt mesélte bizonyos kerületekben alig látni fehér arcot, minden helyire jut 10 idegen.)

A kultúra megvédésének hamis hite

Anyátokat.

a kelet-európai emberek féltik a privilegizált pozíciójukat az Európai Unión belül zajló migrációs térben

Nem szeretem ismételni magam.

Egyébként hogyan zajlik a tér?

ezért fordulhat elő, hogy az Osztrák Szabadságpártot támogatja a szerb bevándorlók ausztriai szervezete

Inkább arról lehet szó, hogy a törvényes és kulturálisan kompatibilis vendégmunkások tisztában vannak azzal, az iszlamista bevándorlás teljesen más tészta, ami mindenkinek árt. A szerb bevándorlókat valószínűleg nem borzasztja el túlságosan, ha az osztrákok szeretnék megvédeni a kultúrájukat, sőt, ez egy egészséges európai ember szemében kifejezetten dícséretes, legyen mindenki büszke a saját kultúrájára és óvja azt. Ezzel szemben igencsak szíven ütheti őket a libsi politika előretörése, ami eltörölni és lecserélni szeretné a helyi kultúrákat. A tanulság annyi, hogy az osztrákok ellenségei nem a szerb bevándorlók, hanem a balos osztrák politikusok.

Az emberek félnek a változástól

Szóval tudod és elismered, hogy az iszlám "változást" hoz, te gerinctelen féreg, csak szerinted az nem baj, mert te nem tartod értéknek az európai nemzetek kultúráit. A liberáltak szerint egy európai nemzeti kultúra "szerves fejlődése" ha idenek özönlik el és a saját képükre formálják. Előre a multikultiba, amink eddig volt az meg mehet a szemétbe, ugyebár. A sonkás ételeknek lőttek, de lesz helyettük szaros kebab, és aki szerint ez probléma, az náci; mint ahogy az is, aki szerint a gyermekházasságok erkölcstelenek és esetleg tiltani kellene azokat. A gyermekházasság jó és helyes változás, ahogyan a helyi kultúra ételeinek és szokásainak kiszorítása is, a csador, a taharrush, meg minden egyéb ami idegen. Minden jó, ami a fehéret, a magyart, az európait pusztítja, ugye tudjuk.

sokan, tévesen, azt gondolják, hogy egy adott kultúrát en bloc meg lehet védeni

Meg lehet azt mindenféle probléma nélkül, csak az ilyen szellemi-lelki toprongyokat kell arab országokba deportálni, aztán hadd zengjen a nótaszó a kerítést építők ajkáról.

Március 7-i, genfi sajtótájékoztatóján az EU bevándorlásügyi biztosa, Dimitris Avramopoulos a következőket nyilatkozta:

Az EU észak- és nyugat-afrika minden országában bevándorlásügyi központokat fog létrehozni, mert sajnos nincs elég hivatalos bevándorló. Az EU 27 tagországának hamarosan 6 millió migránsra lesz szüksége, de ezeket értelemszerűen nem az embercsempészek segítségével kívánják beszerezni, úgyhogy a legális bevándorlást népszerűsítő irodákra van szükség afrikában.

Azt is elmondta, hogy a terrorizmusnak semmi köze a migránsokhoz, valamint hogy a legsúlyosabb európai fenyegetések jelenleg a populizmus, nacionalizmus és az idegengyűlölet.

Nem, nem vicc.

Szívem szerint dzsendert írnék - ugyanúgy mint több más nehezen honosítható progresszív angol műszónál, nemcsak a fogalom értelme és hasznossága kérdéses, de a kiejtése és helyesírása is sánta. A magyar gondolkodás és a csodálatos magyar nyelv nehezen emészti meg ezeket a sültbolond elképzeléseket... Nade térjünk a lényegre.

A gender magyarul a "társadalmi nem", és mint ilyen elvileg azt jelenti, hogy az ember milyen társadalmi nemi szerepekben érezné otthon magát. Ha a női szerepeket szereted a gendered nő, ha a férfit akkor férfi, függetlenül a biológiai nemedtől. Ez persze már alapjaiban összeomlik a másik progresszív ostobaságon, miszerint a nemi szerepek eleve mesterségesek és hamisan/diktatorikusan vannak a két nemre szétosztva. El kellene dönteni, hogy a nemi szerepek fölöslegesek és lerombolandók, vagy pedig definiálják az egyén gender identitását, mert a két elmélet üti egymást.

Létezik egy másik értelmezés is, amit a "társadalmi nem" fogalomcsökevény nem igazán képes lefedni, ez pedig a közvetlen nemi identitás. Aki nőnek képzeli magát annak a gendere nő, aki férfinak az férfi, aki pedig bármi másnak az bármi más. (Innen származnak a viccek azokról, akiknek a társadalmi neme helikopter vagy rizseslecsó.)

Namármost az azonnal látszik, hogy egyik értelmezés hülyébb mint a másik - se füle, se farka pszeudopszichológiai halandzsa az egész. Régóta ismert jelenség, hogy nagyjából egy ember a millióból nemi identitászavarban szenved, másnak képzeli magát mint ami, de ezeket a normális régi rendszerben pont úgy kezelték, ahogyan kell: orvosilag. Nem volt szükség egy tucat szerencsétlenért egy ország felforgatására, a mellékhelyiségek átfogó reformjára, vagy hisztigépek forradalmára a felsőoktatásban. Amíg az embereknek volt esze, a betegséget nem normalizálták, és nem követelték, hogy a 99,99%-os többség alkalmazkodjon a 0,01%-os kisebbséghez, nehogy azok megsértődjenek.

De tegyük fel, mivel kedves és aranyos népek vagyunk, hogy egy pillanatra elfogadjuk, a "gender" mint öndefiníció valóságos. Itt jutunk el a legfontosabb kérdéshez, amire értelmes választ még nem hallottam senkitől:

Milyen okunk lenne az eddig évezredekig használt biológiai nemet lecserélni erre a homályosan definiált és több sebből vérző fogalomra? A két párhuzamos fogalom miért ne maradhatna meg egymás mellett, miért kell hogy a gender kiszorítsa a nemet?

Az állam, a háziorvos, a sportversenyek, nameg minden és mindenki más aki hivatalos indíttatásból érdeklődik valakinek a neme iránt, eddig a biológiai nemet kérdezte - mi okunk lenne ezt leváltani a "társadalmi nemre", ami ellenőrizhetetlen, megmérhetetlen, merőben fiktív és pillanatról pillanatra változtatható, mivel kizárólag az egyén fejében létezik? Használja ezt a vadonatúj műfogalmat a saját öndefiníciójára akárhány lilahajú nőszakos egyetemi hallgató örömmel, senkit nem zavar, de mi joguk van ezeknek rákényszeríteni a teljes társadalomra, hogy a precíz, ellenőrizhető és jól bevált fogalmainkat lecseréljük az ő hülyeségeikre? Miért kellene, hogy az állam az állampolgárok számon tartásakor ne azok nemét, hanem a képzelgéseiket regisztrálja? Mi lenne ennek a haszna vagy értelme? Miért jó az, hogy férfiak döntögetnek női sportrekordokat, illetve vernek bucira női sportellenfeleket?

Ha az ember tárgyilagosan néz erre a hisztériára, egyértelmű a hátsó szándék, hogy az egyszerű és praktikus fogalmak lecserélésével káoszt teremtsenek ahol rend van és ellenségeskedést ahol béke. Tíz évvel ezelőtt senki nem foglalkozott a transzneműekkel és egyéb félregenderáltakkal - volt néhány különc, mint Terry Black, nem bántotta őket a kutya sem. Akkoriban senkinek eszébe nem jutott volna Terry Black miatt beengedni a férfiakat a női vécékbe, vagy férfiakat indítani női versenyeken. És az volt a normális.

Biztosak lehetünk abban, hogy ez a hülyeség Magyarországon is teret nyer, fogunk még találkozni olyanokkal akik szemünkre vetik hogy a férfiakat férfinak, a nőket pedig nőnek nevezzük. Ilyenkor a legegyszerűbb válasz valószínűleg az lesz, hogy az illető nyugodtan genderelje magát úgy ahogyan neki tetszik, senki nem vitatja el tőle, de mi a biológiai neméről beszélünk.

Az alacsony szintű szócsatáknál fontosabb, hogy ne hagyjuk az államot és az állami intézményeket ezzel a sületlenséggel megbolondítani. Nincs szüksége ennek az országnak arra, hogy milliárdokat öljünk egy olyan "problémába" ami kizárólag progresszív újságok hasábjain és libbant egyetemi professzornők fejében létezik.

A legfontosabb viszont minden körülmények között az, hogy ne engedjük ezt az aberrációt a gyermekeink közelébe. Nem, nem úgy értem, hogy hessegessük el Terry Blacket ha szembe jön az utcán. Sokkal inkább úgy, hogy ne hagyjuk szerencsétlen gyermekek fejét telebeszélni azzal, hogy ők talán nem a nemüknek megfelelő testbe születtek, és ezt a gondjukat hormonterápiával meg műtéttel kell korrigálni. Az Amerikai Gyermekorvosok Társasága egyértelműen állást foglalt amellett, hogy az ilyesmi kiskorúakkal szembeni bántalmazásnak (abúzus) minősül. Igazuk van. Börtönben a helye minden olyan felnőttnek, aki jobb sorsa érdemes kiskorúak fejébe beszéli, hogy nemet kellene váltaniuk.

Aki unja, hogy a politikát cincálom az nyugodtan lapozzon, nem fogok megsértődni. Nagyon sok újdonságot már úgysem lehet mondani e téren, de azért úgy érzem a korábbi írásaimhoz képest egy kicsit tisztábbra sikerült csiszolni a témát.

Mivel a politika - tág értelemben - az ország ügyével való foglalkozás, alapvető fontosságú, hogy ki hogyan tekint magára az országra. Rengeteg zavar forrása a modern politikában, hogy a ránézésre két egyértelműen meghatározott ellentábor valójában háromféle gondokodásmódot takar e téren.

Egyesek az országot mint egy nagy közösséget látják, aminek tagjai felelősséggel tartoznak egymásért. Számukra a lét csapatjáték, amiben az ország, mint afféle nagycsalád, együtt vesz részt, és ahol a lemaradókat, a gyengéket a közösség kötelessége segíteni. Ennek modern megvalósítása a közteherviselés, a jóléti állam, a szociálisan érzékeny adóztatás-segélyezés.

Mások az országot egyének laza közösségének tartják, ahol mindenki önmagáért felelős. Ezen elképzelés szerint minden közösség - így maga az ország is - önkéntes és bizalmi alapon kell hogy szerveződjön, és nem szabad valamiféle "közjóra" hivatkozva az egyének jogaiba gázolni. Itt közteherviselés helyett az önkéntes adakozásra és segítségnyújtásra esküsznek.

A harmadik látásmód az országot különböző csoportok egyvelegének látja, ahol az emberek se nem individuumok, se nem egy közös nagycsalád tagjai, hanem a különböző csoportokhoz tartozásuk által definiált identitások metszetei - bőrszínek, vallások, nemek és nemi irányultságok képviselői. Ez a gondolkodásmód automatikusan jó és rossz csoportokra bont mindent, elnyomókra és elnyomottakra, akik értelemszerűen harcban állnak egymással.

Az első kettő a hagyományos balos és jobbos gondolkodás alapjai, míg a harmadik egy viszonylag új látásmód, aminek a kidolgozói a kulturális marxizmus nevet adták, de ismert még haladó, progresszív, és számtalan egyéb néven is. Ez a fajta világlátás - az egyszerűség kedvéért így fogalmazva - nem akart harmadik félként nyíltan a küzdőtérre lépni, ehelyett szép lassan beszivárgott mindkét ellenfelébe, amennyire azok engedték. A tradicionális jobboldalon a jelenlétük az alig érezhetőtől a kellemetlenül tolakodóig terjed, a hagyományos baloldalt viszont teljes mértékben felforgatták és magukévá tették.

Ma a magyar és a nemzetközi politikai palettán egyaránt alig akad olyan párt, ami ne lenne megfertőzve a progresszív eszmével - még a fidesz és a jobbik is elsüt időnként olyan gondolatokat, amik különböző identitásokra osztják az országot, és ezeknek a konfliktusáról beszélnek. Velük szemben, az ellenzékben pedig nincs egyetlen olyan valamirevaló párt sem, ami ne az identitáspolitikára építené a platformját.

Az individualista világlátás azért jó, mert zászlajára tűzi az egyén szabadságát, a magántulajdonhoz és az elvégzett munka gyümölcséhez való jogot, a kisember védelmét az állammal szemben, az egyéni felelősségvállalást úgy önmagunk, mint a környezetünk felé, és így tovább.

A kollektivista felfogás pozitívuma, hogy az emberi szenvedés mérsékléséért dolgozik, igyekszik csökkenteni a társadalmi szakadékokat, segít azokon akiken mások nem segítenek.

Az identitáspolitika azért jó, mert olthatatlan gyűlölséget kreál ott, ahol addig nem volt.

Az identitáspolitika velejárója, hogy a jó és rossz csoportok előre definiálva vannak, azokról vita nincs, azokban változás soha nem állhat be. A fehérek és a férfiak elnyomók, a nők és a színesbőrűek áldozatok, és ez akkor is így lesz, ha a 2300-as évekre a bolygó lakosságának 99%-át leszbikus néger nők adják. Higgyük el, meg fogják találni a módját, hogy múltbeli sérelmekre, történelmi elnyomásra, rabszolgaságra és miegyébre hivatkozva megindokolják, miért a fehér férfi az ellenségkép még mindig. Nüanszoknak és ellenérveknek helye nincs.

Az oszd meg és uralkodj politikája ugyanakkor automatikusan építi be a hívők fejébe a felsőbbrendűségi téveszmét, mivel úgy érvel, hogy ha te egy rossz csoport részeként elfogadod az identitáspolitikát, azzal kiemelkedsz a mezei prosztó elnyomók közül. (Voltaképp ez az egyetlen reményed a megváltásra.) Hiába vagy te fehér férfi, ha elhiszed a zagyva hülyeséget arról, hogy a fehér férfiak elnyomók, azzal máris felmentetted magad, és felszabadultan fröcsöghetsz a többi fehér férfira. A fiktív bűneid megbocsáttatnak, a báránybőrbe bújt sakálok nyájának része lehetsz - amíg meg nem botlasz valahol, mert akkor a többiek szétszaggatnak.

Az identitáspolitika másik következménye a fiatalok körében terjedő frusztráció és depresszió, ami abból ered, hogy ha elnyomó és elnyomott csoportokban gondolkodnak, akkor hirtelen ellenségek között találják magukat. Az ember egy darabig el tudja hitetni magával, hogy a férfiak, fehérek, heterók elnyomónak feltüntetése nem jár az ő meggyűlölésükkel; illetve hogy a férfiak, fehérek, heterók tudatalatti gyűlölete nem mérgezi meg az emberi kapcsolatokat, de egy idő után elkerülhetetlenül összemosódik az ideológia és a valóság. Egy progresszív fiatal olyan világban él, ahol az apja elnyomó, mert férfi, az anyja elnyomó, mert fehér, a testvére elnyomó, mert heteró, ugyanakkor ezeket szeretnie kellene, hiszen a családi kötelékek azért mégiscsak jelentenek valamit. A modern progresszívek világában kevés a szövetséges és nagyon sok az ellenség, ez pedig a kevésbé robosztus elméket gyorsan összegyűri. Ugye ismerjük ezt minimum a feminista nőktől, akik fennhangon hirdetik, hogy nem gyűlölik a férfiakat, hiszen nekik is van partnerük, ugyanakkor a férfiak szemét trógerek, mert széttett lábbal ülnek a metrón. Ez a folyamatos és feloldhatatlan kognitív disszonancia vezet oda, hogy egyes progresszívek megtanulják alkalomszerűen kikapcsolni a fejükben a propagandát, hogy néha-néha élvezhessék az életet anélkül, hogy mindenben a különböző identitások véres küzdelmét látnák.

Az identitáspolitika harmadik velejárója a szabad asszociációkon alapuló gyűlölködés. Ha egy rossz csoportot össze lehet kötni egy másik csoporttal, az is rosszá válik, a kettő együtt pedig végképp utálatossá. Az emberi létezés teljes egészében arra redukálódik, hogy ki melyik csoportoknak a része, illetve melyik gondolat milyen csoporttól származik. A jobboldal ilyen szemmel nézve összekötődik a fehér, keresztény, heteró patriarchák képével, így tehát amit a jobboldal gondol, tervez vagy csinál, az mind kizárólag rossz lehet és elnyomó. Ezzel persze az is faék egyszerűségűvé változik, hogy a "jó" embernek a "jóság" eléréséhez vagy fenntartásához nem kell csinálnia semmi mást, mint következetesen annak az ellentétét amit a "rossz" emberek csinálnak. (Ha a jobbosok korlátoznák a migrációt akkor a jóembereknek kötelező azt korlátlanul támogatni.)

Ugyanennek az asszociációs játéknak a másik oldala, hogy szerintük mindenki aki a jó csoportokhoz tartozik automatikusan az identitáspolitika híve. Mivel a heterók a rossz, a melegek pedig a jó csoport, ezért a heterók nyilván mind jobbosok, a melegek pedig nyilván mind progresszívek. A nők is balosok, a színesbőrűek is - kivéve ha aztán az "ellenségre" szavaznak, amely esetben viszont az identitásuk árulói. Eszükbe sem jut, hogy a faji és nemi hovatartozás a politikától valójában teljesen független, sőt, a progresszíveknek még a homoszexualitásra sincs kizárólagos monopóliumuk. Persze aki mindent az identitások görbe tükrében néz, annak ez alapvetően felfoghatatlan elképzelés. Hát hogyan szavazhat egy néger egy fehér emberre, miféle megcsúfolása ez a világ rendjének?! Minden rendes néger automatikusan négerre szavaz, annak hiányában pedig a progresszív jelöltre, hiszen az a négerek képviselője, a konzervatív pedig a fehéreké! Fel sem tűnik nekik, hogy ez miféle rasszista agymenés.

Mindeközben az identitáspolitikában hívőnek be sem kell ismerni, hogy ő balos - ő nem azért van a jobboldal ellen, mintha balos lenne, hanem mert a jobboldal "elnyomó". Ez lehetőséget ad arra is, hogy a jobboldalt en bloc kiáltsák ki szélsőségesnek, hiszen amit a rohadt elnyomók csinálnak az önmagától szélsőséges, nem pedig azért, mintha valóban az lenne. Így válik "széljobbossá" például a fidesz, ami egyébként évtizedenként egyszer kacérkodik a szélsőségesség gondolatával, de aztán gyorsan lekapja magáról és visszazárja a sublótba. A progresszívek úgy visítanak Orbánra, mintha épp a nyakukhoz tartaná a bökőt, aki egyébként köszöni szépen, történelmi mércén nézve semmi szélsőségeset nem csinál, mondhatni konzervatívan konzervatív. A fokozatokat nem ismerő haladók szerint Orbán Hitler, tőle jobbra Vona is Hitler, és aki még tőle is jobbrább van, az is Hitler. A lényeg, hogy mindenki szélsőséges aki nem hisz az identitáspolitikában, és az ilyeneket természetesen üldözni kell, cenzúrázni, ellehetetleníteni, magánéletében tönkretenni. (Ugye emlékszünk Ákos és a t-kom sztorijára, amikor Ákosról kiderült, hogy Hitler, mivel a magánvéleménye nem progresszív.)

...

Ez a politikai kettősségnek álcázott hármasság az oka annak, hogy sok "normális" balos nem találja a helyét a modern baloldalon, illetve hogy a legtöbb identitáspolitikában utazó szerencsétlen váltig tagadja magáról, hogy balos lenne. Paradox módon akik balosnak tartják magukat azok nézeteikben többnyire a libertáriusokhoz húznak, akik viszont "középutasnak" tartják magukat valójában újmarxista balosok. Hab a tortán, hogy ezt általában nem is tudják magukról, mivel akiktől eltanulták a beteg identitáspolitikai nézeteket azok ezt elfelejtették velük közölni.

...s mivel ezért már nem írok külön posztot, boldog új évet is :)