Deansdale

Ebből vagy írok valami cikket vagy nem - mindenesetre érdekesnek tartom, hogy a leszbikus párok kétszer annyi válást kezdeményeznek, mint a meleg férfiak.

http://www.independent.co.uk/news/uk/home-news/lesbian-couples-twice-as-likely-as-gay-men-to-end-civil-partnership-as-divorces-up-by-20-8866454.html

Az egyik alapvető különbség a normális ember és a fasiszta jellemű között az, hogy a normális ember azt szeretné, hogy amit ő akar (álmok, ideológiák, eszmék, bármi), az létezzen - a fasiszta viszont azt akarja, hogy ami neki nem tetszik, az ne létezzen. Egy ép lelkű és elméjű embernek elég az, ha a szín, amivel festeni szeretne, fenn van a palettán. A megalomániás zsebdiktátor el akarja venni másoktól azokat a színeket, amiket ő nem szeret, rájuk akarja erőltetni a saját kedvenceit, plusz - csak a biztonság kedvéért - még azt is megmondja, hogy milyen témát kell megfesteni.

Mondjuk a feminizmus esetében nem elég, ha vannak feministabarát filmek; be kell tiltani mindent, ami nekik nem tetszik. Nem elég, ha készülnek számítógépes játékok nőknek/feministáknak; be kell tiltani a férfi célközönség kielégítését. Nem elég, ha egyes könyvek felfedezik a nemiség posztmodern absztrakcióit; be kell tiltani a hagyományos férfi-nő felállást.

A fasiszta elme sosem teremteni akar, hanem mindig pusztítani. Nem hoz létre valami újat, hogy hozzáadja a világ sokszínűségéhez, hanem a mások által teremtett másféle értékeket akarja eltüntetni. Számára az élet, a kultúra, a társadalom nem játék, élvezet, művészet, vagy boldogság, hanem élet-halál harc, amiben a konkurrens elméleteket el kell taposni. A fasiszta sosem lehetőséget teremt, hanem mindig tilt vagy kötelez. Számára az esélyek azonossága sosem elég jó - ő a végkimenetel meghatározására törekszik.

A feminizmus egy fasiszta ideológia, mert totális uralomra törekszik. Az nem elég, ha minden feminista békében élhet, a saját elképzeléseinek megfelelően: mindenkinek feministának kell lennie. Aki nem áll át önként, azt átnevelőtáborba kell küldeni - nyilván a felvilágosult, haladó gondolkodás nevében, hiszen az bármilyen embertelenségre feljogosít. A teljes lelkiismereti, gondolati, vallási, ésatöbbi szabadság a cél, és ennek nevében mindenkit rá kell kényszeríteni a progresszív lelkiismeretre, gondolatra, vallásra. Aki nem enged a kényszernek, az intoleráns, akit a toleránsoknak nem kell tolerálni. Sőt, minél toleránsabb valaki, annál erősebben kell a tőle különbözőeket kiközösítenie, meghurcoltatnia, ideológiai sarokba szorítania. A multikulti lényege a sokszínűség, amiben mindenki egyformán progresszív.

A polkorrekt, toleráns, multikulti eszme is egyszerű fasizmus, mert a saját képét akarja mindenkire ráerőltetni. Addig tolerál, addig korrekt, és addig kulti, amíg az ő dogmáit mantrázod. Ha nem masírozol vele együtt peckesen a szép új világba, akkor előveszi a csúnyábbik arcát, és lesz nemulass. Betör az életedbe, hogy a történelem során még sosem tapasztalt mértékű ideológiai kontroll alá vonjon, és közben azt állítja, hogy veled van a bibi, mert azt szeretnéd, hogy hagyjon békén.

Azok, akik le akarnak törni minden büszkeséget, összetartást és nemzeti érzést, azzal a mumussal riogatják a gyerekeket, hogy a nacionalizmus borzalmas rettenet. Melegágya az idegengyűlöletnek, ugródeszka mások gázkamrába küldéséhez; olyan fertelem, amit tisztítótűzzel kell kipurgálni a gonosz emberek lelkéből. Aszondják, hogy a mi magyarkodásunk sérti a külföldit, ahogy odaát is ugyanezt mondják az ottani szuicidliberálisok, csak fordítva.

Ez persze mind baromság.

Nézem a Top Geart, immáron évek óta, és 2-3 szezononként legalább egyszer főszerepet kap a műsorvezetők angol nacionalizmusa. Büszkék az angolságukra, és nem félnek poénkodni más nemzetek kárán. Ők az angolságot értéknek tartják, ami kiemeli őket a jellegtelen vagy idióta népek tengeréből.

És ez engem csöppet sem zavar. Kifejezetten szórakoztat. Sőt, együtt érzek velük - büszke vagyok a büszkeségükre, mert ami az ő keblüket dagasztja, az egy teljesen jogos és felemelő érzelem a nagycsaládjuk által teremtett értékekre tekintve.

Az ő büszkeségük semmilyen formában nem akadálya az én magyar büszkeségemnek.

Engem egyáltalán nem bosszant Jeremy Clarkson angol nacionalizmusa, mert mosolyogva, kezet rázva és egymás vállát megveregetve is megfér az én magyar nacionalizmusommal. Ő büszke arra, aki, és amit ők elértek - én meg büszke vagyok arra, aki vagyok, és amit mi magyarok elértünk. Paradox módon(?) ez egyáltalán nem kell, hogy ellenségekké tegyen minket; elég, ha megértjük egymást. Én nem akarom az ő fejét betörni, mert büszke, hogy angol, és biztos vagyok benne, hogy ő hasonlóan gondolná velem kapcsolatban, ha a kérdés felmerülne.

Nincs a nacionalizmussal semmi baj, amennyiben azt jelenti, amit eredetileg: a nemzet szeretetét. Hatalmas erő lakik a nemzeti büszkeségben, amit emberiség elleni bűntett beteg ideológiák hazugságaival kiölni másokból.

A nemzet érték. Az összetartás érték. A nacionalizmus érték.

Ha Jeremy Clarkson nem lenne nacionalista, azzal én is szegényebb lennék.

A húszmilliós kérdés, hogy mi abban a felemelő, ha valaki arra büszke, hogy nem érez semmit a nemzete iránt? Ha te arra vagy büszke, hogy nem vagy büszke a nemzetedre, akkor van-e elég eszed felfogni, hogy egy aberrált, önpusztító ideológia hasznos hülyéje vagy, aki sikeresen kiirtott a saját életéből valami értékeset? A felemelő családi-nemzeti közösség helyére egy üres, gyűlölködő illúziót tettél, ami ezért cserébe csak egy képzelt felsőbbrendűséget tud adni, ami mások lenézésére, cenzúrájára és üldözésére buzdít? Hogy miközben másokat bélyegzel gyűlölködőnek, te magad lettél százszor is azzá?

A Thor 2 kritikám alatt támadott legutóbb egy troll, ami önmagában se nem meglepő, se nem világraszóló. Viszont elgondolkodtatott, hogy miért van még mindig ilyen sok embernek hülye kétbites gondolkodása. Jelen esetben ő kétféle embertípust ismert, és azon kívül nem létezhet semmi: valaki vagy isteníti a nőket, és seggnyalásba merevedett nyelvvel hajbókol előttük, vagy pedig nőket verő és erőszakoló állat, aki mellesleg látens buzi. Bárcsak túloznék, de nem... Normális ember ezek szerint nem létezik.

Én pedig normális embernek tartom magam. Semmi bajom a nőkkel, ugyanakkor vannak bizonyos elvárásaim - ugyanúgy, ahogy nekik is a férfiakkal szemben. Ilyen elvárás részemről az, hogy ne éljenek vissza a kiváltságaikkal: ha szeretnék, hogy úgy bánjak velük, mint egy úrihölggyel szokás, akkor viselkedjenek is úgy. Az nem megy, hogy valaki bugris paraszt módjára kötekedik és agresszorkodik, aztán meg a nősége mögé rejtőzik a felelősségrevonás elől. Ez a feminista ösvény: nekik nem kell több, csak a férfi- és női lét előnyei összekombinálva, bármelyik hátrányai nélkül. (A férfiaknak nyilván ugyanez fordítva.) Errefelé halad Európa, meg az egész világ, tudom - de nem muszáj, hogy ez nekem tetsszen. És ha egy - elméletileg szórakoztató célzattal született - hollywoodi akció-fantasy ezt a beteg feminista ideált propagálja, akkor bammeg felemelem a szavam. Nem nagy dolog a saját blogomon tiltakozni, de van vagy kéttucat ember aki olvassa, és ezzel talán már tettem valamit. Hollywoodba úgysem mehetek tüntetni, ahhoz meg azért több kell, hogy éhségsztrájkba kezdjek a Corvin mozi előtt.

Visszatérve a témára: úgy tűnik túl sok olyan ember van, aki képtelen árnyalt gondolkodásra. Ez engem elkeserít, mert sötét jel az emberiség jövőjére nézve. Hogyan fogunk kimászni a jelenlegi lövészárkos mentalitásból, ha sokaknak csak ennyire telik? Komcsi vagy fasiszta, kuruc vagy labanc, feminista vagy buzi - ilyen sémákban mozognak, és semmi más nem létezik a számukra. Persze nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen egyesek abból élnek, hogy generálják ezt a mentalitást. A femcsik órabérben harsogják, hogy aki nem feminista, az mind nőverő. Idióták. Túl nagy luxusban élünk, a hülyéknek túl sok ideje van elméleteket gyártani és rikácsolni. Persze a vélemény szabad, és amíg a blogomon vagyunk, nincs nagy jelentősége semminek. De ha a parlamentben lobbizik valamelyik húgyagyú, és ugyanarra a hitelesített trollmentalitásra már törvényeket alapozna, akkor valamit lépni kell.

Tudom, a kettes szám eredetileg nem szerepel a címben, de (így biztosan) mindenki tudja, hogy a második részről beszélünk. A múltkori Skyfall kritika után jódarabig nem adtam a fejem ilyesmire, de lehet, hogy végül rákapok az ízére. Talán még youtube csatornát is nyitnék, ha nem lenne olyan erős a mezőny :D Ez a cikk mindenesetre jóval rövidebb lesz, mint a múltkori, mert kevesebb a kivetnivalóm is - viszont az olyan jellegű, ami szinte kötelez arra, hogy tollat ragadjak. A film alapvetően nem lenne rossz: tisztes iparosmunka átlagon felüli vizuális effektekkel; hang, kép és Loki teljesen rendben vannak; és még a történet is tartogat nagyjából egy darab érdekes fordulatot.

Az elsőszámú problémám a humor, amit teljesen félreértelmeztek, túlzásba vittek és agyonvertek a filmben. Angol nyelvterületeken létezik egy bizonyos fogalom, a "comic relief character", amit nem tudom a szakma hogyan magyarított - a jelentése mindenesetre nagyjából humorszelep karakter. Ezeket vérkomoly filmekbe szokták becsempészni, hogy legyen ami ellenpontozza a sötét hangulatot, ugyanis másfél órán keresztül folyamatos drámában létezni a nézők többségének fárasztó / unalmas. Természetesen mint minden mást, ezt is lehet jól és rosszul csinálni. Jar Jar Binks a filmtörténet szégyenfoltja, de arra jó, hogy mindenki megértse a karakter elvi szerepét: azért van ott, hogy lehessen rajta röhögni. (Ritkább esetben nem rajta, hanem vele.) Namármost a Thor 2-ben legalább 3 ilyen karakter van, holott már 1 is sok lenne. A "Sötét világ" a legkevésbé sem sötét, mert ha véletlenül belefeledkeznénk a cselekmény komorabbik felébe, rögtön jönnek Thor kedvesének ghostbuster szellemvadász kollégái - akiken az Oprah-n hülyített amcsi közönség lehet hogy röhög, de magára valamit is adó embernek inkább kínokat okoznak az erőltetett csetlés-botlással, dilettantizmussal, bolondok házából szabadulással.

A két hülye balek és a felvágott nyelvű szupercsaj

Ráadásul, és ez már a második problémám a filmmel, kifejezetten "feministabarát" módra lett megírva nem csak a humor herold trió, hanem a főszereplőnő is. A film ott pocskondiázza és alázza a férfiakat, ahol csak tudja, és ez engem valahogy nem szórakoztat. Most persze lehet azt hinni, hogy én mindenbe ezt látom bele, mert túl sokat antifeministáskodok, de amikor a főhősnőt elrepítik Asgaardba, és a megjelenő Odinnak azt találja odavetni foghegyről, hogy "Mit képzelsz ki vagy te?", arra nincs magyarázat. Se mentség. És perszehogy felpofozza Thort és Lokit, mert azok úgysem ütnek vissza. Nagyképű, nagyszájú, önhitt mitugrász, aki tervezetten ilyennek lett megírva. Talán úgy érezték hollywoodban, ha már Thoréknak szuperképességei vannak, akkor a főhősnőnek is kell valami, és az ő specialitása a grrrl power lett? Egy normális (földi) ember a filmben bemutatott körülmények között valószínűleg megilletődött lenne és tisztelettudó - a Sötét világ kitűnő látlelet arról, hogy a modern feminista nő (vagy legalábbis az ideálképe, aminek láttatni akarják) nem normális.

Kellene ebből a filmből egy rendezői (vagy rajongók által vágott) változat, amiből kihagyják a humornak csúfolt idiótáskodás nagyobbik részét, és egy kicsit megpróbálnak visszavenni a főhősnő arcából. Én mindenesetre vevő lennék rá.

Tavaly nyáron felvetettem, hogy országunknak hasznos lenne az atomerőművek következő generációjába fektetnie pénzét és energiáját. A tórium gazdaságosabb és biztonságosabb, mint az urán, az erőműépítés munkát adna a magyar cégeknek, ésatöbbi. Most mindennek az ellenkezője valósul meg, tökéletesen úgy, hogy az a lehető legrosszabb legyen az országnak. Túldramatizálom a kérdést? Lássuk:

Maradunk az uránnál, vagyis hozzákötjük magunkat a múlthoz.

Az uránt az oroszok fogják nekünk szállítani, de csak 20 évig, azután a szerződés "meghosszabítható".

A sugárzó hulladékot szintén az oroszok viszik el, de amivel nem tudnak mit kezdeni, azt 20 év múlva visszaszállítják hozzánk. (WTF?!)

Az építést is az oroszok végzik, de van rá utalás, hogy szeretnénk, ha a magyar alvállalkozók részesedése megközelítené a 40%-ot. (A terület őrzése máris magyar feladat.) Broáf.

Mindezt persze kölcsönből, aminek a kamatait évtizedekig fogjuk nyögni. Van ígéret, hogy ezt az áram árába nem építik be - ez persze egyben burkolt utalás arra, hogy örüljünk, ha az áram ára nem emelkedik, ahelyett, hogy csökkenne.

Tehát az egész herce-hurca az energiagazdálkodásunkban, az áram árazásában, az ország jövőjében nem hoz semmiféle komoly előrelépést. Okoz viszont belpolitikai csatákat, kiviszi a határon az adóforintjainkat, és amíg ezzel b*szkódunk, addig mások fejlesztik a tóriumos reaktoraikat, amit aztán 100 év múlva megintcsak kölcsönből fogunk velük megépíttetni. Halleluja.

Ennek a tervezetnek nincs olyan pontja, ami a magyar emberek érdekét szolgálná, és egyre hajlamosabb vagyok azt hinni, hogy ez egyáltalán nem véletlen.

Egy internetes vita után úgy érzed jól alakult, valahol bent kellemesen duruzsol a sikerélmény. Mi a valószínűbb, hogy mi okozza ezt nálad:

a.) Sikered volt - a vita úgy zárult, hogy neked lett igazad, vagy ha ez nem is lett nyíltan kimondva, azért érezhetően feléd hajlott a nézősereg szimpátiája,

vagy pedig

b.) sikerült a saját, a témához kapcsolódó elméleteidet csiszolni, esetleg azokban tévedéseket találni és kiküszöbölni, netán valami újat tanulni?

Na, legyünk csak őszinték önmagunkkal, hiszen anélkül semmit sem ér az egész.

Ha inkább az a.) válasz felé hajlasz, akkor te szellemi értelemben egy gyerek vagy, akinek komoly vitákban semmi keresnivalója. Ha ez szíven üt, megnyugtatásul közlöm, az emberek ~90%-a ugyanúgy van ezzel, mint te, szóval nincs veled semmi kirívó probléma. Csak ne menj felnőtt emberek közé vitázni, mert hozzátenni semmit nem tudsz a dologhoz, legföljebb akadályozhatod őket. Te, mint általában a gyerekek, az egódon keresztül éled meg a világot, vagyis a saját univerzumod középpontjaként neked az a legfontosabb, hogy jó sok pozitív jelzőt elmondhass magadról. Te okos vagy, bölcs, tájékozott, haladó szellemű, és még ki tudja mi minden. Nagyon fontos, hogy ezt mások is így lássák, mert ez mutatja, hogy mennyire értékes vagy valójában.

Persze ez azt jelenti, hogy téged nem nagyon érdekel az igazság. Ha te vitázol, az nem azért van, mert a vitapartnerrel közösen egy tőled független igazság-darabka felé törekedtek egymás segítségével, hanem hogy sikerüljön még néhány olyan embert gyűjtened, akik neked igazat adva az egódat pumpálják. Ha beismernéd, hogy az eredeti álláspontod nem volt tökéletes, akkor kiderülne, hogy nem vagy az erkölcsösségnek és mindentudásnak az a kifogyhatatlan tárháza, aminek szeretnéd, hogy mások lássanak. Ebből nincs bajod egészen addig, amíg a saját köreidben mozogsz, hiszen a posztmodern vitakultúra a jóbarátod. Ideológiailag központosított körökben öröm egymás egóját fényezni, mindenkinek jut egy simi a nagy egyetértés okán, hiszen ha ugyanazt a szlogent fújják, akkor a párbeszédből mindenki győztesen kerül ki.

Ugye milyen frankón bebifláztam a prospektusunkat? Aha, te is nagyon jól kened.

Gond akkor van, amikor találkozol egy felnőttel, aki szarik az egóra, mert kinőtt a gyermeteg játékokból. Őt az igazság érdekli, a valóság, a tények. Hidegen hagyja a májhízlalás - ő megismerni akar és megérteni. Éppen ezért nem hajlandó csatlakozni a zárt körben végzett verbális maszturbációhoz, nem éri be előre megcsócsált szlogenekkel és lózungokkal, és nem fog neked igazat adni akkor sem, ha nagyon kitartóan ismételgeted a mondandódat. Ő az igazat nem kitartás vagy népszerűség alapján adja, hanem igazságtartalom alapján, ami számodra valószínűleg egy teljesen újszerű koncepció (és ezt most nem bántásként mondom). Mivel téged az egód vezet, és elhiteti veled, hogy mindenki más is ugyanúgy működik, el sem tudod képzelni, hogy valaki tényleg azokkal a hülye tényekkel foglalkozna, amik olyan szárazak, unalmasak, érdektelenek, és ráadásul sosem akarnak önmaguktól igazodni a tuti ideológiák jogos elvárásaihoz.

Kit érdekel, hogy amiről egy órája papolsz, az a valóságban nem létezik??? Az csak egy pavlovi gomb, amit megnyomva a többiek bólogatással jelzik egyetértésüket. Aki ehhez nem csatlakozik, az gonosz ember, a véleménye beteg, ezért nem is kell komolyan venni. Azért, hogy a vele szembeni vita végén meglegyen a belül duruzsoló sikerélmény, nem azt kell bebizonyítani, hogy a témában tett állításod igaz, hanem le kell győzni az ellenfelet. És mivel ő gonosz ember, ezért vele szemben minden megengedett. A vita tárgya nem a tulajdonképpeni téma, hanem az, hogy a "Ladik27" nevű felhasználó egy sötét barom, aki alapvető dolgokkal sincs tisztában, és amúgyis rasszista, szexista, sátánista. És ha ezekkel a vádakkal elég néző egyetért, akkor te győztél, a te egód lett validálva, boldogan hajthatod álomra a fejed anélkül, hogy bármi újat tanultál volna aznap.

Nézők hiányában az is elég, ha a vitapartnert megfutamodásra lehet kényszeríteni. Jó érzés elegánsan, sznob módra győzni, de végső esetben az is belefér, ha csúnyát mondással vesszük el az ellenfél kedvét a vitától. A lényeg, hogy hátráljon meg fülét-farkát behúzva, akkor már egyértelmű, hogy ki is itt a bakter.

Igazi tragédia, hogy oktatásunk, kultúránk és civilizációnk odáig süllyedt, hogy ezek az infantilis vitázók kerültek túlnyomó többségbe. A teljes politikai spektrum 95%-a ilyen szavazókra épít, akik érzelmi alapon csordákba tömörülve ész nélkül rohannak az "ellenséges" csapatoknak, anélkül hogy akár egyetlen percet a konkrét társadalmi problémák feltárásának vagy megértésének szentelnének. Nem az számít, hogy hány százalékos TB lenne ideális a nyugdíjrendszer stabilitásának fenntartásához, hanem hogy a szemét komcsikat/nácikat ki kell túrni a hatalomból és el kell hallgattatni.

Kedves b.) pontot választó olvasóm, ha a cikk közben végig bólogattál, és tudtad, hogy ez voltaképpen egy bizonyos politikai/világnézeti/vallási csoportra vonatkozó kritika, akkor súlyos tévedésben vagy. Egy katolikus éppúgy lehet éretlen szellemiségű vitázó, mint egy ateista, és ez más témákra is ugyanúgy vonatkozik. Jó ügyekhez is lehet rossz okokból csatlakozni; vak tyúk is talál szemet alapon beszélhet valaki igazat anélkül is, hogy arra gondos megfontolás árán jutott volna el. Nem csak az fontos, hogy jó csoporthoz tartozzunk, hanem az is, hogy értsük, miért kerültünk oda.

Annyit persze hozzá kell tenni, az igazság kedvéért, hogy az egóközpontú vitakultúra a progresszív, posztmodern, relativista filozófiai ágazatokban kristályosodik ki igazán, vagyis ezeknek a képviselői garantáltan vitaképtelenek. De aki azt hiszi, hogy az ő ideológiai ellenfeleik immunisak az infantilizmusra és/vagy egoizmusra, az borzalmasan naív.

Nőjünk fel. Előbb-utóbb mindenkinek el kell jutnia oda, hogy a pszichéje képes legyen feldolgozni, ő is csak ember, mint mindenki más. Tévedhet, átverhetik, és holtig tanulnia kell. Ez olykor azt is jelenti, hogy a vitapartnerének van igaza, amit illik beismerni. Az egó-önkielégítő fázison túl kell lépni, és helyette az igazság kiderítésébe fektetni az értékes energiát. Persze ez napról napra nehezebb a posztmodern világban, de aki ténylegesen ad magára, és nem csak a gyermeki énje kedvéért, az nem tehet másképp.

Jóóó régen láttam az Eurosport szilveszteri Watts Zap maratonjában egy gyorskorcsolyázó szereplését, és most véletlenül rábukkantam a Redditen. Érdekes kis sztori, úgyhogy továbbadom:

Steven Bradbury ausztrál gyorskorcsolyázóként indult a 2002-es téli olimpián, nem túl nagy reményekkel. A 4 futamból álló selejtező- és döntősorozat első körében futamot nyert, de a második körben már csak harmadikként ért célba, vagyis kiesett. ...volna, ha ki nem zárják az aktuális világbajnokot egy másik versenyző akadályozásáért, miáltal főhősünk bejutott az elődöntőbe. Itt már érezte, hogy esélytelen, ezért az edzőjével kitalálták, hogy menjen kényelmes tempóban, hátha elesnek előtte akik mindent egy lapra téve őrülten hajtanak, úgy esetleg még bejuthat a döntőbe. Gondolom mondani se kell, de utolsóként kullogott a mezőny után, amikor hárman összegabalyodtak előtte, ő pedig futam-másodikként a döntőbe siklott. Ha valaki esetleg nem sejtené a sztori végét, az nem nézett elegendő számú hollywoodi filmet: Steve a döntőben messze lemaradt a többiektől, de a 10. kör utolsó kanyarjában mindenki bedőlt, ő pedig megnyerte az olimpiai aranyat.

A végkifejlet rövidke mozgóképen, illetve a teljes döntő videón (3 perc).

A sorozatot marharégen kezdtem, aki nem emlékezne rá, itt az első rész. Fantáziálgatok a világ, illetve az ország problémáinak lehetséges megoldásán, praktikus szemszögből. Ha valaki nem ért egyet valamiben, váljon egészségére :)

Az akvapónia az akvakultúra és a hidropónia összeházasítása, vagyis egyszerre halnevelde és zöldségtermesztő alkalmatosság. Praktikus, modern, sok az előnye, és gyakorlatilag nincs hátránya. Hogy miféle gondot lehetne vele megoldani állami szinten? Lássuk...

1. Talán nem tudja mindenki, de a modern (monokultúrás) mezőgazdasági termelés egy olyan rendszer, ami a kőolajat alakítja ehető formára. Nem csak azért, mert a rengeteg szállítmányozás (spanyol paradicsom és perui paprika?) rengeteg benzint és gázolajat fogyaszt, hanem mert a műtrágyák többségét is kőolajból állítják elő. Csakhogy az olajkészletek végesek, és ha nem is fog kiürülni minden benzinkút a hétvégére, azért nem árt, ha hosszú távon jelentős áremelkedéssel számolunk, ahogy a kínálat nem tudja majd követni a keresletet. Ez persze az élelmiszerek jelentős drágulását fogja magával hozni - először a szállítás miatt, aztán mert nem lesz elég olaj műtrágyagyártásra. Már jelenleg is vannak kezdeményezések a közúti szállítás visszaszorítására - mi lenne annál optimálisabb, mint hogy a saját kertedben terem meg valami? Az ország olajfüggését csökkenteni lehetne, ha az akvapónia nagy mértékben teret nyerne - nem részletezve az olyan járulékos előnyöket, mint a kisebb forgalom, tisztább levegő, ésatöbbi. És ha ez valakinek zavarodott vágyálomnak tűnik csupán, akkor gondoljon arra, hogy egy potenciális élelmiszerválság során (amire az ENSZ folyamatosan készül) milyen ütőkártya lehet egy családnak a saját élelemforrás.

2. Magyarország jelen állapotában ~3,8 millió embernek tud fizetett munkát adni. Van ezeken felül még 5-600 ezer regisztrált álláskereső, plusz kábé ugyanennyien, akik eltűntek a rendszer hézagaiban. Ezek az emberek vagy az állam csecsén lógnak, vagy mások kenyerét eszik ilyen-olyan formában. És ha megfeszülünk sem tudunk nekik munkát adni, vagyis ez patthelyzet. Mi lenne, ha ezek az emberek is tehetnének valami hasznosat, elsősorban nyilván a saját megélhetésükért, de áttételesen az egész társadalomért? Egy akvapónián dolgozni se nem kemény fizikai munka, se nem agyzsibbasztó szellemi megerőltetés. Ez persze családokban működne igazán jól, ahol az egyik fél dolgozik, a másik viszont nem - ez esetben több mint ideális lenne az otthon ülőnek egy akvapóniával foglalkoznia, amihez úgyis ért, amivel pénzt takarít meg a családi élelmiszerkiadásokon, és amivel egészségesebb kaját tud az asztalra tenni. Egy üzemelő akvapóniában a szivattyúk "átalánydíját" kell csak fizetni, cserébe viszont télen-nyáron szüretelhető a friss zöldség.

3. Azt hiszem az olvasóimnak nem mondok újat azzal, hogy manapság kevesen étkeznek egészségesen. Az étrendünk búza és cukor alapú, ami meg is látszik az embereken, sajnos. Akvapóniában értelmetlen búzát termeszteni, és általánosságban véve gyümölcsökből sem terem túl sok. Az akvapóniának ez a faramuci "hátránya" tulajdonképpen szintén előnye: csak egészséges élelmiszert lehet benne előállítani. Egyfelől a hal, a saláta, a zöldségfélék mind jót tesznek a pizza+kóla kombóban megfáradt emésztésünknek; másfelől a rendszer kizárja azt, hogy bármiféle növényvédő szert használjunk - automatikusan garantált tehát, hogy amit leszedünk, az frissebb, egészségesebb, és magasabb tápértékű, mint a bolti társai.

Nade jelenleg tucatnyi helyen működik csak akvapónia Magyarországon, részben kísérleti jelleggel - hogyan lesz ebből "mozgalom"? Itt kellene beavatkozni az államnak, elsősorban az oktatás terén. Az általános iskolákban kifejezett figyelmet kellene szentelni az akvapóniának, hogy 10 végzős diákból legalább 8 képes legyen egy akvapóniát üzemeltetni, 2-3 pedig akár építeni vagy javítani is. Ezt el lehetne érni a jelenlegi tananyag kisebb módosításaival: technikaórán lehetne barkácsolni, biológiaórán tanulni a halakról, stb. Nem kellene az egész életünket átszervezni ennek a kedvéért, csak el kellene kezdeni okosan tanítani a gyerekeinket. Aztán ha a következő generációban még mindig van 1 millió munkanélküli, akkor egy részüknek lenne ötlete arra, hogy mivel foglalja el magát.

Az akvapónia térnyerése egy új iparág felépülését is magával hozhatná a részegységek gyártása, a rendszerek telepítése és javítása képében. Itt sem ártana talán némi állami segítség, hogy az emberek olcsón juthassanak a berendezésekhez, bár alapjában véve a műanyag konténerek és csövek, valamint a szükséges néhány szivattyú nem elviselhetetlen kiadás.

Az egyetlen igazi akadály, hogy az akvapónia csak családi ház mellett hatékony. Elméletileg erkélyre is lehet tenni, de ott csak nyáron ér valamit, és a mérete sem lehet akkora, hogy a termesztett zöldség mennyisége miatt anyagilag megérje. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a nagyvárosok lakóinak jelentős része kiesik a buliból - viszont ez nem akkora gond, tekintve, hogy ezeken a helyeken általában a munkanélküliség is kisebb, mint vidéken. Másfelől a nagyvárosokban létre lehetne hozni nagyobb, "központosított" akvapóniákat, amik az önkormányzatok felügyelete alatt felvehetnének egy rakás munkanélkülit közmunkára.

Az egyetlen ellenérdekelt fél a zöldégeket és halat importáló kereskedelem, aminek forgalma nyilván az akvapónia térnyerésével arányosan csökkenne. Ebben én igazából nem látok olyan nagy problémát, sőt, örülnék ha a magyar forint nem folyna kifelé az országhatáron holland répáért meg kínai fokhagymáért. Minél szélesebb értelemben önellátó az ország (és azon belül a lakók), annál robosztusabb, hiba- és katasztrófatűrőbb a gazdaság. Nyilván egy-egy család házi akvapóniája nem világmegváltó varázslat, de teszem azt 100 000 ilyen rendszer már ezer tonnákban mérhető mennyiségű élelmiszert lenne képes előállítani évente. S csak hogy ismételjem magam: ez az élelmiszer friss, vegyszermentes és egészséges lenne; jobb minőségű, mint amit jelenleg fogyasztunk.

Olvasgatom a spam-fiókom tartalmát, és a következő idézeten áll meg a szemem:

Nagy András, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke nagyon nem ajánlja a pálmaolaj vagy a kókuszolaj otthoni használatát. A pálmamagolaj telített zsírsavtartalma akár 85 százalék is lehet, a növény húsából készült pálmaolajnál 50 százalék az arány – vagyis mind a kettőnél nagyon magas ez az érték. Pálmaolajat fogyasztani így is sokkal jobb, mint transzzsírt, de messze-messze károsabb, mint ha például a jól ismert napraforgóolajat vagy olívaolajat választjuk. Utóbbiaknak ugyanis alacsony a telítettzsírsav-tartalma.

Úgy félünk a telített zsírtól, mint a tűztől. Tudjuk egyáltalán, hogy mi az és mit csinál? Szervezetünk (elsősorban trigliceridek részeként) gyártja, raktározza, visszabontja és felhasználja - mikor mire van igény. Mi meg mumust csinálunk belőle. A Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke például kifejezetten egészségtelen tanácsokat osztogat, mert megrekedt a koleszterin-mítosz szintjén. Olyan káosz van itt a fejekben, hogy az valami elképesztő - valószínűleg évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy rendet teremtsünk. Példának okáért a wikipedia zsírsavakkal foglalkozó passzusa a következő orbitális baromságot tárja elénk:

A kőkorszakban az emberek a napi energiaszükségletük kb. 25%-át fedezték zsír formájában, ma ez az arány 40-50%.

Volt a héten olyan reggelid, aminek a fele zsír volt? Hát ebéded? Vacsorád? A modern ember táplálkozása szénhidrát alapú, a wikipedia kijelentése pedig nem több, mint pánikkeltés. Furcsa ezt mondani, dehát nehezen lehetne máshogyan értelmezni a dolgot. (Persze nem az ő hibájuk, csak átvették az uralkodó táplálkozástudományi maszlagot.) A 21. században majdhogynem lehetetlen lenne elérni az 50%-os arányt zsír tekintetében - szalonnát kéne hozzá enni tepertővel. Paradox módon még a rántott húsban is több a szénhidrát, mint a zsír, ha baromfi az alapanyag (és akkor a köretről még nem beszéltünk).

Na persze van olyan olvasata a wiki-idézetnek, ami akár igaznak is nevezhető: szükségleteinkhez képest túl sokat eszünk, és a mérhetetlen zabálás 10-20% zsírtartalma fedezheti az energiaszükséglet 40-50%-át. Csakhogy akkor legyenek korrektek, és írják utána, hogy a 40-50% zsír mellett a napi energiaszükségletünk kb. 90-110%-át visszük be szénhidrátok formájában. (Egy fél literes kóla a napi energiaszükséglet 12%-át fedezi tisztán szénhidrátból.) Ez megadja a perspektívát, hogy mire is kellene jobban figyelnünk. Enélkül viszont marad a hazug pánikkeltés.

Nade vissza a telített-telítetlen témához. Amikor a wikipedia (link fentebb) megmarad a tudományos tényeknél, akkor ki lehet belőle hámozni, hogy telítetlen zsírsav kvázi kétféle létezik: a "cis" omegák számozás szerint 3-tól legalább 10-ig, több konfigurációban (legtöbbjük kevéssé közismert; a tudomány jelenlegi állása szerint fogyasztásuk nem szükséges, de nem is ártalmas), illetve a transzzsírok. Továbbfejtve: a telítetlen zsírsavak az Omega-3 kivételével vagy fölöslegesek, vagy károsak. Akkor miről is beszélünk???

Na jó, páran biztos felhördültek, mert az Omega-6 is esszenciális zsírsav, vagyis kis mennyiségben be kell vinni a szervezetbe. A hangsúly a kis mennyiségen van, és a modern ember ugyanúgy áll vele, mint a kalóriákkal: az istennek se tudja a kellően alacsony szintre szorítani a bevitelét. Az O3 és az O6 többségében ugyanoda képes beépülni az emberi szervezetben, így tulajdonképpen harcban állnak egymással. Az egyik a beépülésével kiszorítja a másikat, és viszont. Csakhogy az O3 nagyságrendekkel egészségesebb, mint az O6, tehát abból kellene többet bevinni. Ehhez sok sikert kívánok mindenkinek, aki nem szereti a tőkehalmájat, vagy nem szed halolaj-kapszulát. És itt jön képbe a szakértők által ajánlott napraforgó-olaj, ami dugig van O6-tal, így nemcsak ő maga nem jó O3-forrás, még a más forrásokból származó O3-at is kiszorítja. Dupla haszon - a gyógyszergyáraknak.

Száz szónak is egy a vége: a telítetlen zsírsavak közül egyedül az O3 ér valamit, míg a telített zsírsavak szervezetünk alap-építőkövei. Hogy az elhízás velejárói, az teljesen természetes, hiszen testünk számottevő mennyiségben csak zsírt tud raktározni, szénhidrátot nem. (Érdekes lenne cukor-szövetekkel elhízni zsírszövetek helyett :) Hajmeresztő ostobaság azt képzelni, hogy ha megeszünk egy szelet szalonnát, abból a zsír majd a koszorúerekbe megy és eltömi azokat, vagy lerakódik a hasunkra. Ha az emberi test ilyen hülye lenne, az eszkimók évszázadokkal ezelőtt kipusztultak volna. És aki ilyen kényszerképzetekkel tömi a szerencsétlen tudatlanok fejét, az megintcsak hazug pánikkeltésben utazik.

És akkor eljutottunk oda, hogy (szokás szerint) a kapott tanácsok ellenkezőjét kell követni, ha az ember nem akar - a malac helyett - tepsibe kerülni. Tele a sajtó a baromsággal, miszerint a telített zsír (tudjuk, az állati zsír amit évmilliók óta fogyasztunk) veszélyes, mert

felelős a magas koleszterinszintért, a túlsúlyért, érelzáródásért.

A koleszterinről külön tanulmányt kellene írnom, ha meg nem tették volna már mások; a túlsúlyt százszor inkább a pék okozza, mint a hentes; az érelzáródás pedig elsősorban a gabonák által okozott gyulladásokon megtelepedő transzzsírok eredménye, vagyis a margarinos kenyéré.

Együnk hát telítetlen zsírokat (amiknek nagy részét 100 évnél régebben senki nem fogyasztotta nagy mennyiségben), lehetőleg mesterségesen létrehozott vagy módosított fajtákat, mert az lesz csak igazán frankó. Miért is lenne egészségesebb a természetes, mint a mesterséges?! /s

Végül csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a disznózsírban több a telítetlen zsírsav, mint a telített (57/43 arányban), szóval táplálkozási szakértőink bal keze nem tudja, mit csinál a jobb. Ha tényleg csak az számítana, hogy legyen sok telítetlen zsírsav, akkor a disznózsírt nyugodtan ajánlhatnák bárkinek... A liba- és kacsazsír pedig maga a megtestesült életelixír. A marha- és birkafaggyú viszont közel emészthetetlen - tehát több, mint optimális, hiszen úgy okoz teltségérzetet, hogy aztán emésztetlenül távozik a szervezetből, vagyis se kalória nincs benne, se káros hatásai nincsenek.