Deansdale

A tartalom sajnos angol, a lényeg magyarul:

Németország különböző részein különböző szigorításokat vezettek be: emitt nincs a házakban melegvíz, csak megszabott időpontokban, amott strandokat zártak be, másutt éjszakára kikapcsolják a közlekedési lámpákat, ésatöbbi. Ezzel aztán megmutatták Putyinnak, hogy ki a legény a gáton!

Eközben az USA-ban elvonják a diákok étkeztetési pénzét azoktól az általános iskoláktól, amelyek nem engedik be a fiúkat a leány mosdókba, hiszen az transzfóbia. Ilyen a haladás, aki ellenzi az meg náci, nyilván. És ilyet a magyar haladárok nyilván nem akarnak, hát mit képzelünk mi, ugyanakkor viszont ha a libsi politikusok hatalomra jutnak és bevezetik, akkor a tömegbázisuk csak hümmögni meg makogni fog. Akarni éppen nem akarták, de ha már úgy alakult akkor az van, azt kell szeretni.

Hollandiában éles lőszerrel lőtt a tüntetőkre a rendőrség miközben civilruhás ügynökök próbálnak erőszakot szítani a tömegben, hogy aztán keményebben léphessenek fel a földművelők ellen. Ilyen az, amikor egy ország szó szerint háborút indít a saját élelmiszertermelése ellen egy globális élelmi válság küszöbén. Persze ennek nyilván semmi köze a nagy reszethez...

Két extra az eredeti cikkhez képest:

Az ENSZ a minap törölte egy régebbi cikkét, miután túl sokan kezdtek foglalkozni vele. A téma? A globális éhezés pozitívumai.

Biden már nem először jelenti ki a médiának, hogy az "energiaválság" valójában az átállás a megújulókra, ezzel kvázi beismerve, hogy előre eltervezték és most szándékosan hajtják végre az egészet a klímahülyeség paravánja mögé rejtőzve (amúgy a great reset részeként, értelemszerűen).

A közelgő globális élelmiszerválságra való tekintettel a holland kormány 7,5 milliárd eurós keretet különített el holland farmok és állattenyésztő telepek bezáratására. Kicsit pontosabban: bohócvilágban egy EU-s kormány rászán a költségvetéséből háromezermilliárd forintnyi összeget a mesterséges élelmiszerválság fokozására. A hülye hollandok meg tiltakoznak - a rohadt klímaterroristák nem törődnek a nitrogén-kibocsátással, pedig a nitrogénnél nincs is veszélyesebb dolog... A lelketlen brigantik nem akarják megmenteni a bolygót, inkább enni szeretnének.

A legrégebb óta működő zsidó napilap, a Haaretz cikke szerint i. sz. 339-ben II. Constantin római császár történelmi léptékű antiszemita bűnt követett el, amikor több törvénnyel is a zsidók szabadságát korlátozta.

Hát ez van, felebarátaim, a zsidókat már az idők kezdete óta mindenki csak bántja, természetesen mindenféle ok nélkül.

A Haaretz szerint a legdurvább zsidóellenes jogtiprás ezen új törvények között az volt, hogy onnantól kezdve nem tarthattak keresztény rabszolgákat.

Ebben nem is azt találom viccesnek, hogy a zsidók anno olyasmiket csináltak, ami szükségessé tette ezt a válaszlépést, hanem azt, hogy a leghíresebb izraeli napilapban a 21. században azt írják, a keresztény rabszolgák tartásának tiltása a zsidók szabadságjogainak korlátozása.

Fájlalja még a Haaretz azt is, hogy I. Constantin betiltotta a kereszténységre áttérő zsidók elleni erőszakot, nyilván az is durva antiszemitizmus volt.

Nem vagyok mezőgazdász, sem logisztikus, ezért a határozott jólmegmondás helyett inkább csak filozofálgatok: vajon jól gondolom-e, hogy a 2022-es mezőgazdasági szezonhoz a műtrágya zömét a nagyvállalatok már 2021 őszén beszántották a földbe, de legalábbis már a tavaszi vetés előtt megvásárolták? Az orosz műtrágya-export hiánya ebben az évben hogyan okozhat gondot a mezőgazdaságban? Ugyanez vonatkozik az orosz/ukrán gabonaexportra is, meg úgy általában bármiféle terményre. Úgy sejtem azokat a betakarítás után nem sokkal szétexportálták a világba - nem állnak még mindig a ruszki silókban százmillió tonna búzák és egyebek, arra várva, hogy talán egyszer majd megveszi valaki. A világ élelmiszeriparának minden egyes szereplőjénél elvileg ott kell hogy legyen a tavaly letermett alapanyag, senki nem vár üresjáratban arra, hogy majd később importálja a tavalyi terményt. Ennek persze részét képezi a nemzeti stratégiai import is - gondolom a satnya mezőgazdasággal rendelkező afrikai országok nem várnak üres silókkal az éhezésre, hanem már a betakarítási szezonban feltöltik azokat.

(Elvileg a déli féltekén a műtrágya drágulása már most gondot okozhat, de az onnan a nyugati világba történő élelmiszerexport ha jól sejtem nem jelentős.)

Emellett már csak az az érdekes, hogy a kőolaj hordónkénti ára volt már magasabb is, mint most, és akkor a benzinárak alacsonyabbak voltak.

Szóval akkor mi is okozza ezt a fenenagy inflációt mindenhol? Arra készülve, hogy a 2023-as mezőgazdasági szezonra drágább lesz a műtrágya, meg hiányozni fog az oroszukrán búzaexport, már most drágább a teszkóban a lecsókolbász? És nem csak nálunk, de az USA-ban is, meg majd' minden nyugati országban, akik amúgy élelmiszert legföljebb elenyésző mennyiségben importálnak az oroszoktól.

Csak nekem tűnik úgy, hogy orbitális kamu ez az egész?

És itt az alusapkáig még el sem jutottunk, a takarmány- és műtrágyaforgalmat szándékosan akadályozó szállítmányozó cégektől a "balesetekben" leégő élelmiszeripari létesítményekig, illetve az egész cirkusz egyik lehetséges céljáig, ami a tömegek mesterséges élelmezése (44:35-től).

...

Bónusz kérdés: ha műtrágyából hiány van, arra a legviccesebb megoldás áttérni a legeltető állattartásra, legalább részben, nem? Azok igénytelen növényeket is lelegelnek, plusz öko-bio-enviro trágyát gyártanak, szóval komplex megoldást ad(ná)nak a problémára.

Az ellenzék 3 problémájára szeretném felhívni a figyelmüket. Van több is, de mára elég ennyi.

1. Az ellenzéki megmondóemberek zöme azon verseng, hogy egyre újabb és színesebb módokon kenjék a választási kudarcot a fityisz szavazóinak ostobaságára - és a híresen elmés bélpesti éttermiség nem jön rá, hogy ez egy kontraproduktív zsákutca. Teljesen mindegy, hogy simán csak ostobavidékiznek, vagy annál alig körmönfontabb módon média-agymosás áldozatainak titulálják a kormánypárti választókat, ezzel sem a fidesztől, sem a független ingadozók közül nem tudnak magukhoz csábítani senkit. Sőt, kifejezetten akadályozzák a saját fejlődésüket ezzel az egyszerű, de téves bűnbakkal. Minek szembenézni a hibáinkkal, ha el lehet intézni az ügyet annyival, hogy a győztesek hülyék, és nem érnek fel a mi csodás vesztes intellektusunkhoz?

A valódi válaszokhoz nagyon kevesen jutnak el, de ez a maradék soványka libsi szavazóbázist nem is érdekli, szóval tökmindegy. Nekik kifejezett lelki-szellemi igényük nem tanulni a hibáikból - nem is értem minek írom ezt a cikket, úgysem fogják értékelni :) Hiába mondja Mérő, meg még páran, hogy nem a józan parasztok vannak agymosva, hanem a belterjes elitista véleménybuborék, ez a szóban forgó véleménybuborékot képtelen átütni. Olyan opció nincs, hogy ők tévednek, tehát az ellenfél hülye, punktum.

2. Oké, oké, mindkét oldal hajlamos hülyének tekinteni a másik szavazóit, viszont ez esetben a jobbosoknak igaza is van. A balos szavazók tényleg hülyék. Miért? Mert a zömük képtelen felfogni, hogy bár ő maga nem támogatja az agyhalott haladár hülyeségeket, a balra szavazással óhatatlanul is abba az irányba tolná az országot, és ezt a jobbosok jól látják. Egy fővárosnyi vérokos libsi sugdossa egymás fülébe naponta kétszer kecses lenézéssel, hogy a debil fityiszesek olyasmitől rettegnek ami nem létezik és soha nem is fog eljönni, egy magyar migrációs válságtól a transzgyerekekig. Pedig ha lenne legalább feleannyi eszük mint amennyit hisznek magukról, akkor zsigerből vágnák, hogy deigenbazdmeg, a globalista-progresszív pártokra szavazás Magyarországon pontosan ugyanoda vezetne ahová a világ minden más országában is vezetett, ahol rájuk szavaztak. Ezek a csúcsfejek azt hiszik, hogy csak itt és csak most, kizárólag az ő kedvükért a globalista progresszivizmus Magyarországon majd megáll egy határon, és azt nem lépi át. Itt tényleg az lesz amit a haladár prospektusok vetítenek a liberális utópiáról, vagyis civilizáltság és kultúra, tolerancia és pluralizmus, szabadság és testvériség, faszárú nyalóka tejszínhabbal - tehát minden olyasmi, ami a nyugati liberális demokráciákban épp most számolódott fel. Ezzel szemben amit a progresszívek a valóságban létrehoztak, az erősödő faji konfliktusoktól a gyermekek nemi csonkításáig, na az itt nem lesz, mert csak. És a fityiszesek ostobák, mert nem értik ezt az alapvető tényt. A sok matyóhímzés azért szavazott a Zorbánra, hogy elkerülje a pöcegödröt amibe a globalizmus épp arccal bukott bele, mert nem értik hogy Makizaj meg a Fegyőr itt tényleg igazi utópiát építene, becsszó.

3. De a szerencsétlen istenbarmai még az utópiájukat sem képesek normálisan eladni. Egyrészt átlátszóan demagóg vakert nyomatnak az oktatásegészségügyről meg az európai bérekről, aminek már a leghülyébb vidéki nyugger sem dől be (csak a fővárosi diplomások), főleg mivel a rendszerváltás óta megélt balos kormányok idején pont az ellenkezőjét tapasztaltuk annak, amit most ígérgetnek. Mindenki tudja mennyit ér amikor Dobrevék milliós átlagbérrel szórólapoznak - annyit se, mint a lap amire nyomva van. Másrészt olyan fiktív, elvont, üres gumifogalmakkal dobálóznak, ami egy normális embert fikarcnyit sem érdekel. Átlag Jóska az úgynevezett európai értékeket, liberáldemokráciát, fékellensúlyokat és toleranciapluralizmust nem azért szarja le, mert vidéki tahó, hanem mert tisztában van azzal, hogy ez mind csak szemfényvesztő locsogás, ami semmilyen ponton nem találkozik a valósággal. A valóság az, hogy van-e mit enni, küldünk-e újra katonákat a Don-kanyarba, tanulja-e az unoka az iskolában, hogy a faszlevágás trendi dolog, ésatöbbi. Szavazni ezek miatt fog, a megfelelő irányba, így a haladárok hiába adják elő a dupla leszúrt rittbergert, amiért a büdös mucsai bunkók túl hülyék a nagy szavakhoz, ez az egész csak szánalomra méltó, gyermeteg hisztéria marad. Még ahhoz sincs elég valóságérzékük, hogy azt megértsék, a lenézett parasztok logikája szerint pont az a hülye aki a rögvalóságot félresöpörve tartalmatlan absztrakciók mentén voksol.

Az ellenzék semmi realisztikusat és kézzelfoghatót nem ajánlott az embereknek Orbán elzavarásán kívül, és már negyedjére esnek pofára azzal, hogy ez nem elég. Amikor a pitypangosan buta nép feltette a kérdést, hogy "mi lesz azután?", akkor az összefosás semmi értelmeset nem tudott mondani, csak habogott valamit arról, hogy az orbáncfasiszta rezsim felszámolása után majd eljő a bigámia, vagy polémia, vagy miafasz - ők se tudják, de jó lesz. És amikor a merőlegesen ostoba plebsz erre azt kérdezte, ugyan miféle garanciát tudnak adni arra, hogy a következő libernyák kormányzás nem lesz ugyanolyan mint a legutóbbi, akkor bizony lőn néma csönd.

Mindeközben aki figyelt, az láthatta, hogy az ellenzék teljesen önként, önerőből súlyosan retardált. Ha ennyire nyilvánvaló, hogy az ország ill. a magyarok érdekeinél semmit sem tudnának jobban leszarni, és a belföldi politizálásban kizárólag az Obánellenesség vezérli őket, akkor ki a hülye, aki rájuk szavaz, vagy aki ellenük?

- Miért nem állnak ki az emberek a lezárásoktól szenvedő kínaiak mellett, ahogy az ukránokkal teszik?

- Mert a TV-jük nem adott erre utasítást.

Utólag mindenki hápog, hogy erre az eredményre senki nem számított, holott ha engem kérdeznek a választás előtt, nagyjából lekottáztam volna nekik. Persze lehet azt mondani, hogy csak utólag okoskodok, és erre mindenki azt gondol amit akar, de szerintem ennél kiszámíthatóbb választásunk nem volt a rendszerváltás óta.

Kezdjük alulról, a kishalakkal. Az nyilvánvaló volt, hogy az 5%-os küszöb a vicc- és egyéb mikropártoknak túl magas lesz. A kutyák erőn felül teljesítve sem tudták beokádni magukat a parlamentbe, a NÉP és a MEMO meg annyira esélytelen volt, hogy arra nehéz lenne adekvát jelzőket találni.

Az is abszolút kiszámítható volt, hogy a Jobbik 2.0, vagyis a Mi Hazánk az anyapárt illetve a fityisz csalódott szavazói közül elegendő számút be fog húzni a bejutáshoz. Balról nem sok szavazatot vehettek el (a Jobbikot itt nem balosként értelmezve), de nem is volt rá szükségük. A Jobbik óta nyilvánvaló, hogy hazánkban van tömegigény a kifejezetten nemzeti politizálásra, úgyhogy nem kellett Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy valaki az MH dobogós helyére fogadjon. Jómagam is így tettem, rájuk szavaztam, mert bár ingadoztam kissé, de végül eléggé biztos voltam az összefosás bukásában ahhoz, hogy meg merjem lépni ezt.

Mert az ugye szintén evidens volt, hogy az ellenzék semmit nem tanult a 4 évvel ezelőtti fiaskóból, és csak szarabb lett mint akkor volt, ráadásul a véghajrában az ukrán háborúval kapcsolatos töketlenkedésük még az álmaikban meglévő hajszálnyi kis reményüket is tönkrevágta. Ha a politikai állásfoglalásaik nem lettek volna elégségesek a koalíció mélybe rántására, a magyar emberek Don-kanyarba való visszaküldésének rémképe bőségesen elég volt. Az lehet, hogy ők a nyugat felkent csicskáiként úgy gondolták, a NATO seggét akár magyar életek árán is fényesre kell nyalni, de az átlagemberek többsége még ebben a szénné hülyült korban sem elég aberrált ahhoz, hogy idegen háborúkba akarja küldeni a saját gyermekeit.

Az egyetlen kérdés tehát az volt, hogy meglesz-e megint a kétharmad, de ez igazából nem is volt annyira lényeges, mert az sem lett volna óriási baj ha nincs meg, sőt, ha a fidesz 50% alatti eredménnyel csak "simán" nyer, és rákényszerül az MH-val a koalícióra, az sem lett volna gond.

Szóval üdvözlöm a nagyságos politikai elemzőket és szakértőket - ha van a szakmában egy csipetnyi gerinc akkor küldenek postán egy tiszteletbeli politológusi diplomát :)

Mindent le fogok vezetni egyetlen gondolatból:

A gyermekednek nem adsz enni gyilkos galócát.

Persze ez feltételezi, hogy ép elméjű és ép lelkű ember vagy, mert azok szeretik a szeretteiket és jót akarnak nekik. Itt rögtön eltéríthetné a gondolatmenetet a szubjektivista posztmodern, vagy akár a félspirituális távolkeleti akadékoskodás arról, hogy mi a "jó", és létezik-e egyáltalán, de ezügyben rögtön visszautalnék az alapmondatra: A gyermekednek nem adsz enni gyilkos galócát. Tudod, hogy létezik jó és rossz, és azt is tudod hogy mik azok, legföljebb ezt a tudást külső behatások miatt hagyhatod elhomályosulni magadban. A gyermeked mosolya és egészsége jó, ami ezekkel szembemegy az meg rossz. Aki ezt túl akarja bonyolítani, annak már lyukat beszélt a hasába valami vallás vagy ideológia, és te ne hagyd hogy veled is ugyanez történjen. Igen, ismerem a kínai tanmesét, de az nem arról szól, hogy nem létezik jó és rossz, hanem hogy tanuljuk meg méltósággal fogadni a sors szeszélyeit, akkor is ha rosszak, mert később még jóra fordulhatnak a dolgok. Az öreg a mesében nem adott gyilkos galócát a fiának.

És hogy hogyan lesz az alapmondatból életfilozófia? Úgy, hogy ha a kertedben mérges gombát látsz, azt eltávolítod, mert ezzel is a gyermeked véded. Épelméjű ember lévén tudod, hogy a passzív nem-ártás messze nem elég, a létező problémák ellen fel kell lépni, sőt, a potenciális gondokat proaktív módon meg kell előzni, de még ez sem minden: a pozitív dolgok létrehozásába energiát kell befektetni. Kerítést teszel a birtokod köré, hogy ne szaladjon ki a kutyád és ne jöjjön be a vadkan, a gyomokat kihúzod, a kártevők ellen védekezel, és gyümölcsfát ültetsz meg répát locsolsz, hogy a gyermeked biztonságban legyen egészséges és boldog - őt pedig megtanítod minderre, hogy majd ő is örömben nevelhesse fel saját gyerekeit.

A jó ember jó kertész, aki a világgal kertészkedik. A metaforikus kert a létezés minden szegletére kiterjed, mert gyomok és kártevők nem csak a málnavesszők között lehetnek, hanem a kultúrában, a médiában, az oktatásban, a politikában, az utcán, mindenhol. Ahogyan a kertedből eltávolítod a mérges gombát, hogy a gyermeked bele ne botoljon, úgy azt sem hagyod, hogy a médiából ráömöljön a 21. század minden mocska.

A jó kertész a létezés teljességének a kertésze, mindent gondozni és szépíteni és fejleszteni akar, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a szféra amire hatással tud lenni erősen korlátozott, és a középpontjától távolodva rohamosan gyengül. A kertedben akár ki is irthatod a kártevőket, de a szomszédban már csak bajosan, a szomszéd faluban meg semmiképp. Egy jó kertész ezzel arányosan foglalkozik a dolgokkal: energiája zömét abba öli, ami közel van, vagyis ami közvetlen kölcsönhatásban van a szeretteivel, és csak szabadidejében hobbiként szöszmötöl olyasmivel, ami a befolyási övezetén kívül esik. A világot nem azzal tudod megmenteni, hogy elutazol az Amazonashoz a hupilila óriáslepkét védeni, vagy a nigériai éhezőkért aggódsz, hanem azzal, hogy a saját életed jó kertésze vagy, ahonnan a gyermekeid szintén jó kertészként indulnak az ő életüknek.

Ennek egy nem teljesen magától értetődő következménye az, hogy a jó kertész legelsősorban saját magát műveli. A középponttól kifelé gyengül a befolyása ereje, ergo a középpontban a legnagyobb, saját magában. Sokakban ott az ösztön, hogy másokat kell felemelni, másokon kell segíteni elsősorban, de ez csak egy jószándékú félreértés. Ahogy a repülőgépen is az áll az oktatóanyagban, hogy először magadra tedd az oxigénmaszkot, és csak utána a gyermekeidre, hiszen ha te elájulsz akkor utána rajtuk sem tudsz már segíteni, ugyanúgy az életben is elsősorban magadat kell művelni - másokat pedig csak azután, amennyire hagyják. Mások, még a szeretteid is csak a saját tempójukban, a saját sorsuk szerint képesek fejlődni, ami garantáltan nincs szinkronban azzal ahogy te szeretnéd őket fejlődni látni, ezért az ő felemelésükre szánt energia bizonyos része óhatatlanul is elfecsérlődik, sőt, akár vissza is üthet - de amit magadra fordítasz, az soha.

Azért is fontos ez, mert a jó kertész egyik legfontosabb fegyvere a tudás. A kertészkedéssel voltaképp kivetítjük az értékrendünket a minket körülvevő világra, tehát felelősségünk a saját értékrendünk tökéletesítése, ami a tudásunk folyamatos bővítésével és naprakészen tartásával jár. Tudnunk kell felismerni a gyomokat és kártevőket, tudnunk kell hogyan lehet ellenük védekezni, tudnunk kell a szeretteink épp hol tartanak az életükben, mivel foglalkoznak és mire érzékenyek, stb. Ezek a dolgok pedig naponta változhatnak. A jó kertész sosem dőlhet hátra, hogy "nyert", és nem csak a munka örök, de a tanulás és fejlődés is. Ezért vagyunk itt a földön. Mármint nem azért, hogy valami túlvilági mérce szerint fejlődjünk és tanuljunk, hanem emberként. A földi létnek bármennyire spirituális a háttere, a lényege mégiscsak földi, tehát itt kell helytállnunk, nem a túlvilágra kell készülnünk.

A filmekben sokszor központi elem a főhős jellemfejlődése, viszont az emberek zöme valamiért nem jut el arra a következtetésre, hogy ez a saját életében is központi elem kellene, hogy legyen. Egy jó kertész legfontosabb célja az életben jobb emberré válni, amit az emberi tulajdonságainak a fejlődésén mér le: türelem, empátia, megértés, gondoskodás, szeretet. Ez tud aztán kisugározni a szeretteire, ezek azok a dolgok amikkel közvetlenül a családján kertészkedhet. Az a jó ember, akinek a szerettei boldogok.

Minden filozófia, ami ezekkel a gondolatokkal szembemegy, tévút. Például szép az a spirituális gondolat, hogy minden élet szent, és az ember ne öljön, de a jó kertész kiirtja a csótányokat a házából, ha véletlenül be akarják fészkelni magukat. Ez igényel egy bizonyos fokú szenvtelenséget, ami viszont igényel egy bizonyos fokú toleranciát a látszólagos paradoxonokkal szemben: szeretjük és ünnepeljük az életet, hiszen ez szerves része azoknak a pozitív emberi tulajdonságoknak amikkel élni szeretnénk, ugyanakkor képesek vagyunk a helyén kezelni a tényt, hogy léteznek gyomok és kártevők, amiket az ember pontosan azért távolít el, mert szereti az életet. A jó kertész elfogadja, hogy az értékrendjének a világra vetítése a gyomok és kártevők eltávolításával jár, hiszen tudja hogy a földi létezés alapvető és kiküszöbölhetetlen eleme az élők egymással történő "harca" az életben maradásért, aminek ebben a formában nincs erkölcsi vetülete, másrészt azzal is tisztában van, hogy nincs azzal semmi gond, hogy a szeretteit jobban szereti mint a kártevőket. A kártevők a világra vetítik az értékrendjüket, akkor is ha te nem, és a holnap világa ennek megfelelően fog kinézni.

Az az ideológia is tévút, hogy egy ún. "felvilágosult" ember mindenkit egyformán szeret, nem tesz különbséget a szerettei, a közösségei, és a vadidegenek között. Ezt itt és most nincs gusztusom hosszan fejtegetni - az ép elméjű és ép lelkű olvasóknak fölösleges, meg a többieknek is. Mindössze azt a vetületét szeretném gyorsan megemlíteni, hogy a jó kertész tisztában van a közösségek szerepével és erejével, ezért minél szorosabb közösségeket épít, és nem engedi azokat külső támadók által szétverni, különösen odafigyelve az aberrált ideológiák által terjesztett szellemi gyomokra és kártevőkre. Modern létezésünk veszélyei messze túlmutatnak azon, hogy valaki megpróbál fabunkóval átmászni a kerítésünkön. Ennek legfontosabb aspektusa gyermekeink védelme az olyan mérgező gondolatoktól és eszméktől, amik az ő leendő életüket akarják tönkretenni, és ilyenekből sajnos egyre több van minden nap.

A jó kertész nem áldozza fel sem a szeretteit, sem az értékrendjét idegenek kedvéért, ugyanakkor viszont nem árt fölöslegesen semminek és senkinek. Tiszteljük annyira az életet, hogy hagyunk önálló életteret mindennek, de csak a saját életterünkön kívül. Ez a közvetlen családunkra éppúgy érvényes mint a tágabb közösségeinkre, egészen a nemzetünkig ill. kultúránkig. Aki az élettereinket és az azokban érvényes értékrendeket nem tartja tiszteletben, az ezzel el is veszíti a jogot az ott tartózkodásra. Ez természetesen kölcsönös kell hogy legyen - egy jó kertész nem megy át a szomszéd faluba az ottaniakra erőltetni a saját értékrendjét, tiszteletben tartja, hogy mindenkinek joga van a saját életterére olyan értékrendet vetíteni amilyet ő akar. Ezért is szükségesek a jól definiált határok a birtokok között, hogy ne legyen fölösleges konfliktus az értékrendek egymásba csúszásából, és ezért tudatos rombolás a "kulturális olvasztótégely" elképzelés, amiben eltérő, akár teljesen ellentétes értékrendű embereket akarnak megtenni egymás közvetlen szomszédainak. Elengedhetetlen, hogy a közösség tagjainak értékrendje közel azonos legyen, mert olyan közösségi életteret amiben mindenkinek kellemes létezni csak így lehet kialakítani.

Az életfelfogásom szerint egy bölcs ember úgy néz a világra, mint annak a kertésze, akinek felelőssége gondozni azt, de ez nem a világ megváltását jelenti mindenféle lánglelkű fiatalos "aktivizmussal", az utcákon táblákat lóbálva tömegben óbégatni olyan jelszavakat amiknek a mögöttes tartalmáról fogalmunk sincs, hanem egy lassú, aprólékos munkát, amit mindenki elsősorban önmagán végez, és csak aki már eljutott egy bizonyos szintre, az kezdi el a környezetét a saját értékrendjére hangolni. Bár bizonyos értelemben úgyis mindenki a világba sugározza a saját értékrendjét, egy jó kertész ezt tudatosan teszi, időt és energiát fektetve abba a törekvésbe, hogy ő maga jobb ember legyen, mint tegnap volt. Ezzel biztosítja, hogy amit a világgal művel, attól az szebb lesz, élhetőbb és örömtelibb, a szerettein kívül a lehető legtöbb jó létezőnek is. Igen, ez magában foglalja azt, hogy a velünk ellentétes értékrendű emberek és az egyéb gyomok, kártevők számára így a mi életterünk papíron egyre kevésbé fog tetszeni, de érdekes módon a valóságban mégis a jó helyek felé áramlanak a rossz emberek is. A jó élettér mindenkinek vonzó, csak a rossz emberek a beköltözés után lerontják azt a maguk szintjére, aztán továbbköltöznek. Ez olyan dolog, amit egy jó kertész nem engedhet.

Megváltani a világot nem tudjuk, sőt, még a szeretteinket sem, és önmagunkat is csak talán. Azt pedig, hogy sikerült, a gyermekeink mosolyán fogjuk felismerni.

Az a jó ember, akinek a szerettei boldogok.

Beszéltem már párszor erről, akit nem érdekel a téma az ne kattintson a tovább gombra.