Deansdale

- Vigyázat, helyenként erős nyelvezet! -

A düh manapság félelmet kelt a neoliberális szép új világban. A közbeszéd elítéli, a polkorrekt dogma szerint csúnya, rossz dolog (kivéve ha valakire rásütnek valamilyen antiliberális bélyeget, mert azokkal szemben ugye minden megengedett).

Én mégis azt mondom, létezik jogos düh, létezik olyan szituáció, amikor az a nem normális ember, aki nem érez felháborodást.

Persze nem vagyunk egyformák, minden hírrel kapcsolatban lesznek olyan emberek, akik sz*rnak bele, de most az átlagemberről beszélek, aki benne él a világban, és legalább alapszinten érdekli az embertársai sorsa.

Fortyogó düh fogott el, amikor a következő sorokat olvastam a zindexen - a kiemelés tőlem származik, és azt jelzi, hogy mi a problémám az egésszel:

(...) Kirsty Sowden szabadidejében dominaként fogadta a klienseit, és egy internetes hirdetés útján találkozott Andrew Boarerrel is (...).

Sowden, miután elhagyta Boarer lakását, azonnal a rendőrségre szaladt azzal, hogy őt megerőszakolták. A rendőröknek először azt vallotta, hogy egy negyvenes, magas, kopaszodó férfi támadt rá, amikor épp elhagyta az edzőtermet. Egy férfit, akire ráillett a leírás, le is tartóztattak, de nem sokkal később kiderült, hogy teljesen ártatlan. A rendőrség ezek után a Sowdentől vett hüvelykenet DNS-mintáját elemezte, és így jutottak el Boarerhez, akit munkahelyéről, a munkatársai szeme láttára, bilincsben vittek el.

Szóval egy rossz ribanc hazugságai miatt a rendőrség gondolkodás nélkül meghurcolt és megalázott két teljesen ártatlan férfit. Szerintem a többség elképzelni sem tudja, milyen hatással lehet az ember életére, ha a munkahelyéről bilincsbe verve hurcolják el azzal, hogy megerőszakolt valakit. Annak az embernek gyakorlatilag vége. Soha nem fogja tudni lemosni magáról a vádakat, valószínűleg elveszti a munkahelyét (ha meg nem történt máris) és a családját, barátait. Mindezt azért, mert egy nő hazugságaira a rendőrség azonnal ugrik, és nem néznek se Istent, se embert - letarolnak mindent ami az útjukba kerül. Kit érdekel egy-két férfi élete, még ha ártatlanok is, ha egyszer egy nőről van szó?

Nesze neked patriarchális társadalom.

Mindezt a leprát jórészt a feminista propagandának köszönhetjük, ami évtizedek kemény (és gyomorforgató) munkájával a köztudatba hazudta azt, hogy minden férfi potenciális nemi erőszakoló, a nők ebben sosem hazudnának, és hogy ez a legszörnyűbb bűntény a világon, rosszabb mint a csonkítás vagy a gyilkosság. Tele a net a feminista szeméttel, a többször megcáfolt téveszmékkel, és ráadásul még mindig nem állt le a gépezet. Még mindig nyomják a mocskos dogmáikat, még mindig a parlamentben lobbiznak, hogy még szigorúbb törvények kellenek, nagyobb büntetések, széleskörűbb definíció a nemi erőszakra, valamint alacsonyabb követelmények a bizonyítással kapcsolatban. Igenis menjenek csak a pasik a börtönbe, függetlenül attól, hogy bűnösek-e. Egy kevéssé ismert feminista idézet szerint nem is olyan nagy baj, ha egy férfit alaptalanul vádolnak ilyesmivel, mert "tanulhat a tapasztalatból". Nahát a jó k*rva anyját az olyan féregnek, aki ilyet talál mondani - ezúttal Catherine Comins-é ez a tisztesség. ("Men who are unjustly accused of rape can sometimes gain from the experience.") Mindenesetre ebből is láthatjuk, hogy a feministák mennyire jólelkű emberek, és hogy mennyire mentesek a férfigyűlölettől.

A fentebbi sztori viszont afféle "happy end", mert a hazugságokra fény derült, és a nőt le is sittelték. 14 hónapot kapott, ami szerintem nagyon sovány ahhoz képest, amit elkövetett. Ha én kalkulálnám a büntetését, akkor az valahogy így nézne ki: alapból le kellene ülnie azt az időt, amit az a férfi töltött volna sitten, akit elítéltek volna a hazugságok alapján, plusz járna egy büntetési tétel az elvesztegetett rendőri munkáért és erőforrásokért, plusz járna egy tétel azért, mert amit csinált az önmagában bűncselekmény, tekintve amit annak a két férfinak el kellett szenvednie a nő hazugságai miatt. Ez kábé 20 év fegyház alatt nem állna meg, és azt kell mondjam, teljes joggal. Aki egy vállrándítással, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve gond nélkül tönkreb*ssza más emberek életét, az nem alkalmas arra, hogy egy modern társadalom tagjaként éljen. Rohadjon meg a sitten, akkor is, ha egyébként egy "szegény fiatal lány", aki sok emberben szimpátiát kelthet a könnyeivel. Ilyen esetekben nem hallgathatunk a bennünk élő gyámolítóra, mert pontosan az efféle ribancoknak köszönhetjük azt, hogy férfiak egyre növekvő csoportjának megy gallyra az élete, annak minden munkájával és szenvedésével - még akkor is, ha végülis a börtönt sikeresen elkerülik.

A történetben szereplő pasi már a sokadik, aki csak azért ússza meg a hosszas fegyházat, mert szerencséjére tárgyi bizonyítékai vannak az ártatlanságáról. Afelől nyugodtak lehetünk, hogy a feministák által bemocskolt igazságszolgáltatási rendszer gond nélkül hűvösre tette volna az ártatlan férfit pusztán a nő vádjaira alapozva, ha nem tudja felmutatni a levelezést és a hirdetést, amire jelentkezett a prostinál. A nemrég átkeresztelkedett "Ártatlanul vádoltak társasága" (angol) blog kifejezetten ezzel a témával foglalkozik, és napi rendszerességgel ontja a sztorikat a nyugati kultúrkörből a nők hamis vádaskodásáról.

Talán épp itt lenne az ideje, hogy a hazug feminista dogmát kiebrudaljuk a törvényhozásból és az igazságszolgáltatásból. Vissza kell térni ahhoz a rendszerhez, amikor egy bűncselekményt igenis bizonyítani kell, nem elég a vádló állítása - akkor sem ha nő. Csak azért, mert valakinek puncija van, még nem tekinthet rá a bíróság automatikusan hiteles tanúként, akinek a szava többet ér, mint egy olyan valakié aki fütyivel született. Egy normális jogrendben a bűn elkövetését minden kétséget kizárva kell bizonyítani, és ehhez a nemi erőszak területén is ragaszkodni kell, mert borzasztóan elharapózott az ezzel kapcsolatos visszaélés. A feministák többsége abban a tévhiteken alapuló álomvilágban él, hogy a nők alapvetően jók és szépek, és ezért soha egynek sem jutna eszébe hazudni a nemi erőszakról - ezt bárhol megtalálhatjuk a neten, ahol feministák rajzanak. A "felvilágosultabb" fajtájuk is azt az ezerszer cáfolt, és tényszerűen alaptalannak bizonyult tévedést ismételgeti, hogy a nemi erőszak esetében a feljelentések 2%-a hamis. Ezzel szemben a valóság az, hogy az utóbbi években a bennfentes körök egyöntetű véleménye szerint a nemi erőszak feljelentések több mint fele hazugság, amikről a feljelentők eleve tudják, hogy nem történtek meg - egy ausztriai rendőrfőnök nemrég odáig ment, hogy azt nyilatkozta: az esetek négyötöde hamis. Ez egy olyan tény, amit talán nehéz elhinni, de az mindenesetre holtbiztos, hogy az igazságszolgáltatásban és a rendőri munkában ezzel foglalkozni kell, nem lehet a szőnyeg alá söpörni, újabb férfiak életét tönkretéve azért, hogy ne kelljen szegény feministák érzéseit megsérteni.