Deansdale

Azok, akik le akarnak törni minden büszkeséget, összetartást és nemzeti érzést, azzal a mumussal riogatják a gyerekeket, hogy a nacionalizmus borzalmas rettenet. Melegágya az idegengyűlöletnek, ugródeszka mások gázkamrába küldéséhez; olyan fertelem, amit tisztítótűzzel kell kipurgálni a gonosz emberek lelkéből. Aszondják, hogy a mi magyarkodásunk sérti a külföldit, ahogy odaát is ugyanezt mondják az ottani szuicidliberálisok, csak fordítva.

Ez persze mind baromság.

Nézem a Top Geart, immáron évek óta, és 2-3 szezononként legalább egyszer főszerepet kap a műsorvezetők angol nacionalizmusa. Büszkék az angolságukra, és nem félnek poénkodni más nemzetek kárán. Ők az angolságot értéknek tartják, ami kiemeli őket a jellegtelen vagy idióta népek tengeréből.

És ez engem csöppet sem zavar. Kifejezetten szórakoztat. Sőt, együtt érzek velük - büszke vagyok a büszkeségükre, mert ami az ő keblüket dagasztja, az egy teljesen jogos és felemelő érzelem a nagycsaládjuk által teremtett értékekre tekintve.

Az ő büszkeségük semmilyen formában nem akadálya az én magyar büszkeségemnek.

Engem egyáltalán nem bosszant Jeremy Clarkson angol nacionalizmusa, mert mosolyogva, kezet rázva és egymás vállát megveregetve is megfér az én magyar nacionalizmusommal. Ő büszke arra, aki, és amit ők elértek - én meg büszke vagyok arra, aki vagyok, és amit mi magyarok elértünk. Paradox módon(?) ez egyáltalán nem kell, hogy ellenségekké tegyen minket; elég, ha megértjük egymást. Én nem akarom az ő fejét betörni, mert büszke, hogy angol, és biztos vagyok benne, hogy ő hasonlóan gondolná velem kapcsolatban, ha a kérdés felmerülne.

Nincs a nacionalizmussal semmi baj, amennyiben azt jelenti, amit eredetileg: a nemzet szeretetét. Hatalmas erő lakik a nemzeti büszkeségben, amit emberiség elleni bűntett beteg ideológiák hazugságaival kiölni másokból.

A nemzet érték. Az összetartás érték. A nacionalizmus érték.

Ha Jeremy Clarkson nem lenne nacionalista, azzal én is szegényebb lennék.

A húszmilliós kérdés, hogy mi abban a felemelő, ha valaki arra büszke, hogy nem érez semmit a nemzete iránt? Ha te arra vagy büszke, hogy nem vagy büszke a nemzetedre, akkor van-e elég eszed felfogni, hogy egy aberrált, önpusztító ideológia hasznos hülyéje vagy, aki sikeresen kiirtott a saját életéből valami értékeset? A felemelő családi-nemzeti közösség helyére egy üres, gyűlölködő illúziót tettél, ami ezért cserébe csak egy képzelt felsőbbrendűséget tud adni, ami mások lenézésére, cenzúrájára és üldözésére buzdít? Hogy miközben másokat bélyegzel gyűlölködőnek, te magad lettél százszor is azzá?

A Thor 2 kritikám alatt támadott legutóbb egy troll, ami önmagában se nem meglepő, se nem világraszóló. Viszont elgondolkodtatott, hogy miért van még mindig ilyen sok embernek hülye kétbites gondolkodása. Jelen esetben ő kétféle embertípust ismert, és azon kívül nem létezhet semmi: valaki vagy isteníti a nőket, és seggnyalásba merevedett nyelvvel hajbókol előttük, vagy pedig nőket verő és erőszakoló állat, aki mellesleg látens buzi. Bárcsak túloznék, de nem... Normális ember ezek szerint nem létezik.

Én pedig normális embernek tartom magam. Semmi bajom a nőkkel, ugyanakkor vannak bizonyos elvárásaim - ugyanúgy, ahogy nekik is a férfiakkal szemben. Ilyen elvárás részemről az, hogy ne éljenek vissza a kiváltságaikkal: ha szeretnék, hogy úgy bánjak velük, mint egy úrihölggyel szokás, akkor viselkedjenek is úgy. Az nem megy, hogy valaki bugris paraszt módjára kötekedik és agresszorkodik, aztán meg a nősége mögé rejtőzik a felelősségrevonás elől. Ez a feminista ösvény: nekik nem kell több, csak a férfi- és női lét előnyei összekombinálva, bármelyik hátrányai nélkül. (A férfiaknak nyilván ugyanez fordítva.) Errefelé halad Európa, meg az egész világ, tudom - de nem muszáj, hogy ez nekem tetsszen. És ha egy - elméletileg szórakoztató célzattal született - hollywoodi akció-fantasy ezt a beteg feminista ideált propagálja, akkor bammeg felemelem a szavam. Nem nagy dolog a saját blogomon tiltakozni, de van vagy kéttucat ember aki olvassa, és ezzel talán már tettem valamit. Hollywoodba úgysem mehetek tüntetni, ahhoz meg azért több kell, hogy éhségsztrájkba kezdjek a Corvin mozi előtt.

Visszatérve a témára: úgy tűnik túl sok olyan ember van, aki képtelen árnyalt gondolkodásra. Ez engem elkeserít, mert sötét jel az emberiség jövőjére nézve. Hogyan fogunk kimászni a jelenlegi lövészárkos mentalitásból, ha sokaknak csak ennyire telik? Komcsi vagy fasiszta, kuruc vagy labanc, feminista vagy buzi - ilyen sémákban mozognak, és semmi más nem létezik a számukra. Persze nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen egyesek abból élnek, hogy generálják ezt a mentalitást. A femcsik órabérben harsogják, hogy aki nem feminista, az mind nőverő. Idióták. Túl nagy luxusban élünk, a hülyéknek túl sok ideje van elméleteket gyártani és rikácsolni. Persze a vélemény szabad, és amíg a blogomon vagyunk, nincs nagy jelentősége semminek. De ha a parlamentben lobbizik valamelyik húgyagyú, és ugyanarra a hitelesített trollmentalitásra már törvényeket alapozna, akkor valamit lépni kell.

Tudom, a kettes szám eredetileg nem szerepel a címben, de (így biztosan) mindenki tudja, hogy a második részről beszélünk. A múltkori Skyfall kritika után jódarabig nem adtam a fejem ilyesmire, de lehet, hogy végül rákapok az ízére. Talán még youtube csatornát is nyitnék, ha nem lenne olyan erős a mezőny :D Ez a cikk mindenesetre jóval rövidebb lesz, mint a múltkori, mert kevesebb a kivetnivalóm is - viszont az olyan jellegű, ami szinte kötelez arra, hogy tollat ragadjak. A film alapvetően nem lenne rossz: tisztes iparosmunka átlagon felüli vizuális effektekkel; hang, kép és Loki teljesen rendben vannak; és még a történet is tartogat nagyjából egy darab érdekes fordulatot.

Az elsőszámú problémám a humor, amit teljesen félreértelmeztek, túlzásba vittek és agyonvertek a filmben. Angol nyelvterületeken létezik egy bizonyos fogalom, a "comic relief character", amit nem tudom a szakma hogyan magyarított - a jelentése mindenesetre nagyjából humorszelep karakter. Ezeket vérkomoly filmekbe szokták becsempészni, hogy legyen ami ellenpontozza a sötét hangulatot, ugyanis másfél órán keresztül folyamatos drámában létezni a nézők többségének fárasztó / unalmas. Természetesen mint minden mást, ezt is lehet jól és rosszul csinálni. Jar Jar Binks a filmtörténet szégyenfoltja, de arra jó, hogy mindenki megértse a karakter elvi szerepét: azért van ott, hogy lehessen rajta röhögni. (Ritkább esetben nem rajta, hanem vele.) Namármost a Thor 2-ben legalább 3 ilyen karakter van, holott már 1 is sok lenne. A "Sötét világ" a legkevésbé sem sötét, mert ha véletlenül belefeledkeznénk a cselekmény komorabbik felébe, rögtön jönnek Thor kedvesének ghostbuster szellemvadász kollégái - akiken az Oprah-n hülyített amcsi közönség lehet hogy röhög, de magára valamit is adó embernek inkább kínokat okoznak az erőltetett csetlés-botlással, dilettantizmussal, bolondok házából szabadulással.

A két hülye balek és a felvágott nyelvű szupercsaj

Ráadásul, és ez már a második problémám a filmmel, kifejezetten "feministabarát" módra lett megírva nem csak a humor herold trió, hanem a főszereplőnő is. A film ott pocskondiázza és alázza a férfiakat, ahol csak tudja, és ez engem valahogy nem szórakoztat. Most persze lehet azt hinni, hogy én mindenbe ezt látom bele, mert túl sokat antifeministáskodok, de amikor a főhősnőt elrepítik Asgaardba, és a megjelenő Odinnak azt találja odavetni foghegyről, hogy "Mit képzelsz ki vagy te?", arra nincs magyarázat. Se mentség. És perszehogy felpofozza Thort és Lokit, mert azok úgysem ütnek vissza. Nagyképű, nagyszájú, önhitt mitugrász, aki tervezetten ilyennek lett megírva. Talán úgy érezték hollywoodban, ha már Thoréknak szuperképességei vannak, akkor a főhősnőnek is kell valami, és az ő specialitása a grrrl power lett? Egy normális (földi) ember a filmben bemutatott körülmények között valószínűleg megilletődött lenne és tisztelettudó - a Sötét világ kitűnő látlelet arról, hogy a modern feminista nő (vagy legalábbis az ideálképe, aminek láttatni akarják) nem normális.

Kellene ebből a filmből egy rendezői (vagy rajongók által vágott) változat, amiből kihagyják a humornak csúfolt idiótáskodás nagyobbik részét, és egy kicsit megpróbálnak visszavenni a főhősnő arcából. Én mindenesetre vevő lennék rá.

Tavaly nyáron felvetettem, hogy országunknak hasznos lenne az atomerőművek következő generációjába fektetnie pénzét és energiáját. A tórium gazdaságosabb és biztonságosabb, mint az urán, az erőműépítés munkát adna a magyar cégeknek, ésatöbbi. Most mindennek az ellenkezője valósul meg, tökéletesen úgy, hogy az a lehető legrosszabb legyen az országnak. Túldramatizálom a kérdést? Lássuk:

Maradunk az uránnál, vagyis hozzákötjük magunkat a múlthoz.

Az uránt az oroszok fogják nekünk szállítani, de csak 20 évig, azután a szerződés "meghosszabítható".

A sugárzó hulladékot szintén az oroszok viszik el, de amivel nem tudnak mit kezdeni, azt 20 év múlva visszaszállítják hozzánk. (WTF?!)

Az építést is az oroszok végzik, de van rá utalás, hogy szeretnénk, ha a magyar alvállalkozók részesedése megközelítené a 40%-ot. (A terület őrzése máris magyar feladat.) Broáf.

Mindezt persze kölcsönből, aminek a kamatait évtizedekig fogjuk nyögni. Van ígéret, hogy ezt az áram árába nem építik be - ez persze egyben burkolt utalás arra, hogy örüljünk, ha az áram ára nem emelkedik, ahelyett, hogy csökkenne.

Tehát az egész herce-hurca az energiagazdálkodásunkban, az áram árazásában, az ország jövőjében nem hoz semmiféle komoly előrelépést. Okoz viszont belpolitikai csatákat, kiviszi a határon az adóforintjainkat, és amíg ezzel b*szkódunk, addig mások fejlesztik a tóriumos reaktoraikat, amit aztán 100 év múlva megintcsak kölcsönből fogunk velük megépíttetni. Halleluja.

Ennek a tervezetnek nincs olyan pontja, ami a magyar emberek érdekét szolgálná, és egyre hajlamosabb vagyok azt hinni, hogy ez egyáltalán nem véletlen.

Egy internetes vita után úgy érzed jól alakult, valahol bent kellemesen duruzsol a sikerélmény. Mi a valószínűbb, hogy mi okozza ezt nálad:

a.) Sikered volt - a vita úgy zárult, hogy neked lett igazad, vagy ha ez nem is lett nyíltan kimondva, azért érezhetően feléd hajlott a nézősereg szimpátiája,

vagy pedig

b.) sikerült a saját, a témához kapcsolódó elméleteidet csiszolni, esetleg azokban tévedéseket találni és kiküszöbölni, netán valami újat tanulni?

Na, legyünk csak őszinték önmagunkkal, hiszen anélkül semmit sem ér az egész.

Ha inkább az a.) válasz felé hajlasz, akkor te szellemi értelemben egy gyerek vagy, akinek komoly vitákban semmi keresnivalója. Ha ez szíven üt, megnyugtatásul közlöm, az emberek ~90%-a ugyanúgy van ezzel, mint te, szóval nincs veled semmi kirívó probléma. Csak ne menj felnőtt emberek közé vitázni, mert hozzátenni semmit nem tudsz a dologhoz, legföljebb akadályozhatod őket. Te, mint általában a gyerekek, az egódon keresztül éled meg a világot, vagyis a saját univerzumod középpontjaként neked az a legfontosabb, hogy jó sok pozitív jelzőt elmondhass magadról. Te okos vagy, bölcs, tájékozott, haladó szellemű, és még ki tudja mi minden. Nagyon fontos, hogy ezt mások is így lássák, mert ez mutatja, hogy mennyire értékes vagy valójában.

Persze ez azt jelenti, hogy téged nem nagyon érdekel az igazság. Ha te vitázol, az nem azért van, mert a vitapartnerrel közösen egy tőled független igazság-darabka felé törekedtek egymás segítségével, hanem hogy sikerüljön még néhány olyan embert gyűjtened, akik neked igazat adva az egódat pumpálják. Ha beismernéd, hogy az eredeti álláspontod nem volt tökéletes, akkor kiderülne, hogy nem vagy az erkölcsösségnek és mindentudásnak az a kifogyhatatlan tárháza, aminek szeretnéd, hogy mások lássanak. Ebből nincs bajod egészen addig, amíg a saját köreidben mozogsz, hiszen a posztmodern vitakultúra a jóbarátod. Ideológiailag központosított körökben öröm egymás egóját fényezni, mindenkinek jut egy simi a nagy egyetértés okán, hiszen ha ugyanazt a szlogent fújják, akkor a párbeszédből mindenki győztesen kerül ki.

Ugye milyen frankón bebifláztam a prospektusunkat? Aha, te is nagyon jól kened.

Gond akkor van, amikor találkozol egy felnőttel, aki szarik az egóra, mert kinőtt a gyermeteg játékokból. Őt az igazság érdekli, a valóság, a tények. Hidegen hagyja a májhízlalás - ő megismerni akar és megérteni. Éppen ezért nem hajlandó csatlakozni a zárt körben végzett verbális maszturbációhoz, nem éri be előre megcsócsált szlogenekkel és lózungokkal, és nem fog neked igazat adni akkor sem, ha nagyon kitartóan ismételgeted a mondandódat. Ő az igazat nem kitartás vagy népszerűség alapján adja, hanem igazságtartalom alapján, ami számodra valószínűleg egy teljesen újszerű koncepció (és ezt most nem bántásként mondom). Mivel téged az egód vezet, és elhiteti veled, hogy mindenki más is ugyanúgy működik, el sem tudod képzelni, hogy valaki tényleg azokkal a hülye tényekkel foglalkozna, amik olyan szárazak, unalmasak, érdektelenek, és ráadásul sosem akarnak önmaguktól igazodni a tuti ideológiák jogos elvárásaihoz.

Kit érdekel, hogy amiről egy órája papolsz, az a valóságban nem létezik??? Az csak egy pavlovi gomb, amit megnyomva a többiek bólogatással jelzik egyetértésüket. Aki ehhez nem csatlakozik, az gonosz ember, a véleménye beteg, ezért nem is kell komolyan venni. Azért, hogy a vele szembeni vita végén meglegyen a belül duruzsoló sikerélmény, nem azt kell bebizonyítani, hogy a témában tett állításod igaz, hanem le kell győzni az ellenfelet. És mivel ő gonosz ember, ezért vele szemben minden megengedett. A vita tárgya nem a tulajdonképpeni téma, hanem az, hogy a "Ladik27" nevű felhasználó egy sötét barom, aki alapvető dolgokkal sincs tisztában, és amúgyis rasszista, szexista, sátánista. És ha ezekkel a vádakkal elég néző egyetért, akkor te győztél, a te egód lett validálva, boldogan hajthatod álomra a fejed anélkül, hogy bármi újat tanultál volna aznap.

Nézők hiányában az is elég, ha a vitapartnert megfutamodásra lehet kényszeríteni. Jó érzés elegánsan, sznob módra győzni, de végső esetben az is belefér, ha csúnyát mondással vesszük el az ellenfél kedvét a vitától. A lényeg, hogy hátráljon meg fülét-farkát behúzva, akkor már egyértelmű, hogy ki is itt a bakter.

Igazi tragédia, hogy oktatásunk, kultúránk és civilizációnk odáig süllyedt, hogy ezek az infantilis vitázók kerültek túlnyomó többségbe. A teljes politikai spektrum 95%-a ilyen szavazókra épít, akik érzelmi alapon csordákba tömörülve ész nélkül rohannak az "ellenséges" csapatoknak, anélkül hogy akár egyetlen percet a konkrét társadalmi problémák feltárásának vagy megértésének szentelnének. Nem az számít, hogy hány százalékos TB lenne ideális a nyugdíjrendszer stabilitásának fenntartásához, hanem hogy a szemét komcsikat/nácikat ki kell túrni a hatalomból és el kell hallgattatni.

Kedves b.) pontot választó olvasóm, ha a cikk közben végig bólogattál, és tudtad, hogy ez voltaképpen egy bizonyos politikai/világnézeti/vallási csoportra vonatkozó kritika, akkor súlyos tévedésben vagy. Egy katolikus éppúgy lehet éretlen szellemiségű vitázó, mint egy ateista, és ez más témákra is ugyanúgy vonatkozik. Jó ügyekhez is lehet rossz okokból csatlakozni; vak tyúk is talál szemet alapon beszélhet valaki igazat anélkül is, hogy arra gondos megfontolás árán jutott volna el. Nem csak az fontos, hogy jó csoporthoz tartozzunk, hanem az is, hogy értsük, miért kerültünk oda.

Annyit persze hozzá kell tenni, az igazság kedvéért, hogy az egóközpontú vitakultúra a progresszív, posztmodern, relativista filozófiai ágazatokban kristályosodik ki igazán, vagyis ezeknek a képviselői garantáltan vitaképtelenek. De aki azt hiszi, hogy az ő ideológiai ellenfeleik immunisak az infantilizmusra és/vagy egoizmusra, az borzalmasan naív.

Nőjünk fel. Előbb-utóbb mindenkinek el kell jutnia oda, hogy a pszichéje képes legyen feldolgozni, ő is csak ember, mint mindenki más. Tévedhet, átverhetik, és holtig tanulnia kell. Ez olykor azt is jelenti, hogy a vitapartnerének van igaza, amit illik beismerni. Az egó-önkielégítő fázison túl kell lépni, és helyette az igazság kiderítésébe fektetni az értékes energiát. Persze ez napról napra nehezebb a posztmodern világban, de aki ténylegesen ad magára, és nem csak a gyermeki énje kedvéért, az nem tehet másképp.

Jóóó régen láttam az Eurosport szilveszteri Watts Zap maratonjában egy gyorskorcsolyázó szereplését, és most véletlenül rábukkantam a Redditen. Érdekes kis sztori, úgyhogy továbbadom:

Steven Bradbury ausztrál gyorskorcsolyázóként indult a 2002-es téli olimpián, nem túl nagy reményekkel. A 4 futamból álló selejtező- és döntősorozat első körében futamot nyert, de a második körben már csak harmadikként ért célba, vagyis kiesett. ...volna, ha ki nem zárják az aktuális világbajnokot egy másik versenyző akadályozásáért, miáltal főhősünk bejutott az elődöntőbe. Itt már érezte, hogy esélytelen, ezért az edzőjével kitalálták, hogy menjen kényelmes tempóban, hátha elesnek előtte akik mindent egy lapra téve őrülten hajtanak, úgy esetleg még bejuthat a döntőbe. Gondolom mondani se kell, de utolsóként kullogott a mezőny után, amikor hárman összegabalyodtak előtte, ő pedig futam-másodikként a döntőbe siklott. Ha valaki esetleg nem sejtené a sztori végét, az nem nézett elegendő számú hollywoodi filmet: Steve a döntőben messze lemaradt a többiektől, de a 10. kör utolsó kanyarjában mindenki bedőlt, ő pedig megnyerte az olimpiai aranyat.

A végkifejlet rövidke mozgóképen, illetve a teljes döntő videón (3 perc).

A sorozatot marharégen kezdtem, aki nem emlékezne rá, itt az első rész. Fantáziálgatok a világ, illetve az ország problémáinak lehetséges megoldásán, praktikus szemszögből. Ha valaki nem ért egyet valamiben, váljon egészségére :)

Az akvapónia az akvakultúra és a hidropónia összeházasítása, vagyis egyszerre halnevelde és zöldségtermesztő alkalmatosság. Praktikus, modern, sok az előnye, és gyakorlatilag nincs hátránya. Hogy miféle gondot lehetne vele megoldani állami szinten? Lássuk...

1. Talán nem tudja mindenki, de a modern (monokultúrás) mezőgazdasági termelés egy olyan rendszer, ami a kőolajat alakítja ehető formára. Nem csak azért, mert a rengeteg szállítmányozás (spanyol paradicsom és perui paprika?) rengeteg benzint és gázolajat fogyaszt, hanem mert a műtrágyák többségét is kőolajból állítják elő. Csakhogy az olajkészletek végesek, és ha nem is fog kiürülni minden benzinkút a hétvégére, azért nem árt, ha hosszú távon jelentős áremelkedéssel számolunk, ahogy a kínálat nem tudja majd követni a keresletet. Ez persze az élelmiszerek jelentős drágulását fogja magával hozni - először a szállítás miatt, aztán mert nem lesz elég olaj műtrágyagyártásra. Már jelenleg is vannak kezdeményezések a közúti szállítás visszaszorítására - mi lenne annál optimálisabb, mint hogy a saját kertedben terem meg valami? Az ország olajfüggését csökkenteni lehetne, ha az akvapónia nagy mértékben teret nyerne - nem részletezve az olyan járulékos előnyöket, mint a kisebb forgalom, tisztább levegő, ésatöbbi. És ha ez valakinek zavarodott vágyálomnak tűnik csupán, akkor gondoljon arra, hogy egy potenciális élelmiszerválság során (amire az ENSZ folyamatosan készül) milyen ütőkártya lehet egy családnak a saját élelemforrás.

2. Magyarország jelen állapotában ~3,8 millió embernek tud fizetett munkát adni. Van ezeken felül még 5-600 ezer regisztrált álláskereső, plusz kábé ugyanennyien, akik eltűntek a rendszer hézagaiban. Ezek az emberek vagy az állam csecsén lógnak, vagy mások kenyerét eszik ilyen-olyan formában. És ha megfeszülünk sem tudunk nekik munkát adni, vagyis ez patthelyzet. Mi lenne, ha ezek az emberek is tehetnének valami hasznosat, elsősorban nyilván a saját megélhetésükért, de áttételesen az egész társadalomért? Egy akvapónián dolgozni se nem kemény fizikai munka, se nem agyzsibbasztó szellemi megerőltetés. Ez persze családokban működne igazán jól, ahol az egyik fél dolgozik, a másik viszont nem - ez esetben több mint ideális lenne az otthon ülőnek egy akvapóniával foglalkoznia, amihez úgyis ért, amivel pénzt takarít meg a családi élelmiszerkiadásokon, és amivel egészségesebb kaját tud az asztalra tenni. Egy üzemelő akvapóniában a szivattyúk "átalánydíját" kell csak fizetni, cserébe viszont télen-nyáron szüretelhető a friss zöldség.

3. Azt hiszem az olvasóimnak nem mondok újat azzal, hogy manapság kevesen étkeznek egészségesen. Az étrendünk búza és cukor alapú, ami meg is látszik az embereken, sajnos. Akvapóniában értelmetlen búzát termeszteni, és általánosságban véve gyümölcsökből sem terem túl sok. Az akvapóniának ez a faramuci "hátránya" tulajdonképpen szintén előnye: csak egészséges élelmiszert lehet benne előállítani. Egyfelől a hal, a saláta, a zöldségfélék mind jót tesznek a pizza+kóla kombóban megfáradt emésztésünknek; másfelől a rendszer kizárja azt, hogy bármiféle növényvédő szert használjunk - automatikusan garantált tehát, hogy amit leszedünk, az frissebb, egészségesebb, és magasabb tápértékű, mint a bolti társai.

Nade jelenleg tucatnyi helyen működik csak akvapónia Magyarországon, részben kísérleti jelleggel - hogyan lesz ebből "mozgalom"? Itt kellene beavatkozni az államnak, elsősorban az oktatás terén. Az általános iskolákban kifejezett figyelmet kellene szentelni az akvapóniának, hogy 10 végzős diákból legalább 8 képes legyen egy akvapóniát üzemeltetni, 2-3 pedig akár építeni vagy javítani is. Ezt el lehetne érni a jelenlegi tananyag kisebb módosításaival: technikaórán lehetne barkácsolni, biológiaórán tanulni a halakról, stb. Nem kellene az egész életünket átszervezni ennek a kedvéért, csak el kellene kezdeni okosan tanítani a gyerekeinket. Aztán ha a következő generációban még mindig van 1 millió munkanélküli, akkor egy részüknek lenne ötlete arra, hogy mivel foglalja el magát.

Az akvapónia térnyerése egy új iparág felépülését is magával hozhatná a részegységek gyártása, a rendszerek telepítése és javítása képében. Itt sem ártana talán némi állami segítség, hogy az emberek olcsón juthassanak a berendezésekhez, bár alapjában véve a műanyag konténerek és csövek, valamint a szükséges néhány szivattyú nem elviselhetetlen kiadás.

Az egyetlen igazi akadály, hogy az akvapónia csak családi ház mellett hatékony. Elméletileg erkélyre is lehet tenni, de ott csak nyáron ér valamit, és a mérete sem lehet akkora, hogy a termesztett zöldség mennyisége miatt anyagilag megérje. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a nagyvárosok lakóinak jelentős része kiesik a buliból - viszont ez nem akkora gond, tekintve, hogy ezeken a helyeken általában a munkanélküliség is kisebb, mint vidéken. Másfelől a nagyvárosokban létre lehetne hozni nagyobb, "központosított" akvapóniákat, amik az önkormányzatok felügyelete alatt felvehetnének egy rakás munkanélkülit közmunkára.

Az egyetlen ellenérdekelt fél a zöldégeket és halat importáló kereskedelem, aminek forgalma nyilván az akvapónia térnyerésével arányosan csökkenne. Ebben én igazából nem látok olyan nagy problémát, sőt, örülnék ha a magyar forint nem folyna kifelé az országhatáron holland répáért meg kínai fokhagymáért. Minél szélesebb értelemben önellátó az ország (és azon belül a lakók), annál robosztusabb, hiba- és katasztrófatűrőbb a gazdaság. Nyilván egy-egy család házi akvapóniája nem világmegváltó varázslat, de teszem azt 100 000 ilyen rendszer már ezer tonnákban mérhető mennyiségű élelmiszert lenne képes előállítani évente. S csak hogy ismételjem magam: ez az élelmiszer friss, vegyszermentes és egészséges lenne; jobb minőségű, mint amit jelenleg fogyasztunk.

Olvasgatom a spam-fiókom tartalmát, és a következő idézeten áll meg a szemem:

Nagy András, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke nagyon nem ajánlja a pálmaolaj vagy a kókuszolaj otthoni használatát. A pálmamagolaj telített zsírsavtartalma akár 85 százalék is lehet, a növény húsából készült pálmaolajnál 50 százalék az arány – vagyis mind a kettőnél nagyon magas ez az érték. Pálmaolajat fogyasztani így is sokkal jobb, mint transzzsírt, de messze-messze károsabb, mint ha például a jól ismert napraforgóolajat vagy olívaolajat választjuk. Utóbbiaknak ugyanis alacsony a telítettzsírsav-tartalma.

Úgy félünk a telített zsírtól, mint a tűztől. Tudjuk egyáltalán, hogy mi az és mit csinál? Szervezetünk (elsősorban trigliceridek részeként) gyártja, raktározza, visszabontja és felhasználja - mikor mire van igény. Mi meg mumust csinálunk belőle. A Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke például kifejezetten egészségtelen tanácsokat osztogat, mert megrekedt a koleszterin-mítosz szintjén. Olyan káosz van itt a fejekben, hogy az valami elképesztő - valószínűleg évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy rendet teremtsünk. Példának okáért a wikipedia zsírsavakkal foglalkozó passzusa a következő orbitális baromságot tárja elénk:

A kőkorszakban az emberek a napi energiaszükségletük kb. 25%-át fedezték zsír formájában, ma ez az arány 40-50%.

Volt a héten olyan reggelid, aminek a fele zsír volt? Hát ebéded? Vacsorád? A modern ember táplálkozása szénhidrát alapú, a wikipedia kijelentése pedig nem több, mint pánikkeltés. Furcsa ezt mondani, dehát nehezen lehetne máshogyan értelmezni a dolgot. (Persze nem az ő hibájuk, csak átvették az uralkodó táplálkozástudományi maszlagot.) A 21. században majdhogynem lehetetlen lenne elérni az 50%-os arányt zsír tekintetében - szalonnát kéne hozzá enni tepertővel. Paradox módon még a rántott húsban is több a szénhidrát, mint a zsír, ha baromfi az alapanyag (és akkor a köretről még nem beszéltünk).

Na persze van olyan olvasata a wiki-idézetnek, ami akár igaznak is nevezhető: szükségleteinkhez képest túl sokat eszünk, és a mérhetetlen zabálás 10-20% zsírtartalma fedezheti az energiaszükséglet 40-50%-át. Csakhogy akkor legyenek korrektek, és írják utána, hogy a 40-50% zsír mellett a napi energiaszükségletünk kb. 90-110%-át visszük be szénhidrátok formájában. (Egy fél literes kóla a napi energiaszükséglet 12%-át fedezi tisztán szénhidrátból.) Ez megadja a perspektívát, hogy mire is kellene jobban figyelnünk. Enélkül viszont marad a hazug pánikkeltés.

Nade vissza a telített-telítetlen témához. Amikor a wikipedia (link fentebb) megmarad a tudományos tényeknél, akkor ki lehet belőle hámozni, hogy telítetlen zsírsav kvázi kétféle létezik: a "cis" omegák számozás szerint 3-tól legalább 10-ig, több konfigurációban (legtöbbjük kevéssé közismert; a tudomány jelenlegi állása szerint fogyasztásuk nem szükséges, de nem is ártalmas), illetve a transzzsírok. Továbbfejtve: a telítetlen zsírsavak az Omega-3 kivételével vagy fölöslegesek, vagy károsak. Akkor miről is beszélünk???

Na jó, páran biztos felhördültek, mert az Omega-6 is esszenciális zsírsav, vagyis kis mennyiségben be kell vinni a szervezetbe. A hangsúly a kis mennyiségen van, és a modern ember ugyanúgy áll vele, mint a kalóriákkal: az istennek se tudja a kellően alacsony szintre szorítani a bevitelét. Az O3 és az O6 többségében ugyanoda képes beépülni az emberi szervezetben, így tulajdonképpen harcban állnak egymással. Az egyik a beépülésével kiszorítja a másikat, és viszont. Csakhogy az O3 nagyságrendekkel egészségesebb, mint az O6, tehát abból kellene többet bevinni. Ehhez sok sikert kívánok mindenkinek, aki nem szereti a tőkehalmájat, vagy nem szed halolaj-kapszulát. És itt jön képbe a szakértők által ajánlott napraforgó-olaj, ami dugig van O6-tal, így nemcsak ő maga nem jó O3-forrás, még a más forrásokból származó O3-at is kiszorítja. Dupla haszon - a gyógyszergyáraknak.

Száz szónak is egy a vége: a telítetlen zsírsavak közül egyedül az O3 ér valamit, míg a telített zsírsavak szervezetünk alap-építőkövei. Hogy az elhízás velejárói, az teljesen természetes, hiszen testünk számottevő mennyiségben csak zsírt tud raktározni, szénhidrátot nem. (Érdekes lenne cukor-szövetekkel elhízni zsírszövetek helyett :) Hajmeresztő ostobaság azt képzelni, hogy ha megeszünk egy szelet szalonnát, abból a zsír majd a koszorúerekbe megy és eltömi azokat, vagy lerakódik a hasunkra. Ha az emberi test ilyen hülye lenne, az eszkimók évszázadokkal ezelőtt kipusztultak volna. És aki ilyen kényszerképzetekkel tömi a szerencsétlen tudatlanok fejét, az megintcsak hazug pánikkeltésben utazik.

És akkor eljutottunk oda, hogy (szokás szerint) a kapott tanácsok ellenkezőjét kell követni, ha az ember nem akar - a malac helyett - tepsibe kerülni. Tele a sajtó a baromsággal, miszerint a telített zsír (tudjuk, az állati zsír amit évmilliók óta fogyasztunk) veszélyes, mert

felelős a magas koleszterinszintért, a túlsúlyért, érelzáródásért.

A koleszterinről külön tanulmányt kellene írnom, ha meg nem tették volna már mások; a túlsúlyt százszor inkább a pék okozza, mint a hentes; az érelzáródás pedig elsősorban a gabonák által okozott gyulladásokon megtelepedő transzzsírok eredménye, vagyis a margarinos kenyéré.

Együnk hát telítetlen zsírokat (amiknek nagy részét 100 évnél régebben senki nem fogyasztotta nagy mennyiségben), lehetőleg mesterségesen létrehozott vagy módosított fajtákat, mert az lesz csak igazán frankó. Miért is lenne egészségesebb a természetes, mint a mesterséges?! /s

Végül csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a disznózsírban több a telítetlen zsírsav, mint a telített (57/43 arányban), szóval táplálkozási szakértőink bal keze nem tudja, mit csinál a jobb. Ha tényleg csak az számítana, hogy legyen sok telítetlen zsírsav, akkor a disznózsírt nyugodtan ajánlhatnák bárkinek... A liba- és kacsazsír pedig maga a megtestesült életelixír. A marha- és birkafaggyú viszont közel emészthetetlen - tehát több, mint optimális, hiszen úgy okoz teltségérzetet, hogy aztán emésztetlenül távozik a szervezetből, vagyis se kalória nincs benne, se káros hatásai nincsenek.

A demokrácia az a rendszer, amiben a király kihirdeti, hogy a szabadságot kedvelő embereknek meg kell küzdeni a biztonságra vágyó emberekkel, és a győztes döntheti el, hogy az udvari bolond, vagy a sárkányfűárus tartsa az audienciát.

[Jelmagyarázat: a "király" a világbank, illetve amit jelképez. A többi adódik magától.]

Tisztelt Szirmai Gergely,

Nagy (feliratkozott! :) híve vagyok a Hollywood Hírügynökségnek, s bár nem minden kritikában értünk egyet, a videókat összességében szórakoztatónak és meglepően tartalmasnak találom. Tisztában vagyok vele, hogy a filmélmény és a filmkritika szubjektív, így eszem ágában sem lenne ilyesmin kötekedni. Viszont a legutóbbi HH videó (Pofázó Poszáta hadművelet) a társadalomkritikának olyan vizeire evezett, ami már nem szubjektív, hanem objektív kérdéseket vet föl. És bizony elhangzott pár olyan mondat, ami tényszerűen nem állja meg a helyét. Mielőtt félreértések vagy ego-csikorgások jönnének, szeretném leszögezni, hogy nem kioktatni vagy veszekedni akarok, hanem meglett férfiként segítő jobbot nyújtok egy olyan fiatalembernek, akit nagyra értékelek, és aki úgy tűnik egy bizonyos témában még kicsit naív. Azt is előrebocsátom, hogy a filmről itt egyáltalán nem akarok beszélni - a Pofázó Poszáta ebben a kérdésben irreleváns.

Nézzük hát a videót:

"mivel ugye a fajunk nagy részében férfi-uralta társadalmakat hozott létre"

Ez kissé felszínes elképzelés, mert túlegyszerűsíti a valós helyzetet, és sok rá épülő félreértésnek ad alapot a későbbiekben. Egyfelől azt sugallja, hogy a nők "szervileg" ki vannak tiltva a hatalomból, ami nem igaz, másrészt azt az általánosítást készíti elő, hogy "a férfiak" (mint csoport) afféle uralkodó osztály - ami szintén nem igaz. A társadalmakat nem "a férfiak" uralják (hiszen 99%-uk egyszerű melós), hanem az uralkodók vagy elnökök, akik többségükben férfiak közül kerülnek ki. Viszont a vezető nemi hovatartozása nem jelent a társadalom egészére nézve kedvezményeket a saját nemének a másikkal szemben.

"(...) ugyanúgy kis közösségekben, sőt, kapcsolatokban is, a nőknek nagyon sokat kellett dolgozniuk azért, hogy ezt a bizonyos vonalat egyre feljebb szuszakolják"

Ez a kijelentés megfelel a hivatalos polkorrekt álláspontnak, de van vele kapcsolatban egy aggályom: feltételezi, hogy a férfiak en bloc szeretnék a vonalat minél lejjebb nyomni. Márpedig ha a férfiak le akarják nyomni a vonalat, vagyis a nőket, akkor csúnya gonosz nőelnyomó hókuszpókok. Ezt az általánosítást én határozottan visszautasítom, mert megalapozatlan és férfiellenes. A hagyományos társadalmi berendezkedések létrejöttekor egyáltalán nem volt szándék a nők elnyomása, függetlenül attól, hogy az ezeket a társadalmakat már nem értő 21. századi ember a maga politikai előfeszítettségével milyen borzalmakat lát beléjük.

"büntetlenül megerőszakollak és senkit nem érdekel"

Ilyen semmiféle földi kultúrában nem létezik, annak ellenére, hogy bizonyos körök ezt terjesztik. Indiában például kifejezetten rossz szemmel nézik a nemi erőszakot, nemcsak a törvény bünteti, de számtalan lincselés is akad, amikor a népharag a hatóságnál gyorsabban reagál. A téma kényes, róla vitát folytatni nehézkes, és most nem is akarok kitérni arra, hogy kinek mit kell bizonyítania, mik az erkölcsi vonatkozások, stb. De azt leszögezném, hogy az idézett HH mondatrész teljesen téves: a nemi erőszak mindenütt büntetendő, és a tömeg sehol sem érdektelen. Az arab kultúrákban tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy a vallásos előírások miatt a nőt is felelősségre vonják, ha olyan helyzetbe hozta magát, ami segítette a feltételezett erőszakolókat a bűnelkövetésben. Nyugati szemmel ez lehet barbárság, de nem jelenti sem az erőszakolók büntetlenségét, sem a kultúra nőellenességét (a szabályok a férfiakra nézve éppúgy "barbárok", valamint a nők éppúgy társadalmi áldásukat adják arra a berendezkedésre, mint a férfiak). Már Hammurabi kőtáblái halállal büntetik a nemi erőszakot, szóval illenék óvatosabban fogalmazni a témában.

"mondjuk a fizetés...?"

Ha alaposan megvizsgáljuk a feminista propagandát (minek tagadjuk, ők foglalkoznak ezzel), azt látjuk, hogy alapvetően kétféleképp utalnak ezekre a híres "fizetési különbségekre". A korrektebb szereplők kínosan óvakodnak attól, hogy használják azt a jelzőt, amit a sorkatonák előszeretettel puffogtatnak: "ugyanazért a munkáért". Az ugyanis hazugság. A fizetési különbségeket az EU-ban és az USA-ban egyaránt úgy számolják, hogy az összes női dolgozó bérátlagát hasonlítják az összes férfi dolgozó bérátlagához, és ebben semmiféle szerepet nem kap az "ugyanazért a munkáért". Ebben összemosódnak a takarítónők a vezérigazgatókkal, a favágók a szociális munkásokkal. Egymillió nő keresetét egymillió férfiéval összehasonlítva látható az a ~20% különbség, ami viszont teljes mértékben magyarázható olyan tényezőkkel, mint pl. hogy a férfiak több munkaórát dolgoznak hetente, nehezebb és veszélyesebb munkákat vállalnak, több áldozatot hoznak a karrierjükért, stb. Plusz nem mennek GYES-re, amit mindjárt külön tárgyalunk.

Tehát az a fizetési különbség, amiről a kevésbé korrekt feministák papolnak, a valóságban nem létezik. Akkoriban még megvolt, amikor a férfi eltartotta a családot, s amellett a nő csak "hobbiból" múlatta az időt valamilyen munkahelyen - de ezek az idők már rég letűntek. Nincs cég a világon, ami többet fizetne egy férfinak csak azért, mert férfi. Ha megtenné, csődbe vinné az indokolatlan pluszköltség.

"BABA ALERT"

Nincs abban semmiféle nőellenes férfi-összeesküvés, ha egy munkaadó szem előtt tartja a saját jól felfogott anyagi érdekét. Ha te vezetnél egy céget, szívesen alkalmaznál valakit, aki nagy valószínűséggel pár hónap vagy év múlva jópár évre kiesik a munkából, de azalatt a helyét fenn kell tartani, és anyagi terhekkel is jár a cégre nézve? Ha egy nő elmegy szülni, a helyére fel kell venni valakit, akit aztán a nő visszatértekor ki kell tenni az utcára. Ennek a valakinek a betanítása pénzbe és időbe kerül. A nő szaktudása közben elévülhet, a piaci helyzet megváltozhat, és számtalan olyan dolog jöhet közbe, ami miatt egy szülés előtt álló nő kockázatot jelent az őt alkalmazó cégnek. Ez teljesen racionális dolog, és tökéletesen érthető, ha a munkaadó kalkulál a kockázattal. Államilag kötelezni ennek az ellenkezőjére (holmi nemi alapú ideológiára hivatkozva) meglehetősen visszatetsző elképzelés - az állam másszon ki magánemberek magánüzleteiből, és főleg ne akarja elhazudni az egyszerű fizikai valóságot.

"női vezetőség"

Biztos találkoztál már olyan cikkel, amiben feministák tárgyalják, hogy a női vezetők többek között azért jók, mert kevesebb kockázatot vállalnak a férfiaknál. Oké, fogadjuk el, hogy a férfiak nagyobb kockázatvállalása alkati sajátosság. Csakhogy ebből automatikusan következik, hogy férfiak több céget alapítanak, és bár sokat tönkrevág a nagyobb kockázatvállalás, némelyiket pont az repíti a csúcsra. A Microsoft, az Apple, meg úgy általánosságban szinte bármi, ami eszedbe juthat, azért keletkezett és azért van ott, ahol, mert férfiak alapították és férfiak vezették. Nem furcsa ezek után azt követelni ezektől a férfiaktól, hogy márpedig igenis alkalmazzanak nőket, pénzbüntetés terhe mellett? Bármelyik nőből lehet vezető ugyanúgy, ahogy bármelyik férfiből: alapítson céget, és vigye sikerre. Ne mondja senki, hogy a nők ebben hátráltatva vannak, mert a nyugati államok évtizedek óta kifejezetten segítik őket (a férfiak kárára, teszem hozzá). De a feministáknak ez eszébe sem jut - csak követelik a már meglévő párnás székeket. Meg tudná valaki magyarázni, hogy miféle erkölcsi alapjuk van erre a követelésre?

Másfelől a középvezetés, és a felsővezetés bizonyos részei már régóta női felségterületnek számítanak. A HR például szinte kizárólag női iparág - felteszek rá egy ezrest, hogy bármely férfi HR menedzserre, akit a feministák találnak, tudok hozni 20 női HR menedzsert. Dolgoztam már több helyen, és műszaki területen is volt már női vezetőm. Ne tegyünk úgy, mintha még mindig az '50-es években élnénk, ahol a nők jóformán csak titkárnőként jöhettek szóba (mivel akkoriban még nem volt divat köztük magasabb végzettséget szerezni).

"kinek jó az, ha előreengedsz egy lányt az ajtóban?"

Sajnos közel sem csak erről van szó. A nemi szerepek átértékelése nem áll meg ott, hogy nem engedem előre a Julist. Ez csak az udvariasság, a társadalmi érintkezés civilizáltságának és örömének lerombolása (ami önmagában is szíven kéne, hogy üsse a kulturált embereket, dehát na). A svéd, angol, ausztrál, kanadai és amcsi példák tökéletesen mutatják, hogy ez csak a legelső lépés egy feminista menetelésben - aminek még az sem jelenti a végét, amikor svédéknél betiltják az állva vizelést, a nyelvükből kiirtják a férfi-női előszókat, a gyerekjátékok és -ruházat tekintetében bevezetik a kötelező egyformaságot, ésatöbbi. Jóhiszemű dolog azt feltétetelezni, hogy a feministák csak a nemi szerepek korlátait akarják megszüntetni, mindenki szabadságának érdekében, de a valós élet valós példái sajnos igen erősen aláaknázzák ezt a jóhiszeműséget. Aki a 21. században még azt terjeszti, hogy itt a nők elnyomásának megszüntetéséről beszélünk, az vagy pénzügyileg érdekelt a dologban, vagy pedig lánglelkű fiatal, akit hajt a belső késztetés a nagy, nemes dolgok felé, aminek listáján előkelő helyen szerepel a nők imádata. Erős gyanúm, hogy te, kedves Gergely, ebbe a kategóriába tartozol, és a mélyben lakozó homályos részletek fölötti átsiklásod ennek a fiatal férfiakra jellemző naivitásnak köszönhető. Szeretnél a nőkért tenni, mint a szociopaták kivételével minden fiatal férfi, csak ott csúszol félre, hogy egy politikai mozgalom elhitette veled: a férfiak többsége szociopata. Ami baromság. A férfiak 1%-a erőszakol, ver rendszeresen, vagy leli élvezetét a nők sanyargatásában, de a feminista görbe tükörből nézve ez a szám a sokszorosára nő. Paradox módon pont a nőpozitív hozzáállást fordítják a férfiak ellen, amikor elhitetik velük, hogy a többi férfi alapvetően nőellenes. A saját példádon keresztül értsd meg, hogy a férfiak alapvetően olyanok, mint te vagy - és aki mást állít, azt politikai hátsó szándék mozgatja.

"amennyire megértem, egy feminista nem azt akarja, hogy homogén, nemtelen lényekké váljunk"

Nem ezzel indítanak, nyilván. De Svédországban már ott tartanak. És ez az egyik fő gond a feminizmussal, hogy nincs meghatározott végpontja. Ha az első pillanattól konkrét célokkal álltak volna elő, akkor azokat megvizsgálva és megértve lehetett volna dönteni a megvalósításukról. De ilyesmi nem történt; a feministák nem célt adnak, hanem irányt. A feminista úton - melyen az arabok az első lépésnél járnak, mi a tizediknél, a svédek meg a századiknál - nem látszik végállomás. És "természetesen" a magyar feministák alapvetőnek tartják a "fejlettebb" nyugati társadalmak követését - vagyis ez egy globális út, mindenkinek egyformán, és sosincs vége. A svéd feministák az égbe tolták föl a vonalat, amiről a videódban értekezel, de ahelyett, hogy csillapodnának, egyre hangosabbak.

A magyar felsőoktatásban a diákok kétharmada nő. Aki egyenjogúságban utazik, erre úgy reagál, hogy a mérleget a közép felé szeretné visszabillenteni. Nem úgy a feministák, akik dicső szlogenjeikkel suttyomban szembemenve még tovább akarják növelni a nők felsőoktatási arányát. Ennek el kellene gondolkodtatnia az értelmes embereket...

"Bechdel teszt"

A Bechdel tesztet egy humorista találta ki, és semmiféle komoly célja nem volt vele. Egyetlen dologra jó: megtippelni egy film célközönségét. Amíg egy mozifilm ~másfél óra, és ez lehetetlenné teszi a (valószínűleg amúgyis érdektelen) mellékszálak halmozását, addig az alapvetően férfiaknak szóló (akció)filmekben ritkán fogunk nevesített női karaktereket látni, akik a film történetétől teljesen független (tehát megintcsak érdektelen) dolgokról beszélgetnek. De ha megfordítjuk a Bechdel-tesztet, akkor azt kell látnunk, hogy az elsősorban nőknek szóló romkomok szinte kivétel nélkül elbuknak, mert nincs bennük 2 nevesített férfi szereplő, aki ne a nőkről beszélne. A Büszkeség és balítélet, vagy a Twilight sztorija alapvetően férfiak versengése a főhősnőért, így nem kell csodálkozni azon, ha nincs bennük 2 nevesített férfi karakter, aki kvantumfizikáról vagy paradicsomtermesztésről értekezik. Nem fér bele a film kereteibe, ennyi.

Viszont a herce-hurca, amit most a Bechdel-teszt körül csapnak, nyíltan mutatja miféle elfojtott indulatok törnek felszínre egyeseknél. Egy értelmetlen viccre hivatkozva próbálják leerőltetni a torkunkon, hogy a gonosz patriarchátus újabb nőellenes machinációjára találtak bizonyítékot - ami nem lenne több egy fájdalmasan blőd bohózatnál, ha nem a nemek közötti gyűlölködést szítanák vele. Mert kérdem én, ha egy film témaválasztása történetesen az, hogy egy elvált férfi ex-felesége halála után újra magához veszi a nő által nevelt fiúgyermekét, és nincs mellettük két nevesített női karakter, aki valami tőlük független témáról beszélne, akkor mi van? Az a film nőgyűlölő, antifeminista, vagy művészetileg értéktelen? Lópikulát. A Bechdel-teszt nem használható filmek ideológiai, minőségbeli vagy művészeti értékelésére, mert egy kvázi korlátok nélkül születő alkotást akar egy nagyon szűk kritérium szerint osztályozni. Ráadásul az eredménye nem mond semmit, mert sok "feministabarát" film megbukik rajta, míg sok "nőellenes" átmegy.

"több tartalmas női karaktert akarnak a mainstream filmekben kikövetelni"

Ezzel alapvetően két gond van. Az egyik, hogy nem egyértelmű, mit nevezünk tartalmasnak (ami feminista nyelvezetben ugye úgy szerepel, hogy "erős"). Erről nem akarok kilométereket rizsázni, inkább ajánlom elolvasásra John C. Wright kítűnő gondolatébresztő írását a témában: A sci-fi megmentése az erős női karakterektől.

A másik gond, hogy ehhez a problémához a feministák többféleképpen állhatnának, de a legrosszabbat választják. Megtehetnék, hogy gyártanak maguknak feministabarát filmeket - ez lenne mondjuk az alap. Ha nem tetszik amit a piacon találsz, és úgy látod van egy kitölthető rés, akkor betörsz oda és meggazdagszol. (Igazán nőies érdekes megoldás ehelyett elkezdeni hisztizni, és másoktól követelni, hogy muszájból igazodjanak a te igényeidhez...) De ha nem akarsz saját filmet csinálni, akkor jelezheted az ipar felé, hogy van egy piaci rés fizetőképes kereslettel - és erre az ipar reagál, mert nem hülye. Ez tulajdonképpen egészen oké lenne. A feministák viszont a harmadik megoldást választják, és be akarják tolni az ideológiájukat mindenhová, kvázi ellehetetlenítve a férfiaknak szóló szórakoztatást. Követeléseiknek nem egyértelműen kimondott célja, viszont elkerülhetetlen következménye, hogy a férfiaknak szóló filmeknek vége. A háttérben felfedezhető, hogy őket nem a feminista szórakozás hiánya zavarja, hanem a férfi szórakozás léte. Nem azon háborognak, hogy miért nincs "Patriarchy Raider", hanem hogy hogyan merészel Hollywood olyan férfiszórakoztató műveket alkotni, mint a Tomb Raider. Ez nagyon fontos különbség, remélem a lehető legtöbben megértik.

Muszáj leszögeznem, hogy semmi bajom a női karakterekkel. Viszont azzal igenis van bajom, ha ideológiai alapon akarják őket mindenhová beerőltetni, ráadásul kifejezetten csak egy vállfajukat: a grrrl power szupercsajt. Mintha reális lenne, netán társadalmilag előremutató, ha az összes lehetséges női szerep és jellem közül kizárólag csak egyet engedünk vászonra jutni - de azt viszont kötelezően benyomjuk mindenhová. Nem szól másról ez az egész blőd vita, mint hogy a feministák szeretnék, ha kizárólag feministabarát szórakoztatás létezne a világon - ami egész egyszerűen egy fasiszta rémálom.

"külön női és férfi filmek"

Nyilván a mozipénztárnál nem kergetik el bottal a vevőt, de azért remélem nem fogunk azon összeveszni, hogy a Resident Evil inkább a férfiaknál népszerű, míg a Twilight a nőknél. Gyermeteg dolognak érezném azt fejtegetni, hogy nem minden film ugyanazokat a rétegeket szólítja meg, és ebbe a nemi hovatarozás is beleértendő - neked ezt sokkal jobban kell tudnod, mint nekem.

"férfi faj elleni támadás"

Ahogy nézzük. Azt azért lássuk be, hogy nem a mozinézők tódultak az utcára felháborodottan, hanem egy politikai mozgalom lobbijáról beszélünk. Egy olyan politikai mozgaloméról, ami az egyenjogúság jelszava mögé rejtőzik, de a tettei másról mesélnek.

"pedig ez csak egy nagyon egyszerű tény kijelentése"

Ahogy nézzük. Ha a feministákat lehámoznánk a vitáról, akkor tulajdonképpen az lenne... De akkor nem is lenne vita.

Oké, legyen kicsit nagyobb odafigyelés a női karakterekre, de ne buta ideológiai alapon, totalitárius megközelítésben. Minden filmnek más a sztorija és a mondanivalója, egész egyszerűen nincs mindenhol szükség "erős" női karakterekre, vagy női karakterekre egyáltalán. A film művészet, és mint ilyen kifejezetten ellenszenves, ha kívülről ráerőltetett politikai elvek korlátaival kell küszködnie. Ott van pl. a The Road c. film - szerinted érdemes lenne átszerkeszteni, hogy a feministák igényeit elégítse ki? Mert ha nem, akkor miért is foglalkozunk ezzel a hülyeséggel?

...

Ezzel az egésszel annyi lenne a célom, hogy elgondolkodtassam azokat, akik eddig egyszerű politikai sablonok mentén, egyszerű politikai szlogenekkel kezelték a témát. Vannak, akik nagy mellénnyel hadarják a "patriarchális nőelnyomás" ismérveit, de azért nem kellene mindent elhinni nekik bemondásra. Egy kultúrkritikával foglalkozó embernek igencsak hasznára válik, ha a felszínes téveszméknél kicsit komolyabb ismereteket szerez ilyen témákban, főleg, ha másoknak akar beszélni róluk...

Reménykedem továbbra is szórakoztató, ugyanakkor a feminizmus kérdésében kissé árnyaltabb videókban, szóval így tovább, hajráf meg minden :)