Deansdale

Az elvi háttér kivesézése után (...aki nem olvasta tegye meg...) csapjunk a gyakorlati lovak közé:

Az ember lakó- ill. munkahelyétől elérhető távolságban, lehetőleg kis faluban, csöndes, nyugodt és biztonságos helyen szerezni kell egy kis házat nagy kerttel, nem a jelenlegi lakás/ház helyett, hanem mellé, indulásként afféle hétvégi teleknek. Ez Pesten kívül szinte bárhol megvalósítható nem túl nagy befektetéssel, a fővárosban igényelhet némi extra tőkét és/vagy kreativitást. CSOK-ra alkalmatlan ingatlanokhoz kis szerencsével jó áron hozzá lehet jutni, vidéken abszolút nem lehetetlen 5 millió fitying alatt, vagy akár a feléért találni lakható házat méretes telekkel. A nagy kert nem feltétlenül jelent több hektárt, akár egyet sem, csak annyit, ahol kényelmesen elfér minden amit szeretnénk – bármi legyen is az. Ezt az ingatlant kell a saját tempónkban és pénztárcánk szerint lakható és élvezhető állapotba hozni, miközben továbbra is ott élünk ahol addig.

Az élettér/életmód kialakításával kapcsolatban sorra vesszük a témákat a bevezető cikkben felsorolt szempontok szerint, nyilván az anyagiakat is szem előtt tartva. A lényeg sokszor a szövegbe szúrt linkek másik oldalán található, így akit bármi is érdekel az ne legyen rest kattintgatni. Ettől függetlenül két fontos tényezőt már itt érdemes leszögezni:

1. Semmilyen közművet nem kell lemondani! Semmilyen már meglévő rendszert vagy eszközt nem rombolunk le - minden amit mi kreálunk, az eredeti állapothoz hozzáadódik, nem lecseréli. A cél egyrészt a több lábon állás, a plusz redundancia, másrészt a kiadások hosszú távú csökkentése, harmadrészt a fogyasztás ill. a hulladéktermelés csökkentése, az újrahasznosítás, és mindenféle egyéb környezetvédő hókuszpókusz.

2. A témák egymástól függetlenek, nyugodtan lehet bármelyiket ignorálni, egy másikat viszont világbajnokra kiépíteni, ha úgy tartja a kedv.

Áram - Ez rövid és egyszerű lesz: aki tud olcsón napelemet szerezni, tegye meg. Ilyesmire rendszeresen vannak pályázatok, le kell csapni egyre. Ezen kívül túl sok opció nincs, bár természetesen lehet filózni olyan egzotikumokon mint a házi szélkerék, mini vízerőmű a patakban, kis hordozható napelemes töltők a digitális eszközökhöz, ésatöbbi. A paranoiások készülhetnek még dízel generátorral, amit használt konyhai olajjal is lehet üzemeltetni... És természetesen nem árt elgondolkodni a fogyasztás csökkentésén sem.

Fűtés - Ez az ahol előtérbe kerül a bevezető cikkben emlegetett több lábon állás. Egyelőre úgy tűnik akár a gáz, akár az áram tökéletes megoldás önmagában is, de a méregzöld klímalobbi terrortevékenységének hála a jövő kiszámíthatatlan, így nem árt 1-2 gázkonvektor és 1-2 elektromos radiátor mellé felkészülni a vegyes tüzelésű opcióval is (így mellesleg spórolni is lehet majd). Aki kevés anyagból akar hatékonyan fűteni, az járjon utána a cserépkályháknak vagy az ún. rakétakályháknak. Emellett itt is van pár említésre méltó egzotikum, pl. a komposztfűtés illetve a napkollektor, valamint lazább értelemben idekapcsolódva a napsütő - ilyesmikkel annak érdemes foglalkozni akit bővebben érdekel a téma. Akinek esetleg kallódik még a rokonságban valahol egy jó öreg olajradiátor, az tegye félre, hátha. * A legfontosabb a hőszigetelés. Jól hőszigetelt házat szinte kifűtenek a benn lévők is, nem fogunk megfagyni. De rendesen befűteni is nagyságrendekkel kevesebb tüzelő kell hozzá. Ha hosszú távú ellátás problémára készülünk, akkor mindenképpen fával kell megoldani.

Víz - Erről nem kell sokat értekezni, megtette Országh József. Függetlenül attól, hogy van-e vezetékes víz és/vagy csatornázás a birtokon, mindenképp érdemes kiépíteni a vízönellátó rendszert. Lehet, hogy elsőre fölösleges befektetésnek tűnik, de szuperzöld, függetlenít a rendszertől és hosszú távon takarékos megoldás is, szóval mondhatni kötelező. Annyit tennék hozzá még én, hogy érdemes elgondolkodni a házi vízrendszer kiegészítésén 1-2 kerti tóval - erről bővebben később. Azt pedig talán mondani sem kell, hogy egy iható vizű kút aranyat ér, ahogyan egy forrás vagy patak a közelben szintén.

Toalett - A linkelt vízönellátós téma tartalmazza az alomszék (komposztvécé) gondolatát is, amitől szerintem nem kell idegenkedni, gyorsan megszokható és nem jelent komoly komfortveszteséget a hagyományos megoldáshoz képest. A háztartás vízfelhasználását kb. 50%-al csökkenti, és csatornázatlan telkeken szinte kihagyhatatlan, mivel (más módszerekkel kombinálva) fölöslegessé teszi a szippantózást. Akinek az elterjedt szögletes alomszék nem tetszik, az kerítsen/csináltasson olyat, ami formailag jobban hasonlít a vízöblítéses rokonához, esetleg annál kreatívabb.

Komposzt - Aki komposztvécézik az értelemszerűen komposztál is, ami csillagos ötös fenntarthatóság szempontjából. A végterméket persze fel is kell használni a kertben, és nyilván nem árt utánajárni, hogy milyen módszereket, eszközöket érdemes használni. Ezügyben sokan sokféle dologra esküsznek, mindenki döntsön belátása szerint.

Szemét - A szelektív gyűjtés egy kretén varázsige, legalábbis városi környezetben, de egy 21. századi birtokon már van értelme szórakozni vele. Ami éghető az mehet a vegyes tüzelésbe, ami komposztálható az oda, de aki állatokat is szeretne tartani, annak kész aranybánya a konyhai hulladék. Nem árt a tényleges szemetet minimalizálni, kinek-kinek ízlés szerinti mértékben - ez a példa számomra már nagyon hippis, de szerencsére nem kell mindenkinek hozzám igazodni. Esetleg a házi újrahasznosítással is lehet kacérkodni az igazán elvadultaknak - erről kicsit bővebben kicsit később.

Kert - Ez az a téma ami megérne több külön cikket is, ezért egyelőre röviden: csak azt csináljuk, amit élvezünk. Fölösleges erőltetni az önfenntartást úgy, hogy az ember nem szereti, és folyton csak mérgelődik, hogy az egész éves munkájának gyümölcsét megvehette volna a teszkóban húszezerért. Viszont aki szereti, az ne hagyja magát lebeszélni róla. A kert - hogy valami borzasztóan evidenset mondjak - sokmindenre használható, úgyhogy engedjük szabadon a kreativitásunkat. Lehet benne medence vagy tó, sportolási lehetőség, grillterasz, bárakármi. Ezekből én itt kiragadok pár olyat, ami éppen foglalkoztat, de más ötleteket és javaslatokat is szívesen fogadok a kommentelő közösségtől.

A kerttel kapcsolatban két alapgondolat ugrik be azonnal: 1. Sokan mondják, többnyire intően, hogy "a kertes házakban mindig van mit csinálni" - mi ezt fogjuk fel lehetőségként. A változatos(!) kerti munka csak a punnyadt generációnak fájdalom, az épkézláb embereknek öröm, ráadásul edzésben tart, növeli a tesztoszteronszintet, és egészséges, mivel sokoldalú, de nem túlterhelő jellegű. 2. Ahogy írtam, nem kell az önfenntartásra koncentrálni, de tartsuk észben a lehetőségét. Nem árt egy terv arra, hogy mi lesz ha.

A fő attrakció szerintem a tó illetve medence, amik között elsősorban a pénztárca dönt - bár kifejezetten úszásra tervezett kerti tavakból is létezik olyan, aminek az esztétikai értékével fikarcnyi probléma sincs, és egy medence árának harmadából meg lehet építeni. Sőt, még klórozni sem kell. Ami ezeket igazán izgalmassá teszi, az az összekapcsolásuk egy másik témával, a földzsákos építkezéssel. Valamilyen általam érthetetlen okból nevezik ezt szupervályognak is, de én maradnék inkább a földzsáknál. Ha az ember ügyesen hangolja össze a dolgokat, szinte ingyen építhet garázst, melléképületeket vagy akár lakhatásra is alkalmas kerti házakat. A földzsák hőszigetelése átlagon felüli, ezért fűtendő helyiségekhez is kíváló. A lehetőségek tágasak, pl. az ember építhet halastavat és a kiásott földdel akvapóniás üvegházat, de ugyanennyi erővel úszásra tervezett tavat is a partján bungalóval. Aki olyan telket vesz, amin nincs lakóépület, vagy lebontásra szorul, az tervezhet rendes lakóépületet is földzsákból. Ennél olcsóbban és egyszerűbben lehetetlen építkezni - bár a hagyományos vályog lehet technikailag olcsóbb, sokkal több vele a macera és a probléma.

Aki úszkálás vagy pecázás helyett inkább a kertészkedést favorizálja, annak sem muszáj éjjel-nappal a földet túrnia. Több olyan paradigma ill. technika is létezik, ami a szükséges fizikai munka mennyiségét jelentősen csökkenti, a mulcsozástól az erdőkerteken át a nem annyira erdős permakultúrákig, az emelt ágyásokig, és még tovább is. Ne felejtsük a gyümölcsészetet sem, ami viszonylag - az ágyásos zöldségtermesztésnél mindenképpen - egyszerűbb módja az élelemtermelésnek, és további érdekes hobbik táptalaja lehet a kézműves lekvárok vagy pálinkák készítésétől akár a méhészetig. Így esetleg pénzt is lehet keresni, jegyzem meg zárójelben. Ezekkel szemben talán a létező legrosszabb kertészkedési forma a szüleink-nagyszüleink ásós-kapálós ágyásos veteményezése... A lehetséges módszerek hátrányait ötvözi az előnyök kiküszöbölésével, ezért jó szívvel nem ajánlanám senkinek. A legmunkaigényesebb metódus, ráadásul nagyon igényli az öntözést és a vegyszeres permetezést is.

Persze nincs azzal gond, ha valaki kard-ki-kard alapon nekimegy a teljes mezőgazdasági önellátásnak, ha van elegendő terület, az is teljesen megvalósítható, csak a megfelelő módszert kell választani hozzá.

Aki érdekesebb, modernebb kertészkedést szeretne, annak a fentebb érintőlegesen már említett akvapóniát ajánlanám, de aki nagyon elmenne technós irányba, az vertikális kertekkel és egyéb ínyencségekkel is foglalkozhat. Ehhez még a szó szoros értelmében vett kert sem kell, világvége utánra pedig kifejezetten ideális.

Futó említésre érdemes még a gyógy- ill. fűszernövények termesztése, amivel visszakanyarodnék az egyik alapkérdéshez, az egészségesebb életmódhoz.

Azt hiszem itt kezdenek a részletek összeállni egy életmóddá, amit az ember a jelenleg meglévő életvitele mellett, annak megtartásával építhet ki nem túl drágán, nem túl munkaigényesen, hogy aztán fokozatosan áttérjen rá, és ami így nemcsak a városi életmódból való kíméletes kiszakadást teszi lehetővé, de akár egy életminőségbeli ugrást is. Kevesebb erőforrásból, olcsóbban, egészségesebben lehet élni, több örömmel, fenntarthatóan, zöldebben, a városi komfortot nem elveszítve.

Ami igazán rugalmassá teszi ezt az elképzelést, az a kétlaki életmód. Megmaradhat a kertes ház véglegesen is afféle hétvégi teleknek, de igény esetén át is lehet költözni, az eredeti lakást megtartva, esetleg kiadva albérletnek. Az anyagiak nyilván jelenthetnek problémát, ezt a tervet nem mindenki engedheti meg magának, de mint említve lett, középosztálybeli életmódból indultam ki, és hát valljuk be, aki nem tud pár év alatt ilyen-olyan módon 2-3 millió Ft kezdőtőkét összeszedni, annak gyakorlatilag úgyis mindegy, neki csak az lenne jó ha minden ingyen van, és ilyen sosem lesz. A racionális elképzelések közül ez talán még a legbarátibb az ember pénztárcájával, és biztos lesznek olyanok, akik hülyének néznek amiért ilyen pitiáner tételekkel szórakozok. Ez van.

Extrák

Ez itt a kerge ötletelés és a teljesen elvadult szabad asszociáció tere, ami nem biztos hogy megvalósítható, életképes terveket szül, de legalább szórakoztató.

Elsőre például azon gondolkodtam el, hogy a téli szezonban esetleg hasznos lenne komoly fűtést igénylő hobbikkal szórakozni; kezdőknek a már emlegetett lekvár- vagy pálinkafőzéssel, haladóknak az üvegfúvástól a kovácskodáson vagy tűzzománcégetésen át a műanyag hulladék olvasztásos újrahasznosításáig bármivel. Hogy ezeket mennyire lehetne praktikusan a lakótér fűtésébe becsatornázni, azt mindenki képzelje el magának. Mindenesetre aki mindigis szeretett volna pl. tűzzománcozni, és van pénze elektromos kemencére, az próbálja ki annak a "fűtőértékét", és tájékoztasson a tapasztalatokról :)

A kerti tóhoz kapcsolódóan, ha valakinek megtetszett az úszós verzió, de komolyan vehető halasat is szeretne, annál jobb. A háztartásban keletkező szürke vizet belevezetheti a halastóba (ez esetben csak természetes mosó-, mosogató ill. tisztálkodó szereket érdemes alkalmazni, dehát ez amúgyis javallott, ha már egészségmegőrzésről és zöld életmódváltásról beszélünk), abból pedig egy szűrőrendszeren át töltheti az úszótavat. Ez az esővíz gyűjtésével kombinálva egy borzasztóan sokoldalú belső vízkörforgást eredményezhet a portán, ahol a veszteség minimalizálva ill. folyamatosan pótolva van mindenféle extra anyagi ráfordítás nélkül.

Aki világbajnok szeretne lenni különcségből, az próbálkozhat ehető vízinövények termesztésével. A Magyarországon olykor vízigesztenyének is nevezett sulyom állítólag finom és tápláló, a valódi (ázsiai) vízigesztenye pedig igazi csemege, de van még jópár egyéb ehető vízinövény is, amit a környékbeli enyveskezűek garantáltan nem lopnának le, mint az uborkát vagy paradicsomot.

A földzsákos építkezéssel mindenféle gerenda- vagy tartószerkezet nélkül lehet kupolás építményeket emelni, amiknek a költsége így gyakorlatilag nullának nevezhető, de aki hagyományos "szögletes", gerendaszerkezetes építményben gondolkodik, az esetleg kísérlezhet tetőterasszal (nyilván az esővíz gyűjtésére alkalmas verzióban). Igazán bátrak ezt tehetik az úszótó partjára, így a tetőről lehet csúszdázni, ugrálni.

Aki rá tudja tenni a mancsát elegendő mennyiségű üvegre vagy plexire, annak a halastóval kombinált üvegházas, téliesített akvapónia jó ötlet lehet. Ez egyrészt a tó/tavak vizének szűrésére is egy jó módszer, amivel két legyet lehet ütni egy csapásra, másrészt szórakoztató lehetőség arra, hogy télen is saját termesztésű friss zöldségünk, gyümölcsünk legyen. A tóban való pecázásról már nem is beszélve :)

A "bio" tavak szűrésére van még pár ötletes módszer.

* Meg egy légpuska. Fillérekért gyakorlatilag végtelen sok lövés, és a gyerekeket rá lehet venni vele hogy gyakrabban menjünk ki.

...

Az első olvasói kérésre itt a végén rögvest újra kihangsúlyoznám, hogy a legfontosabb az egészet örömmel, élvezettel megélni és végigvinni, nem pedig úgy, hogy most valami világvégére készülünk. Kerüljük a stresszt, különösen a párkapcsolatokban, nehogy utolérjen minket a CSOKosok állítólagos átka, hogy mire felépül amit akartak, a kapcsolat tönkremegy. Csak azt csináljuk, ami örömet ad, minden mást vagy szervezzünk ki vállalkozóknak, vagy keressünk alternatív megoldásokat, kerülőutakat. Sokkal jobb ötlet lehet bizonyos munkákat pénzért végeztetni másokkal, még akkor is ha a pénztárca amúgy megsínyli, ha ezzel a saját idegrendszerünket kíméljük.

...

Egyelőre ennyi - azon még tanakodom, hogy ezt a cikket bővítsem a későbbiekben, vagy inkább különálló folytatások legyenek. A szemfülesebbek valószínűleg már észrevették, hogy a figyelemre érdemes bővítéseket ilyen színnel emeltem ki, a *-al jelölt részek pedig kommentelőktől vannak.

Ez a cikksorozat arról szól, hogy hogyan érdemes a modern városi életmódról kockázatmentesen, fokozatosan, lehetőleg olcsón, és szükség esetén akár visszafordíthatóan átállni egy olyan új, hibrid elképzelésre, ami egyesíti magában a modern életmód komfortját és kütyüit a hagyományos falusi lét természetközeliségével és fenntarthatóságával, a hátrányok kiküszöbölése mellett, plusz megpróbál még hozzátenni olyan új funkciókat és előnyöket is, amiket eddig egyik verzió sem tartalmazott.

Ez a cikksorozat nem szól arról, hogy adjuk fel a modern világ előnyeit és költözzünk ki a pusztába földet túrni, ahogy arról sem, hogy minden mást háttérbe szorítva készüljünk valami kataklizmára, légópincét ásva a kertünkben, illetve arról sem, hogy váljunk méregzöld fanatikusokká akik éjszakánként álmatlanul forgolódva tervezik a bolygó megmentését az emberi civilizációtól.

Ez a cikksorozat azoknak szól,

1. akik megunták a városi életmóddal járó hajtást, stresszt, bezártságot, tömeget, zajt, stb., ezért szeretnének környezetet és/vagy munkát váltani;

2. akik családalapítás előtt állnak, és gyermekeiket szeretnék testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt egészségesebb élettérben felnevelni, megvédve őket a képernyőkbe zárt mozgásszegény életformától éppúgy, mint a nagyvárosi közösségekben kikerülhetetlen politikai/ideológiai kútmérgezéstől;

3. akik szeretnék az életszínvonalukat emelni (például egy grillterasszal, dézsafürdővel vagy aranyhalas kistóval), de ehhez a jelenlegi környezetük nem nyújt lehetőséget, viszont egy csillagászati árú nagyvárosi kertes házra nincs kedvük vagy keretük beruházni;

4. akik meglátták a városi életmód (fenn)tarthatatlanságát, és szeretnének tudatosabban, környezetkímélőbben élni - kevesebb pazarlással, szennyezéssel és fogyasztással, viszont több újrahasznosítással, ésatöbbi;

5. akik tartanak a közeljövőben esetleg újra bekövetkező covid-lezárásoktól, illetve bármilyen hasonló eseménytől, amit egy városi társasházba zárva megélni sokkal kellemetlenebb, mint egy vidéki kertesben;

6. akik tartanak a nem túl távoli jövőben bekövetkező tömeges életszínvonal-romlástól illetve természeti vagy civilizációs katasztrófáktól, és szeretnének erre úgy felkészülni, hogy ha ezek a katasztrófák mégsem következnek be, akkor se legyen a befektetett pénz, idő és energia elpocsékolva;

7. akik meg akarnak maradni a városban, de mégis szeretnének alkalmanként egy kicsit kiszabadulni onnan, mondjuk néha szöszmötölni egy kertben, esetleg élvezni egy kis csendet a hétvégén.

Ez a bemelegítő cikk a téma konkrét kitárgyalásához képest üres szócséplésnek tűnhet, de úgy érzem bizonyos dolgokat érdemes előre letisztázni. Akit a köret nem érdekel, csak a feltét, az ugorhat a következő cikkre, de ha ott valami nem világos, akkor mielőtt ott értetlenkedik esetleg olvassa el mégis az alábbiakat. 

---

Előszó

- Ez az én elképzelésem. Nem gondolom, hogy ez (és csak ez) a világmegváltó. Akinek nem inge, az lapozzon nyugodtan.

- Nem hiszem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt - ezen elképzelések mindegyike tőlem függetlenül is létezett már. Én csak összegyűjtöm, a jelenlegi magyar helyzethez passzítom, és olyan formába öntöm ezeket, hogy azok számára is érthető és remélhetőleg vonzó legyen, akik eddig nem foglalkoztak a témával, és akik jelenleg teljes mértékben a "klasszikus" városi életmódot folytatják.

- Középosztálybeli egzisztenciával terveztem, ezt mindenki a saját lehetőségeihez ill. igényeihez igazíthatja, kéretik azon nem vitázni, hogy ez így túl drága/olcsó/pórias/fényűző/akármi. Nyilván ha valaki új életmódot tervez az valamennyi pénzbe mindenképp belekerül, ezért valamilyen erőforrásokkal muszáj rendelkeznie annak aki ilyen fába akarja vágni a fejszéjét.

- Ez egy munkaanyag amit szeretnék a kommentelő közösség meglátásaival, ötleteivel kibővíteni, fejleszteni. Minden tartalmi javaslatot és kritikát örömmel fogadok, úgyhogy elő a farbával. A lényeg zöme linkek túloldalán lesz található, mivel hülyeség lenne mindent újraírni amit mások már megalkottak. A tartalmi cikk folyamatosan bővül(het) ilyen linkekkel, amikre szintén várok javaslatokat.

- Egy technikai jellegű kérés: ezen cikkek alatt kérem ne legyen offolás, a más témákat vigyétek más cikkek alá.

---

Indoklás

Szükség és igény is lenne egy újfajta életmódra, de úgy tűnik a rengeteg vakvágány között eddig még senki nem találta meg a jövőbe vezető sínpárt. Az mostanára már magától értetődik, hogy a gazdasági helyzet és a világpolitikai irány tarthatatlan, úgyhogy minél hamarabb ki kellene farolni ebből a gyorsulva hülyülő mókuskerékből. Az érvek nem fontossági sorrendben:

1. A modern, városi életmód baromira egészségtelen fizikailag, szellemileg, lelkileg és erkölcsileg egyaránt. Ez a fiatalok számára nem annyira feltűnő, de ahogy nő be az ember feje lágya úgy válik egyre tagadhatatlanabbá. A covidhelyzet arra is rámutatott, hogy a szép új világban az ember nem bízhat vakon senki másban a saját egészsége ügyében. Laborokban fejlesztenek új betegségeket, amiket bármikor a világ nyakába sózhatnak, és a vírusfejlesztők által ránk kényszerített "gyógymódok" is árthatnak többet, mint amennyit használnak, így az egyetlen lehetséges kiút sokkal komolyabban venni a saját immunrendszerünk védelmét és fejlesztését. Ez pedig a lehetetlenséggel határos az ikszedik emeleten naphosszat képernyőket bámulva.

2. Nem tartom egetverő tényezőnek, de azért kihagyni sem lehet a zöld témát: természetvédelem, fenntarthatóság, takarékosság, kutyafüle. Ezek engem elsősorban abból a szemszögből foglalkoztatnak, hogy pénzt spóroljak (az összkomfort és kényelem megtartásával), az másodlagos, hogy a bolygót is megmentem. Szimpatizálok a zöldséggel, de nem viszem túlzásba. Általánosságban is elmondható, hogy a témával kapcsolatban egy egészséges önzés vezérel; azért váltok életmódot, hogy jobb élete legyen a szeretteimnek és nekem, nem pedig azért, mert valami kretén posztmodern eszmerendszer megpróbál ebbe érzelmi manipulációval belevinni. Nem felelősségem a klíma megmentése, az óceánok megtisztítása, a CO2 eltüntetése, a túlnépesedés visszafordítása, és nem is érdekelnek ezek az ostobaságok. Ezzel szemben szeretném a közvetlen környezetemet tisztán és egészségesen tartani, ami városban képtelenség.

3. A világ, a térség ill. az ország gazdasági helyzete egyre kiszámíthatatlanabbnak tűnik. Ha már a nemrég még irigyelt nyugati országokban is előfordulnak tartós áramkimaradások, üzemanyaghiány, bolti készlethiányok, ésatöbbi, akkor mi sem érezhetjük ezektől biztonságban magunkat hosszú távon. Ne higgye senki, hogy nálunk az ilyesmi kizárt - az USA polgárai sem gondolták még pár évvel ezelőtt, hogy szatyorba fognak tankolni…

4. A politikai helyzet is hasonlóan instabil. A globalista/progresszív háttérhatalom úgy tűnik megunta a "háttér" jelzőt és kilépett a rivaldafénybe, immár szinte teljes nyíltsággal akarják a világot kormányozni, és sajnos nem a kisemberek érdekei szerint. Nem akarok erre itt sok szót vesztegetni, mindenki tudja miről beszélek; great reset, migráció, LMBTP propaganda, rovarevés, transzgyerekek. Ezektől egy nagyváros közepén egy panelban gyakorlatilag lehetetlen függetlenné válni, politikai megoldásra várni pedig indokolatlan utópizmus.

5. Ennek szerves része a covid-hülyeség, amit csak a lakossági lezárások miatt emelek ki külön. Ki tudja mi lesz még ebből, bár persze a pesszimisták szerint a háttérhatalom garantáltan vérszemet kap a covidpánik sikerétől, és annyi bőrt lenyúz róla amennyit csak lehetséges, hogy aztán később más - mű vagy valós - járványokkal ill. témákkal játssza el ugyanezt. (Már szóba kerültek esetleges jövőbeni "klímavédelmi" lakossági lezárások is.) A lényeg, hogy nem árt készülni a kijárási tilalmakra éppúgy mint a bolti készlethiányokra, és mindkettő fényévekkel könnyebben átvészelhető, ha kertes házad van.

6. Az önfenntartás, a rendszertől való függetlenedés is szorosan kapcsolódik a fentebbi pontokhoz, de kiemelem külön, mert ennyit megérdemel. A teljes önfenntartás valószínűleg elérhetetlen egy támogató közösség nélkül, de azért nem árt valamelyest közeledni hozzá, mert megvédheti az embert a közműkimaradásoktól kezdve a bolti hiányokon át az esetleges kínai stílusú politikai nyomásgyakorlásig mindenféle hülyeségtől. Ha nem is koncentrál erre az ember, azért az elvi lehetőség kialakítása és fenntartása is sokat jelenthet, ha úgy hozza a helyzet. Ha van elképzelés, hogy hová teszed a perui tengerimalacokat szükség esetén, máris előrébb jársz mint a legtöbben :)

Összefoglalva: egy új, fenntartható, rendszerfüggetlen életmódra van szükség, ami ráadásul élvezhető és kényelmes. E nélkül igen kellemetlen helyzetbe kerülhet az emberek többsége a közeljövőben, kiszolgáltatva mindenféle olyan tényezőnek amire semmilyen ráhatásuk nincs, a járványhelyzettől a világgazdaságon át a politikai hercehurcákig. Ahogy a világ kinéz, a pakliban benne van a robbanásszerűen szaporodó munkanélküliség, energiaválság, hiperinfláció, felülről irányított elszegényedés, a gazdasági növekedésre épülő rend összeomlása, meg persze a Klaus Schwab-féle új világrend is, amiben azok akiknek nincs stabil háttere rákényszerülnek a nemzetközi elit idióta társasjátékában szerepelni bábukként. Persze nem biztos, hogy ebből bármi is eljön, sőt, lehet hogy küszöbön az utópia, úgyhogy mindennel kell tervezni és az ellenkezőjével is.

---

Kitételek

Az egész hercehurca nem ér semmit, ha az ember közben belehülyül, vagy zsákutcába manőverezi magát, ezért fontosnak tartok leszögezni pár alapvetést, ami korlátok között illetve irányban tartja a vállalkozást:

1. Semmi fanatizmus. Ha valami nem megy nem kell erőltetni, és semmit nem szabad túltolni. Hidakat nem kell felégetni, és általában a legkisebb ellenállás irányába kell mozogni. A legfontosabb lényeg mindig az, hogy az ember és családja boldog legyen, az út közben éppúgy mint a majdani eredményt élvezve.

2. Semmi ínszakasztó gürcölés. Például jó, ha az ember önellátás címszóval termeszteni akar ezt-azt, de nem az én világom naphosszat a földet túrni. Én bizonyos értelemben már most a nyugdíjas éveimet akarom előrehozottan élvezni - nem szeretnék a tipikus férfisorsba belefutni, hogy mire eljönne a jó élet addigra elvisz a stressz meg a fizikai túlterhelés.

3. Semmi hippiség. A hideg kiráz az olyan posztmodern mániáktól, mint a klímahiszti, a kapitalizmusellenesség, a konzumerizmus köpködése, a méregzöld szájhabzás, és egyéb társaik, de hasonlóképp érzek az olyan utópista ötletekkel kapcsolatban is, mint a nagyvárosok közepén összetákolt közösségi kertek. Ez az egész nem valamiféle világmegváltó ügy vagy mozgalom a számomra, még kevésbé kumbayás összeborulás vadidegenekkel - "csak" a lehető legtöbbet akarom kihozni a lehetőségeimből.

4. Semmi erőszakos térítés. Azt hiszem ezt nem kell különösebben fejtegetni - aki nem látja meg a nézeteimben a fantáziát, azt nem próbálom mégiscsak meggyőzni.

5. Semmi félreértett hagyománytisztelet. Nem az a célom, hogy "visszatérjek" valamihez amit sosem ismertem, amihez nincs meg a tudásom, és ami valószínűleg nem is működne a 21. században. Amúgy jó dolognak tartom a hagyománytiszteletet a maga helyén és mértékével, de nem kívánok a szolgája lenni.

6. Semmi túlmodernizáció. Ahogy a hagyományokat, úgy a technológiát sem szeretném fetisizálni. Kifejezetten ellenszenves a gondolat, hogy még a budilehúzót is mobilról távvezéreljem és a porszívóm is netre legyen kötve, ráadásul ezek fölösleges pénzkidobások is. Amire van jó hagyományos módszer azt fölösleges csakazértis megreformálni. [Erre van egy rövid tanmesém, ha jól emlékszem Géczy Gábortól: egy illető azon morfondírozott, hogy a töméntelen mennyiségű nyári napenergiát hogyan lehetne elraktározni télire, mire valaki más közölte, hogy már létezik ilyesmi, tűzifának hívják.]

7. Középút. Összhangba szeretném hozni az olcsóságot és a praktikumot az esztétikummal. Nem célom az irigység keltése a szomszédokban, egy fillért sem költök üres státuszhajhászásra, ugyanakkor olyan környezetet szeretnék létrehozni ahol öröm élni. Egy baromi olcsó és praktikus cigányputri ugyanúgy nem érdekel, mint a kacsalábon forgás.

8. Több lábon állás. Ez minden szinten és értelemben érvényes - igyekszem úgy kialakítani az új életmódot, hogy akármit is hoz a jövő, le tudjam reagálni. Például ha lehetséges akkor a már meglévő dolgaimat nem lecserélem, hanem inkább bővítek, hogy akár visszatérhessek a régihez, ha kell.

9. Ésszerű, ugyanakkor kreatív pénzhasználat. Nagyobb összegeket kizárólag olyasmibe fektetek, ami funkcióbővítéssel jár, nem "pazarlok" vagyonokat olyan felújításokra amiknek a végeredménye gyakorlati szemszögből ugyanaz amivel indultam, csak felújítva és/vagy "szebben". Emellett nem ragaszkodom bevett paradigmákhoz vagy technikákhoz, nyitott szemmel járok a világban és bárhonnan ellesek új ötleteket.

---

Egyéb észrevételek

Régóta figyelem az ökofalu mozgalmat, ami mindigis szimpatikus volt, de úgy érzem túlságosan szűk réteget szólít meg, így alkalmatlan arra, hogy elősegítsen egy tömeges paradigmaváltást. Főleg Pestről sokan menekültek le falura, ökofalvakba is, de ezek többnyire megbánták, mikor rájöttek, hogy nem ilyen lovat akartak. A családi körömben is van hasonló, intő példaként. A többség immár nem akar és nem is tud meglenni wifi, pizzakiszállítás meg mosogatógép nélkül, viszont irtózik a fizikai munka gondolatától, ráadásul a meglévő munkahelye helyhez köti, úgyhogy az ökofalvak ötletével kitörölhetik. Triplán igaz ez a fiatalokra, akik a modern világ csodái nélkül gyakorlatilag életképtelenek.

Divat manapság a közösségépítés ötletével is házalni, de az sem megy mindenkinek. A városi lét szétválasztott és elkényelmesített minket, és ezt nem lehet hipp-hopp visszacsinálni. Szép lenne a normális embereknek egymásra találni és együtt felvirágoztatni mindenféle kistelepüléseket, de ez egyelőre csak vágyálomnak tűnik. Aki nem tud közösséget kreálni vagy keresni, az lépjen egyénileg - emiatt halogatni az életmódváltást szerintem értelmetlen. Az persze magától értetődik, hogy az ember alaposan nézze meg merre terjeszkedik, ne költözzön olyan helyre ahol a közösség már eleve kifogásolható.

És most térjünk a lényegre...

"A kormány halálos ítéletet mondott a vályogházakra", olvasom a hírt, és nem tudom hogy sírjak vagy nevessek.

Az intézkedés eleget kíván tenni az EU-s klímatervnek, amelyben 55 százalékos üvegházgázkibocsátás-csökkentés a cél 2030-ra

Aha. És melyik az az építőanyag aminek garantáltan messze a legkisebb a pánikgáz-kibocsátása? Természetesen a vályognak, amit nem kell valahol messze kitermelni, üzemekben gépekkel feldolgozni, formázni, szárítani, égetni, bálázni, csomagolni, ezer kilométereket szállítgatni, építéskor malterozni (amit szintén bányászni, feldolgozni, szállítani kell), és ki tudja még mit ki nem felejtettem. Agyagos sár meg egy kis szalma, és készen vannak a falak - na ezt mostantól a széndioxid miatt tilos, mi meg vegyük komolyan ezt a baromságot, mert a bürokraták azt szeretnék.

A stratégia egyik fő célja, hogy „a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya, felújítás révén, 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá válhasson”.

"Dekarbonizált". Az ég szerelmére... Mindegy, erről leírtam a véleményem fentebb. "Energiahatékonyság". Tudomásom szerint a vályog baromira jó hőszigetelő, tehát az energiahatékonysága még úgy is tökéletesen versenyképes, ha a más építőanyagok előállításával kapcsolatos energiafelhasználást nem számoljuk, pedig kellene. S mivel ez az egész melléképületekre is vonatkozik, ki merne ellenem fogadni azügyben, hogy sok melléképület ezután bádogból lesz? ...ami persze, mint tudjuk, elképesztően energiahatékony. Felmerül azonnal, hogy sok melléképületet úgysem kell fűteni/hűteni, tehát a bádog is megfelel, de akkor a vályog miért is nem? Mitől válik a vályog a klímára nézve veszélyesebbé, mint bármilyen más építőanyag? Broáf.

Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi épületállomány nagy részének teljes körű megújulása szükséges, úgy, hogy energiaigényük minimális legyen (...)

Tehát a klímavédelem ill. az energiával való spórolás nevében készülünk lebontani és szennyezőbb anyagokból újjáépíteni egy rakás épületet, aminek amúgy semmi baja nincs, vagy relatíve könnyen javítható lenne? Hatszázmilló munkagép felvonulása, ötvenezermilliárd munkaórányi dízelpöfögtetés, gigacsillió ablakon kidobott forint azért, hogy a házaink ne karbonsemleges és semmilyen káros anyagot nem tartalmazó földből, hanem téglából legyenek, mert annak "kisebb az energiaigénye"... Bohócvilág, trallala.

(...) amit szén-dioxid-semleges, megújuló forrásokból kellene fedezni.

Mint a vályog? Ellentétben a téglával, ami nem megújuló, és a modern értelemben vett újrahasznosítása egyáltalán nem megoldott. Persze, bontott téglával még lehet építeni, de amiből már nem, az hulladékká válik és (jobb esetben) szemétlerakókban végzi. A vályogot ha kidobják az árokpartra pár kiadós eső visszaváltoztatja sárrá...

A kormány szerint a vályogházakat „nem javasolt felújítani, mert az értékük (gyakran az elhelyezkedésükből is adódóan) olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg”.

Ennek mi köze a klímához? Keverjük a szezont a fazonnal? És ha a lebontott vályogház helyére téglából épül új, annak az elhelyezkedése is megváltozik? Vagy értsük úgy, hogy ezzel a rendelettel egyben költözködésre is kényszeríti a kormány a vályogházban élők nagy részét?

Továbbá „a nagy energiafelhasználás mellé gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort".

Nem vagyok építőipari szakember, de a fentebb is leírtak alapján egyáltalán nem hiszem, hogy a vályog összességében nagyobb energiafelhasználást jelentene, mint más téglafajták. Oké, tuti van valami szuperblokk, ami olyan hőszigetelő hogy besz*rsz, csakhát az ára az egekben, az előállítása környezetszennyező és sok energiát igényel, plusz a teherautókon hurcolása is szennyezi a légkört... Vissza a startmezőre. Emellett aki jelenleg vályogban él, az általában nem túl gazdag, tehát ha új házat muszáj építenie akkor vagy bontott téglából teszi, vagy a legolcsóbb mezei vacakból, aminek a hőszigetelése fikarcnyival sem jobb a vályogénál. Még visszább a startmezőre.

Arra pedig megkérhetném a kormányt, hogy bízza az emberek lakókomfortját saját magukra, ne akarjon ilyen álarc mögül hazug módon tyúkanyóskodni? És még inkább ne kötelezze az embereket kellemetlenségekre és pénzkidobásra a saját lakókomfortjuk nevében... Irgum-burgum.

A Rosenheimi Épületbiológiai Intézet szerint a vályog gyakorolja a legnagyobb pozitív hatást a lakóklímára: a természetes páraszabályozásnak köszönhetően megelőzi a penészedést, mentes egészségkárosító kemikáliáktól, minimalizálja az elektroszmogot így biztosít nyugodt pihenést lakóinak.

Rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy miért kell betiltani.

Kommentbe írtam, de így kiemelve jobban megmarad és talán többekhez eljut:

Egyre feltűnőbb, hogy a háttérhatalom alaposan kitanulta a szektásodás mechanizmusát és lélektanát, és a saját céljai érdekében folyamatosan ezzel bombázza a világot. A szó legszorosabb és leghagyományosabb értelmében szekta a feminizmus éppúgy mint a faji aktivizmus, az LMBTP hülyeség, a klímások, a vegák, és még sorolhatnám - és most már az oltáspártiak is. Pszicho- ill. szociológiai trükkökkel beszektásítják az arra hajlamos embereket különféle baromságokba, alaposan megtámogatják őket politikailag, anyagilag és médiaháttérrel, aztán ráuszítják őket azokra akik nem szektásodtak be. Nesztek, barmok, üssétek egymást amíg a világkormány kiépül és végrehajtjuk a nagy reszetet... A régebben viszonylag jól bevált kenyér és cirkusz helyett most már évtizedek óta ez van, szektaképzés majd oszd meg és uralkodj.

A dolog általában a klasszikus jobb-bal felosztás mentén történik, de nem feltétlenül, pl. az oltáspárti szektába is akárki beléphet, csak az a lényeg, hogy higgyen a hatalom mágikus tévedhetetlenségében és utálja a szektán kívülieket. Aztán hogy jobbra szavaz vagy balra az mindegy, a megosztottság, a konfliktus, az együttműködésre való képtelenség mindenképp létrejön, és hát ez a cél.

...hiszen szó sincs arról, hogy bárki is meg akarná környékezni a gyermekeinket bármiféle aberrációval.

Kivéve amikor pl. egy londoni könyvtár gyermekeknek szóló, olvasást népszerűsítő (hmmm) előadását szivárványszínű gorilla tartja vaskos dildóval a lába között.

Nincs itt semmi látnivaló kérem, minden rendben van, csak a konzervatívok akarják elvenni a szegény jólelkű melegek emberi jogait.

A kanadai tisztifőorvos élő műsorban feltett kérdésre válaszul elmondta, az összejövetelek tilalmának egyik oka az, hogy ha emberek összegyűlnek akkor könnyen terjed mindenféle covid-tévhír és konteó.

Nem tudom értjük-e: a kanadai kormány aggódik, hogy az emberek olyanról fognak beszélgetni amiről nem szabadna, és ezért betiltották a személyes találkozást. És úgy gondolják erre joguk van. Bár annyi eszük azért volt, hogy nem kötötték a plebs orrára, csak figyelmetlenségből kiszivárgott...

Biztos vagyok abban, hogy sokan túlzónak tartanak, vagy egyenesen hülyének néznek amikor a nyugati országokban zajló fehérellenes gyűlöletkeltésről beszélek. Ugyan már... Az oktatási rendszerből, politikából, szórakoztatóiparból, a médiából és közösségi médiából ömlő rengeteg fehérellenes elmélet, sztereotípia és mém csak "véletlen", nem tudják mit cselekszenek, ilyen a korszellem, na - és amúgyis, nincs konkrét hatása semmire.

Na igen.

Amiről mindjárt beszélni fogok, csak egy apróság, nem a világvége, de talán mégis felébreszt pár kétkedőt pontosan azért, mert annyira hétköznapi. Ránézésre tudhatod, hogy ilyesmiből naponta történik ezer, bár talán nem ennyire durvák, de az is lehet hogy csak épp nincs ott kamera ami felvenné őket. Vagy ha van is, akkor a sajtót nem érdekli az eset. Mint pl. Tony Timpa halála, ami durvább volt mint George Floydé, a média mégsem csinált belőle egy éven át tartó mindennapos hisztériát. Rossz bőrszínnel született, hát ez van.

67 éves fehér öregasszony amazonos csomagját várja, látja hogy ott a furgon, de a futár a sofőrrel trécsel. Rákérdez, hogy mi a helyzet, erre a latin-amerikai futár a fehér privilégiumait kezdi emlegetni és türelemre inti, mondván hogy attól hogy fehér még nem kapja meg hamarabb a csomagját. A nő negyed órán keresztül tovább szemléli, hogy amazok egymással dumcsiznak, végül kissé türelmetlenebbül kérdezi, hogy mi van már, amire a latin-amerikai futár néhányszor jól fejbeveri hátulról. Teljesen jogosan, elvégre a retkes fehér ember nem értette meg, hogy ez már egy antirasszista világ, ahol a fehéreknek kuss a neve.

Az eset amúgy eléggé semmitmondó lenne, csak egy mezei hajbakapás, ha nem kerülnek szóba a fehér privilégiumok. Ebből lehet tudni, hogy a 21 éves latin-amerikai futár a felsőoktatásból a mainstreambe tolt fehérellenes propagandán nőtt fel, használja a nyelvezetét, hisz a critical race theory maszlagban, ami szerint a fehér faj megmásíthatatlanul gonosz és elnyomó, mindenki más meg ártatlan áldozat. Ő már nem egyszerű rasszista, aki csak azért utálja a fehéreket mert ezt örökölte a szüleitől. Őt a szórakoztatóipar, a média, az oktatás, a politika szándékosan tette erőszakosan rasszistává az összehangolt és kitartó fehérgyűlölő CRT propagandával.

Be less white, vagyis "légy kevésbé fehér" - ez az amit a nyugati fehér embereknek tanítanak a felsőoktatásban csakúgy, mint az államigazgatásban és a cégvilágban. Csakhogy ez a színesek pidgin angolságával teljesen mást is jelenthet: legyen kevesebb fehér ember. Vannak akik ezt szó szerint értik.

A Los Angeles Times panaszkodik, hogy a Jóbarátok: Újra együtt nem elég diverz.

Az emberi hülyeség sokkal, sokkal végtelenebb, mint az univerzum.

Black Pilled kolléga szokta mondogatni, hogy a színesek és libsi szóvivőik mennyire felháborítónak találják az indián rezervátumok ötletét - kikérik maguknak, hogy a rohadt rasszista fehér elnyomók így kitoltak a szegény színesekkel -, viszont ha most a nyugati civilizáció állapotával és folyamataival elégedetlen fehér embereknek ajánlanák fel a "diverz" nyugati államszervezetek, hogy kapnak egy-egy rezervátumot, akkor ezek a fehér emberek örömmel költöznének oda tömegesen és még hálásak is lennének a lehetőségért. Szinte garantált, hogy fel is virágoztatnák a fehér rezervátumokat, és a színesek igen hamar fröcsögve követelnék, hogy beköltözhessenek, mer' a rasszizmus, ugyebár.

Sajnos az igazi hatalmak nem engedik meg nekünk azt a luxust, hogy kidobjanak a pusztába egy területre, ami csak a miénk. Régebben az országaink voltak ilyen területek, de a nyugati nemzetállamok többsége ilyen értelemben már rég elveszett. Minket már kényszerítenek a diverzitással való együtt létezésre, amire egyikünk sem szavazott, és ami nekünk semmilyen szempontból nem hoz semmilyen előnyt vagy hasznot, viszont óriási gondokkal és költségekkel jár. Állítólag az amerikai négerek átlagban 250.000 dollárjába vannak az adófizetőknek - ennyi segílyt és támogatást és miegyebet nyelnek be, ennyi ráfordítást igényelnek életük során az általuk esetleg megtermelt adón felül, fejenként. Valami ilyesmit ki lehetne számolni a hazai cigányságra is, de az persze rasszizmus lenne :) Most csak hasraütök, mert az adatokat nem ismerem, de mondjuk ha a cigányok átlagban fejenként 30 millába kerülnek életük során a magyar adófizetőknek, akkor felmerül a kérdés: mit kapunk mi ezért cserébe?

Persze arról beszélni, hogy egy fehér nemzetállam őslakóinak mi jelent előnyt vagy hátrányt már alapból nácizmus. Nekünk nem lehetnek érdekeink, nem foglalkozhatunk a gyermekeink jövőjével, nem mérlegelhetjük, hogy hogyan állunk az idegenekhez. A nem létező háttérhatalom elérte, hogy a nyugati fehér nemzetállamokban egész egyszerűen ne létezhessen semmiféle kollektív érdekérvényesítés, legalábbis a helyiek oldalán. Az idegenek, a civilizációt romboló marxista aberráltak, a nemi eltévelyedettek természetesen csoportokba szerveződhetnek és ránk erőszakolhatják az akaratukat (ez a BLM-nek elég jól kövedelmez is), és nekünk még védekezni is tilos, nemhogy saját érdekérvényesítésbe kezdeni. A fehér ember legyen individualista, vesse meg a kollektivizmust, ne hozzon létre szakszervezeteket, illetve pardon, érdekérvényesítésre képes közösségeket, mert az - világkorszaktól, helytől, pártállástól függően - vagy komcsi dolog, vagy náci, de mindenképp fuj, köpödki! Legalább 50 éve nem létezik olyan nyugati ország, ahol a helyi fehér lakosságot bármilyen formában is biztatták volna a kollektív érdekérvényesítésre. Mindenhol az ellenkezőjét propagálták: a fehéreknek az idegenek és a civilizációrombolók lobbijába kellett beszállni, és a mai napig is azt kell. Migrants welcome!

És most elkezdhetném kitárgyalni, hogy miért van ez, de nem akarok antiszemita lenni. Akinél a média, annál a társadalmi nyomás irányításának lehetősége, tehát az tud befolyást gyakorolni a tömegek viselkedésére. Az emberek félnek a rasszista bélyegtől, mert olyan a szociális nyomás, azért jár "büntetés", a diverzitásnak nyalizásért meg a jutifali, és a birkáknak ennyi elég. Régen a kereszténység irányította a társadalmi nyomást, illetve mindenhol a helyi "elit" - sajnos ezek az idők elmúltak. Manapság tévétársaságok és multicégek háttérben meghúzódó tulajdonosai döntik el, hogy merre dőljön az overton ablak, és szemmel láthatóan úgy kormányoznak minket, hogy az nekünk marhára ne legyen jó. A fehér faj egy globális összeomláshoz közelít, a lélekszámunk rohamosan csökken és a saját hazáinkban is kezdünk kisebbségbe kerülni a színesekhez képest, akik nem igazán szeretnek minket, hogy finoman folgamazzak. Minden egyes rendes-dolgos vendégmunkásra, aki csak jobb életet akar a 6-8 gyerekének, jut legalább egy tucat semmirekellő, aki segélyért vagy bűnözni jött közénk. Jajde-jujde rasszista vagyok, kivéve hogy a 2015-ös bevándorlási hullám 90+%-a még mindig nem talált munkát. A leendő atomfizikusok és agysebészek még a helyi nyelvet sem tanulták meg rendesen, igaz nem is lehet ezt elvárni röpke 5-6 év alatt. (Késelni és lövöldözni szerencsére így is tudnak, mert ahhoz nem kell nyelvtudás.) Százezrek még mindig táborokban ülnek és várják az ukázt, de ha az véletlenül nem tetszik nekik, akkor simán felszívódnak. Hülyék lennének hagyni deportálni magukat, főleg mivel a bélbaktériumok szellemi és lelki szintjére retardálódott nyugatiak tömegesen próbálnak megakadályozni minden ilyesmit, még bűnözők esetén is. A garantáltan nem zsidó milliárdosok által pénzelt open wound society-s tömegek meglepően jól szervezettek, a legutolsó mezítlábas muszlim radikális deportálásához is kijutnak olykor öt-hatezren formanyomott transzparensekkel, ingyenbuszokon. Persze ha a végtelenségig védett csodamigránsok megerőszakolnak és megfojtanak valami helyi lányt, vagy egy másikat, akkor kuss van, és hát akkor sem gyűlnek tömegek mikor egy tisztességes helyi fehér emberre megy ki a rendőrség, mert csúnya kommentet írt a fészre. A progresszíveknek szimpatikusabbak a helyieket megölő nemi erőszakolók, mint maguk a helyiek, mert ők annyira felvilágosultak, hogy tudják, a helyi úgyis náci, az idegen meg vibráns és diverz, tehát értékes, és jogai vannak. A fehéreknek maximum kussolni van joga, bár már az is ki lett kiáltva erőszaknak, úgyhogy a fene tudja.

A libsik tökéletesen magukévá tették a felülről diktált mantrát, hogy a fehéreknek kötelessége mindenki más érdekeit képviselni saját magukkal szemben, sőt, voltaképp nem is igazán kell bárki mást szolgálni, elég ha minden olyanért lobbiznak ami a fehér nemzetállamok őslakosainak, illetve azok kultúrájának árt. A white guilt miatti egyetlen lehetséges vezeklés a megingathatatlan öngyűlölet és általános fehérellenesség, amiben a libsiknek folyamatosan egymásra kell licitálniuk, mert aki lemarad, az lehet hogy náci...

Nekünk meg nem jut már egy k*rva rezervátum sem - akik a világot uralják jóval kegyetlenebbek annál, mint amilyenek mi voltunk az indiánokkal.