Deansdale

NASA kutatók a Nature magazinban megjelent tanulmánya szerint a 2020-ban érvénybe lépett kílmavédelmi intézkedések okozták azóta a klímaváltozás 80%-át. Konyhanyelven: a szállítmányozásban drasztikusan csökkentették a megengedett kéndioxid kibocsátást, amitől csökkent a felhők mennyisége és tömörsége, így sokkal kevesebb napenergiát vertek vissza az űrbe.

Most papolhatnék arról, hogy úgy összességében mekkora ostobaság a politikavezérelt "klímatudomány", vagy mekkora majomállatok a kritika nélküli hívei, de semmi kedvem. Talán majd a kommentek között :)

Ez a cikk az épp aktuális németországi muszlim támadásról fog szólni, amiből van bőven, úgyhogy pár hónappal később már csak a képekről fogunk ráismerni.

Szóval a hanyatló nyugat, ja, amit a balosok gúnyosan emlegetnek, mintha a pénz lenne a minden, és szerintük ahol többet keresnek ott minden rendben van, ahol kevesebbet, ott meg semmi. Ez általában maró ellengúnyt szokott belőlem kiváltani, mert elképesztőnek és elfogadhatatlannak tartom azt a szellemi dögkutat amiből ez a mentalitás előmászott. Talán túl maradi vagyok, de az én értékrendemben léteznek fontosabb dolgok is mint a pénz - például az emberi élet, amiből most elvesztettünk egyet. Sajnos nem a terroristát, aki (a cikk írásakor legalábbis úgy tűnik) túlélte, de remélem ezt a csorbát hamaroson kiköszörülik - illetve remélném, ha nem tudnám, hogy a német jogszolgáltatás impotens és vérzőszívű, tehát a késelő kap cirka 3 év börtönt, jó magaviselettel 1 év után szabadul, és még csak nem is deportálják. Sőt, valószínűleg beperli a német államot indokolatlan erőszakért és megítélnek neki 10 millió euró kártérítést. Mindenesetre a késelő helyett az egyik áldozatot leteperő rendőr halt meg - élete legnagyobb, és egyben utolsó hibája volt egy ártatlan emberre vetődve hátat fordítani a muszlim terroristának.

Az esettel kapcsolatban így hamarjában 2 érdekes tanulságot látok, persze mindkettőt levonták mások is, úgyhogy nem magamat próbálom itt fényezni, csak leírom a nyilvánvalót azoknak, akik még nem tájékozódtak az ügyben. Viszont nem akarom a blog főoldalát erőszakos képekkel elcsúfítani, szóval kattintás után folytatjuk.

Kritikusok nem értik miért bukás a Furiosa, hiszen a film nem rossz, van benne sok bumm meg reccs meg puff, színes és szélesvásznú, sőt, a színészek sem csak a dublőreiket küldték be ásítozni. Ennek ellenére még a mozigépészek sem nézik a filmet. Sokan sokféle dolgot állítanak, a haladárok persze a szokásos szexizmus-tésztát erőltetik hasmenésig, de ezúttal még a jobbosok is kicsit mellélőnek. Nézzük először a sokat emlegetett tényezőket, amik szerintem jelentéktelenek:

1. Sokan mondják, hogy a Furiosa azért bukott, mert woke. Szerintem ebben csak elenyésző igazságtartalom van, sajnos, mert számos woke film sikeres, mint pl. a Barbi. A tömegek szarnak arra, hogy a politikában jártas társaik mit mondanak - ha egy film érdekli őket, akkor megnézik, és a legtöbben fel sem fogják, hogy fostalicska huszadrangú szadesz-propagandát néztek hollywoodi kiadásban. Ha egy film woke, az önmagában alig 1-2%-nyi nézettségcsökkenést okoz.

2. A férfi főszereplő nőre cserélése is csak egy hajszálnyit jobb tipp, legalábbis általánosságban értve, mert ugyanaz igaz rá amit az imént leírtam. Az ignoráns tömegek szarnak a nüanszra. Furiosa esetében kicsit többet rontott a jegybevételeken, hogy kifejezetten maszkulin, és jól bejáratott hőst cseréltek le egy csenevész bigére - bár még ez is bocsánatos bűn lehetett volna, ha nem akciófilmről beszélünk. (Erről még lesz szó később.) De ha már nőt tesznek a férfi helyére, legalább megpróbálhatták volna megtartani a férfiközönséget azzal, hogy valami feszes seggű cicababát raknak a vászonra bőkezű dekoltázzsal, kb. mint Megan Fox a Transformers filmeken. Pár tizenéves suhanc garantáltan jegyet váltott volna ilyesmire, ezer éve ismert stratégia ez szórakoztatóipari körökben.

3. Az inflációt/jegyárakat is sokan okolják, ami igaz is meg nem is. Nyilván kevesebbet költenek az emberek mozira, mint pár éve, de ettől még léteznek nyereséges filmek, csak a Furiosa nem ilyen. A korábban említett Barbi egy rakás szamóca, és mégis besöpört egy milliárd dollárt, szóval a piac ott van, csak tudni kell hogy a nézők mire harapnak és mire nem.

4. A streaminget is emlegetik, de az pont az ilyen látványfilmeknél okozza a legkisebb veszteséget. Akit egy fikarcnyit is érdekel a filmvilág, az tudja, hogy ezeknél a filmeknél van a legnagyobb különbség a moziélmény meg az otthoni között. Amitől a moziban maguk alá rottyantanak, az az otthoni bármekkora tévéképernyőn is csak valami kis maszat.

A valódi indokok:

1. Az előzményfilmek senkit nem érdekelnek, és akiket igen, azok is unják őket. Egyrészt semmi érdekes újdonságot nem tudnak mondani, hiszen eleve ismerjük a folytatást, másrészt olyan kérdésekre próbálnak válaszolni, amiket senki nem tett fel, és amik jobb ha megmaradnak a misztikum ködében. Ráadásul az utóbbi időben extra rossz hírük kerekedett az olyan szarkupacok miatt, mint pl. a Solo.

2. A Furiosának nincs célközönsége. A nők magasról tesznek az akciófilmekre, akkor is ha nő a főszereplő. A férfiak olyan akciófilmeket akarnak ahol vagy azonosulhatnak, vagy közösülhetnek a főszereplővel, de Mad Max ugye hiányzik ebből a filmből, Furiosa meg nem az a kimondott szexbomba. A film papíron lehet jó, de egyszerűen nincs meg a célközönség ami izgul rá, ami előre nézegeti, hogy mikor mehet végre a premierre. Kétféleképpen ülnek be rá mégis az emberek: az egyik csoport azok, akik a popcornért mint szórakozásért mennek mozi környékére, és nem találnak aznap jobb filmet, a másik pedig a filmrajongók, akik nagyjából minden szart megnéznek, mert ez a hobbijuk. A neten is ezekből áll a Furiosát védők dandárja, akik mondhatni szakmai érdeklődésből ültek be, és ilyen alapon szerintük a film jó volt, és csak azért nem sikeres mert a rohadt széljobbosok izé izé már megint na.

3. Néhány előző pont kombinációja, hogy a Mad Max ugye a címszereplőről szól, és a maga módján műfajteremtő volt a sztoikus, magányos hőssel, aki egyedül veri agyon a gonosz posztapokalipitkus világot egy cipőkanállal. Tartozott hozzá egy Mel Gibson, aki életre is keltette a karaktert, és kultikus státuszba emelte. Talán nem kell magyarázni, hogy ez egy férfira megírt szerep, ami nőre nem működik, hiába ostobák a feministák. Namármost, a 2015-ös filmre sokan beültek azt remélve, hogy egy jó folytatást, vagy legalábbis valami hasonló stílusú reboot-ot kapnak, amiben Tom Hardy Mel Gibson méltó utóda lesz, aki bucira rugdossa a homokdűnéket. Ehelyett egy identitásválságban szenvedő katyvaszt kaptak, ami bár nem volt menthetetlenül szar, hiszen látványos volt, kreatív és akciódús, de ennek ellenére lehűtötte a kedélyeket a sorozat jövőjével kapcsolatban. Sokaknak maradt rossz szájíze attól, hogy Max mellékszereplő lett a saját filmjében, akit végigszopatnak a sivatagon, és csak pillanatokra bújik elő belőle az a karakter akivel eredetileg azonosulhattak a nézők. Már ott megpróbálták Furiosára cserélni, ami ugye kapufa, mert a nők tojnak a látványosan verekedő szupercsajokra (jobban érdekli őket a Barbi, a Szürke 50 meg a Twilight), a férfiaknak pedig, ahogy már említettem, kissé kevés volt a vásznon a csöcs. Meg amúgy is, egy ikonikus karaktert ne szorítsunk háttérbe és ne cseréljünk le a saját filmjében, köszi. A Fury Road alapján mindenki tudhatta, hogy mit várjon a Furiosától, és az pecsételte meg a sorsát, hogy arra baromi kevesen voltak kíváncsiak.

(Aki esetleg nem értené, hogy a nemi szerepek miért nem felcserélhetőek, az képzelje el az Elemi Ösztönt egy női nyomozóval, akivel szemben a férfi gyanúsított csábosan szétteszi a lábait...)

A fentebbiekből általánosítva, sok film manapság azért piszkít maga alá, mert olyan célközönséget lő be magának, ami csak haladár fikciókban létezik. Filmek mindigis úgy voltak sikeresek, hogy egy adott célcsoportnak nagyon erősen felpiszkálták a fantáziáját, ami aztán magával vitte a barátait, barátnőit, tengerimalacait a moziba. A Barbira beült százezermillió tinilány, mert a film megpendített bennük valamit, ugyanúgy ahogy a Terminator 2-t megnézte félcsillió akció-rajongó fiú és férfi. A modern filmek jelentős része egy olyan célközönségre épít, amit a hagyományos archetípusok ellenkezője izgatna fel borzasztóan, ráadásul se nem mint valami érdekes, őszinte filozófiai kérdésfelvetés, se nem mint karikatúra, humor, hanem komolyságot színlelve, mintha mindigis az lett volna a normális. Ebben a kifordított balos világban a mindenkit leverő és agyonlövő akcióhős egy vézna kislány, mert a feminista dogma szerint ő is van olyan jó férfi mint bármelyik férfi. A tudós néger, a bűnöző fehér, a gonosz keresztény, és úgy általában minden pont az ellenkezője mint amiről mindenki tudja, hogy a valóságban hogy van. És hiába tartják észben a haladárok, hogy az ideológiájuk erről szól, ez mint szórakozás nem érdekli őket, meg senki mást sem.

A női akcióhős egyszerre kompikált és faék egyszerűségű ötlet. Ahogy Sarah Connor és Ellen Ripley is, a női akcióhősök női szerepekben működnek, ahol kényszerűségből nyúlnak önvédelemhez, vagy még inkább gyermekek védelméhez - ennek van hitelessége, ez működik a tudatalattink számára is. Ha nincs jelen férfi védelmező, akkor a nőnek kell megvédenie magát és gyermekeit, ebben nincs semmi kifogásolható. Külön segít, hogy az Alien és a Terminator filmekben az ellenségek űrlények ill. robotok, így nem az a lényegük, hogy valami vézna amatőr nő harcra képzett drabális férfiakat pofozzon le. Ilyen kontextusban teljesen oké a női akcióhős, milliók rohannak értük a mozikba és minden idők legjobb filmjei közé emelkedhetnek. Csakhát ezt megérteni ész kéne, az meg nincs mindenkinek. A modern forgatókönyvírásban a női akcióhős trógeres egyszerűséggel egy férfinak megírt akcióhős akit az utolsó pillanatban nőre cserélnek, vagy ami még rosszabb, eleve a férfiak megszégyenítésére írt ostoba karikatúra. Charlie angyalai 3 átlagos alkatú bige, akikről ordít, hogy egy franciakrémesből nem bírnák kicsavarni a tejszínhabot, mégis tucatszám pofozzák a pult alá a másfél mázsás verőlegényeket, mer' csak. Majd lőn sírás és fogcsikorgatás, hogy senki nem ült be a moziba erre a szarra, biztos a gonosz patriarchátus az oka.

Roosevelt cirka egy évszázada mondta ezt, amit azóta is sokan idézgetnek tőle:

Magyarul nagyjából annyit tesz, hogy a politikában semmi nem történik balesetszerűen - bármi is az eredmény, azt úgy tervezték, úgy akarták.

Amilyen egyszerű ez az állítás, olyan nehéz megérteni, ill. elfogadni.

Amikor egy politikus kiáll a köz elé és azt mondja, hogy az alcsony szülésszámok problémát jelentenek, és ezt úgy fogják orvosolni, hogy ügyesebben és okosabban tolják be a nőket a munkahelyekre, akkor az óhatatlanul is bekövetkező eredmény, vagyis a születésszám további csökkenése NEM baleset, tévedés vagy hiba. Eleve tudták, hogy a nők munkahelyre tuszkolása tovább fogja csökkenteni a szülési kedvet, és ez volt a cél amit el szerettek volna érni. Ugyanakkor azt is tudták, ha a médiában elhintik, hogy ők ezzel segíteni akarnak, a tömeg el fogja hinni, mert a tömeg birka. Tehát amikor a valódi szándék megvalósult, és tovább csökkent a szülésszám, akkor a politikus egyszerűen széttárja a karjait és azt mondja, ő jót akart, csak valami érthetetlen okból nem sikerült.

A birkák pedig ezt is elhiszik, és legközelebb is rá szavaznak.

Ha az ember a modern nyugati világ jelenségeit nézi, a hivatalos médiamagyarázat MINDENRE az, hogy tévedés. Jó 50 éve semmilyen problémát nem old meg semmilyen politikai megoldási kísérlet, a helyzet folyamatosan csak romlik. Az oktatási rendszer döglődik. Az EÜ dettó. Igazságügy, migráció, vallási és faji villongások, hadügy, belügy, farügy, minden folyamatosan csúszik széjjel. (Az életszínvonal e tekintetben bonyolult kérdés, pl. mivel az ex-szoci blokk fellendülést mutat(ott), de ha a nagyobb nyugati országok statisztikáit nézzük az átlagember vásárlóerejéről, ott is egyértelmű a kép.) És a politikusok meg a médiájuk folyamatosan azt mondja, hogy a jószándék megvan, és az okos szakértők nagyon szakértenek, csak valahogy mégis homokszem kerül minden gépezetbe, és sosem azt kapjuk eredményként, amit a politikusok akartak.

Hmmmmmm.

Szalvador elnöke, Bukele megmutatta, hogy milyen az, amikor egy politikusnál egybeesik amit mond, és amit valóban akar. Azért szenzációszerű a dolog, mert ennyire ritka. És az embereknek mégsem esik le a tantusz, hogy a fehér holló példája rávilágít, a világ összes problémája faék egyszerűségű, csak egyetlen nyugati politikus sem akarja megoldani őket, mert ők pontosan abban érdekeltek, hogy minél több probléma legyen. Tehát amikor egy amerikai elnök ugyanazt mondja, mint Bukele, de az ellenkezőjét iktatja törvénybe, akkor tudni lehet, hogy a célja nem az amit mondott, hanem amit törvénybe iktatott.

És az eklatáns példa, ami 2 éve közszájon forog, hogy Putyin az ukrajnai háborúval tévedett, elszámolta, nem értette, rosszul gondolta, félrevezették a szakértői, satöbbi, satöbbi... Mind üres szócséplés. Nyilvánvalóan és egyértelműen itt is igaz Roosevelt kijelentése: Putyin pontosan azt kapja, amit eltervezett. És ha ez nem egyezik azzal, amit mondott, akkor nyugodtan félre lehet söpörni amit mondott, mert az volt a kamuzás.

Ugyanez igaz az ukrán és az amerikai félre is, mellesleg. Ők is pontosan azt kapják, amit ők elterveztek. Zelenszkij 3 új palotát és 2 yachtot akart, meg kiirtani a fehér ukrán férfiakat, az USA politikusai pedig dollármilliárdokat akartak átmosni a saját zsebeikbe, illetve a Blackrockéba, Ukrajnán keresztül. Az, hogy közben ott valami szerencsétlenek puskával lövöldöznek egymásra az istenhátamögötti lövészárkokban, nem érdekli őket - az csak a paraván, ami mögött a történések zajlanak. Ahogy a médiában naponta bemondják, milyen fontos érdek ennek vagy annak nyerni, és hogy ki milyen hibákat követett el a hadszíntéren, egyszerű parasztvakítás.

Putyinnak, Bidennek vagy Zelenszkinek egyetlen hibája vagy tévedése sem volt a háború során, és nem is lesz. Ami történik, az azért történik, mert úgy akarták, akkor is, ha úgy néz ki mintha baklövés lenne. Ebben persze sokat segít, hogy az említett politikusok pszichopaták, és ha meghal 20.000 katona meg 10.000 civil, azt tőből leszarják - szóval ha lehozza a sajtó, hogy az ukránok visszafoglaltak valami területet és meghalt x-ezer fehér férfi az egyik oldalon és y-ezer fehér férfi a másik oldalon, azt egyik vezető sem éli meg tragédiaként. A sajtó csámcsog rajta pár napig, meg néhány közember kitárgyalja, hogy a hülye Putyin már megint elk*rta, és dagadhat a keblük, hogy okosabbak mint az ex-KGB-s orosz elnök.

Az érdekes kérdés, hogy valójában mit is akar Putyin ezzel az egésszel, mert a többiek céljai olyan átláthatóak mint egy üres ablakkeret, de az övéi kicsit kevésbé. Persze ha minden jól megy akkor szerez valamennyi területet Oroszországnak, de szerintem ez őt személyesen nagyjából annyira érdekli, mint hogy ki lesz a következő szinkronúszó bajnok Tahitin. Már nem abban a korban élünk, hogy értelmes dolognak tűnjön feláldozni többszázezer embert és többszázmilliárd rubelt egy darab földért, miközben amúgy annyi földje van Oroszországnak, hogy nem tudja hova rakni. Különösen úgy, hogy előre számolhatóak voltak a következmények a nemzetközi embargókkal és szankciókkal, meg amúgy Putyinnak elég tiszta képe lehetett arról is, hogy a nyugat ezúttal messze túlmegy a hagyományos kéztördelésen és sipákoláson a számlazárolásokkal, cégkivonulásokkal, stb. Putyin nem hülye, maga a terület neki nem ért volna ennyit, szerintem ez világos.

Esetleg ha hozzávesszük, hogy azok oroszlakta területek, és onnan orosz embereket szabadítottak ki az ukrán elnyomás alól, az már jelenthet valamit, de kétséges, hogy Putyinnak ilyen erős nemzeti érzelmei lettek volna. A politika ezen szintjére gyakorlatilag csak pszichopaták jutnak fel, akiknek édesmindegy, hogy valahol külföldiában az ő honfitársaiknak sanyarú az élete. Arról nincs információm, hogy az orosz választópolgárok körében volt-e akarat Ukrajna lerohanására, de mivel ezt elsősorban az orosz média kontrollálta, ami azt csinált ezügyben amit akart, nem hiszem, hogy olyan nyomás nehezedett Putyinra ami az inváziót hozta ki belőle.

Persze vannak egyértelmű dolgok, pl. az orosz hadsereg megújítása és a modern harci techológiák ill. taktikák tesztelése, fejlesztése, de ez önmagában nem indokol egy háborút.

Mi az, ami történik, zajlik, létezik, és Putyin akarhatta, függetlenül attól, hogy mit mondott?

Akarhatta a szankciókat, hiszen azoknak a többsége roppant hasznos volt a ruszkiknak. Kivonult tőlük egy szekérderéknyi multicég, ami ezermilliárd dolláros felszabaduló piacot jelentett az orosz vállalatoknak, és csökkenő munkanélküliséget, miközben a nagyobb negatív hatásokat erősen tompította, vagy egyenesen lenullázta a BRICS kapcsolat. Az olajat, földgázt eladják Kínának, az EU meg bekaphatja. Csakhogy ehhez az kellett, hogy előre tudjon a szankciókról, ami simán lehetséges, viszont érdekes konklúziókra vezet.

Mindazonáltal ez a kép így kicsit fura, ugyanis úgy látszik, hogy a szankciók szerves részei voltak a háborús céloknak, viszont nem a harcoló felek csinálják és elsősorban nem rájuk irányul, tehát itt az arcunkba tapos a következtetés, hogy a háború olyan célokért (is) robbant ki, amik nem kapcsolódnak közvetlenül magához a háborúhoz. Az EU gondolkodás nélkül kihasználta a háborút arra, hogy saját magának alávágjon, aminek semmi értelme nem lenne, ha ez nem lett volna eleve egy tervezett cél. Azt ugye senki nem veszi komolyan, hogy az egész EU-ban egyedül Orbán épelméjű, egyedül neki jut eszébe, hogy télen fűteni kéne és ahhoz nem árt az olcsó földgáz...? És ugye azt se nyeli be senki húzóra, hogy a német és belga és portugál politikusok annyira odavannak Ukrajnáért, hogy a saját országaik alapvető stratégiai érdekeit és jólétét is félrerúgják olyan elvetélt hülyeségekért, hogy ha az oroszok az EU helyett Kínának adják el a földgázt, az majd meghátrálásra kényszeríti őket az ukrán fronton?

Roosevelt szavai alapján ami a szankciók eredménye lett, az volt a céljuk, viszont ez egyenesen vezet a felismeréshez, hogy a háború eleve része volt a terveknek amik elvezettek a szankciók meghozásához. Aki a szankciókat tervezte, az tervezte a háborút is, és volt annyi befolyása az EU politikusokra, hogy a rájuk nyomja a szankciótémát, illetve volt annyi befolyása Putyinra, hogy rányomja a háborút. Ha ez nem így van, akkor nincs értelme az egésznek, mindenki hülye és téved, mindenki ostoba, Putyin elmebeteg zsarnok, az EU-s politikusok az utolsó emberig (kivéve orbáncot) agyhalott baromállatok, többdiplomás emberek tízezrei képtelenek felismerni a legalapvetőbb tényeket amiket egy csoffadt vízfejű óvodás le tudna kottázni nekik, vagyis az egész világ egy diliház, színjáték, átverés. Ha az oroszukrán konfliktust nem a háttérhatalom tervezte, akkor minden értelmetlen, mindenki bolond, és minden vezető az ellenkezőjét cselekszi annak amit mond, ami az ellenkezője annak amit a választói elvárnak tőle.

Viszont ha az oroszukrán konfliktust a háttérhatalom tervezte, akkor teljesen világos minden ami történik, mindennek látszik az értelme és célja, ráadásul minden egyes résztvevő, Putyintól Zelenszkin át Wunderscheisse-ig tökéletesen racionálisan cselekszik. Ha létezik ez a terv, akkor kiveri a szemünket, hogy minden vezető ezt a tervet követi, és baromi frankón meg is valósítják minden egyes pontját, hiba nélkül.

Persze értem én, hogy alusapka. Az az elmélet, ami végig logikus és mindent megmagyaráz, az csak hülyeség lehet, mivel feltételezi, hogy a sokszáz éves nemzetközi bankárdinasztiáknak (akik a világ pénznyomtatását uralják) több hatalma van, mint a 4 évre választott nemzeti politikusoknak, és ez nevetséges elképzelés, hiszen a TV nem mondta be. Sokkal valószínűbb, hogy Putyin tévedett, Zelenszkij tévedett, az EU tévedett, meg úgy általában az egész nyugati világ egy gigászi, többszáz éves tévedéssorozat.

Roosevelt, az USA 32. elnöke pedig csak egy futóbolond volt a hülyeségével, hogy a politikában nincs baleset.

A politikában minden baleset, soha semmi nem történik szándékosan.

Páran a twitteren felfedezték a zsidó vallás egy érdekes vonását: a napi gyakorlatban arról szól az egész, hogy hogyan ne kelljen teljesíteniük a parancsolatokat, milyen kiskapukkal hogyan lehet átverni a zsidók istenét. És a szóban forgó deitás annyira hülye, hogy tiltja a kávéfőzést szombaton, de ha a vízforralóból előbb egy pohárba engeded a forró vizet és abból öntöd rá a kávéra, akkor az a rabbik szerint már nem "főzés", vagyis sikerült becsapnod a mindenhatót. A lámpát sem szabad felkapcsolni, de ha eleve ég és csak ki-be takargatod a fényt akkor minden frankó. Tilos dolgokat kivinni a lakásból, de semmi gond, kifeszítünk egy több kilométeres damilt egy jó nagy körben és kijelentjük hogy az egész terület a "lakásunk", az isten meg elhiszi.

Nem elsősorban arról szeretnék filózni, hogy miféle vallás az amiben kollektív cél átverni az istent és milliók csinálják életmódszerűen, hanem hogy milyen néplelket feltételez ez a dolog, és mit jelent ha olyan emberek irányítják a bankrendszerünket, médiánkat, politikánkat, akik szerint a szabálykövetés a hülyék balgasága és az okosságot onnan lehet megismerni, hogy kijátssza a szabályokat. Ráadásul az az alapállás, hogy ők kiválasztottak és nekik mindent lehet, plusz eleve minden az övék, amit az idegenektől bármikor el lehet csalni - csak ügyesen kell csinálni, mint amikor az istent vered át. Ha valaki a legfontosabb vallási parancsokat is reflexből kijátssza, azt miért érdekelnék holmi emberi törvények?

Fura ember vagyok, ezért gyakran vannak fura ötleteim, amiken szeretek morfondírozni. Ezt sokan időpocsékolásnak vagy értelmetlenségnek tartják, hiszen minek olyasmivel foglalkozni ami nem kézzelfogható, vagy nem egy adott probléma megoldására irányul. Mások megpróbálják kitalálni, hogy vajon mire gondolhatott a költő, vagyis feltételezik, hogy biztos valami problémám van amire ilyen közvetett módon keresek megoldást, és ajánlanak inkább valami kerülőutat, aminek ebben a kontextusban semmi értelme. Egyszerűen csak foglalkoztat néhány téma, és szeretném a konstruktív, kreatív kommentelőim véleményét kérni ezekhez.

(Akinek nem teljesen világos, hogy voltaképp mit is akarok, az képzelje azt, hogy van egy üres telkünk valahol vidéken, víz-gáz-áram adott, és mi építeni akarunk rá egy olyan házat, aminek újszerű és hatékony és frankó fűtési rendszere van.)

Nem akarok sztorit írni a dologhoz, ezért nemes egyszerűséggel ömlesztve közlöm a gondolatmeneteket, aztán ha bárki bármihez hozzászól, akkor örülök :)

1. Sokan gázzal fűtenek, ami nem is rossz, ha az ember az éves limit alatt marad, vagy legalábbis megvannak az előnyei. (Hátránya, hogy a kéményen kimegy egy rakás hő.) Sokan váltani vagy bővíteni akarnak a klíma (hőszivattyú) irányába, amiről ugye azt tudjuk, hogy alapból csodás a hatásfoka, de függ attól, hogy a külső oldalon mekkora a hőmérséklet, és nagy hidegben romlik a teljesítmény. Miért ne tennénk egy klímaberendezés hőcserélőjét a gázfűtés kéményéhez, vagy akár bele? Amíg nem tesszük ki olyan hőnek amitől tönkremehet, addig csak nyerhetünk a dolgon. Elvileg lehetne olyan probléma, hogy túlságosan lehűti a kéményben a füstgázt, és leáll a huzat, de kétlem, hogy ilyesmi a gyakorlatban előfordulhatna. Egy ilyen rendszerrel a gázfűtésünk hulladékhőjéből sokat visszanyerhetünk, ráadásul sose lesz olyan gondunk, hogy ha kint túl nagy a hideg akkor a klíma hatékonysága megzuhan. (Ez értelemszerűen egy hibrid gáz+klíma fűtést eredményez.)

2. Továbbra is csak elvi síkon ötletelünk, és ennek a jegyében a gázfűtés kéményét (vagyis a füstgázt) bevezethetnénk egy üvegházba/fóliasátorba. A hulladékhő így az üvegházat fűtené, ráadásul a CO2-t kifejezetten szeretik a növények - a veszélyességét pedig könnyen lehetne minimalizálni egy olyan szellőzőrendszerrel, ami az üvegház egy mélyített pontjáról szívná ki a leghidegebb és CO2-ben legdúsabb levegőt. (Aki nagyon parás, az vehet egy CO2-mérőt, és máris nincs mitől rettegni.)

3. Ha a lakóház falához van építve, akkor a klíma hőcserélője egyszerűen lehet az üvegházban - persze ez esetben hűti azt, de ha az üvegház ezt elbírja, akkor nincs semmi gond.

4. Létezik még komposztfűtés is, szuper találmány, csak kicsit macerás. Általában csöveken vizet áramoltatnak a komposzthalomban, és azt használják padlófűtésre, de egyrészt ha nincs eleve kiépítve padlófűtés akkor ez kapufa, másrészt a szivattyú áramot fogyaszt, harmadrészt rengeteg hő simán elvész a komposztdombból a környezet felé, vagyis ennek a rendszernek az össz-hatékonysága elég alacsony. (Cserébe akár ingyen is lehet a "tüzelő", és utána komposztnak használhatjuk.) Viszont ha a komposztdombot betesszük az üvegházba, és a 3. pontnál említett módon hőt szivattyúzunk át a lakótérbe, akkor hirtelen minden rendszerünk hatékonysága az egekbe ugrik. Az üvegházunkban nem kizárt, hogy szaunázni lehet majd, a klímánk pedig röhögve szivattyúz át bármennyi hőt fikarcnyi áramfogyasztással.

5. Ha összekombináljuk a gázfűtést, a komposztot és a klímát, plusz az üvegházat az oda bevezetett gázkéménnyel, akkor nevetséges költségen olyan fűtésünk lehet, hogy még az üvegházunk is trópusi lesz. A rendszert lehet optimalizálni, mondjuk a hőszivattyú akkor kapcsol be ha az üvegházban 20C fölött van a hőmérséklet, a házban a gázfűtés meg akkor ha ott van 20C alatt. Így körbe-körbe menne a rendszerben minden, és sosem lenne pazarlás. Ilyen módon ráadásul még az őszi-téli-tavaszi napsütés energiáját is behozhatjuk a házba, ha az üvegházat eléggé felfűti. Ez napelemekkel vagy -kollektorral elég macerás és nem is hatékony, de így gyakorlatilag ingyen van és semmit nem kell tenni érte.

[6. Ha netán van bármi más fűtésrevalónk (pl. tüzifa, olaj, fókazsír, covidos kézfertőtlenítő folyadék, bárakármi), amit nem akarunk a lakótérben elégetni, mondjuk mert füstöl, kényelmetlen, rendszertelenül áll rendelkezésre, stb., azt nyugodtan elégethetjük az üvegházban, a klíma meg átszívja a meleget a problémák nélkül.]

7. Az egész elképzelés achilles-sarka nyilván az, hogy kell egy üvegház ami a lakóépülettel össze van építve... Ennek hiányában csak az 1. pont marad, bár éppen az se semmi :)

És akkor a végére az ismétlés: ez kreatív ötletelés, aminél kíváncsi vagyok azok véleményére, akik látnak benne fantáziát illetve hibalehetőséget, netán tovább tudják gondolni más irányokba. Ha valaki lakótelepen lakik és nem tud ezzel mit kezdeni, annak ezt fölösleges bekommentelnie, csakúgy mint azt, hogy ócsó a fa és fűccsünk azzal, vagy bármi ilyesmi. Ja, és a kommentekben maradjunk a témánál, ha lehet, az aktuálpolitikát és társait vigyük az arra vonatkozó cikkek alá. Köszi!

Már többször találkoztam woke idiótáknál azzal az érveléssel, hogy valami amit a jobbosok szeretnének elkerülni az "nem valós veszély". Pl. ilyen a migráció Magyarországon, hiszen nem vagyunk tele négerekkel, vagy a gyerekek transzneműsítése, hiszen nem vagyunk tele levágott pöcsű/mellű tinédzserekkel, szóval ezek Magyarországon nem léteznek, mindez csak hülye jobbos fantomrettegés.

Mindig elszomorít, amikor ezeknek a kérődző hülyéknek olyan alapvető fogalmi dolgokat kell elmagyarázni, hogy veszély nem akkor van, amikor már megtörtént a baj. Olyasmit próbálnak nekünk bemagyarázni, hogy nyugodtan száguldozhatsz részegen 120-al, hiszen még nem ütöttél el senkit, nyugodtan rámehetsz a vékony jégre, hiszen még nem szakadtál be, és nyugodtan beengedhetjük a migránsokat, hiszen még nincs migránsválság. Mintha a csoffadt agyuk képtelen lenne felfogni, hogy nem az a veszély, amikor a bíró elítél ittas gázolásért vagy a hullád a tó jege alá fagyott, hanem amikor fölösleges kockázatot vállalsz, amiről bármely épelméjű ember előre megmondja neked, hogy bajt fog okozni. Pedig igazából faék egyszerűségű koncepció, józan paraszti ésszel a leginkább magától értetődő alapvetés, hogy az a normális ha megelőzzük a problémákat, és nem az, ha tevékenyen részt veszünk a létrejöttükben és aztán siránkozunk az eredmény láttán. Triplán igaz ez olyan esetekben, amikor a következmény súlyos és visszavonhatatlan. Kis gyorshajtásért legföljebb megbüntet a rendőr, nem a világvége, de megcsonkított gyerekeket soha senki nem fog tudni újra egésszé tenni.

Szorosan hozzátartozik ehhez a balos ostobasághoz egy másik is, amikor megpróbálják másokkal elhitetni, hogy ami az egész világon ugyanúgy megy, na az itt nem lesz, mert csak. Hát hogy képzelik a magyar jobbosok, hogy itt transzgyerekek lesznek, hiszen a magyar balosok nem lobbiznak ilyesmiért... Mintha nem tudnák, hogy semmilyen más balosok sem lobbiztak ezügyben sehol a világon cirka 10 évvel ezelőttig, aztán sorra jött a pálfordulás mindenütt, felső utasításra, és hirtelen minden woke balosnál szívügy lett a kiskorúak tömeges sterilizálása. És ezek a gyökerek vagy azt képzelik, hogy ők majd kivételek lesznek, vagy azt, hogy ezt el tudják velünk hitetni legalább addig, amíg beüt krach, mert utána ugye már mindegy.

Az emberben felmerül, hogy ennyire tökkelütöttek nem lehetnek, szóval valószínűbb, hogy gerinctelenek, és pontosan értik amit itt leírtam, csak szándékosan hazudoznak a témáról. A csúsztatásokkal inkább hülyének tettetik magukat, mert ha őszintén kellene beszélniük, azt egyrészt a saját lelkiismeretük se bírná, másrészt az igazmondással alapból és azonnal elveszítenének minden vitát. Woke balostól olyat sosem fogunk látni, hogy őszinte lenne, és valami ilyemit írna:

"Tudom, hogy a nyugat által kijelölt útirányt követjük, és csak idő kérdése hogy itt is az legyen ami most ott van, de ezt nem vallhatom be, mert akkor meg kellene magyaráznom, hogy miért támogatok valamit ami nyilvánvalóan embertelen, aljas, undorító és felháborító. Csak úgy követhetem a woke ideológiát, ha közben tettetem, hogy nem tudom hová vezet, és akik rámutatnak, azokat megpróbálom hazugságokkal leszerelni. Az egyetlen "érv", ami megmaradt számomra az az, hogy a mai útirány nem befolyásolja, hová jutunk holnap - a világ egymással össze nem függő pillanatképek sorozata, amiben nincsenek következmények, és ha mi pontosan ugyanazt csináljuk ami a nyugatot tönkretette, az minket az utópiába fog vezetni."

Ez a cikk azért születik, mert a címben feltett kérdésre 2 homlokegyenest ellenkező válasz divatos manapság, én pedig a saját szempontjaim szerint szeretném megvizsgálni, hogy melyik a jobb opció. A modern dietetika álláspontja az, hogy naponta ötször kell enni, csak oda kell figyelni a kalóriákra és minden rendben lesz. Alternatív fronton inkább az időszakos böjtölés különböző formáit részesítik előnyben, aminek a lényege, hogy együnk minél kevesebbszer, mondjuk naponta egyszer, akaratgyengék esetleg kétszer :)

Namost mivel mindkét oldal mellett és ellen is tanúskodnak mindenféle kutatások és vizsgálatok, ezekkel eleve nem is szeretnék foglalkozni, mert annak fikarcnyi értelme sincs, hogy belinkeljek 3 olyan tanulmányt, amire bárki más belinkelhet 3 ellenkező tanulmányt, és mindenki tovább büszkélkedhet a saját véleménybuborékjával. Ehelyett inkább valami olyasmit szeretnék itt megvalósítani, hogy elfogadva a modern dietetika kalória-elméletét azt vizsgálom, melyik étrenddel könnyebb és jobb és praktikusabb és elviselhetőbb kevés kalóriát bevinni. A kalóriaelmélet helyességét ill. az étrendek egyéb feltételezett egészségügyi hatásait itt és most nem is firtatom.

A példa kedvéért tegyük fel, hogy 2000 kalóriát akarunk naponta bevinni, az egyik módszer szerint napi 5 étkezésre szétosztva, illetve a másik metódus szélsőségesebb értelmezése szerint napi egyszer elfogyasztva az egészet. Ez utóbbit nyugaton OMAD néven nevezik, én a vicc kedvéért ebben a cikkben nomádnak fogom hívni, mert csak.

Az első dolog ami nekem rögtön böki a csőrömet, hogy a napi ötszöris diétával hattól kettőig a reggeli, tízórai és ebéd, illetve nyolctól félötig a tízórai, ebéd és uzsonna a munkahelyen fog érni, tehát ezeket muszáj előkészítenem és magammal vinnem melóba, mert arra ugye szinte nulla az esély, hogy a munkahelyen vagy környékén tökéletes diétás kajákat árulnak, amiknek pontosan tudom a kalóriaértékét. Magyarán szólva rákényszerülök, hogy minden napomból vegyem el azt az időt amikor főzöcskézek, adott esetben 1 személyre, ami baromira nem praktikus. Holnapra a reggeli teljes kiőrlésű szenya diétás sonkával, az ebéd 12,5dkg csirkemell rizzsel és brokkolival, de hál'istennek a tízórai csak egy kefír, legalább azzal nincs baj. Mindezt elő kell készíteni otthon és magunkkal vinni munkába, ami hónapok hosszú során át vagy beépül az életünkbe és megszokjuk, vagy pedig olyan zsibbasztó macerává válik ami miatt feladjuk az egész diétát. A nomád étrenddel ilyen probléma nincs, egyrészt mert megtehetjük, hogy csak otthon eszünk, vagy ha mégsem, akkor meg szinte mindegy mit választunk a munkahelyi kajáldában vagy egy étteremben, nem fogja elérni a 2000 kalóriát. Ha a nomádunkat otthonról visszük, akkor is egyszerűbb napi egy ételt összekészíteni, mint hármat.

A következő szempont az, hogy 2E kalóriát ötfelé osztva gyakorlatilag sosem tudunk igazán jóllakni. Azt még el tudom képzelni, hogy ha a kétezres összegen belül túlsúlyt élvez az ebéd, akkor azzal legalább az éhségünket el lehet verni, de az az igazi jóllakottság-érzés még úgy sem lesz meg. Pszichológiai értelemben nettó embertelenség, hogy pl. reggelire 1 db. csóró szendvicset ehetsz, és ha nem laktál jól, ne aggódj, tízóraira majd ihatsz 2dl fehérjepor-turmixot. Ennél még az is humánusabb, hogy délután fél háromig nem eszel, de akkor viszont degeszre tömheted magad. Persze függ az ember egyéni alkatától, hogy melyik verziót éli meg kellemetlenebbnek, de számomra sokkal nagyobb hülyeségnek tűnik hónapokon át folyamatosan az éhség határán szambázni és mindig csak csipegetni valamit, mint naponta pár órát éhesnek lenni és aztán rendesen bekajálni.

S ha már szóba került a fehérjepor, a modern ötszöris diétáknak sokszor szerves eleme valami ilyen hülyeség, gondolom elsősorban azon 2 okból, mert egyrészt a diéta gazdája jól keres a fehérjepor eladásán, másrészt ezzel legalább egy kicsit csökkenteni lehet a rengeteg előkészítő munkát. Számomra viszont orbitális hülyeségnek tűnik a dolog: az egészségességében sincs túl szilárd bizalmam, az extra kiadásnak sem örülök, ráadásul még normális étkezésnek sem tudom megélni. Sokra megyek azzal, hogy van "tízórai", amikor "ehetek" 3 deka ismeretlen eredetű port egy pohár vízben elkavarva, ami csak azért nem horrorízű mert nyilván van benne aroma meg cukorpótló. Inkább kihagynám, köszi. Az ötszöris diéták egy része ezt a problémát úgy küszöböli ki, hogy tízóraira és uzsonnára valami darabárut ír fel, mondjuk egy almát vagy joghurtot, ami egészségesebb mint a por, ugyanakkor étkezésnek lópikula. Ha az ebéddel nem laktam jól, nem vigasztal, hogy 2 órával később még ráküldhetek egy banánt.

Itt pedig az ár területéhez érkeztünk, de ebben nem lehet semmi objektívet mondani, mert ha valaki nomádnak napi egyszer szarvasgombás libamájat eszik, az lehet tízszer drágább mint egy raklap fehérjepor, és ugyanez fordítva is igaz. Annyi talán elmondható, hogy a nomádot könnyebb lehet kézben tartani, ha valakinek számít a költségvetés.

A fenti első pontnak afféle folyománya, vagy bővebb kifejtése ha úgy tetszik, hogy az ötszöris diétára sokkal több idő, energia és figyelem kell, mint a nomádra. Ha csak olyan piszlicsáré dolgokat nézünk, amire az ember elsőre talán nem is gondolna, hogy pl. mennyi időt kell boltokban tölteni élelmiszerek vásárlásával, ég és föld a különbség. Nomádként akkor mész boltba és azt veszel amit akarsz, ötszörisként méteres bevásárlólistával mehetsz kétnaponta. Sőt, a nomádba belefér hogy szinte bárhol válassz szinte bármit, beeshetsz egy kínai bodegába egy szecsuáni csirkére, és benne vagy a napi 2E kalóriában, míg a legtöbb ötszöris mintadiétával rákényszerülsz, hogy otthon sütögesd a kukoricás rizses rockfortos grillsügéred grammra kimért adagokból. (Persze van aki megteheti, hogy az egészet lerendeli mondjuk Norbi Update házhozszállítással, de annak is vannak buktatói az ár mellett is.) Egy paraszthajszálnyit sarkítva a helyzetet, az ötszöri diéta folyamatos gondot csinál az evésből, olyan problémát amit naponta többször meg kell oldani - a nomád meg röhög az egészen, azt és ott és úgy és annyit ehetsz, ahogy éppen a kedved diktálja. Persze annak is megvan az ára, a nap többi részében nincs evés. Talán nem jelent sokat egyeseknek, de a nomáddal kézzelfogható órák szabadulnak fel az ember naptárában hetente, nem kell annyit boltba járni, főzőcskézni, porciózni, mosogatni, és magára az evésre is kevesebb idő fordul. Aki értékeli a szabadidejét, annak talán nem mindegy, hogy napi egyszer 20 percet tölt evéssel, vagy ötször tizet. Demagógiának tűnne, ha kiszámolnám hogy csak ez az egy tényező egy évre vetítve hány felszabadult órát jelent, de azért...

Azt pedig csak súlytalan extraként említem, hogy az ember hogyan tudja a munkanapjába beilleszteni, és a kollégák mit szólnak hozzá, hogy minden nap 10:00-kor lemegy 2 deci eperízű fehérjepor :)

Érdemibb érvnek szánom, hogy napi ötszörre szétosztva igencsak abakuszozni kell a kalóriákat, aminek köszönhetően ízetlen, értelmetlen, idióta kombinációkat sakkoznak ki a dietetikusok, pl. olyasmit, hogy tízóraira menjen "1 szelet teljes kiőrlésű toastkenyér sárgarépával" - és igen, ez létező ajánlásból származik. Tipikus uzsonnának számít a "2-3 db korpás keksz zöld teával". Már senki meg ne haragudjon, de ilyen aberrált sz*rokat egyen akinek két anyja van. Fegyverrel sem tudnának rákényszeríteni, hogy toastkenyeret egyek répával, akkor inkább nem tízóraizok és hozzácsapom a megspórolt kalóriákat az ebédhez. Persze ez szerintük borzasztóan egészségtelen, de ez már legyen az én bajom. Szerintem meg a toastkenyér egészségtelen és a korpás keksz.

A nomád fő hátránya, ha lehet ezt annak nevezni, hogy a legtöbb ember számára szokatlan gondolat, mondhatni félelmetes. Mi az, hogy ne egyen délig, délutánig, és aztán utána sem? Hát ki lehet azt bírni? Persze, ki lehet, sőt, 1-2 hét alatt megszokható. Délelőtt ha megéhezik az ember megiszik egy kávét vagy teát (cukor nélkül, nyilván :) és vár 10 percet, az éhség elmúlik. Este lehet macerásabb, ott már kellhet egy kicsit több akaraterő ha megéhezünk lefekvés előtt, de ezt pont ugyanúgy el lehet mondani arra is, ha az ötszöriben a vacsora egy bögre saláta volt 7 előtt, és 10-kor az ember már a hűtőajtót is megenné.

Utóiratként még annyi, hogy rákerestem egy ötszöris mintaétrendre, és a fentebb már linkelt első találat első reggelije az volt, hogy "1 db teljes kiőrlésű lisztből készült pékáru light margarinnal, zöldségfélékkel", és ettől olyan egészségeset röhögtem, hogy tisztára hálás vagyok érte a mindmegette retardáltjainak...

Általában nem jellemző rám, hogy definíciókon lovagoljak, elvégre minden normális ember tisztában van a legtöbb alapfogalommal, de a Csillagközi Invázión kirobbant sokadik vita után úgy éreztem kénytelen vagyok kicsit jobban elmélyedni a témában, hátha a ballerek tudnak valamit, amit én nem. Már itt lespoilerezem, hogy nem erről volt szó :)

A sok lehetséges forrás közül a legbehatóbban az Encyclopedia Britannica-t néztem át, remélve hogy az talán egy kicsit kevésbé lesz debil woke agymosás, mint a többi hasonló, és valóban, egy kicsit kevésbé volt debil woke agymosás.

A lényeg ultratömören: senkinek halvány fogalma sincs, hogy mi az a fasizmus.

Illetve állítólag vannak vagy hárman, akik annyiban egyetértenek, hogy a Mussolini által fasizmusnak nevezett ideológiának talán volt valami köze hozzá, de még ez sem teljesen biztos. A helyzet ugyanis az, hogy papíron a fasizmus egyik fő tulajdonsága, hogy ellenfélnek tekinti a marxizmust, amit az utóbbi ~90 évben a balos "szakértők" úgy értelmeztek át, hogy minden fasizmus ami nem marxizmus. Ennek köszönhetően a világ minden országában találtak legalább 20-25 fasiszta pártot és mozgalmat (mármint országonként), holott nem képesek mutatni összesen kettőt sem, ami bármiben is egyetértett volna a marxizmus ellenzésén kívül.

A Britannica hősiesen megpróbál pár általános jellemvonást összeszedni, ezekből azért mégiscsak kibontakozik valamiféle kép, bár homályos és ellentmondásos, dehát na. Szegény ember vízzel főz.

A rengeteg rizsát értelmezve a lényeg annyi, hogy a fasizmus egy olyan diktatúra, aminek egyszemélyi uralkodója nem valami istentől vagy vallástól vagy bármi hasonlótól eredezteti a hatalmát, hanem az államtól, aholis az állam jelképezi és egyben képviseli a közérdeket és közjót. Az állam az Isten, és a diktátor az ő prófétája. Az állam határoz meg mindent, a gazdaságtól a kultúrán át egészen a sachertortáig, és aki másként gondolkodik, az eretnek.

Namost ebben az érdekes az, hogy 100% ráillik Sztálin Szovjetuniójára. Miben különbözik akkor a fasizmus a kommunizmustól? Abban, hogy a fasizmus polgárháború nélkül vezet ugyanahhoz a végeredményhez. Mussolini pont ugyanolyan diktátor volt mint Sztálin, csak Olaszországban az ő hatalomba kerüléséhez nem kellett a proletároknak lemészárolni a burzsoákat. Nem volt általános lázongás, népirtás, fosztogatás és káosz, nem verték agyon a kulákokat, nem gyújtották fel a palotákat és loptak el mindent ami mozdítható, egyszerűen csak demokratikusan megszavazták, hogy Mussolini a legszimpibb.

Elvileg vannak a fasizmusnak más ismérvei is, mint pl. a militarizmus, de ezekben az az érdekes, hogy sok más politikai ideológiára éppúgy jellemzőek. Már az ókori Spárta is militarista volt, meg a jelenkori Izrael is az, és mégsem tekintik őket fasisztának, így kissé álságosnak tartom, hogy ha valamire rá akarják kenni a fasizmus sarát, akkor előveszik ezt a militarista baromságot. A 2. VH-ban az olasz fasisztákat legyőző USA militaristább volt mint bárki más, szóval ez önmagában nem jelent semmit.

Hasonló ismérvek, hasonlóan hülye módon, a demokrácia és a liberalizmus elutasítása, az imperializmus, a fiatalság agymosása, a propaganda, ésatöbbi. Ezek ezernyi más rendszerre is elmondhatóak, vagyis bár fel lehet sorolni, hogy a fasizmus ilyen, de nem lehet azt mondani, hogy ami ilyen az szükségszerűen fasiszta, tehát az egész felsorolás értéke kérdéses. Ha pl. sorra vesszük, hogy mi az ami jellemző volt a Szovjetunióra is, gyakorlatilag a marxizmus ellenzése az egyetlen tétel ami kibukik, vagyis talán mégis igaza lehet azoknak a hülyéknek akik szerint minden fasizmus ami nem marxizmus.

Na jó, a Britannica leírásában van pár kakukktojás, vegyük sorra ezeket. (Amit nem említek, arra az előző bekezdés vonatkozik.)

A "konzervatív közgazdasági programon" halálra röhögtem magam. Igencsak nyakatekert elképzelés, hogy egy olyan program, ami Mussolini kezébe helyezte az olasz gazdaság irányítását, "könzervatív" lenne. Bár végülis megértem, hogy a témát komcsiként nézve minden ami nem államosítás az konzervatív, csakhát b*zmeg, ez azért a valóságban nem így működik. Mussolini nem államosította az ipart, egyszerűen csak megmondta, hogy ki mit fog kezdeni a saját gyáraival, és kész. Ez pontosan ugyanolyan közvetlen állami irányítás, mint a legordenárébb komcsi rendszerben, csak az esetleges profitot nem a pártvezetés nyelte be, hanem Mussolini meghagyta a tulajdonosoknál. Ez fényévekre van a konzervatív szemlélettől. A magántulajdon állami szolgálatba állítása, és a renitensek eltávolítása sokkal inkább balos, mint jobbos elképzelés.

A korporatizmus elég homályos téma, itt gyakorlatilag csak egy alternatív megfogalmazás arra, hogy a diktátor az állam nevében eljárva átveszi az irányítást a gazdaság fölött, és a korábbi hatalmi struktúrákat (mint pl. a szakszervezetek) lecseréli a sajátjaira. Az, hogy a cégvilág "egyesül" a politikával jó sci-fi alapanyag, de a valóságban ez az egyesülés úgy történt, hogy Mussolini hátulról, vazelin nélkül... Ennyit a korporatizmusról. Ma már mást jelent, mint ahogy a fasizmussal kapcsolatban értik. Az, hogy anno nem a cégek irányították a politikát, azt hiszem vitán felül egyértelmű.

Az osztály-előítéletek felszámolását már említettem; a fasiszták nem akartak osztályharcot az országaikon belül, inkább a társadalmi rétegek közötti békét és együttműködést preferálták, bár azt nem igazán vágom, hogy ezt a libsik hogyan képesek úgy előadni, mint negatívumot.

Az "extrém nacionalizmushoz" annyit lehet hozzáfűzni, hogy modern globalista szemmel talán extrém, valójában akkoriban teljesen normális volt, és csak a bolsevik internacionalizmus állt vele szemben. Így érthető, hogy miért találnak a szakértők minden országban legalább kéttucat "extrém nacionalista" mozgalmat a 20. század idusán. Nem mellesleg a tengelyhatalmakkal szembenálló szövetségesek zöme is ultranacionalista volt, a franciáktól az angolokon át az amcsikig. Tök érdekes, hogy a fasizmus paraméterei között gyakorlatilag nincs egyetlen egy sem, ami ne jellemezné a fasizmus ellen harcoló országok közül vagy a Szovjetúniót, vagy a nyugati szövetségeseit, esetleg mindkettőt.

A szexizmuson megint röhögtem - ilyenkor visít az, hogy a szuper 21. századi szakértők a saját elborult hülyeségeiket vetítik vissza a múltba, de persze szomorú, hogy ezzel a modern emberek zömét el is tudják hülyíteni. Atyaszentég, a fasizmus alatt a nőket extra tisztelet és megbecsülés érte amiért gyereket szültek és háztartást vezettek, micsoda nőgyűlölet...

Naszóval, végigolvastam az egyik legnagyobb megbecsülésnek örvendő forrást a fasizmusról, de a kép nem lett sokkal tisztább. Azt eddig is tudtuk, hogy a Mussolini-féle ideológia a fasizmus, és nacionalista volt meg komcsiellenes, de hogy igazából mi az amitől elítélendőbb mint mondjuk a Sztálin-féle kommunizmus, az továbbra is rejtély. Persze adja magát a válasz, hogy a fasizmus (és a nácizmus) azért ultragonosz és vállalhatatlan, mert a történelmet a győztesek írják - amúgy objektíve semmivel sem rosszabbak néhány más ideológiától, amik tökéletesen elfogadottak.

Kommentár nélkül: