Deansdale

Borul a ritmus az új osztrák himnuszban - tudósít a Zindex. Hogy miért? Feministák tiltakozására, természetesen.

A kezdeményezők azzal érveltek, hogy a himnusz társadalmi értékeket fejez ki, ezért a nemek közti esélyegyenlőség elvének megfelelően a női állampolgárok teljesítményéről is meg kell emlékeznie.

Micsoda aberrált gondolkodás mérleg alakú szemüvegen át nézni az egész világot, és mindent átformázni, átgyúrni ahol a nemek nem egyenlő arányban képviseltetik magukat. (Természetesen csak akkor ha a nők vannak "hátrányban", de ez most mellékes. Különben is, miféle "hátrányban" lehet valaki a himnusz szövege miatt, amit most ilyen fontos volt korrigálni?) Oké, hogy a "női állampolgároknak" is van teljesítménye, ez magától értetődik és nyilvánvaló, de miért szükségszerű ezt beleszerkeszteni évtizedek vagy évszázadok óta változatlan művekbe, műtárgyakba? Akkor most fogjuk Mona Lisa-t és kérjünk fel valami kortárs művészt, hogy fessen a képre egy vigyorgó pasast is? Végülis van még ott hely, meg lehet oldani - az egyenjogúság nevében.

idén először jött létre többségi támogatás a javaslat mellett. Jelentős szerepe volt ebben Maria Rauch-Kallat konzervatív párti (ÖVP) volt nőügyi miniszternek

Aki konzervatív, az nem támogathatja a himnusz átírását, ez alap. Nem tudom ki ez az ex-feminiszter, de kábé annyira konzervatív mint Fekete Pákó.

nehezményezték, hogy az egyik verssor egy szótaggal hosszabb lett és ezért biceg a ritmus. Az osztrák írószövetség az "ünneplő kórus" szavakat bírálta, véleményük szerint az 1930-as éveket idézi

Kit érdekel bárkinek is a véleménye, amíg a feministák tiltakoznak? Ha esetleg elvész egy rím, vagy kecskévé változik, netán elszalad a szótagszám, hát istenem. A lényeg, hogy egyenjogúsítva lett a szöveg.

A megkérdezettek 70 százaléka ellenezte a szöveg átírását.

Na igen, ez a tipikus kormányzási stílus manapság. Az emberek több mint kétharmada kifejezetten ellenzi? Sebaj, mi azért mégis megtesszük. Elvégre ez egy demokrácia, vagyis ők szavaztak meg minket, őket képviseljük, és az ő pofájukba sz*runk.

A változtatást végül a kormánypártok és a Zöldek szavazataival szavazták meg. Két jobboldali populista párt (...) tartózkodott a szavazástól, illetve nemmel szavazott.

A demokrácia illúziójából még annyi megmaradt, hogy talán... talán a szélsőjobbosok nem fordulnak szembe a néppel annyira, mint az összes többi ingyenélő. Sanyarú helyzetben vagyunk, ha a tisztességre és józan észre az utolsó reményünk egy sokat vitatott és támadott szubkultúra, mert már mindenki más szétesett agyilag.

Meglehetősen ritkán szoktam bármiféle vitában tekintélyre hivatkozni, mert annak a híve vagyok, hogy egy jól összerakott érv százszor hitelesebb, mint két tonna oklevél. És különben is, akik a tekintélyükből élnek, sokszor papírmasénak bizonyulnak. Éppen ezért eddig nem is nagyon beszéltem arról, hogy miért érzem magam feljogosítva arra, hogy egyáltalán beszélni merjek a feminizmusról.

Persze a tízmillió szakértő hazájában ez egy kicsit felemás töprengés, hiszen itt mindenki minden témában feljogosítva érzi magát az észosztásra. Itt ugyanis mindenki ért a focihoz, a politikához, és most már úgy látszik a feminizmushoz is. Eddig csak a bajszom alatt somolyogtam, mikor az utcáról beeső emberek hülyéztek le és oktattak ki a feminizmusról - akikről egyébként fél perc alatt le lehet venni, hogy még a kezdők gyorstalpalóját sem ülték végig. Aki látott már feministát, vagy olvasta már, hogy minden 5 nőből 8-at ver a férje (azokat is akik nem házasok), az egyből szakértőnek képzeli magát és megfellebezhetetlen baromságokkal okádja tele a beszélgetéseket.

Nem fogok konkrét példákat idézni, mert teljesen fölösleges. Ahol szóba kerül a feminizmus, úgyis mindenütt felbukkan pár okostojás, aki egyből rákezdi: Tény, hogy a nők kevesebbet keresnek. Hiszen mindenki tudja, hogy a férfiaknak privilégiumai vannak. Egyértelmű, hogy a nőket elnyomják.

És nem hajlandóak gondolkodni - de minek is tennék? Hiszen aki birtokolja az isteni kinyilatkoztatást, annak fölösleges használnia az eszét.

Nade vissza a témára: miért érzem azt, hogy az ilyen retardált megmondópalánták fölött állok a tudásommal? Miért szerepel a cikk címében a nagyképűsködés?

Nos... Hosszú-hosszú évek óta vitázom feministákkal és antifeministákkal. Olykor kívülállókkal is. Eközben elolvastam minden (anti)feminista anyagot, amire rátettem a kezem, röpcéduláktól egyetemi disszertációkon és kormányzatok által rendelt kimutatásokon át egészen törvényekig és törvénytervezetekig. Tudom mi az a Title IX és kicsoda Erin Pizzey. Fejből idézek egy tucat feministától és ismerek egy kazal vonatkozó politikai anyagot, a polkorrektség történetétől a kulturális marxizmus doktrínáiig.

Már a Piroska blogon is gyakori kommentelő voltam, meg az interalia-n (amíg volt értelme), a Zindex fórum feminista topikjában, a tűsarkon, és a nőkertben is elültettem pár magot míg ki nem moderáltak :) De ez a kisebbik része a dolognak. Ugyanezt megtettem angolul is: jezebelt olvastam és feministinget, No Ma'am-ot és Zenpriest írásait. Kommenteltem is ha szükségét éreztem. Ott voltam a Spearhead születésénél. Hallgattam a Voice for Men rádió első adását.

Gondoltam nekiállok blogot írni. Angolul. És már az első cikkeimnél megjelent a szakma két nagy öregje (Dave Hawaiiról meg Rob Fedrz), akik kifejtették, ideje volt már hogy írni kezdjek és fogadjam baráti jókívánságaikat. Aztán Paul Elam is kommentelgetett nálam, ami kábé azzal egyenértékű, mintha Stephen Hawking bonyolódna veled baráti beszélgetésbe a saját kvantumfizikai blogodon - Paul Elam ugyanis jelenleg az egyik legnagyobb nemzetközi szaktekintély. Ferdinand Bardamu rendszeresen linkelte a cikkeimet az In Mala Fide-n. Szerepelek Manboobz "ellenséglistáján", mint antifeminista "veszélyforrás". Még egy youtube videóm is van feltöltve a témában :)

Nagyképű lennék, ha azt mondanám, magam is afféle nemzetközi szaktekintélynek számítok? Bizonyára. Végülis egyetemeken nem nagyon jegyeznek. (Ami mondjuk nem meglepő az egyetemek feminista alapállását tekintve.) Nagyképű lennék, de nem minden alap nélkül. Hosszú évek munkájával letettem már pár dolgot az asztalra, amit a nemzetközi MRA  (Men's Rights Activist, Férfijogi aktivista) közösség is értékelt. Nincs olyan kontinens, ahol legalább markonyian ne lennének, akik tudják, ki az a "Deansdale".

És nap mint nap találkozom emberekkel, akik lehülyéznek, mert szerintük nem értek alapdolgokat. Én meg csak magamban mosolygok. Na igen, haver, te aztán jól megmondtad a frankót. Biztos jobban tudod, hogy hány százalék a wage gap, meg hogy mit is jelent a "rule of thumb". És nem vitázom, mert teljesen fölösleges. A tízmillió szakértő hazájában van kábé ötmillió, aki már úgyis mindent tud, ezért fölösleges lenne bármi új információt befogadnia. Ezekkel vitázni? Még Sziszifusz is hülye lenne, ha vállalná...

Meseajánló karácsonyra:

Karla Schneider: Cinege Mici meséje

Igazi feminista mese, a bíró okos lányának egy változata. Egyszerre szellemes, szórakozató és oktató. Igazán nem akarjuk elrontani a végét, de azért az mégis említésre méltó, hogy miután Cinege Mici minden próbatételt teljesít a király udvarában, nem mond igent a lánykérésre, megtartja függetlenségét. Persze, ettől még teljes hepiend, csak nem pont úgy, ahogy megszoktuk. (...)

Hát gratulálok. Neveljük családellenesen a kislányokat. Így könnyebb lesz majd válaszolnunk arra a kérdésre, hogy "anya, nekem miért nincs apukám?". Mert Cinege Micinek se kell férj, kicsikém. És neked se kell majd, legyél csak szingli örökké, nincs abban semmi rossz, ha 18 és 28 között ágyrajár az ember lánya, onnan 38-ig pánikol, hogy hogyan lesz ebből család és gyerekek, aztán meg örökbefogad. Egyedül. Mint én téged.

Az abortusz manapság nem egyéni, vagy családi téma, de még nem is társadalmi, hanem politikai. Na és persze egyeseknek megélhetési - vannak akik azért kapják a fizetést, hogy gerjesszék a parttalan vitát. És ha leülepedne a mocsok, vagy kikristályosodna valami döntés, akkor ezek a hivatásos vitázók állás nélkül maradnának.

Olvasgatom a HVG-n a legújabb fejleményeket abortusz-ügyben, de a szokásos polkorrektséggel lefojtott sárdobáláson kívül megakadt valamin a szemem (kiemelés tőlem):

"(...) zárta állásfoglalását a kisebbik kormánypárt, kiemelve, hogy félreértés vagy félrevezető szándék állhat a Magyar Helsinki Bizottság, a NANE Egyesület, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Patent Egyesület, a Stop-Férfierőszak Projekt és a Társaság a Szabadságjogokért közleménye mögött."

Nocsak. Nem hittem volna, hogy pont a leszbikusoknak lesz ennyire fontos az abortuszvita. Vajon mennyi leszbikus mehet évente abortuszra?

Persze az is érdekes kérdés, mit keres a listán a NANE és a Stop-retardáltak. Az soha nem volt vitatott, hogy ha neadj'isten megerőszakolnak valakit, akkor joga van abortuszhoz. Akkor ezek után ezeknek a szervezeteknek illene összecsomagolni és hazamenni, nem? Végülis mi köze a felelőtlenül nem védekező nőknek a családon belüli erőszakhoz? Úgy van: semmi. Ezek a szervezetek nem a rögzített célcsoportjukat képviselik, hanem a tágabb feminista érdekszövetséget. Lehet ledobni az álarcot, csajok. A tevékenységetek úgyis leleplez. És ezentúl nem kell a nagy szöveg a CSBE-ről, mivel úgyis tudjuk, hogy egyszerűen csak megélhetési feministák vagytok.

Mostanság már ritkábban olvasom a nemzetközi férfiszférát - talán havonta egyszer látogatom az oldalakat, amiket régebben naponta néztem. De most épp csak megnyitottam a Men's Activism hírportálját, egy perc múlva már hangosan kacagtam, olyan jól passzolt a felhozatal a saját legutóbbi cikkemhez.

A szívkoszorúér elzáródása a nőket jobban fenyegeti! - szólt az egyik hír.

A dohányzás által okozott tüdőrák a nőket jobban fenyegeti! - mondta a másik.

A "multitasking" (tudjuk, az egyszerre több dologra figyelés, amiben sokkal jobbak a nők...) jobban stresszeli a nőket, tehát közérdek, hogy a férfiak több házimunkát végezzenek! - hab a tortán.

Aha. Biztos ezért van az, hogy a férfiak minden vezető betegségi halálokban jóval hamarabb halnak, mint a nők, és amúgyis 6-8 évvel kevesebbet élnek. Mert minden a nőket veszélyezteti.

A statisztikák valahogy nem hajlandóak alátámasztani a feminista kutatási eredményeket. Le a statisztikákkal, vesszenek a tények!

És a cseresznye a habon, tortán: A férfiak nem gondolnak egyfolytában a szexre, pedig milyen sokáig alázták, szekírozták ezzel szerencsétleneket :)

Bónusz kis színes hír: A nők agresszívan reagálnak ha feltűnik egy szexi "vetélytárs", állapították meg kanadai kutatónők. Tracy professzornő szavait idézem: "Meggyőződésem, egy nőként leélt élet eredményeképpen, hogy mi nők közel sem vagyunk annyira kellemes társaság, mint amilyennek egyesek leírnak minket." Ámen.

Pár napig nyugiztam, hogy legyen idő emészteni az interjút, de ennyi néma olvasóm még sose volt :) A statisztikán látszik, hogy volt forgalom, dehát srácok, 4 árva komment...?! Irgum és burgum.

Mindenesetre most visszanéztem az utóbbi egy hét érdekességeit, és a HVG szokás szerint tudott is pár meglepetéssel szolgálni - ráadásul "egészségügyi" vonalon...

Főleg a nőknek ártanak a cukrozott üdítők

Csak engem fáraszt ez a folyamatosan hangoztatott női áldozatszerep? A napfolttevékenységtől a cukros üdítőn át valahogy mindig minden "súlyosabban" érinti a nőket. Egyre kevésbé találom viccesnek a klasszikus médiafricskát ("World to End; Women, Minorities Hardest Hit", vagyis "Itt a világvége - a nők és kisebbségiek a legveszélyeztetettebbek"), ugyanis tényleg egyre inkább erre megy el a sajtó, és sajnos közben komolyan veszik magukat.

Félelemből színlelik az orgazmust a nők

"Félelemből"? Már megint valaki bántja és sanyargatja szegény nőket! ...egészen addig míg ki nem derül, hogy a párjuk elvesztésétől félnek, ami azért nem ugyanaz, mint amilyen képzetet az emberben eredetileg kivált a fogalmazásmód. Biztos nem úgy gondolták, hogy az agresszív pasik verik a nőt ha nincs orgazmusa? Mert akkor tényleg félelemből színlelnék. Persze így szenzációszajhászabb a tálalás, az meg senkit nem zavar hogy már megint a férfiakat sározó képzeteket ébresztünk az olvasókban.

Szegény, szegény áldozat nők, már dugás közben is félelemben vannak tartva.

És ha már a témánál vagyunk:

A világon mintegy egymilliárd nő érintett a családon belüli erőszak által

Hogyne, csak a fele nem mint áldozat hanem mint agresszor.

Bár még ez is erős túlzás lenne, hiszen a világon kb. 3,5 mrd nő él, ezek szerint majdnem minden harmadik "érintett" CSBE terén, és ezt semmiféle kutatás nem támasztja alá. Kicsit furcsállnám is ha igaz lenne, mert ennyi nő talán összesen nem él klasszikus értelemben vett "családban", hiszen vannak árvák, állami gondozottak, öregek, egyedülállók, leszbikusok, stb. Aki marad, azt ezek szerint mind verik, tehát cikkíróink szerint nincs hetero kapcsolat nőverés nélkül. Na persze, én meg elhiszem... Pf.

Nemrég azt jósoltam, hogy évtizedeken keresztül fogjuk még hallani a feminista hazugságot, miszerint "minden ötödik nőt vernek", de tévedtem: a feministáknak még ez sem elég, emelték a tétet minden harmadikra. Ez van, emberek: a feministák sosem állnak le, és a blőd hazugságaikat nemhogy letekernék, de inkább még rá is tesznek egy lapáttal.

Idézet a cikkből, vagyis ezt akarják feministáink kilobbizni Magyarországon: "Önálló [CSBE] törvényi tényállás elérése esetén a büntetőeljárás hivatalból indulna, nem kellene hozzá az áldozat magánindítványa, valamint cél, hogy a büntetés elsősorban letöltendő szabadságvesztés legyen."

Vagyis ha a nő az agresszív, vagy ha tudja, hogy nem történt semmi (semmi komoly), akkor is sitteljék le a pasit. Elég, ha a szomszéd szerint egy szóváltás túl hangos, és a férfi már megy is a börtönbe, mert a feministák szerint a "jó törvény" azt mondja, hogy mindig a férfit kell letartóztatni, attól függetlenül hogy ki erőszakos(abb), és aztán a férfit szükségszerűen letöltendő börtönre kell ítélni, akkor is ha a felesége/élettársa tiltakozik a leghangosabban. Micsoda gennyes szívű tetűládák azok akik ilyen törvényekért lobbiznak? Aki meg aláírja, annak fogalma sincs arról, hogy miről is szól az egész. Mert hogy egy ilyen agyalágyult törvénynek több ártatlan áldozata lesz, mint ahány bántalmazott nőt meg fog menteni, az tuti. Persze mit érdeklik a feministákat az ártatlan áldozatok, amíg azok férfiak...?

Ez az egész hajcihő amúgyis teljesen értelmetlen, hiszen a törvényeink már most is elítélik a bántalmazást, és nem számít felmentő körülmények ha családon belül történik. Vagyis ha megvered az asszonyt, ma ugyanúgy feljelenthet ha akar, mint ahogy feljelenthetne akkor, ha meghoznák az új törvényt. Változás mindössze annyi lenne, hogy minden felelősséget a férfiakra tolnának, és jó szigorúan büntetnék azt is aki esetleg semmi bűnt nem követett el azon kívül, hogy olyan nőt vett feleségül aki szeret tányérokat földhöz vágni.

Szétbomlasztani a családokat, kiszolgáltatott helyzetbe hozni a férfiakat, férfigyűlöletre nevelni a társadalmat - ezek aztán a nemes célok. Mindezt olyan hazugságokra alapozva, amivel a cikk is kezdődik, vagyis hogy "egymilliárd nő érintett CSBE által". Nevetséges lenne, ha nem lenne véresen komoly.

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy polgári nevén Kornya Zsoltról van szó, aki mintegy mellesleg a világ legjobb dark fantasy írója. Persze nem könnyű őt egy kategóriába beszuszakolni, de én sötét hangulatú fantasy írásai miatt ismertem és kedveltem meg leginkább.

A kérdések és a válaszok itt-ott egymáshoz csiszolgatást, kifejtést igényelnének, dehát ez van, ha az ember emailben kérdez. Én speciel örülök, hogy létrejött ez a kétoldalú kommunikáció, a döcögősség huszadrangú probléma.

---

Ha fiatal önmagadnak visszaküldhetnél pár gyakorlatias tanácsot, amivel jobbá vagy könnyebbé tehetnéd az életedet, mik lennének azok?

Sose foglalkozz azzal, hogy mások szerint hogy kéne élned; a fontos az, hogy a saját igényeidnek megfelelj. (Nem mitha erre nem jöttem volna rá elég hamar, de pár évembe azért beletelt, és ezt az időt már sohasem fogom visszakapni.)

Milyen meghatározó élményekre emlékszel (könyv, film, színház, filozófia, bármi), amik segítettek az írói pályán, illetve a magánéletedben?

Nem érzem értelmét, hogy szétválasszam az írói pályát és a magánéletet, igazán komoly hatást pedig erre csupán az olvasmányélményeim gyakoroltak. Kronológiai sorrendben:

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló
Vercors: Mesék borogatás közben
Sir Thomas Malory: Arthur királynak és vitézeinek, a Kerekasztal lovagjainak históriája
Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története
Szerb Antal: A Pendragon legenda
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Hérodotosz: Történeti könyvei
Dumas: A három testőr
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Temesi Ferenc: Por
Robert Merle: Francia história
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal
Ammianus Marcellinus: Történeti könyvei
Kertész Imre: Sorstalanság
Jean-François Nahmias: Százéves háború-trilógia

Ajánlj egy MAGUS fantasyt, egy bármilyen más fantasyt és egy sci-fit amit szerinted mindenképp érdemes (és élvezetes) elolvasni. (Kiadó, író, nyelv nem számít.)

M*: Wayne Chapman: Karnevál
Fantasy: Robert Holdstock: Mythago Wood
SF: Piers Anthony: Chthon

Írtál már az irodalmi munkádhoz nem kapcsolódó témákban cikket, blogot, könyvet, weboldalt, stb.? Ha  igen, merre lehet fellelni?

Rengeteg mindenfélét szoktam irkálni fantasztikus irodalomról, kultúrtörténetről és szerepjátékról, bár idővel valahogy az a tendencia, hogy ezek mind átszivárognak az írói munkásságomba. A legbőségesebb – és folyamatosan frissülő – válogatás ilyen tárgyú írásaimból a Carcosa blogon található (carcosa.blog.hu).

Úgy hírlik, nem vagy nagy híve a modern technika vívmányainak. Mit tanácsolnál a technológiafüggőknek, hogyan lehet tartalmas(abb)an elütni az időt? Ha a közeljövőben beüt a világválság vagy a maják világvégéje, hogyan lehetne a körülményekhez képest elfogadhatóan túlélni a technológiai civilizáció halálát?

Erre nézvést remek útmutatás meríthető John Christopher katasztrófaregényeiből, például az Egyetlen fűszál se címűből, ami annak idején folytatásokban jött le a Galaktikában. A lényeg az, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban vissza kell fejlődni a szakszerű barbarizmusba – ami alatt nem valamiféle eszelős tombolás értendő, hanem az erkölcsök és a prioritások okos módosítása. Ebben a versengésben az afgán kecskepásztor szinte behozhatatlan előnnyel fog indulni a civilizált emberhez képest, leghelyesebb tehát őt tekinteni jövőnk igazi letéteményesének.

A technológiafüggőknek javasolnám, hogy egyszer lazításképpen végezzenek valami egyszerű túlélőgyakorlatot, lehetőleg ne egy kalandtúrákra szakosodott cég szervezésében. Például költözzenek le télire tanyát őrizni az Alföldre. Rengeteg dolgot meg fognak tanulni a világról és önmagukról – például, hogy mi valóban fontos, és mi marhára nem az.

A munkásságod elég sötét hangulatú. Lehet emellett a magánéletben boldognak lenni? Számít-e egyáltalán a boldogság számodra?

Nem igazán értem a kérdést. Jól érzem magam a bőrömben és abszolút elégedett vagyok az életemmel: igen, ez természetesen fontos számomra, és nem, egyáltalán nem látom veszélyeztetve. Mi köze ennek a műveim hangulatához? Talán csak karikás szemű, folyton rinyáló lelki roncsok írhatnak dark fantasyt?

Ha az alábbi témák közül bármelyik érdekel, akkor írd le a véleményed pár mondatban (de ha regényt írsz róla az sem gond :)

- paleo táplálkozás

A speciális diéta azoknak az embereknek a hülye szórakozása, akik jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal, leszámítva néhány különleges kategóriát (cukorbetegek, lisztérzékenyek, élsportolók, állandó fizikai és idegi nyomásnak kitett szakmák). Mindenki másnak tökéletesen elég lenne, ha a reklámok meg a táplálkozási divattrendek helyett a saját szervezetük visszajelzéseire ügyelnének, és eszerint alakítanák ki az étrendjüket. Én imádok jókat főzni és nagyokat enni-inni, de szükség esetén simán elvagyok kenyéren, szalonnán és hagymán: ez a menü mindent tartalmaz, amire egy egészséges középkorú férfinak szüksége van.

- feminizmus

Semmi kifogásom az öntudatos nők ellen. Szívesen főzök nekik, lesegítem róluk a kabátot, hellyel kínálom őket és italt töltök a poharukba. Cserébe elvárom, hogy szedjenek nekem az ételből, vacsora után takarítsák le az asztalt és mosogassanak el. Ha pedig valaki ezt a hagyományos szereposztást olyasminek látja, ami ellen neki demonstratívan lázadni kellene, ott nem az öntudattal van gond, hanem az agyvelővel.

- polkorrektség

Faszom kivan tőle: az orwelli újbeszél mai változata.

- evolúciós pszichológia

Maradjunk inkább a humánetológia megnevezésnél. Mérhetetlenül hasznos gyakorlati diszciplína az emberi viselkedés és a társadalmi kapcsolatok helyes értékeléséhez.

- nők, nőzési praktikák (esetleg jó sztorik :)

Imádom a nőket, de nincsenek praktikáim. Ha pusztán szexpartnerre van szükségem, ezt leghelyesebb üzleti alapon intézni, erre a célra létezik igényes szolgáltatói kör. Ha meg párt és társat keresek, teljesen fölösleges előre tervezgetni, az ösztöneim sokkal biztosabban megsúgják, mit és mikor csináljak, mint bármiféle körülményes, előre kidolgozott taktika.

- összeesküvés-elméletek

Aki nem áltatja magát az emberi természettel kapcsolatban, az tisztában van vele, hogy titkok ugyan léteznek, de világméretű konspirációk nem: ahhoz túl pletykásak és megbízhatatlanok vagyunk.

...hogy együttműködjenek az emberrel és segítsenek ha kell. Még akkor is, ha csak netes "barátságról" van szó, két ember között, akik még sosem látták egymást, de a közös cél és a közös érdeklődési kör összeköti őket. "Hawaii Libertárius", vagy más néven Hawaii Dave mindigis afféle példaképem volt, és igazi megtiszteltetésnek éreztem, hogy amikor elkezdtem blogolni azonnal feltűnt, hogy bátorítson.

Nemrég írtam egy üzenetet a blogjára, amiben megkértem, hogy írjon egy ehhez hasonló cikket: A 10 legfontosabb dolog amit a házasságod megjavítására tehetsz. És megírta :) Íme a fordítás:

...

Feltételezem már eleve házas férfiakról beszélünk, tehát az a tanács, hogy "a megfelelő nőt válaszd", most nem játszik. A válaszaimat Letterman-stílusban, visszaszámlálás-szerűen adom elő:

10. Olvasd el Roissy teljes írásművét.

9. Olvasd végig Athol Kay blogját és vedd meg a könyvét.

8. Ha ezeken túl vagy, készíts egy alapos számvetést a helyzetedről. Nézz szembe a ronda tényekkel. Te is egy "átlagos házas balek" vagy? A problémáidat nem tudod megoldani, ha nem vagy tisztában a mibenlétükkel.

7. Úgy éld az életed, hogy mindig 100%-ig őszinte lehess. Ez nem azt jelenti, hogy mindent el kéne mondanod a feleségednek amit érzel vagy gondolsz. A diszkréció és a körültekintés a kulcs ahhoz, hogy őszinte lehess, de egyúttal megőrizd a békét. Élj úgy, hogy soha ne kelljen hazudnod attól való félelmedben, hogy felbosszantod a feleséged, és soha ne kelljen magadnak sem hazudnod, ne magyarázz ki magad előtt olyan cselekedeteket, amik tönkretehetik a házasságot. Ha házasságról van szó, az őszinteség a legjobb stratégia.

6. Értsd meg a "keret" koncepcióját. Ne játssz az ő kerete szerint. Ez különösen fontos, ha a feleséged benyújt valami ultimátumot. Ha komolyan veszed, és az őáltala adott lehetőségek közül választasz, máris átadtad neki az irányítást, és veszítettél, a döntésedtől függetlenül.

5. Tanuld meg felismerni a "shit teszteket".

4. Ha ahhoz vagy szokva, hogy könyörögj a szexért, AZONNAL HAGYD ABBA. Soha többször ne forduljon elő. Soha ne könyörögj a feleségednek szexért.

3. A házasságokban, különösen ha már gyerek is van, a nők gyakran elkezdenek úgy viselkedni a férjükkel, mintha ő is gyerek lenne. A feleség lassan afféle "anyai tekintélyt" kezd kialakítani a férje felett. Fontos ismerned és felismerned ezt a jelenséget, és csírájában elfojtani amint megjelenik. Tudod: már van egy anyád, de az nem ő. Ő a feleséged.

2. Tanulj meg nemet mondani, ha jó okod van rá. Tarts ki a szavad mellett akkor is ha a feleséged ellenáll, hisztizik vagy elsírja magát.

És végül a legfontosabb, amit a házasságodért tehetsz:

1. Fogd fel, hogy az egyetlen ember, akit képes vagy megváltoztatni, az te magad vagy. A feleségedet nem tudod megváltoztatni. Csak magadat alakíthatod: a saját viselkedésedet, szokásaidat; és aztán reménykedhetsz, hogy ezekre a változásokra a nő majd pozitívan reagál.

Az "érdemi cikket", a tudományos cáfolatot már megírta Szendi Gábor, akinek az írásából én is értesültem arról, hogy egy "nem-csodadoktor" kampányt indított a cukorbetegség esetén alkalmazandó diéták ellen.

Kedves Körner Anna, ne velünk vitatkozzon, hanem a Newcastle-i és a Wisconsini egyetemek kutatóival, akik közzé tették az étrend hatását a cukorbetegségre. A paleo ellen kikelni trendi, de a kutatási eredmények közben szép csendesen ott maradnak az asztalon. Csak nem foglalkozik velük senki. Illetve Körner Anna biztos nem, mert hát - ahogy nagyjából Szendi Gábor is rávilágított - kit érdekel a beteg állapota, ha az orvos tekintélye a tét?!

Szerintem sokat elmond a cikkről, hogy semmiféle linket nem ad semmire, vagyis az állításai a levegőben lógnak. Én ha leírok valamit - főleg ha másokat támadok vele - akkor azért odateszem a bizonyítékaimat.

Nade kezdhettem volna mondjuk azzal , hogy a Semmelweis Egyetem lapjában megjelent cikk alapvető félremagyarázása a dolgoknak, ugyanis minden magára valamit is adó (kvázi-)szakértő azzal kezdi a diétás magyarázatait, hogy a KETTES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉGRŐL BESZÉL. Ezt én is leszögeztem nem egyszer. Az egyes típusú cukorbetegség okai mások, a gyógyítása - ha nem is feltétlenül teljesen lehetetlen, de - sokkal nehezebb, és más megközelítést igényel. A diéta ott is sokat segít, de sajnos nem elegendő a teljes gyógyuláshoz.

Mindezen hangsúlyozott kitételek ellenére a hivatalos orvostudomány válasza a mi felvetéseinkre ezzel kezdődik:

Az internet korában nagyon divatossá váltak a különböző speciális diéták, amelyektől a szülők félinformációk alapján a „gyógyulást” várják az 1-es típusú cukorbetegséggel kezelt gyerekek esetében.

Na szép.

Aztán jönnek az ezerszer cáfolt lózungok, miszerint

a nagy mennyiségű hús fehérjetartalma a betegség kapcsán amúgy is veszélyeztetett vesét terheli, a magas zsírtartalmú ú.n. vörös húsok pedig megemelik a húgysav-szintet, ami például köszvényhez vezethet.

Ugyan már, ne komolytalankodjunk, kérem. Ezzel még a dédapám idejében riogatták a hiszékenyeket, azóta az orvostudomány továbbfejlődött. Legalábbis eddig azt hittem. Úgy tűnik vannak akiknek megfelel a múlt évezred "tudománya", és nem érzik szükségét, hogy azt megfertőzzék a modern eredmények boszorkányságaival.

veszélyes, ha az interneten terjedő eszmék alapján megszorító diétákkal kísérleteznek, és ezeket fanatikusan betartják anélkül, hogy orvossal konzultálnának, meggyőződnének arról, hogy például valóban kevesebb inzulinra van-e szüksége a gyermeknek, mint korábban, és hogy a diéta milyen hosszú távú hatással járhat.

Egy dolog veszélyes, és az az emberi hülyeség. Nem, most nem a doktornőre gondolok; annyira tiszteletlen azért még én sem vagyok :) Féligazsága van abban, hogy mindenféle hülye ötletek alapján össze-vissza változtatni a kezelésen felelőtlen dolog és károkat okozhat. Ezért ajánlom én mindig azt, hogy aki ilyesmibe belekezd, az szerezzen egy vércukormérőt és annak, valamint a JÓZAN ESZÉNEK a használatával kalibrálja be a gyógyszerezést. A cukorbetegség - különösen az egyes típusú - nem játék, ahhoz hozzápiszkálni csak ésszel érdemes. De ez az a terület, ahol az orvosok sem igazán büszkélkedhetnek, mert az a kezelés, amit egy átlag orvos felír a betegnek, messze nem optimális. A sok szénhidrát+sok inzulininjekció kombinációval egyrészt fölöslegesen keserítik az ember életét, másrészt a beteg állapotának romlását idézik elő. Ehelyett a kevés szénhidrát+kevés inzulininjekció kombináció emberségesebb és egészségesebb is. Érdekes módon az orvosok mégis ez ellen kampányolnak. Holott a low-carb diétát egyébként orvosilag is szokták alkalmazni, mégpedig akár éveken keresztül is. Akkor a cukorbetegeknek miért nem ajánlják? Rejtély.

És a végén jön az igazi hidegzuhany, ami fejtetőre állítja és kikarikírozza az egész addigi mondanivalót (kiemelés tőlem):

A friss cukorbeteg gyerekek szüleinek azt szoktuk mondani, hogy mostantól – néhány szabályt betartva – nem kell máshogy étkezniük, mint ahogy egészséges társaiknak kellene. A szénhidrát visszaszorítása, az édességek, chipsek, tészták mennyiségének mérséklése, a táplálékkomponensek, nyomelemek, vitaminok megfelelő arányban való fogyasztása ugyanis nem csak az ő étkezésükben, de össztársadalmi szinten is cél lenne.

Szóval a low-carb "csodadiéta", ami egy borzalmas átverés és kuruzslás, valójában össztársadalmi érdek. Nem csak hogy a cukorbetegeknek úgy kellene enniük, de mindenki másnak is! Ezek után jelentkezzen aki érti, hogy akkor mit is akart igazából mondani a kedves doktornő...

Miután a Férfihangon megjelent ez a cikk: A 10 legfontosabb dolog amit a házasságod megjavítására tehetsz, elhatároztam, hogy szétnézek a neten más hasonló anyagok után. Mert mindez jól hangzik, de valaki esetleg már leírta máshol, sőt, talán többet és jobbat is. Felkerekedtem hát hetedhét guglira, és a dzsungel közepébe vetettem magam.

A helyzet siralmas. Sőt, borzasztó. A neten alapvetően kétféle kapcsolati tanácsadást lehet találni: az egyik az értelmetlen, tartalmatlan semmitmondás, a másik a blőd (és sokszor rosszul értelmezett) közhelyek. Egyik sem az a fajta, ami segíthetne rendbetenni egy házasságot, ha az már nem fenékig tejfel.

Van egy - szerencsére ritkábban fellelhető - harmadik fajta is, a feminista beütésű tanácsadás nőknek, aminek nagyjából az a lényege, hogy ne köss kompromisszumot, minden körülmények között próbálj uralkodni és ne adj semmit, de mindent vegyél el amit akarsz. Azt hiszem ezt józan emberek számára nem kell ragoznom, hogy milyen sikerekkel kecsegtet boldog és hosszú kapcsolatok tekintetében :P

Pedig azért nem egy agysebészet ez a dolog. Csak már az alapoknál kisiklik a jelentkezők 99%-a. Egy érzelmi kapcsolat alapja az első pillanattól az utolsóig az érzelem. Most valami nagyot mondtam, mi? Mégis, a tanácsadók túlnyomó többsége egyáltalán nem foglalkozik vele, hogy az érzelmeket kellene valahogy helyretenni. A tipikus tanácsok (türelem, házimunka, kommunikáció) egy munkakapcsolatot talán helyrehoznának, de egy házasság ennél többet jelent, és többet is igényel. Az érzelmeket nem lehet mosogatással visszaállítani a kezdeti állapotukba. Sajnos új szerelmet sem ébreszt a porszívózás. Ha azt akarja valaki, hogy a házassága a pokolból egy elviselhető munkatársi kapcsolattá változzon, akkor beszélgessen többet az asszonnyal és vigye ki a szemetet. Viszont ha egy boldog, szexet sem nélkülöző házasságot szeretne akkor ahhoz az is kell, hogy a két fél újra szeresse és kívánja egymást.

A tanácsokat nem írom le, a fentebb linkelt cikkben megtalálhatóak. A lényeg az, hogy ha meg akarod menteni a kapcsolatodat, akkor ne a Blikkre/Kiskegyedre, de ne is a pszichológus megmondóemberekre hallgass, mert cseberből vederbe magadtól is áteshetsz, ahhoz nem kell külső segítség.

Azért mégiscsak különös, hogy egy ilyen fontos dologban, mint a romantikus emberi kapcsolatok, a tudomány és a társadalom még mindig nincs tisztában még az alapokkal sem. Annyi évtizednyi kutatás és morfondírozás után eljuthatnánk már legalább odáig, hogy nem a huszadrangú mellékkérdésekben keressük az olcsó megváltást, hanem megpróbáljuk leírni az alapvető férfi és női ösztönvilág kölcsönhatásait, és hogy ezek miként építik fel - vagy rombolják le - a házasságokat, szerelmeket. Például a hipergámiának gigászi jelentősége van a nők kapcsolatainak megértésében, de akkor mégis miért van az, hogy az emberek 90%-a még csak nem is hallotta soha ezt a kifejezést, és a maradék 10%-ból is csak maroknyian vannak akik el is tudnák magyarázni, hogy mi az és miért fontos?

A holdra eljutottunk, de hogy a feleségünk miért mondja, hogy "fáj a feje", arra nem találjuk a magyarázatot. Illetve néhányan igen, de azok arra kényszerülnek, hogy ilyen eldugott kis netzugokban osszák meg a tudást a kis számú érdeklődővel, miközben a mainstream még mindig ott tart, hogy "vegyél neki drága ékszert". Hihetetlen.