Deansdale

Bár a HVG-vel kapcsolatos írásom miatt szó érte a ház elejét, most mégis egy hasonló hangvételű cikket kell összeeszkábálnom. És Isten látja lelkem, nem szívesen teszem, mert közelg a karácsony, és jó lenne nyugodtan az ünnepre készülődni, dehát egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni a magyar sajtó idiótaságai mellett.

Kezdjük a Népszabival: "Tinik szexuális élménybeszámolói a neten". A cikkíró az UNICEF kutatásaira hivatkozva közli, hogy a neten minden gyerekre egy tucat "cukrosbácsi" jut - és mintegy mellesleg nemzetközi szintű napiszart gyárt, amin egy fél világ röhög. "Erőszak a számítógépen – majd a való világban is" képaláírással riogatja az olvasóit, mintha általánosan elterjedt gyakorlat lenne, hogy a kölök feltápászkodik a COD elől és análisan inzultálja valamelyik haverját.

Aztán az index kerül sorra: "Minden ötödik amerikai nőt megerőszakolnak". Broáf. Ki az az állat, aki ezt a hülyeséget elhiszi? És ki az az idióta, aki szalagcímet gyárt belőle? Oké, oké, hogy a sajtó egyik alaptrükkje a pánikkeltés, de azért mégiscsak mindennek van határa, nem?
Ezt a feminista hülyeséget is cáfolták már sokan, sokszor. De nem kell tudósnak sem lenni, hogy tudjuk, égbekiáltó baromság, hiszen egy paraszti józan ésszel is át lehet látni, hogy ha ez igaz lenne, akkor már a hadsereget is kivezényelték volna a nők védelmére, rendőrkordon zárná el a lánykollégiumokat a világtól és lánygyerekes családok százezrei menekülnének az országból fejvesztve.
Egyébként a hamisított statisztikák megértéshez a kulcs még az index cikkében is benne van: "Amerikában nincsen egységes jogszabály, de még egységes meghatározás sincs arra, hogy mi minősül szexális erőszaknak: minden állam egyedileg szabályozza. A szexuális agresszió fogalmát azonban a legtöbb állam meglehetősen szélesen értelmezi."
Ebbe a "meglehetősen széles értelmezésbe" bele kell érteni mindent, a másnap reggeli megbánástól kezdve az utcán a csajok után fütyülő munkásokon át az olyan esetekig, amikor a statisztika olyan nőkről állapítja meg, hogy "megerőszakolták őket", akik maguk soha nem állítanának ilyet. (Például olyan kérdésekkel, hogy "közeledett-e már önhöz valaki szexuális szándékkal az ön akarata ellenére?". Erre sokan válaszolnak igennel olyanok is, akik olyan sztorikra emlékeznek vissza, hogy egy házibulin egy csávó részegen akarta lesmárolni őket, de egy rászólásra lelécelt. Ez lehet kellemetlen élmény, de nem nemi erőszak. Viszont a statisztikában annak veszik.)
[Ezt az idióta trendet figurázza ki - szerintem fantörpikusan viccesen - a Men-Factor blog szerzője ebben a két cikkében. Aki tud angolul, ugorjon be egy jó röhögésre.]

Aztán a Zindexes leányvállalat Velvet is csatlakozik a banzájhoz: "A nemi erőszak népszerűsítésével vádolják a H&M tetovált lányait". Ez már annyira unalmas, hogy ha egy kicsit is komolyan venném bevérezne tőle a szemem. Igazán vége lehetne már ennek a neoliberális polkorrekt szájhabzásnak, ami mindent és mindenkit aki él és mozog a nemi erőszak "népszerűsítésével" vádol. Egyáltalán mi a penészt jelent az, hogy a nemi erőszak népszerűsítése? Valaki röplapokat terjeszt azzal a szöveggel, hogy "erőszakolj!"? Valaki szerint az erőszak jó buli? Ugyan már.
Miről van szó ez esetben? Egy ruhakollekcióról, ami hasonlít egy filmszereplő ruháira, akit a történet szerint megerőszakoltak. Magyarul most azon feszeng a nemzetközi feminista közösség, hogy ha bőrdzsekit hordasz, akkor népszerűsíted a nemi erőszakot. Ha léteznek hülyék a világon, akkor ezek a tiltakozók azok.
Már csak azért is, mert a "kollekciót" (lásd a linkelt cikkben) egy normális ember - aki nem tölti minden éber percét a divat tanulmányozásával - halálos fenyegetések hatására sem tudná megkülönböztetni egy bármely más hasonló kollekciótól. Bőrdzseki meg feszes nadrág? Komolyan?

A HVG ezúttal csak némi szösszel nevez erre a versenyre, semmi kirívó, csak egy kis hab a tortán. Egy valamirevaló patriarchális társadalomban ugye elvárható, hogy a "nagy karácsonyi könyvajánló" tartalmazzon női szekciót és feminista ajánlást, de férfi szekciót már természetesen nem. (Antifeminista könyvajánlóról ne is beszéljünk.) Alapvetően nem is lenne ezzel túl sok baj, mert ki a túró foglalkozik a HVG könyvajánlójával - de szerintem az ilyen apróságok tudják igazán jól megmutatni a feminista hazugságokat: a nőket nemhogy elnyomnák a férfiak, inkább tenyéren hordozzák őket. Majd akkor hiszem el, hogy patriarchális világban élünk, ha megfordul a HVG-ben az arány, és a feminista témák totál elhallgatása mellett heti rendszerességgel fognak antifeminista témában publikálni.

És csak hogy valami izgalmas extra is legyen a cikk végén: megvan a "pesti darabolós gyilkos". Egy nő. Nyilván ő is csak valami patriarchális pszichológiai kényszer hatására kezdett fojtogatásba és darabolásba, mert hát azt mindannyian tudjuk a feministáktól, hogy nők sosem követnek el fizikai erőszakot.

Vannak bizonyos rétegek, akik csak úgy döntik magukból a szennyes anyagot a férfiak ellen - szerintük minden sarok mögött leselkedik egy pedofil, és csak új törvényekkel, erős rendőri fellépéssel lehet elejét venni, hogy szegény kislányok millióit becstelenítsék meg a gazemberek. Tiltsuk be a netet, tiltsuk be a pornót, sőt, tiltsuk be a férfiakat! A szépségverseny borzalom, az erotika szörnyűség.

És akkor kijön a Zindex egy ilyennel:

Matekóráról a kiállítótérbe: pucér barátnőit fotózza a 17 éves fotóművésznő

Van pár hely a világon, ahol - a feministáknak hála - törvénybe ütköző ennek a cikknek az elolvasása; mondjuk kettőtől nyolc évig terjedő nyaralással jutalmazhatják. Van benne ugyanis egy fénykép egy nagykorúságát még el nem ért meztelen ... mit is írjak? Hölgyről? Gyerekről? Hm.

Tele a világ retardáltakkal, akik szerint pedofil aki ilyen képeket néz, és börtönben a helye. Na most akkor hogy is van ez az index cikkel és a témával amivel foglalkozik? Művészet? Bűnözés? "Ártatlan" erotika?

Mi lenne, ha én fotóznék 17 éves meztelen lányokat? Valószínűleg nyilvános lincselés. "Kasztrálni" táblákkal vonulnának a feministák, mint ahogy a Duke-ügy idején tették (ott is kiderült hogy ártatlanok voltak a srácok). Ha most lementek egy ilyen fotót, és a rendőrség megtalálja a gépemen, akkor megyek a rács mögé?

Persze nyilvánvaló, hogy az index cikkében (és a fotóscsaj hobbijában) nincs semmi "beteges". Pont ezért merték egyáltalán megjelentetni, mert hát az emberben fel sem merül, hogy egy fiatal nő ízléses fényképezgetése "bűnözés" lenne. De azért vegyük észre a kettős mércét: ha a fiatal nő csinálja, akkor oké, még a sajtóban is lemegy. Ünneplés, tapsvihar. Ha viszont egy férfi egyáltalán gondolni mer a témára, akkor feketelistára kerül és egy szűkös cellába. Akkor a sajtóban nem az jelenik meg, hogy "de jó hobbija van ennek a csajnak", hanem hogy "pedofilt fogtak istenhátamögöttiben". Talán el kéne dönteni valahogy egyszer és mindenkorra, hogy mi a társadalmi álláspont az ügyben.

Ja és persze ott van még az érdekes kérdés, hogy hogyan is lehetséges olyan kultúrát építeni, amiben egyszerre vádoljuk a férfiakat pedofíliával, és dörgöljük az orruk alá a fiatalkorúak erotikus képeit. És most nem elsősorban az indexes anyagról beszélek, hanem az egyre divatosabb gyermekszépségversenyekről (ribancnak sminkelve), gyermek-rúdtáncról (HÁROM éves kortól), gyermek-hastáncról (ÖT évesen már mehet), és az összes hasonló (tényleg) mocsokról, amit vagy az anyák nyomnak le a gyerek torkán, vagy a gyerek önként csinálja - csak épp nem tudja mit. Érdekes a nyugat tudathasadása, amivel egyre kisebb gyerekeket nevel egyre inkább k*rvának, de közben ugyanazzal a lendülettel egyre durvábban üldözi azokat a férfiakat akik egyáltalán tudomást vesznek ezekről a trendekről. Nem tudom ki mennyire járatos például az amcsi törvényekben és társadalmi folyamatokban, de "odaát" manapság tilos iskolai rendezvényeken férfiaknak fotózni (a saját gyerekeiket!), mert "hátha pedofilok". És közben az iskola rúdtáncversenyt rendez 8-10 éves korosztályban.
Nem a férfiak érdeklődése "beteg", hanem az irány ami felé a társadalom halad.

Nem tudom ki hogy van vele, de én azt hittem a Heti Világgazdaság valami komoly lap. A magyar sajtó szennytengerében legalábbis. De meg kellett állapítanom, hogy kritika nélkül átvesznek mindenféle baromságot, mindenféle ellenőrizetlen és gyenge forrásból.

Arról már beszéltem párszor, hogy a sajtóban mindig a nők az "áldozatok", legyen szó sáskajárásról vagy lábtörésről. Ennek legújabb példája:

"Egy új tanulmány kimutatta, hogy a váltóműszakban dolgozó nőkre a 2-es típusú cukorbetegség megnövekedett kockázata leselkedik." - írja a HVG cikk bevezetője.

És aztán lehozzák az egész cikket úgy, hogy egy büdös mukk nincs benne nőkről. Ez most vagy fordítói, vagy cikkírói baki, netán feminista szabotázs. Az eredeti anyagra link természetesen nincs, de a neten rákeresve azért megtalálható. Ott kiderül, ügyes kutatóink kizárólag nőkkel végezték el a vizsgálatot, így aztán lehet úgy hivatkozni az eredményekre, hogy "a nőkre káros". Személy szerint nem kicsit aggályosnak találom, hogy egy olyan általános betegségben, mint a diabétesz, olyan kutatásokat folytassanak amik kifejezetten kizárják a férfiakat bármiféle látható vagy értelmezhető ok nélkül. Sőt, jelen esetben abszolút indokolatlan a férfiak mellőzése, hiszen jóval több férfi műszakol, mint nő, tehát ők sokkal inkább érintettek a kérdésben. Viszont így legalább tele lehet pakolni a sajtót (mint a mellékelt ábra mutatja) mindenféle handabandázással, hogy "a nők már megint áldozatok".

Akinek nem lenne egyértelmű: a cikkben leírt jelenség, miszerint aki éjszaka dolgozik, az rendszertelenül eszik és alszik, a férfiakra ugyanúgy vonatkozik, és ugyanúgy hat. Épp csak a férfiak egészsége a kutyát sem érdekli - vagy legalábbis Frank Hu kutatócsoportját a Harvardon biztosan nem. A patriarchális társadalom újra lecsap, negyvenezredik epizód.

Na jó, ezt még el lehet könyvelni annak, hogy ilyen volt a kutatás és a fordító kicsit pongyola munkát végzett. De a másik "érdekesség" amibe belebotlottam ennél kettővel súlyosabb kategória:

Mennyire durva a férfimagazinok szövege?

Mindezt a jezebel cikke alapján. Hát kérem, a jezebel a Kiskegyed és a Nőkert szerelemgyereke; egy feminista pletykalap, ami még a saját kultúrkörében sem számít mérvadó forrásnak, nemhogy nemzetközileg, nekünk, a HVG-ben. Máshová kéne dobni a hálót a "napi merítéshez", kollégák...

Ennek megfelelően a cikk egy halom trágya, és egy kicsit tartok tőle, hogy ezt a hasonlatot a trágya fogja rossznéven venni tőlem.

Az alapfelvetés az, hogy a pasimagazinok ugyanolyan szöveget nyomatnak a szexről/nőkről, mint a szexuális bűnözők. Ezt a "hatalmas tudományos felfedezést" persze egy normális ember azonnal lelövi annyival, hogy ugyanazt a nyelvet használják, eléggé furcsa lenne ha máshogy beszélnének róla. Elvégre a szó- és a fogalomkészlet véges; szükségszerűen lesz némi hasonlatosság a különböző szövegek között (hacsaknem átváltunk orvosi latinra, vagy ilyesmi).

Ott rontják el a dolgot, hogy feltételezik, a szexuális bűnözőknek van valami speciális nyelvezete, amit csak ők használnak arra, hogy a nőkről vagy a szexről beszéljenek. Mivel ilyesmi nem létezik, az egész "kutatás" értelmetlen.

Igen szemléletes ilyen tekintetben az eredeti tanulmány címe:

"Are sex offenders and lads’ mags using the same language?"
(A szexuális bűnözők és a férfimagazinok ugyanazt a nyelvet használják?)

Igen: az angolt, b*zmeg.

Talán még érthetőbb lesz a dolog, ha hozok egy példát a jezebel cikkből, amit a HVG elegánsan nem tett meg:

"Akik sokszor felidegesítenek, azok a csajok akik jól felhergelnek és aztán hagynak pofára esni".

Jezebelék energizer nyusziként pattogva mutogatnak erre a sorra, hogy ezt a férfimagazinok is írhatták, vagy akár egy nemi erőszakoló is mondhatta. Szerintük persze az a következtetés, hogy a férfimagazinok nemi erőszakra buzdítanak. Valójában persze teljesen mindegy, hogy ezt ki írta/mondta, és semmiféle következtetést nem lehet levonni belőle, mert

1. Attól, hogy valaki ezt mondja, még nem lesz belőle nemi erőszakoló.

2. Attól, hogy valaki ezt érzi, még nem lesz belőle nemi erőszakoló.

3. A jelenség létezik, tehát a leírása tekinthető akár teljesen objektívnek is. Ez nem csak valami pszichopata kitalációja. Léteznek olyan nők akik élvezik az ilyen szituációkat, és erre természetes pszichológiai reakció egy férfitól, hogy feszült lesz.

4. Ez a mondat "köznyelven" van megfogalmazva, tehát mindössze annyit bizonyítottak, hogy a férfimagazinok és a pszichopaták is képesek köznyelven beszélni. Nincs semmi speciális vagy specifikus abban, ahogy egy bűnöző beszél, tehát az ő szövegüket összehasonlítgatni a sajtóval, és aztán azt ordibálni, hogy a sajtó bűnözésre buzdít, idiótaság.

Kábé annyi értelme van ennek az egésznek, mint műbalhét csapni azon, hogy a következő mondatot mondhatta egy bankrabló, vagy olvashatjuk akár a HVG-ben is:

"Olykor elképzeltem mi mindent tudnék kezdeni azzal a pénzzel ami a kasszában volt".

Ezek szerint a HVG bankrablásra buzdít, küldhetitek a rendőrséget.

Ez tökéletes párhuzam jezebelék retardációjához, és ezzel le is rombolja az egész légvárat. Már megint sikerült valami bunkóságot kitalálni amivel a férfiakat lehet mocskolni, és aki nem gondolja végig, az még el is hiszi.

Ha van probléma a sajtóval, akkor az nem az, hogy erőszakra buzdítana, hanem hogy ömlik belőle a férfigyűlölet.

A dívány kijött az aktuális okosságokkal, köztük olyan gyöngyszemekkel, mint hogy bejgli helyett egyél zsírszegény popcornt (karácsonyi hangulat rulez), vagy hogy vajas felével lefelé edd a kenyeret. Gratula.

Gondoltam én is kipróbálom magam ebben a harcászati ágazatban (olyanokat mint a dívány agyonverve is mondok) - lássuk mire vagyok képes karácsonyi kajatippek terén...

1. Mivel úgyis mindenütt lesz süti, otthon menjünk át Atkinsbe. A szénhidrátbombákat próbáljuk meg azzal kompenzálni, hogy otthon vajban párolt zöldségeket készítünk grillezett csirkemellel. Esetleg a rántott halról idén lehagyhatjuk a bundát. Így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad, vagyis mindenhol udvariasan ehetünk egy darab sütit, anélkül, hogy január elején bővebb nadrágot kellene vennünk.

2. Vendégségben is igyekezzünk a "jobbféle" ételeket enni, a szénhidrátokat hagyjuk meg annak, amire valók: édességnek, bűnözésre :) Ha egyébként a töltött kápit kenyérrel szoktuk enni, erre az alkalomra talán vegyünk erőt magunkon és együk anélkül. Nem kell feltűnést kelteni, egyszerűen csak úgy szedjünk mindenből, hogy a lehető legkevesebb szénhidrát vándoroljon a tányérunkra. A többfogásos ebédeknél biztosan lehet úgy ügyeskedni, hogy valamelyik fogásból többet eszünk, a másikból meg kevesebbet, anélkül, hogy az kifejezetten szúrná valakinek a szemét.

3. Ne féljünk a sütitől sem. Pár nap alatt nem fog tönkremenni a többhavi kúránk, úgyhogy élvezzük az ünnepeket gátlástalanul (de mégis okosan :). Ha gondolatban felállítunk egy afféle "szénhidrát-kvótát", akkor igyekezzük azt olyanokkal kitölteni, ami tényleg karácsonyi, tényleg finom és tényleg szeretjük. Tömhetjük a bejglit két pofára, ha mellette van lelkierőnk lemondani a kenyérről, rizsről, krumpliról. Aztán ha a sütiszezon lement, a rizs és a burgonya visszamászhat a tányérra.

4. A boltban legyünk észnél! Ha az oroszok édességek már a spájzban vannak, akkor tuti nem fogjuk odaadni a kutyának, ezért a legfontosabb már a boltban odafigyelni. Ne vegyünk semmilyen édességet, vagy csak valami speciális ultrafontos kedvencet, mert úgyis mindenhol kínálnak majd bőven, meg ajándékba is fogunk kapni ezt-azt. Elég lesz azokkal megbírkózni, ne nehezítsük fölöslegesen a saját dolgunkat.
Ha mindenképpen csokiban utazunk, válasszunk mikulás és szaloncukor helyett minőségi étcsokit. Lehet narancsos az ünnep kedvéért :) Szaloncukrot keveset vegyünk, mondjuk meg a csemetéknek, hogy ha kieszik akkor az üres szaloncukros papír fog lógni a fán, és ehhez tartsuk is magunkat :D A csokimikulás szezonja már úgyis kifutóban van, de talán még nem késő szólni: ne vegyünk. Ahogy már mondtam párszor, ez az édességipari hulladék kategória a húsvéti nyuszival együtt: némi jóindulattal ráfogható, hogy kőolaj és műanyag az egész pici aromával.

5. Nasizzunk tudatosan. Ez egy olyan időszak, amikor kötelező rágcsálni, és amúgyis mindenkinek van hozzá kedve, ezért jobb, ha nem ellenkezni próbálunk, hanem odafigyelni. Cukorka, mézes puszedli és egyéb édességek, édes tészták felejtősek. Egyel jobb, de még mindig kerülendő kategória a chipsek és kekszek. Ha mód van rá, keressük a mogyorókat-diókat, esetleg aszalt gyümölcsöket. Egy aszalt datolyának vagy egy zacskó diákcsemegének amúgyis karácsonyibb a hangulata mint valami chipsnek. Ha friss gyümölcs van, abból tömhetünk amennyi fér.

Végső soron viszont a karácsony és a szilveszter nem a fogyókúráról szól, úgyhogy inkább lazítsunk - majd januárban leadjuk amit felszedtünk :)

Aki odafigyel a témára (tehát szinte senki), az észreveheti, hogy a "modern táplálkozástudomány" mozgása gleccserszerűen lassú, de egyértelműen egy bizonyos irányba mutat. A neten sokmindent el lehet olvasni az elmúlt jópár évtized anyagából, persze többségében angolul.

1-2 évvel ezelőttig az volt a fő csapásvonal, hogy az egyetlen ellenség a zsír. Vannak még a "gonosz zseninek" afféle mezei brigantijai, például a vörös hús vagy a tejtermékek, de a táplálkozási gonoszság koronázatlan királya a zsír. Az az oka mindennek a koleszterinproblémáktól a túlsúlyon át a szívbajokig.

Manapság szép lassan kezd előjönni a cukor. Ha két éve elolvastál egy cikket, abban még zsírt írtak. Egy évvel ezelőtt ugyanannak a cikknek a végén már megemlítették a cukrot is; manapság ugyanebben a cikkben már azt mondják: "a zsír és a cukor".

Ami kicsit furcsa az egészben, az az orwelli mismásolás, amivel megpróbálják az aktuális felállást úgy feltüntetni, mintha mindigis azt mondták volna. Aki most "zsír és cukor" cikket ír, az úgy tesz, mintha ő világ életében ezt állította volna - holott a neten azért sok dolog visszakövethető.

Ugyanígy mintha változna a low-carb diétákkal szembeni ellenállás is. Néhány éve még az volt az alapfelállás, hogy az sarlatánság, amit az orvosok szerint be kéne tiltani. Ketoacidózisos kóma, kiszáradás, étrend általi öngyilkosság. Na persze. Manapság ez már annyira szelidült, hogy nem ajánlják, konzultálj az orvosoddal, a gyors fogyás is lehet káros.

Ha minden trend így halad tovább, az évtized végére simán oda jutunk, hogy a zsírt rehabilitálják és a paleo/atkins lesz a "hivatalos" diéta, amit "az orvosok természetesen mindigis így gondoltak". Addigra valószínűleg már rég nem fogok blogolni, épp ezért már most leírom, hogy ha úgy alakul a helyzet, akkor csak ide kelljen mutogatnom:

Én tényleg megmondtam :)

Nem nagy ördöngősség átlátni, hogy a három nagy táplálékcsoport (zsír, fehérje, szénhidrát) mit csinál a szervezetben, és ebből már aztán igazán nem nagy ugrás a megfelelő következtetéseket levonni. Annál is érdekesebb, hogy erre az orvostudomány miért csak csigatempóban képes - ha egyszer egy olyan laikus, mint én, órák alatt megérti az egészet.

Na jó, nyilván az élelmiszeripari lobbi áll emögött a gleccsermozgás mögött, akik úgy lassítják a haladást ahogy csak bírják, dehát ez már összeesküvéselmélet!, amivel csak lejáratom magam :D

Borul a ritmus az új osztrák himnuszban - tudósít a Zindex. Hogy miért? Feministák tiltakozására, természetesen.

A kezdeményezők azzal érveltek, hogy a himnusz társadalmi értékeket fejez ki, ezért a nemek közti esélyegyenlőség elvének megfelelően a női állampolgárok teljesítményéről is meg kell emlékeznie.

Micsoda aberrált gondolkodás mérleg alakú szemüvegen át nézni az egész világot, és mindent átformázni, átgyúrni ahol a nemek nem egyenlő arányban képviseltetik magukat. (Természetesen csak akkor ha a nők vannak "hátrányban", de ez most mellékes. Különben is, miféle "hátrányban" lehet valaki a himnusz szövege miatt, amit most ilyen fontos volt korrigálni?) Oké, hogy a "női állampolgároknak" is van teljesítménye, ez magától értetődik és nyilvánvaló, de miért szükségszerű ezt beleszerkeszteni évtizedek vagy évszázadok óta változatlan művekbe, műtárgyakba? Akkor most fogjuk Mona Lisa-t és kérjünk fel valami kortárs művészt, hogy fessen a képre egy vigyorgó pasast is? Végülis van még ott hely, meg lehet oldani - az egyenjogúság nevében.

idén először jött létre többségi támogatás a javaslat mellett. Jelentős szerepe volt ebben Maria Rauch-Kallat konzervatív párti (ÖVP) volt nőügyi miniszternek

Aki konzervatív, az nem támogathatja a himnusz átírását, ez alap. Nem tudom ki ez az ex-feminiszter, de kábé annyira konzervatív mint Fekete Pákó.

nehezményezték, hogy az egyik verssor egy szótaggal hosszabb lett és ezért biceg a ritmus. Az osztrák írószövetség az "ünneplő kórus" szavakat bírálta, véleményük szerint az 1930-as éveket idézi

Kit érdekel bárkinek is a véleménye, amíg a feministák tiltakoznak? Ha esetleg elvész egy rím, vagy kecskévé változik, netán elszalad a szótagszám, hát istenem. A lényeg, hogy egyenjogúsítva lett a szöveg.

A megkérdezettek 70 százaléka ellenezte a szöveg átírását.

Na igen, ez a tipikus kormányzási stílus manapság. Az emberek több mint kétharmada kifejezetten ellenzi? Sebaj, mi azért mégis megtesszük. Elvégre ez egy demokrácia, vagyis ők szavaztak meg minket, őket képviseljük, és az ő pofájukba sz*runk.

A változtatást végül a kormánypártok és a Zöldek szavazataival szavazták meg. Két jobboldali populista párt (...) tartózkodott a szavazástól, illetve nemmel szavazott.

A demokrácia illúziójából még annyi megmaradt, hogy talán... talán a szélsőjobbosok nem fordulnak szembe a néppel annyira, mint az összes többi ingyenélő. Sanyarú helyzetben vagyunk, ha a tisztességre és józan észre az utolsó reményünk egy sokat vitatott és támadott szubkultúra, mert már mindenki más szétesett agyilag.

Meglehetősen ritkán szoktam bármiféle vitában tekintélyre hivatkozni, mert annak a híve vagyok, hogy egy jól összerakott érv százszor hitelesebb, mint két tonna oklevél. És különben is, akik a tekintélyükből élnek, sokszor papírmasénak bizonyulnak. Éppen ezért eddig nem is nagyon beszéltem arról, hogy miért érzem magam feljogosítva arra, hogy egyáltalán beszélni merjek a feminizmusról.

Persze a tízmillió szakértő hazájában ez egy kicsit felemás töprengés, hiszen itt mindenki minden témában feljogosítva érzi magát az észosztásra. Itt ugyanis mindenki ért a focihoz, a politikához, és most már úgy látszik a feminizmushoz is. Eddig csak a bajszom alatt somolyogtam, mikor az utcáról beeső emberek hülyéztek le és oktattak ki a feminizmusról - akikről egyébként fél perc alatt le lehet venni, hogy még a kezdők gyorstalpalóját sem ülték végig. Aki látott már feministát, vagy olvasta már, hogy minden 5 nőből 8-at ver a férje (azokat is akik nem házasok), az egyből szakértőnek képzeli magát és megfellebezhetetlen baromságokkal okádja tele a beszélgetéseket.

Nem fogok konkrét példákat idézni, mert teljesen fölösleges. Ahol szóba kerül a feminizmus, úgyis mindenütt felbukkan pár okostojás, aki egyből rákezdi: Tény, hogy a nők kevesebbet keresnek. Hiszen mindenki tudja, hogy a férfiaknak privilégiumai vannak. Egyértelmű, hogy a nőket elnyomják.

És nem hajlandóak gondolkodni - de minek is tennék? Hiszen aki birtokolja az isteni kinyilatkoztatást, annak fölösleges használnia az eszét.

Nade vissza a témára: miért érzem azt, hogy az ilyen retardált megmondópalánták fölött állok a tudásommal? Miért szerepel a cikk címében a nagyképűsködés?

Nos... Hosszú-hosszú évek óta vitázom feministákkal és antifeministákkal. Olykor kívülállókkal is. Eközben elolvastam minden (anti)feminista anyagot, amire rátettem a kezem, röpcéduláktól egyetemi disszertációkon és kormányzatok által rendelt kimutatásokon át egészen törvényekig és törvénytervezetekig. Tudom mi az a Title IX és kicsoda Erin Pizzey. Fejből idézek egy tucat feministától és ismerek egy kazal vonatkozó politikai anyagot, a polkorrektség történetétől a kulturális marxizmus doktrínáiig.

Már a Piroska blogon is gyakori kommentelő voltam, meg az interalia-n (amíg volt értelme), a Zindex fórum feminista topikjában, a tűsarkon, és a nőkertben is elültettem pár magot míg ki nem moderáltak :) De ez a kisebbik része a dolognak. Ugyanezt megtettem angolul is: jezebelt olvastam és feministinget, No Ma'am-ot és Zenpriest írásait. Kommenteltem is ha szükségét éreztem. Ott voltam a Spearhead születésénél. Hallgattam a Voice for Men rádió első adását.

Gondoltam nekiállok blogot írni. Angolul. És már az első cikkeimnél megjelent a szakma két nagy öregje (Dave Hawaiiról meg Rob Fedrz), akik kifejtették, ideje volt már hogy írni kezdjek és fogadjam baráti jókívánságaikat. Aztán Paul Elam is kommentelgetett nálam, ami kábé azzal egyenértékű, mintha Stephen Hawking bonyolódna veled baráti beszélgetésbe a saját kvantumfizikai blogodon - Paul Elam ugyanis jelenleg az egyik legnagyobb nemzetközi szaktekintély. Ferdinand Bardamu rendszeresen linkelte a cikkeimet az In Mala Fide-n. Szerepelek Manboobz "ellenséglistáján", mint antifeminista "veszélyforrás". Még egy youtube videóm is van feltöltve a témában :)

Nagyképű lennék, ha azt mondanám, magam is afféle nemzetközi szaktekintélynek számítok? Bizonyára. Végülis egyetemeken nem nagyon jegyeznek. (Ami mondjuk nem meglepő az egyetemek feminista alapállását tekintve.) Nagyképű lennék, de nem minden alap nélkül. Hosszú évek munkájával letettem már pár dolgot az asztalra, amit a nemzetközi MRA  (Men's Rights Activist, Férfijogi aktivista) közösség is értékelt. Nincs olyan kontinens, ahol legalább markonyian ne lennének, akik tudják, ki az a "Deansdale".

És nap mint nap találkozom emberekkel, akik lehülyéznek, mert szerintük nem értek alapdolgokat. Én meg csak magamban mosolygok. Na igen, haver, te aztán jól megmondtad a frankót. Biztos jobban tudod, hogy hány százalék a wage gap, meg hogy mit is jelent a "rule of thumb". És nem vitázom, mert teljesen fölösleges. A tízmillió szakértő hazájában van kábé ötmillió, aki már úgyis mindent tud, ezért fölösleges lenne bármi új információt befogadnia. Ezekkel vitázni? Még Sziszifusz is hülye lenne, ha vállalná...

Meseajánló karácsonyra:

Karla Schneider: Cinege Mici meséje

Igazi feminista mese, a bíró okos lányának egy változata. Egyszerre szellemes, szórakozató és oktató. Igazán nem akarjuk elrontani a végét, de azért az mégis említésre méltó, hogy miután Cinege Mici minden próbatételt teljesít a király udvarában, nem mond igent a lánykérésre, megtartja függetlenségét. Persze, ettől még teljes hepiend, csak nem pont úgy, ahogy megszoktuk. (...)

Hát gratulálok. Neveljük családellenesen a kislányokat. Így könnyebb lesz majd válaszolnunk arra a kérdésre, hogy "anya, nekem miért nincs apukám?". Mert Cinege Micinek se kell férj, kicsikém. És neked se kell majd, legyél csak szingli örökké, nincs abban semmi rossz, ha 18 és 28 között ágyrajár az ember lánya, onnan 38-ig pánikol, hogy hogyan lesz ebből család és gyerekek, aztán meg örökbefogad. Egyedül. Mint én téged.

Az abortusz manapság nem egyéni, vagy családi téma, de még nem is társadalmi, hanem politikai. Na és persze egyeseknek megélhetési - vannak akik azért kapják a fizetést, hogy gerjesszék a parttalan vitát. És ha leülepedne a mocsok, vagy kikristályosodna valami döntés, akkor ezek a hivatásos vitázók állás nélkül maradnának.

Olvasgatom a HVG-n a legújabb fejleményeket abortusz-ügyben, de a szokásos polkorrektséggel lefojtott sárdobáláson kívül megakadt valamin a szemem (kiemelés tőlem):

"(...) zárta állásfoglalását a kisebbik kormánypárt, kiemelve, hogy félreértés vagy félrevezető szándék állhat a Magyar Helsinki Bizottság, a NANE Egyesület, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Patent Egyesület, a Stop-Férfierőszak Projekt és a Társaság a Szabadságjogokért közleménye mögött."

Nocsak. Nem hittem volna, hogy pont a leszbikusoknak lesz ennyire fontos az abortuszvita. Vajon mennyi leszbikus mehet évente abortuszra?

Persze az is érdekes kérdés, mit keres a listán a NANE és a Stop-retardáltak. Az soha nem volt vitatott, hogy ha neadj'isten megerőszakolnak valakit, akkor joga van abortuszhoz. Akkor ezek után ezeknek a szervezeteknek illene összecsomagolni és hazamenni, nem? Végülis mi köze a felelőtlenül nem védekező nőknek a családon belüli erőszakhoz? Úgy van: semmi. Ezek a szervezetek nem a rögzített célcsoportjukat képviselik, hanem a tágabb feminista érdekszövetséget. Lehet ledobni az álarcot, csajok. A tevékenységetek úgyis leleplez. És ezentúl nem kell a nagy szöveg a CSBE-ről, mivel úgyis tudjuk, hogy egyszerűen csak megélhetési feministák vagytok.

Mostanság már ritkábban olvasom a nemzetközi férfiszférát - talán havonta egyszer látogatom az oldalakat, amiket régebben naponta néztem. De most épp csak megnyitottam a Men's Activism hírportálját, egy perc múlva már hangosan kacagtam, olyan jól passzolt a felhozatal a saját legutóbbi cikkemhez.

A szívkoszorúér elzáródása a nőket jobban fenyegeti! - szólt az egyik hír.

A dohányzás által okozott tüdőrák a nőket jobban fenyegeti! - mondta a másik.

A "multitasking" (tudjuk, az egyszerre több dologra figyelés, amiben sokkal jobbak a nők...) jobban stresszeli a nőket, tehát közérdek, hogy a férfiak több házimunkát végezzenek! - hab a tortán.

Aha. Biztos ezért van az, hogy a férfiak minden vezető betegségi halálokban jóval hamarabb halnak, mint a nők, és amúgyis 6-8 évvel kevesebbet élnek. Mert minden a nőket veszélyezteti.

A statisztikák valahogy nem hajlandóak alátámasztani a feminista kutatási eredményeket. Le a statisztikákkal, vesszenek a tények!

És a cseresznye a habon, tortán: A férfiak nem gondolnak egyfolytában a szexre, pedig milyen sokáig alázták, szekírozták ezzel szerencsétleneket :)

Bónusz kis színes hír: A nők agresszívan reagálnak ha feltűnik egy szexi "vetélytárs", állapították meg kanadai kutatónők. Tracy professzornő szavait idézem: "Meggyőződésem, egy nőként leélt élet eredményeképpen, hogy mi nők közel sem vagyunk annyira kellemes társaság, mint amilyennek egyesek leírnak minket." Ámen.